Pécsi Közlöny, 1894. február (2. évfolyam, 15. szám)
1894-02-08 / 15. szám
g gá tehetné a nemzetet és más csekély és szellemi kultúra több kérdéseit kell úgyis majd utalni. A törvényjavaslat különben sok új intézkedést tartalmaz, köztük olyanokat is, melyekről majd csak a tapasztalat fogja megmutatni, hogy beválnak-e. Sokat azonban már előre üdvösnek lehet jelezni, föltéve természetesen, hogy a hozandó törvény nem marad amolyan írott malaszt. Alkalmilag még visszatérünk e tárgyra s egyben-másban ismertetni fogjuk a törvénytervezet határozmányait. Utolsó szavam Pap úrhoz. ii. A tamási bölcselet gyönyörű összhangban van a pozitív kereszténység észből bizonyítható tételeivel. Az alapigazságokban, a logika, metafizika, jogbölcselet és etikában való folytonos haladás sürgetése csak a relatív igazság képtelen hypothesisének lehet vészthozó éretlen gyümölcse. A bölcselet nem hajtóvadászat, ahol a vad üldözésében, nem elejtésében van a gyönyörűség, a végcél. A bölcselet feladata nem lehet a bajsza folyton változó rendszerek után, hanem az egyszer megtalált igazságok továbbfejlesztése. Ez a felfogás tartotta távol a katolicismustól azokat az efemer értékű rendszereket, amelyek meggyalázták az emberi észt és méltóságot. A Protestantismus a szolgai alkalmazkodás, a népszerűség hajhászatának elvével zárt kaput nyitott a legkülönfélébb rendszereknek, magát Hegelt, ezt a bölcseleti kóklert sem kivéve. Ezt a dicsőségét igazán nem irigyeljük! De nem folytatom! Nagy kedvvel tudok írni, de ezen elemi igazságok felfrissitgetése engem is, olvasóinkat is untatni fogja. Pap úrnak tán érthetetlen lesz álláspontom s az is marad mindaddig, mig meg nem ismeri dogmatikánk általános részét, a hol pl. látni fogja, hogy Krisztus csak egy keresztény vallást alapított, hogy ez már 15 száz esztendővel Luther előtt létezett, hogy ez mindenkire kötelező, hogy a komolyan keresőnek megismerhető tulajdonságánál és történeténél fogva igaz evangéliumi alapon, hogy a Krisztus rendelte tanító hivatalnak biztosítva van a neki szük-séges tévedéstől való mentesség a Szentlélek segélyével. És igy tovább. Sőt ha eltekintünk Krisztus ez iránt tett minden ígéretétől is, egyházunk mint tisztán emberi intézmény a maga tanító hivatalában annyi ítéletet, tanultságot, őszinteséget, megbízhatóságot s igy akkora tekintélyt mutat fel, a minővel szemben hiterkölcsi kérdésekben szükségkép eltörpül bárminemű tudós társaság, felekezet vagy egyén ezerféle szubjectív felfogása. S ezek után természetesnek fogja találni Pap Zsigmond úr is, ha jobban hiszünk egyházunk tanító hivatalának, mint a Naplóban közrebocsátott fejtegetésének. Lehet nem hinni, lehet bizonyítani nem tudni a kár. hittételeket, de annyit elvárunk, hogy ezek mibenlétét minden vitázó felfogja. Különben a levegőt verhessük. Viszont én azt nem tudom megérteni, hogy igazi liberális, türelmes protestáns hogy lehet ellensége a társulási szabadságnak, ha mindjárt kát kört alapítanak is esetleg Pécs sz. k. városában. A dogmatika, filozófia s a kát. kör kérdésében nem tudunk megegyezni. Abban azonban teljes köztünk az egyetértés, hogy nem ilyen lapokba valók a feszegetett kérdések. Kár volt szőnyegre hozni őket a Naplóban. S ha én is vétettem válaszommal, őszinte fölötte bánatom, dem javulásom bizonyítéka: többet ez ügyben e helyen nem írok. Thomista félre lép, elhagyja nyugalma és Jézushoz folyamodik : Könyörülj esdeklő gyermekeden ! Bánatának másik forrása a szeretet-t en ség, melylyel egész életében találkozott. A kik szerettenek, elhagytak engemet, Nincsen egy barátom annyi közül. . . . Annyi szívnek óriás erdejében, Magam bolyongtam cél- és uttalan zengi verseinek egyik legszebbikében. (Isten veled). Ez érzés adott létet „Álbarátokhoz“, „Hagyjátok el“ s más ily tartalmú költeményeinek. És bár ő szeretetre nem talál is, a fájdalom gyűlöletté sohasem fajul. Szenved titkon és megnyugodva s nem is kérdi, hogy miért. Hisz a jövendő jók fejében A szenvedések árja nékem Nem szenvedés, nem gyötrelem. De nem csak hogy nem gyűlöl, sőt ellenkezőleg szíve a legmélyebben, legőszintébben szeret. Szeretettel karolja át a mindenséget, minden szépért és jóért hevül s a bánat a megbocsátással, megnyugvással és szeretettel a legszebb harmóniába olvad dalaiban. (Folytatása következik). „PÉCSI KÖZLÖNY“ _______ 1894. február 8. „Mihacsek bűnügye“. Mihacsek Vilmos volt pécsi székesegyházi baszszista váltókat hamisított Ganter Ferenc, Müller János, Donáth János, Patz Hermin nevére, összesen 650 frtig. Ebben az ügyben minap volt a végtárgyalás. A vádlott védője Jobszt L. dr. volt. A hozott határozat értelmében a vádlottat 2 évi fegyházzal sújtják, mely ítéletben úgy a főügyészhelyettes, mint