Pécsi Hírlap, 1888. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)
1888-07-01 / 53. szám
2 PÉCSI HÍRLAP. A férj, a ki elragadtatva önszemélyének szeretetétől, csupán saját kényelmének föntartásáért él, és összes jövedelmét a maga gyönyörűségeire fordítja — megölte családját — s ez az önzésnek legborzasztóbb faja, fokozata. Egy fiatal ember, ki nőt csábított, vagy tapasztalatlan leányt vezetett érvénybe, hitegetéseivel, álszerelmével — csupán azért, hogy mulasson — és talán anyagilag boldogulhasson — ez az önzésnek legmenthetetlenebb neme; mert a nő szeretni és hinni teremtetett — e két érzés vezeti őt rendeltetése végpontjához; e két érzést az Isten olta be lelkébe, s ha ezzel csalódott, úgy megszűnt remélni többé. Remény nélkül élni nem lehet. Innen van a kétségbeesés, az a sok öngyilkosság, mert megbecstelenítve, a csalódás gyötrelmeiben élni: nem élet. Vannak nők, kik ledér könnyelműséggel csapongnak mindig más és más tárgyat keresve, — ha csalódottak is. De vannak ismét nők a kik becsületességben erényesen neveltettek, kiknek egész életboldogsága a tiszta szerelemből állt, ehhez köték összes reményüket, s nem képesek bánat éjjeléből napfényre vergődni, ha megcsalta imádott eszményképük. Itt a léleknek végkép meg kell törnie, itt az erő elenyész és ha egy ily nő vagy leány még élni tud, már nem sok hasznára válik sem magának, sem az emberiségnek. És az emberi élet csak egy .]Ha ez az egy élet meg van rontva, akkor vagy az őrület, vagy ember gyűlölet és gyötrelem, vagy öngyilkosság következik be. És mind ezen hibák — melyeket századunk megenged sőt legyezget — fő oka semmi másban mint a gyermekek modern nevelésében rejlik. A nevelés kétféle, testi és lelki, lépést tartva kell, hogy együtt haladjanak, lélek nélküli test semmi. Viszont a roncsolt nyomorék testben sem az illető maga, sem mások nem gyönyörködhetnek; ez kín. Az anyák lelkén szárad tehát mindenmi jó, és rész jön elő a gyermekek fejlődésében s élete folyamában. Az anya veti meg mindennek alapját, azon, hogy elhallgattassa a fiát. Sápadt,beteges arcza, a hol körül volt véve az érdeklődők ki'■’esi, talán durva pillantásaitól, kipirult s ő ottan felelt, hogy nem tudja, el se bírja ..élni, mi baja van a gyereknek. S itt, eben a tolongó tömegben, a melynek a hátulja már azt sem tudta megmondani, hogy gyilkost vagy halottat jön-e bámulni ide, ebben a tömegben egyszer csak megjelenik egy fiatal barna legény a munkás emberek öltözetében, s ahogy előrefurakodva, meglátja a gyereket meg a lányt, mint egy rémlátó, olyan tekintettel néz rájuk. Szeretne elmenni, de nem mer, szeretne előbbre lépni, de nem bir. Ugyanekkor fölveti a fejét a lány, s ahogy rápillant a legényre, megretten. A vér egy pillanat alatt lehuzódik az arczáról s az sápadt, fehér lesz megint. Azután újra visszaszökik bele. Magához szorítja a gyermeket, mintha féltené és a másik pillanatban egy névtelen, szívbevágó örömérzés elkiáltatja vele : — János ! A gyerek hirtelen elhallgatott, a tömegben csend támadt, a legény két erős karjával szétválasztotta az előtte állókat és oda ment a leányhoz. Szinte félve, szégyenlősen, lehajtott fejjel, csendesen