Pécsi Hírlap, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-01-01 / 1. szám
2 ____________PÉCSI HÍRLAP.___________ 1888. január 1-én, hirtelen megszakad. Miért? Mert az ifjú vagy a rokonság talált valami gazdag parthiet, a leány meg valami báró nyakába akaszkodott. Egy év múlva mindkettőnek a szertemállott családi élete a bizonysága annak, hogy milyen jól működött az ész! A családapa megcsinálja a budget-et, az utolsó krajczárig kifutja, az igaz, hogy csak szerényen, de azon túl nem megy már semmire. Aztán előáll a jó mama, megczirógatja az okos házfőt, ez is kell, az is kell, estélyek, toilette, revanche soirée-k, mert csak nem hagyják lefőzetni magukat, aztán meg a mi fő, a leány is eladó, volnának udvarlói is, akik közül egyik vagy másik „biztosan beugrik“, csakhogy addig „mutatni“ is kell valamit. A számító családapa a leánya nevét hallva meginog elhatározásában, nem látja a hamis okoskodást, nem tudja kieszelni, hogy estélyek, toilette nélkül is olyan ember marad , mint volt, csak a tisztesség, a becsület maradjon meg sértetlenül; nem gondolkozik ő már azon, hogy nem szükséges olyan városra szóló dáridókat csapni, hogy a leánya vőlegényt kapjon, mert hiszen azok a vacsorázó fiatalemberek csak potyondiak, akik az ő házi szentélyét csapszékké degradálják s könnyű szerrel változtatják a tanyát. Ő mindezt nem látja, csak a leánya jövendő boldogsága kavarja szivében a föl-föl toluló érzelmeket. — A budget megbomlik, a leány hoppon marad s az egykor okos, számító családapa — nyakig ül az adósságban. És e képeknek millió-millió változatai vannak. Ezek mind egy-egy óév befejezett művei, de aztán minden újév is csak ezekről készíti egy újabb képéhez a vázlatot. Adjunk más anyagot, tárgyat ezeknek a kicsépelt fantáziájú kontároknak az ecsetje alá és akkor az a czim, melyet most olyan könnyedén dobálunk egy-egy keletkezendő év képére, nem leszen igaztalan, meg nem érdemelt, hanem az a kép igazán az lesz, aminek mondjuk: boldog újév! Az osztrák-magyar banknak a bizományi beszedési üzletre vonatkozó határozmányai. (Folytatás:) a befolyt összeg a díj és költségek levonása után a benyújtónak kifizettetik. Az ezüstben, illetőleg aranyban befolyt összegek a díj levonása után hasonló értékben fizettetnek ki. Aranyösszegekért a fizetés kívánatra, tekintetbe véve az aranypénzek vételére nézve fennálló határozmányokat,*) pénzjegyekben is teljesíthető. Beszedési váltók benyújtóinak időnkénti követeléseit az Osztrák-magyar bank nem kamatoztatja. Oly beszedési váltókért, melyek márkára, frankra, vagy olasz lírára szólanak, a birodalmi bank jegyei vagy más a német birodalomban árkelettel biró jegyek, illetőleg a franczia bank jegyei, olasz államjegyek vagy más Olaszországban árkelettel biró jegyek fizetésképen elfogadtatnak. A beszedett összeg a benyújtónak a befolyt pénzjegyekben a postaköltség megtérítése iránt fizettetik ki. Ha ilyféle idegen értékre szóló nem „valóságosan“ („effectiv“) abban fizetendő beszedési váltók osztrák értékben fizettetnek, akkor — ha a váltó az átszámítási árfolyamot nem tartalmazza — ez utóbbi az illető vert pénznem azon pénz- és árúárfolyamai közti átlag szerint vétetik föl, melyekkel az illető beszedési váltó lejárati napját közvetlenül megelőző tőzsdenapon a bécsi, illetőleg budapesti tőzsde hivatalos árjegyzési lapjában jegyeztettek. 9. A beszedési díj, mely mindenkor a beszedett papír értékében számittatik, tészen: a) bankintézetek helyein fizetendő váltóknál: ’/* ezertölit, vagy legalább harmincz krajezárt darabonként, b) bankmellékhelyeken fizetendő váltóknál : í/i száztólit, vagy legalább hatvan krajezárt darabonként. Postaköltségek — a 8. pont 2. kikezdésében és a 11. pontban érintett esetek kivételével — nem számíttatnak föl a benyújtónak. 