Pécsi Hírlap, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-01-01 / 1. szám

2 ____________PÉCSI HÍRLAP.___________ 1888. január 1-én, hirtelen megszakad. Miért? Mert az ifjú vagy a rokonság talált valami gazdag par­­thiet, a leány meg valami báró nyakába akaszkodott. Egy év múlva mindkettőnek a szertemállott családi élete a bizonysága annak, hogy milyen jól működött az ész! A családapa megcsinálja a budget-et, az utolsó krajczárig kifutja, az igaz, hogy csak szerényen, de azon túl nem megy már semmire.­­ Aztán előáll a jó mama, meg­­czirógatja az okos házfőt, ez is kell, az is kell, estélyek, toilette, revanche soirée-k, mert csak nem hagyják lefőzetni magukat, aztán meg a mi fő, a leány is eladó, volná­nak udvarlói is, a­kik közül egyik vagy másik „biztosan beugrik“, csakhogy addig „mutatni“ is kell valamit. A számító család­apa a leánya nevét hallva meginog elhatá­rozásában, nem látja a hamis okoskodást, nem tudja kieszelni, hogy estélyek, toilette nélkül is olyan ember marad , mint volt, csak a tisztesség, a becsület maradjon meg sértetlenül; nem gondolkozik ő már azon, hogy nem szükséges olyan városra szóló dáridókat csapni, hogy a leánya vőlegényt kapjon, mert hiszen azok a vacsorázó fiatal­emberek csak potyondiak, a­kik az ő házi szentélyét csapszékké degradálják s könnyű szerrel változtatják a tanyát. Ő mindezt nem látja, csak a leánya jövendő boldogsága ka­varja szivében a föl-föl toluló érzelmeket. — A budget megbomlik, a leány hoppon marad s az egykor okos, számító családapa — nyakig ül az adósságban. És e képeknek millió-millió változatai vannak. Ezek mind egy-egy ó­év befejezett művei, de aztán minden újév is csak ezek­ről készíti egy újabb képéhez a vázlatot. Adjunk más anyagot, tárgyat ezeknek a kicsépelt fantáziájú kontároknak az ecsetje alá és akkor az a czim, melyet most olyan könnyedén dobálunk egy-egy keletkezendő év képére, nem leszen igaztalan, meg nem érdemelt, hanem az a kép igazán az lesz, a­minek mondjuk: boldog újév! Az osztrák-magyar banknak a bizományi be­szedési üzletre vonatkozó határozmányai. (Folytatás:) a befolyt összeg a díj és költségek levonása után a benyújtónak kifizettetik. Az ezüstben, illetőleg aranyban befolyt összegek a díj levo­nása után hasonló értékben fizettetnek ki. Arany­összegekért a fizetés kívánatra, tekintetbe véve az aranypénzek vételére nézve fennálló határoz­­mányokat,*) pénzjegyekben is teljesíthető. Be­szedési váltók benyújtóinak időnkénti követelé­seit az Osztrák-magyar bank nem kamatoztatja. Oly beszedési váltókért, melyek márkára, frankra, vagy olasz lírára szólanak, a birodalmi bank jegyei vagy más a német birodalomban árkelettel biró jegyek, illetőleg a franczia bank jegyei, olasz államjegyek vagy más Olaszország­ban árkelettel biró jegyek fizetésképen elfogad­tatnak. A beszedett összeg a benyújtónak a be­folyt pénzjegyekben a postaköltség megtérítése iránt fizettetik ki. Ha ilyféle idegen értékre szóló nem „va­lóságosan“ („effectiv“) abban fizetendő beszedési váltók osztrák értékben fizettetnek, akkor — ha a váltó az átszámítási árfolyamot nem tartal­mazza — ez utóbbi az illető vert pénznem azon pénz- és árúárfolyamai közti átlag szerint vétetik föl, melyekkel az illető beszedési váltó lejárati napját közvetlenül megelőző tőzsdenapon a bécsi, illetőleg budapesti tőzsde hivatalos ár­jegyzési lapjában jegyeztettek. 9. A beszedési díj, mely mindenkor a be­szedett papír értékében számittatik, tészen: a) bankintézetek helyein fizetendő váltóknál: ’/* ezertölit, vagy legalább harmincz krajezárt da­rabonként, b) bankmellékhelyeken fizetendő vál­tóknál : í/i száztólit, vagy legalább hatvan kraj­ezárt darabonként. Postaköltségek — a 8. pont 2. kikezdé­sében és a 11. pontban érintett esetek kivéte­lével — nem számíttatnak föl a benyújtónak. 