Pécsi Hírlap, 1890. január-február (4. évfolyam, 6-10. szám)
1890-01-19 / 6. szám
IV. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre . . . 6 írt — kr. Félévre . . . 3 n — . Negyedévre . . 1 , 50 , Egy hóra . . . — ,,50 ,, Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12-ik szám (Nádasy-féle ház) hová az előfizetések és a lapok átküldésére vonatkozó fölszólalások intézendők. Pécs, 1890. január 19-én. Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és vasárnap. 6-ik szám. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12-ik szám, hová a lap szellemi része illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereskedésben. Egyes számok kaphatók : Böhm Manó (fő-utcza), Weidinger N. utóda Demján 1. (Széchenyi-tér), Engel Lajos (fő-utcza), Hochrein József (zéchenyi-tér) papír és könyvkereskedéseiben, ifj. Rézbanyay János fűszerkereskedésében (Szigeti ország-ut), a dohány f .őzsdben (fő utcza). Mindezen helyeken előfizetések is elfogadtatnak. Következik valami. Zárszámadást kellene írnunk a múlt évről, mert illő beszámolni egy oly nagy időről, aminő egy kerek esztendő az ő 365 napjával. Jó vagy rész volt-e folyama a múlt évnek, azt az egyesek, a testületek, a társadalom, úgy az államférfiak különböző szempontokból ítélhetik meg. A család, mely szeretett tagját, talán föntartóját veszti el, vagy anyagi károkat szenved; a testület, mely vezérlő, fönntartó tagjainak buzgalmában és áldozatkészségében bírja léte biztosítását; a társadalom, mely sülyed, vagy emelkedik a tömegét képező egyének vagyoni, erkölcsi és szellemi helyzetének változásai szerint; az állam, melynek beléletére az egyesek, a testületek, a társadalom együttes hatása befolyással bir s azonkivül a szomszédos államok barátságos vagy ellenséges magatartását is mérlegelni tartozik, — egymástól eltérőleg állapítják, mest a végeredm 'nyt.. ma nem tartozik a kétik közé. mindjárt, kezdetén humuu trónörökös halála mély fájdalmat, nagy veszteséget okozott. A képviselőház elkeseredett vitái zaklatottá tették a közvéleményt. Az italmérési regale megváltása sok aggodalomra adott okot a jövedelmük egy részét vesztett városokban, községekben s az egyeseknél, mert a hiány pótlására vajmi kevés kilátás nyílik ez idejűleg. A közigazgatási reform is elég anyagot ad a gondolkozásra, s részben izgatottságra is az önkormányzat barátainál, míg másfelől a községi közigazgatás mizériái, a kivándorlás, az egészségügy hiányossága foglalkoztatják az elméket. De vannak kedvezőbb jelenségei is a letűnt évnek. A minisztériumok oly férfiakból lettek reconstruálva, kiknek mindenike kiváló tehetséget, buzgalmat és a közbizalom jelentékeny részét birja s ha különös akadályok nem fognak fönnforogni, hazánk pénzügye, igazságszolgáltatása, közlekedési és közgazdászati ügye élénk lendületet nyerend, minek szerencsés előjeleit látjuk a budget kedvező alakulásában s még inkább a zónatarifa reményt fölülmúlt fényes eredményében. A megyei tisztujítás is nagyobb változások nélkül ment keresztül. Az új tisztikarnak azonban több erélylyel és szigorúbb ellenőrzéssel s a közélet emelése végett több oldalú munkássággal kell eljárnia, még pedig nemcsak egy-két buzgóbb tagja, hanem valamennyi közege által. Oly vármegyében, mint pl. a mienk, meg kell minden intelligens embernek -A ez •- • • - . ■ . -«O' IlOiív IHtiiil rrrr téren a kívánatos ’ élénkséget és haladást artassuk és biztosíthassuk. A társadalom is szép tanujelét adja hazafiságának, midőn szinházügyünk iránt érdeklődést mutat s ha igy folytatja, haladását igazolja be miveltségében és a jótékonyság nemes gyakorlásában. Mindazonáltal következik valami, mely valamit sem az egyesek, sem a társadalom nem szivlelhet meg, de maga a vármegye kell hogy megszívleljen; kell, hogy kezébe vegyen és azzal valamit tegyen!.. . Baranyamegye beteg, nagyon beteg. 