10. Váltóelfogadványok beszerzéséért, látra szóló papíroknak első bemutatásáért és effélékért a bank beszedési díjon kívül még külön kezelési illetéket számít, mely ilynemű, valamely bankintézet helyén fizetendő beszedési váltóknál darabonként harmincz krajczárral, bankmellékhelyeken fizetendő beszedési váltóknál pedig darabonként hatvan krajczárral állapíttatott meg, tekintet nélkül a névérték magasságára. 11. Fizetés hiánya, illetőleg elfogadás hiánya miatt visszaérkező beszedési váltók után a netáni kezelési illetéken és a netalán kifizetett óvatolási és értesítési költségeken kívül állandó dij számittatik, mely ilynemű, valamely bankintézet helyén fizetendő papírokért darabonként harmincz krajezárt, és valamely bankmellékhelyen fizetendő ilynemű papírokért darabonként hatvan krajezárt részen, tekintet nélkül a névérték magasságára. 12. Oly beszedési váltókért, melyek a 2. pont (jegyzet) alatt fölsorolt külvárosok egyikében fizetendők, a járandó egyéb illetékeken kívül (9—11. pont) még váltónként, tekintet nélkül annak összegére, ötven krajczárnyi távolsági illeték számíttatik, mégpedig úgy a fizetés végetti bemutatásért, mint az esetleges elfogadás végetti előzetes bemutatásért és több efféléért tehát a váltónak minden egyes bemutatása ér 13. Ha utólagosan kiderülne, hogy beszedési váltók az illető bankintézet beszedési körén kívül mutatandók be fizetés vagy elfogadá stb. végett, akkor a benyújtónak a fölmerül kocsiköltségeket meg kell térítenie. 14. A bankintézetek föl vannak hatalmazva esetleges beszedési, illetőleg óvatolási költségek fedezésére a benyújtótól szükség esetében megfelelő előleget beszedni, valamint a váltók beszedésének eszközlését okadatolás nélkül megtagadni. 15. A váltók bizományi beszedésére vonatkozó fentebbi határozmányok (2 — 14. pont) a checkek, utalványok és hitellevelek, valamint számlák bizományi beszedésére is értelemszerű alkalmazást nyernek azon kivétellel, hogy be nem váltott checkek, utalványok és hitelleveleknél fizetés hiánya miatti óvatolás a bank részéről csakis a benyújtónak a jegyzéken kitüntetendő külön megbízása folytán és annak költségére foganatosittatik. *) A bankintézetek vesznek és eladnak aranypénzeket, u. m.: osztr.-magy. 8 forintosokat, 20 frankosokat, 20 birodalmi márkás darabokat és aranyakat azonnali lebonyolítás mellett, megfelelés (Convenient) esetében és a mindenkori készlet mérve szerint, a megalkudott árfolyamon, '/, százalék díj mellett. ■ A díjtétel '/, százalékra mérsékeltetik 500 darab 20 frankos vagy 8 aranyforintos, 500 darab arany és 500 darab 20 birodalmi márkás tételeknél. A t. közgyűlésből. Orrfagyasztó hidegség odakünn, olvasztó melegség a városházán — ergo ilyenkor jól esik közgyűlésre menni, kivált ha az ember meggondolja, hogy a legeslegutolsó — ebben az évben. Az ám, a legutolsó. A főispáni szék fölötti óra is ezt mutatja, mert nem mutat semmit. Meggondolta a dolgot. Eddig csak eljárt, mióta Kardos a főispán (az előtt nem emlékezem, hogy csak egyetlen egyszer is járt volna), hanem ezt az utolsó gyűlést elblicceli, hiszen már úgy is tizenkettőre jár az idő, szükségtelen, hogy ő is mutogassa. Kilencz órakor még csak mi „skriblerek“ voltunk a teremben, a kakasülőn. Belepislantok a tárgysorozatba: Perczel Miklós arczképének leleplezése. Körülnézek — ott függ az öreg.. . azaz hogy csak a képe, a jobboldalon, a derék Eötvös mellett. Még most egy vászontakaró födi, azt fogják lerántani róla, ami még mindig jobb, mintha egyebet rángatnának le. Istenem, milyen furcsa is ez a világ! A somogyi főispánt alaposan leleplezték az ősszel, de utána nem történt semmi baja, megmaradt 8. Mihelyt valamennyi, egy jegyzékben foglalt beszedési váltók vagy be lettek váltva, vagy a be nem váltottak vissza lettek küldve, 150 frt értékű lesz, úgy visszaküldöm neked; ha értéke 200 frt lesz, úgy megharagszom reád, s ha még ennél