10. Váltóelfogadványok beszerzéséért, látra szóló papíroknak első bemutatásáért és effélékért a bank beszedési díjon kívül még külön kezelési illetéket számít, mely ilynemű, valamely bank­intézet helyén fizetendő beszedési váltóknál da­rabonként harmincz krajczárral, bankmellékhe­lyeken fizetendő beszedési váltóknál pedig da­rabonként hatvan krajczárral állapíttatott meg, tekintet nélkül a névérték magasságára. 11. Fizetés hiánya, illetőleg elfogadás hi­ánya miatt visszaérkező beszedési váltók után a netáni kezelési illetéken és a netalán kifize­tett óvatolási és értesítési költségeken kívül ál­landó dij számittatik, mely ilynemű, valamely bankintézet helyén fizetendő papírokért dara­bonként harmincz krajezárt, és valamely bank­­mellékhelyen fizetendő ilynemű papírokért da­rabonként hatvan krajezárt részen, tekintet nél­kül a névérték magasságára. 12. Oly beszedési váltókért, melyek a 2. pont (jegyzet) alatt fölsorolt külvárosok egyiké­ben fizetendők, a járandó egyéb illetékeken kí­vül (9—11. pont) még váltónként, tekintet nél­kül annak összegére, ötven krajczárnyi távolsági illeték számíttatik, még­pedig úgy a fizetés vé­­getti bemutatásért, mint az esetleges elfogadás végetti előzetes bemutatásért és több efféléért tehát a váltónak minden egyes bemutatása ér 13. Ha utólagosan kiderülne, hogy besze­dési váltók az illető bankintézet beszedési kö­rén kívül mutatandók be fizetés vagy elfogadá stb. végett, akkor a benyújtónak a fölmerül kocsiköltségeket meg kell térítenie. 14. A bankintézetek föl vannak hatalmazva esetleges beszedési, illetőleg óvatolási költségek fedezésére a benyújtótól szükség esetében meg­felelő előleget beszedni, valamint a váltók be­szedésének eszközlését okadatolás nélkül meg­­tagadni. 15. A váltók bizományi beszedésére vonat­kozó fentebbi határozmányok (2 — 14. pont) a checkek, utalványok és hitellevelek, vala­­mint számlák bizományi beszedésére is értelem­­szerű alkalmazást nyernek azon kivétellel, hogy be nem váltott checkek, utalványok és hitelleve­leknél fizetés hiánya miatti óvatolás a bank részéről csakis a benyújtónak a jegyzéken ki­tüntetendő külön megbízása folytán és annak költségére foganatosittatik. *) A bankintézetek vesznek és eladnak aranypén­zeket, u. m.: osztr.-magy. 8 forintosokat, 20 frankosokat, 20 birodalmi márkás darabokat és aranyakat azonnali lebonyolítás mellett, megfelelés (Convenient) esetében és a mindenkori készlet mérve szerint, a megalkudott ár­folyamon, '/, százalék díj mellett. ■ A díjtétel '/, százalékra mérsékeltetik 500 darab­­ 20 frankos vagy 8 aranyforintos, 500 darab arany és­­ 500 darab 20 birodalmi márkás tételeknél. A t. közgyűlésből. Orrfagyasztó hidegség odakünn, olvasztó melegség a városházán — ergo ilyenkor jól esik közgyűlésre menni, kivált ha az ember meggondolja, hogy a legeslegutolsó — ebben az évben. Az ám, a legutolsó. A főispáni szék fölötti óra is ezt mutatja, mert nem mutat semmit. Meggondolta a dolgot. Eddig csak eljárt, mióta Kardos a főispán (az előtt nem emlékezem, hogy csak egyetlen egyszer is járt volna), hanem ezt az utolsó gyűlést elblic­c­eli, hiszen már úgy is tizenkettőre jár az idő, szükségtelen, hogy ő is mutogassa. Kilencz órakor még csak mi „skriblerek“ voltunk a teremben, a kakasülőn. Belepislantok a tárgysorozatba: Perczel Miklós arczképének leleplezése. Körülnézek — ott függ az öreg.. . azaz hogy csak a képe, a jobboldalon, a derék Eötvös mellett. Még most egy vászontakaró födi, azt fogják lerántani róla, a­mi még mindig jobb, mintha egyebet rángatnának le. Istenem, milyen furcsa is ez a világ! A somogyi főispánt alaposan leleplezték az ősszel, de utána nem történt semmi baja, megmaradt 8. Mihelyt valamennyi, egy jegyzékben foglalt beszedési váltók vagy be lettek váltva, vagy a be nem váltottak vissza lettek küldve, 150 frt értékű lesz, úgy visszaküldöm neked; ha értéke 200 frt lesz, úgy megharagszom reád, s ha még ennél is többet