a vádlott megnyugodott. A legenyhébb büntetésre ítélték. A „Pécsi Napló“ ezen tárgyalásról szóló közleményéhez a tényeknek meg nem felelő megjegyzéseket fűz, úgy tüntetvén föl a dolgot, mintha Mihacsek oly gyenge fizetést húzott volna, hogy az éhenhalás elől csak a koldulásban, vagy a bűn lejtőjén kereshetett menekülést. Csak az igazságnak teszünk eleget, midőn kijelentjük, hogy Mihacseknak 600 forint és 24 méter tüzelőfából állt az évi járandósága. Ha már most tekintetbe vesszük, mily kevés volt a teendője, hogy csak bizonyos órákban volt hivatalos elfoglaltsága és ez is csak minden második héten, miután az énekesek hetenkint fölváltják egymást, olyan e fizetés, hogy igen sok, jóval tanultabb és képzettebb egyén ily csekély elfoglaltságért hasonló remunerációt nem kap. Hanem persze azt nem mondja el a P. N., hogy Mihacsek Szalzburgból magával hozott adósságai és állásával arányban nem levő költekezései fedezésére több száz forintra rugó előleget vett föl a székesegyházi őrkanonoktól, hogy kedves nejének 90 forintos aranyórát és láncot vett „krisztkindli“-nek, hogy angolul, franciául jól tudott, a zenéhez értett s e réven — sok lévén a szabad ideje — tetemes mellékkeresete volt mindaddig, míg leánytanítványai irányában tanusított viselkedése miatt ki nem tették a szűrét a magánházakból apúgy, mint a Liebscher intézetből. Igaz, hogy már akkor el kellett volna őt távolítani a kórusról, de azok, kik a „P. N.“ szerint nem segítettek a szegény ember baján, kétségbeesett könyörgésére a keresztény szeretet fátyolét vetették botrányos viseletére, megbocsátottak neki, hogy alkalmat nyerjen a megjavulásra. Hogy a megjavulás esztelen költekezésének folytatásában és váltók hamisításában állott, arról más mint Mihacsek nem tehet. Nirek. Papszentelés. E hó 11-én, böjt első vasárnapján, a megyés püspök ő exolája Rudolf Mátyás és Schunk Ferenc szerpapokat a püspöki házi kápolnában áldozópapokká fogja szentelni. A szegzárdi belvárosi plébánia betöltése. Gróf Csáky Albin kultuszminiszter a szegszárdi belvárosi plébánosi állásra Wozsinszky Mór apari esperes plébánost nevezte ki. A főispán Siklóson. Szombaton délután ment főispánunk Villányba, honnan Benyov- Iszky Manó üdvözlete után, Siklósra hajtatott, s Nagy-Harsányban a főút ki volt világítva, és emberáradat lepte el az utat, mely, midőn a főispán kocsija keresztül robogott a falun, lelkes éljenzésbe tört ki. A főispán lakásául a városház 3 szobáját alakították át; a városházán Kohárics József Siklós város jegyzője fogadta. Miután átköltözött főispánunk a nagyvendéglőbe ment, hol tiszteletére 45 teritoriii bankettet rendeztek. Kossa Dezső ügyvéd felköszönte a főispánt, mire ő szép beszédben válaszolt, éltetve a siklósi járást. Beszédet mondtak még: Novák takarékpénztári igazgató, Zekeref, lelkész, Smirmund. Ezután a főispán a táncterembe ment hol csakhamar elkezdődött a jókedvű mulatság, mely a kórházalapnak szép jövedelmet hozott. A bálnak a korai reggeli órákban lett vége. A pécsi jótékony nőegylet estélye. Hétfőn tartotta a nevezett egyesület a múlt években szokásos közvacsorát pótló táncestélyét. Az estély fénypontját a fánksütés képezte, mely a szünóra alatt történt. A fánkok közül néhányban nyerőcédula volt, ki ilyen birtokába jutott, nyert. Az estély eléggé látogatottnak mondható, és minden tekintetben sikerült. Tudtunkkal most volt alkalma először nagyobb közönségnek látni a „Sir Rogger“ nevű angol matróztáncot, melyet úgy „futnak“ el, a zenéje igen gyors menetű. Az egybegyűlt igen díszes hölgykoszorú következő tagjait sikerültfeljegyezni tudósítónknak : Wachauer Károlyné, Rozinszky Béláné, Schneider Istvánná, Schwabach Zsigmondné, Pilch Alajosné, Csigó Jánosné, Szauter Gusztávné, Fridrichné, Heidekkerné, Leányok : Kovácsh Bella és Irén, Tarlián N., Tabak Lori, Hegedűs Margit és Hedvig, Németh Aranka, Éhn Antónia, Jilly Olga, Sommer Mariska, Sávéi Cornelia, Feilhauer N., Jeszenszky Irén, Bottka Babi, Bódszky Marietta, Preyer Gábris, Schunk Mici, Balogh Janka, Kányó Róza (Zombor), Módly Flóra, Hoffner Viki, Hinka Mariska, Asztalos Lujza, Obetkó Gizi, Mihályffi Irén, Eötvös Ilka, Hoffmann Mariska. Az első négyest 30 pár táncolta, a mulatságnak reggel felé lett vége. Hegedűs Károly csalási ügye. Most már nincs többé szó Pritz féle csalásról, miután az alispán által a közigazgatási bizottság e havi ülésén tett nyílt és határozott kijelentésből megtudtuk, hogy az árvaszéknél elkövetett raffinirozott csalásnak Pritz csak eszköze, Hegedűs ellenben az értelmi szerzője, tervezője és mestere volt. Sziy László alispán előadta, hogy mikor ő hivatalát átvette, az árvaszék ügykezelését alaposan átvizsgálta, mely alkalommal sok gazdátlan