is többet adsz ki, úgy elszakadunk egymástól s bármennyire nehezemre essék is, házunkat mindenkorra elzárom előtted. * * * * * Klementina ezúttal különös türelmetlenséggel leste újév reggelét .... És ez nagyon megérthető, ha eláruljuk, hogy nagyon szeretett volna egy kedves, gyönyörű ingaórát, amelyet a legutóbbi bútorkiállitáson a virágtermekben látott s melynek értéke netto 500 forintra volt szabva. Férje — daczára szép jövedelmének, mely pedig megengedte volna, hogy a hazai ipart pártolja s e mellett hitvesének szive vágyát is kielégítse — valóban kissé messzire ment a gazdálkodásban. És mi joggal ártotta magát magánügyeibe? Mi joggal állott óhajai és a nagybácsi bőkezűsége közé ? Törődött talán ő férje magánkiadásaival ? Nem! Nos tehát, miért nem járt el ő is hasonlókép, ha a neje budgetje volt szóban? Nem volt ő maga is elég nagy ahhoz, hogy elhatározhassa, mit szabad elfogadnia és mit kell megtagadnia? Mindazonáltal nem árulta el ebbeli véleményét ; mit sem vétetett észre s akként viselte magát a nagybácsival szemben, mintha férje teljesen az ő szándékai értelmében járt volna el akkor, a midőn a megkötött ordre de bataille-t a ház bőkezű barátjának kiadta. — Már a múlt évben — szólalt meg leggyöngédebb hangján — hisz tudja, már a múlt évben mondtam önnek, midőn gyönyörű és nagyszerű ajándékát elfogadtam, hogy ezáltal engem nagy zavarba hoz. Attól tartok, hogy ez évben szintén ismételni fogja figyelmességét és ezért nagyon-nagyon kérem, hogy az ajándék a lehető szerény legyen, ha már mindenáron meg kell lennie ! — Minden bizonnyal úgy lesz, édesem, nagyon boldogtalannak érezném magamat ha e kegyet megtagadná tőlem. Szóljon, kedves Klementina, de csak egész bizalommal, mit szeretne legjobban újévi ajándékul? — Ah, mily gondos ön! Gondolja csak, hosszabb keresés után a legutóbbi kiállításon a virágtermekben egy gyönyörű rokokó ingaórát láttam . . . mondom önnek: elragadó egy ingaóra! Gyönyörű mű XV. Lajos korabeli stylusban! S hozzá az ára sem valami túlságos e ritka műdarabért. Férjemnek beleavatkozása tulajdonképen teljesen szükségtelen, mert hisz én már nem vagyok gyermek. És amint hallom, férjem még tovább ment ? Még az árt is kikötötte önnek ? . . . Nemde ? . . . — Nos igen, nem tagadhatom — száz forint! — Semmiesetre sem óriási összeg, de mindig több, mint elég ! Az aranyos nagybácsi tiltakozni akart az ügyvéd kikötése ellen, a fiatal asszonyka azonban betartotta fülecskéit. Ő föltett szándéka mellett kardoskodott — a nő ellenállott. Végre megegyeztek. S pedig oda lyukadt ki a dolog, hogy a nagybácsi a jó Klementinának elküldi az ingaórát, de unokaöccsével, az ügyvéddel szemben annak árát száz forintban fogják megállapítani.* Midőn a nagybácsi új év napján a fiatal asszonykánál üdvözlő látogatását megtette — unokaöccse nem épen lelkesülten fogadta. — Úgy látszik, teljesen megfeledkeztél múltkori megállapodásunkról? — Ugyan, Ottó, mi jut eszedbe! — Úgy? Hát a gyönyörű ingaóra? — Nos, mi különös van abban? Talán csak nem hiszed.................? Ez az óra, úgy ahogy van, mindenestől egy krajczárral sem került többe, mint száz forintba, a kikötött összegbe ! — Esztelenség ! Nem gyermek áll előtted! — Úgy van, amint mondom. Egy krajczárral se! (Hanem sok krajczárral, gondolhatta magában.) Természetesen sok fáradságomba került, mig megkerithettem. — Hihetetlen! És ugyan hol hajhásztad föl ezt a mesésen olcsó jószágot? — Nos hát Horn, és társánál. — Nagyszerű! És mégis azt mondják az emberek, hogy ez a ledrágább óraraktár a városban ! 100 frt! Tisztán hihetetlen ! — Csak nem kétkedel szavaim igazságán? — Oly kevéssé, hogy én egy óra múlva még egy ilyen órát fogok rendelni. Már négy hét óta töröm a fejemet azon, mit vegyek nővéremnek újévi ajándékul. Most meg van! Valódi gyermekies örömet fog találni az ingaórában! * * *