adsz ki, úgy elszaka­dunk egymástól s bármennyire nehezemre essék is, házunkat mindenkorra elzárom előtted. * * * * * Klementina ezúttal különös türelmet­lenséggel leste újév reggelét .... És ez nagyon megérthető, ha eláruljuk, hogy nagyon szeretett volna egy kedves, gyönyörű ingaórát, a­melyet a legutóbbi bútorkiállitáson a virágtermekben látott s melynek értéke netto 500 forintra volt szabva. Férje — daczára szép jövedelmének, mely pedig megengedte volna, hogy a hazai ipart pártolja s e mellett hitvesének szive vá­gyát is kielégítse — valóban kissé messzire ment a gazdálkodásban. És mi joggal ártotta magát magánügyeibe? Mi joggal állott óhajai és a nagybácsi bőkezűsége közé ? Törődött ta­lán ő férje magánkiadásaival ? Nem! Nos te­hát, miért nem járt el ő is hasonlókép, ha a neje budgetje volt szóban? Nem volt ő maga is elég nagy ahhoz, hogy elhatározhassa, mit szabad elfogadnia és mit kell megtagadnia? Mindazonáltal nem árulta el ebbeli véle­ményét ; mit sem vétetett észre s akként viselte magát a nagybácsival szemben, mintha férje teljesen az ő szándékai értelmében járt volna el akkor, a midőn a megkötött ordre de bata­­ille-t a ház bőkezű barátjának kiadta. — Már a múlt évben — szólalt meg leg­­gyöngédebb hangján — hisz tudja, már a múlt évben mondtam önnek, midőn gyönyörű és nagy­szerű ajándékát elfogadtam, hogy ezáltal engem nagy zavarba hoz. Attól tartok, hogy ez évben szintén ismételni fogja figyelmességét és ezért nagyon-nagyon kérem, hogy az ajándék a lehető szerény legyen, ha már mindenáron meg kell lennie ! — Minden bizon­nyal úgy lesz, édesem, nagyon boldogtalannak érezném magamat ha e kegyet megtagadná tőlem. Szóljon, kedves Klementina, de csak egész bizalommal, mit szeretne legjobban újévi ajándékul? — Ah, mily gondos ön! Gondolja csak, hosszabb keresés után a legutóbbi kiállításon a virágtermekben egy gyönyörű rokokó­ ingaórát láttam . . . mondom önnek: elragadó egy inga­óra! Gyönyörű mű XV. Lajos korabeli stylusban! S hozzá az ára sem valami túlságos e ritka mű­­­darabért. Férjemnek beleavatkozása tulajdon­­képen teljesen szükségtelen, mert hisz én már nem vagyok gyermek. És a­mint hallom, férjem még tovább ment ? Még az árt is kikötötte ön­nek ? . . . Nemde ? . . . — Nos igen, nem tagadhatom — száz forint! — Semmiesetre sem óriási összeg, de min­dig több, mint elég ! Az aranyos nagybácsi tiltakozni akart az ügyvéd kikötése ellen, a fiatal asszonyka azon­ban betartotta fülecskéit. Ő föltett szándéka mel­lett kardoskodott — a nő ellenállott. Végre meg­egyeztek. S pedig oda lyukadt ki a dolog, hogy a nagybácsi a jó Klementinának elküldi az ingaórát, de unokaöc­csével, az ügyvéddel szemben annak árát száz forintban fogják meg­állapítani.* Midőn a nagybácsi új év napján a fiatal asszonykánál üdvözlő látogatását megtette — unokaöc­cse nem épen lelkesülten fogadta. — Úgy látszik, teljesen megfeledkeztél múltkori megállapodásunkról? — Ugyan, Ottó, mi jut eszedbe! — Úgy? Hát a gyönyörű ingaóra? — Nos, mi különös van abban? Talán csak nem hiszed.................? Ez az óra, úgy a­hogy van, mindenestől egy krajczárral sem ke­rült többe, mint száz forintba, a kikötött ös­­­szegbe ! — Esztelenség ! Nem gyermek áll előtted! — Úgy van, a­mint mondom. Egy kraj­czárral se! (Hanem sok krajczárral, gondolhatta magában.) Természetesen sok fárad­ságomba került, mig megkerithettem. — Hihetetlen! És ugyan hol hajhásztad föl ezt a mesésen olcsó jószágot? — Nos hát Horn, és társánál. — Nagyszerű! És mégis azt mondják az emberek, hogy ez a ledrágább óraraktár a vá­rosban ! 100 frt! Tisztán hihetetlen ! — Csak nem kétkedel szavaim igazságán? — Oly kevéssé, hogy én egy óra múlva még egy ilyen órát fogok rendelni. Már négy hét óta töröm a fejemet azon, mit vegyek nő­véremnek újévi ajándékul. Most meg van! Va­lódi gyermekies örömet fog találni az inga­órában! * * *

Next