ment oda, a kezét szinte öntudatlanul tette a pályára, ahol a lány keze volt, végig simította a szepegő kicsi arczát és halkan mormogta. Mire való az a nagy fényűzés, mely pár év óta vak könnyelműséggel, komédiás bábokká, kis majmokká változtatja a gyermeket? — Elősegíti talán az ipar fejlődését, fölvirágozását ? — Lehet, de egyúttal elősegíti az ország elszegényedését is, mert a fényűzés a haza határain túl csapong, bécsi, párizsi, london stb. gyártmányokat látunk mindenfelé önmagunkon. Ha valaki oly gazdag, hogy könnyen teheti, ám legyen, dobja oda a pénzt az idegen piaczra, akkor csak ezzel vétkezik a haza érdekei ellen. De mikor a szegény is arra a pamlagra tuszkolja föl magát, amelyen a gazdag kéjeleg, ilyenkor az anyák hiúsága nagyon szánalmas színben tűnik elénk. Igaz, hogy a ledér ifjak nagyban elősegítik az anyák hiú törekvéseit. Azt mondják, hogy csak a falusi ember bámul meg valamit. — Nem áll! Ha egy dúsan, fényesen s a legújabb divat szerint öltözött hölgy halad el a városi ficsurak mellett, megállnak s rajta feledik tekintetüket. S ha az anya czifrán fölöltöztetett kis majmát vezeti, azt kiáltják utána: mily gyönyörű kis baba! íme, hogy élesztik a női s az anyai gyengeség netovábbját!! — Hol vannak az egyszerűség tisztelői?! Elhunytak ők. No hát csak rajta, neveljétek leányaitokat a látszatnak, a tetszetősségnek! Az ősmagyar erények helyét majd elfoglalják nem sokára a ferde erkölcsök, nyegle szokások , a sasok helyét a gyáva nyulak, s a történet múzsája az „anya“ szó után majd az átok szót írja. Midőn a lepke eszeveszetten röpköd a fény körül — csak azt nyeri, hogy szárnyai leégnek és reá nem vár más, mint a megsemmisülés. Csukás Zoltán: A szerkesztőség mint eddig, úgy ezután is minden törekvését oda irányozza, hogy a lap szórakoztató változatosságát, élénkségét megtartsa; gondoskodni fog, hogy a „Tárcza“ és „Csarnok“ rovatokban folyton érdekes, mulattató szépirodalmi czikkek lássanak napvilágot, melyek a helyi és vidéki tollforgató munkatársainkon kívül több fővárosi író tollából kerülnek ki. Ezeken kívül újdonsági rovatunk is fő figyelme tárgyát fogja képezni a szerkesztőségnek, a leggyorsabban értesítvén a közönséget minden előforduló eseményről, mit jó összeköttetéseink folytán s a lapnak hetenként kétszer való megjelenése által könnyen teljesíthetünk. Lapunk előfizetési ára : A kiadóhivatal. egész évre .... 6 frt fél évre...........................8 frt negyed évre ... 1 frt 50 kr egy hóra .... — frt 50 kr. Ajánljuk lapunkat a közönség becses pártfogásába. Fölhívás előfizetésre. A bekövetkezendő félév küszöbén új előfizetésre hívjuk föl az olvasó közönséget a „Pécsi Hírlap“-ra, mely — általános beismerés szerint — a helyi magyar lapok között a legtartalmasabb. 