1887-ben Pécs városát egy tüzilármánál nagyobb vészkiáltás ébresztette föl, utána sorrendben mind nagyobb és nagyobb figyelmet keltett a vész hire s arra virradtunk, hogy Baranya megye 1888-ban 33 községgel végezte a phylloxerazárlatot; 1889 már két annyinál is több eredményt, illetve eredménytelenséget mutat, mert 68 község került zárlat alá. Összesen 309 bortermő községből tehát már jegyet kapott 68, marad 241 község. Most azt hiszik a jóhiszeműek, hogy ezek vészmentesek, pedig szörnyen csalatkoznak, amit az 1890-ik év sajnosan fog bebizonyítani, hiszen minden járásunk telve infectióval; ez azt teszi, hogy teles tele van a megye, a szőlőterületek teljesen alá vannak aknázva , hogy némi tájékozást nyújtsak, pár példát mondok. Egyetlen megyében se volt eddig ily nagy a zárlatok száma, mint Baranyában a múlt évben. Hazánk 650,000 hold szőlejéből több mint 150,000 odaveszett eddig, Pécs városa a legbelterjesebb harcot folytatta s mégis 200 hold szőleje odaveszett rövid három nyár alatt. Mi történt a megyében akkor, mikor jóformán senki semminemű szerrel eléje nem állt a vésznek? Kérdezzék meg Babarcz, Bozsok, Berkesd községeket, majd a rémes pusztulás adatait fogják azok közölni. Jós bár nem vagyok, de annyit határozottan megmondhatok, hogy száraz nyári időjárások mellett 6—8 év alatt a megye szőlőterülete többet fog szenvedni akármelyik megyénknél, mivel itt hosszabb e vészes rovar tenyészideje, ami igen nagy jelentőségű. Hogy a szőlőművelésnek meg kell A „Pécsi Hírlap“ tárczája. Mámor. ... Hazaértem. Pirkadó hajnal tétovázó, vérvörös sávos, lassú fakadására... Jólesett ledobni a frakkot s ide ülni a ropogó tűz mellé, belebámulni annak a fölcsapó, sistergő valaminek a torkába, ami olyan hatalommal vonja az embert csodálatára, hogy rabul ejti még gondolataiban is. És ilyenkor — mámoros, nehéz fővel beletekintve abba a széles világosságos körbe, amit saját tengelye körül forogván — mint a nap — körületén van: érthetővé válik előttem a tűzimádók hitvallása, akiket földöntúli csodálata ez istenséges elemnek még bűnre is tud csábítani. Értem, hogy igy, mikor az ember, megvirradtan egy hosszú éjszakának feledi azt, a mi napkeltén és napnyugtán — bármerre járt, bármit látott, bárminek fájó vagy jól eső érzetén győzedelmeskedett vagy elbukott légyen — hűbéres szolgájává teszi gyönge lelkületét, látva óriási, pazar eredménynek hamuvá váló romjain ellenhatalmat nem ismerő hatalmassággal és mégis küzdő borzasztó erejét e bűbájos szépségű, Messalinához hasonló elemnek; eltompul az érzék, gyöngeségét leveti a kétségbe hajtott lélek, új erőt kap az elgyöngült gondolkozás, romboló, borzasztó hatalmában nyilvánuló példáján lelkesülvén a mindenható tűznek. Benne van együtt az emberiség és az istenség képe. Benne van a küzdés és a hatalom. A magasra törés és lesajtolás érzete. A szerelem és a kiábrándulás. Benne van minden. És a kisi egyszer látta, úgy mint én e reggelen —• feledve minden mást — csak ezt a bűbájos orákulumot látva, amely megmutatja a kétes lepelnek átláthatlanságával bontott jövőnek — talán jobb, soha meg nem lássa — képét és visszavisz a múltnak rég letűnt, messze időknek soha meg nem bomló homályosságába burkolt emlékeire , az — mint én — rabja lesz mindörökre. Mutasson az jót avagy rosszat, igazat avagy kétségest, örömet avagy gyászt, látva azt az erőt, ami néma, csak pattogástól kisért feleleteiben nyilvánul: eltűnik az a kétség, amely nagy bánat vagy nagy öröm hallatán az emberi szivet elfogja. .. Láttam benne hűen tükröződni megújuló képét az elmúlt éjszakának. Mintha ott volnék újra a pompás, fényességes teremben. Mintha látnám újra azokat, akik tündököltek, világoltak az éjszaka, s most letűntek, leszálltak a bámulat piedestáljáról. Mintha rendben, hosszú sorban vonulnának előttem el e női tiszavirágok, kiknek e ragyogástele élete csak óráknak mulékony perczei, kik — ha letelik az idő — újra elvonulnak csöndességükbe, boldogságos, ártatlan örömök nyomán hajtó emlékek gazdagságán épülvén. Mintha valami felhő vonulna el szemeim előtt, elfátyolozva a tűz fényét. Felhő — csupa tüllből, csupa crépeből, csupa illusionból. Illatárt — nehezet — lehet magából kábitóan s hogy megcsap ez a nehéz, bóditóan ható lég, beton mind jobban-jobban s csak álmatag mámor fájdalmasan visszatérő érzetét hagyja maga után. És az a mámor, ami meglep, varázsos hatalmával ránehezülve a lelkemre, elkábitja az idegeimet — a mik még zsibonganak a fáradt-