1888. julius 1-én. HÍREK. — A népünnepély számadása. A tűzoltó népünnepély bevételei és kiadásai immár végleg kimutathatók, miután az összes számlák beérkeztek s igy a költséget meg lehetett állapítani. Az ünnepély javára befolyt összesen 6724 frt 58 kr , a kiadások 3548 frt 12 krt tesznek ki, ennélfogva tiszta bevétel 3176 frt 46 kr; ehhez járul Vaszary Gyula tűzoltó főparancsnok gyűjtése mely 401 frt 89 krra rúg, marad a tűzoltóság , az alakítandó mentőtársulat szükségleteinek fedezésére 3578 frt 15 kr. Adományok: Nmlts. dr. Dulánszky Nándor megyés püspök ur ajándéka 200 frt. Mélts. Perczel Miklós érsz. képv. 20 frt. Gróf Schmideg Károly ur 10 frt. Nigs Förster Béláné asszony 50 frt. Nigs Zsinkó István kanonok ur, Toszt Gyuláné asszony (Pécsvárad), Czirer Ákos országgyűlési képviselő, Kossa Dezső, Szanter Gusztáv, Renz Béla, Schönherr Mihály, Heindlhoffer József, Főt. Gebaur Izor, Pintér József 10—10 frt. Simonfay János, Kerese Kálmánné, Hoffmar Rath Irma asszony, Kindl Ferenczné, Czire Elek orvos, Schwarcz József, Hoffmann Károly, dr. Záray Károly 5—5 frt. Mendlik Ágoston apát plébános 3 frt. Girk Alajos kanonok, Nagy György, Első pécsi forgalmi iroda 2—2 frt. Dudek József egy drb jegyért 1 frt. Eisner Dóczi 4 drb jegyért 3 frt 20 kr. A mü— Itt vagyok ... itt vagyok, Kati! S valóban egy falusi Don Juantól, aki cserbenhagyott egy leányt, aki keserűséget támasztott odakint a szivekben s ugyanekkor üresnek érezte a magáét, a ki elszökött onnan, ahol szerelmet rabolt s aki jó körülmények csudálatosságánál fogva visszatért, töredelmes bűnbánatával, megindultan, lehajtott fejjel, annak elég azt mondania, hogy itt van s nem kell hozzátennie, hogy ott is marad. Kitetszik az már abból is. A gyerek megpihent a sírásban, a komoly hivatalnokok elmentek a komoly aktákkal, a savanyú adótisztek elvonultak, hogy konferáljanak savanyú polgárokkal; a vénasszonyok szintén elvonultak, mert nem volt, aki kérje a bölcs tanácsukat; a strázsa visszament az őrhelyre, a lány, az asszony boldogan nézett a legény szemébe és csöndesen felelte neki: — Légy itten, János ! És amig idelent ezek történtek, a roskatag vén paraszt ember fönt ott állt a kapitány előtt és kiönté előtte nagy keserűségben, a mi a szivén feküdt. Beszélt, s az az eset állott be nála, mikor az ilyen vén, kérges 1 szivek érezni kezdik azt, amit az ajk beszél | s az ősz paraszt megnyilatkozva az ő zengzetes | falusi nyelvén, beszél úgy, hogy az szinte | klasszikusnak tetszik. Előkerülnek azok a kifejezésekben gazdag szólamok, amiket ritkán hallunk, azok a régi őserőtől duzzadó szavak, a miket lassanként elfelejtettünk s csak a nehezen modernizálódó falu öregjeinek az emlékezetében élnek még. S a vén ember elmond egy régi történett egy leányról, a kit megcsaltak, egy legényre a ki hirtelen lett és egy sirbahajló vén apát a kinek ősz fürtjeire ráesett a gyalázat sor A mint beszél, megnyílik a háta mögött az ajtó és bejön ez a kettő. Szemérmes elfogódzással az asszonyleány, a lecsöndesült, alvó kis gyerekkel a karján és utánnnk a legény. Az öregnek eláll a szava, csak néz, csak bámul, s azután az öröm kitörő nevetése verődik elő a korhatag mellből. — Itt, itt vagytok ? . . . — együtt A legény beleszól: — Együtt, apám. Vékony, tünde napsugár fut át a szí a jó vizsgáló bíró mélázva néz a levegőbe füst macska után, az Írnok is mosolyog, az tály jegyző dobogva jön át a hivatalába úgy tetszik, mintha mosolyogna és szeret integetne aranyozott fejével a vaskeresztre megfeszített Jézus a megtért apa felé : — Együtt, együtt!