Pécsi Közlöny, 1895. február (3. évfolyam, 14-24. szám)

1895-02-14 / 19. szám

­­ kalták a dolgot és lesbe álltak. Róka he­lyett azonban a nevezett két suhanó jött. A törvényszék az egyik tolvajt 6 havi, a másikat 1 havi börtönre ítélte. Csirkefogó, Pap József töttösi atyafi ellen végrehajtás volt elrendelve 35 frt. erejéig, ő is azok közül való, akik úgy tesznek, hogy addig nem fizetnek, míg egészen a körmükre nem ég a dolog, akkor azután a legtöbb esetben előkerül valahon­nan a pénzecske. Pap uram is, mikor már nem volt mentség, kiszorította a 35 irtokat és 9-én behozta Pécsre, azokat Engler végrehajtónak átadandó. A »Köz­ponti Takarékpénztár« épületének lépcső­jén — arra lakik a végrehajtó — talál­kozott egy úrforma emberrel, ki tudakozó­dott útjának célja iránt. Engler végrehajtót keresem, fizetni kell nála, válaszolt a falusi gazda. »A végrehajtó nincs itthon, én va­gyok a segédje, fizesse ki nekem a pénzt, adok róla írást,« szólt oda az a bizonyos »urforma ember,«mire Pap le is számlálta a pénzt, melynek átvételét a »segéd« ur egy kis szelet papírra irt nyugtatványnyal igazolta. De a földi, úgy látszik, többször járt már törvény­ek­be, mert pecsétes írást kért. Erre az ismeretlen egyén a törvényszék felé vezette az atyafit, be is tért vele a lép­csőházba, a­hol egy leszakítottt árverési hir­detmény hátára írta a pénz átvételé­ről szóló stemplis levelet. Pap József most már meg volt nyugtatva, köszönt szép alá­zatosan, mint egy úriember előtt illik és távozott. Valami azonban mégis gyanús volt előtte, azért inkább még egyszer el­ment Engler lakására, hol aztán kiderült a csalás. Hossza, nyakába vette a várost a rászedett ember. Hosszas hajsza után, alig hitt a szemeinek, a Majláth-téren meg­pillantja a­­segéd­ urat. Hozzá ment, lár­mát csapott, mire a svindler elővette tár­cáját és visszaadott 30 frt.-ot, a »többit majd a lakásomon,« szólt és elosont. — A rendőrség a szélhámost nyomozza. Svéd gyufa. Sokan panaszkodnak, hogy a svéd gyufák skatulyáin a gyúj­tó­lap nagyon hamar lekopik. Természetesen, mert a legtöbben a skatulya hosszában húzzák végig a gyufát, miáltal a gyújtó­­anyag lesurlódik. A gyufát ellenkezőleg keresztbe, a skatulya keskeny szélességé­nek irányában kell végig huznunk. 28158/94. Hirdetmény. Ócsárd. községnek telekkönyvi betétei az 1886: XXIX. és az 1889: XXXVIII. t. cikkek értel­mében elkészíttetvén, és a nyilvánosságnak átadatván, ez azon felszólítással tétetik közzé, hogy 1. mindazok, a kik az 1886: XXIX. t. cikk 15. és 17. §-ai alapján — ide értve e §-oknak az 1889: XXXVIII. t. c. 5. és 6. §-aiban ugyan 1891: XVI. t. c. 15. és 17. §. a) pontjában foglalt kiegészítéseit is,­­ valamint az 1889: XXXVIII. t. cikk 7. §-a és az 1891. évi 16. t. c. 15. §. b) pontja alapján eszközölt bejegyzések érvény­telenségét kimutathatják, e végből törlési keresetüket, azok pedig, a kik valamely tehertétel átvitelének az 1886: XXIX. t. c. 22. §-a, illetve az 1889: XXXVIII. t. c. 15. §-a alapján való mellőzését megtámadni kívánják, e végből kereseteket hat hónap alatt, vagyis az 1895. évi julius 1­ó 31-ik napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be, mert ezen meg nem hosszabbítható záros határidő eltelte után indított keresetük annak a harmadik személynek, a­ki időközben nyilván könyvi jogot szerzett, hátrányára nem szolgálhat; 2. hogy mindazok, a­kik az 1886: XXIX. t. c. 16. és 18. §-ai eseteiben — ide értve az utóbbi szakasz­nak az 1889: XXXVIII. t. c. 5. és 6. §-aiban foglalt kiegészítéseit is — a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyeztetése ellenében ellentmondással élni kívánnak, írásbeli ellentmondásukat hat hónap alatt, vagyis 1895. évi julius 1­ó 31-ik napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz benyújtsák, mert ezen meg nem hosszabbítható záros határidő letelte után ellentmondásuk többé figyelembe vétetni nem fog ; 3. hogy mindazok, a­kik a fentebbi 1. és 2. pontban körülírt eseteken kívül a betétek tartalma által előbb nyert nyilvánkönyvi jogaikat bármely irányban sértve vélik, az e tekintetbeni felszólalásukat tartalmazó kérvényeket a telekkönyvi hatósághoz hat hónap alatt, vagyis az 1895. évi július 1­ó 31. napjáig bezárólag nyújtsák be, mert ezen meg nem hosszabbítható záros határidő elmúlta után a betétek tartalmát csak a törvény rendes útján és csak az időközben nyilván könyvi jogokat szerzett harmadik személyek jogainak sérelme nélkül támadhatják meg. Egyúttal figyelmeztetnek azok a felek, akik a betétek szerkesztésére kiküldött bizottságnak eredeti okira­tokat adtak át,­­ hogy a­mennyiben azokhoz egyszersmind egyszerű másolatokat is csatoltak, vagy ilyeneket pótlólag benyújtanak — az eredetieket a telekkönyvi hatóságnál átvehetik. Pécsett, 1895. január 3-án. BOGYAY PONGRÁC kir. trszéki biró. Pécsi Közlöny, 1895. február 14­. Tanügy. A múlt tanév statisztikai adatai sze­rint Baranya m megye népiskoláiban 217­ 822 félnapi mulasztás lett bejelentve, de ezek­ből csak 15750 esetben érte a szülőket büntetés, és pedig mindössze 235 frt 15 kr. erejéig. A közigazgatási bizottság en­nek alapján arra a meggyőződésre jött, hogy a községi elöljáróságok e téren ha­nyagul járnak el s azért legutóbbi ülésén szigorú határozatot hozott, mely f. é. már­cius 1-én lép életbe. Ebben felelősség terhe alatt utasittatnak a községi birák, hogy a nyilvános iskolába járásra kötelezettek, ha tanítók által a mulasztási kimutatásokba kiírattak s ezen kimutatások az iskolatartó község vagy hitközség iskolai helyi hatósága (iskola széke) által a törvényszerű büntetés eszközlése véget átadtak, kötelesek a köz­ségi elöljáróságok a megbírságolást végre­hajtani, — a bírságpénzeket az iskolaszék elnökének kézbesíteni, ki azt a mulasztási kimutatáson nyugtázza. Szegénység miatti be nem hajthatóság esetén e körülmény szegénységi bizonyítványnyal igazolandó, mely bizonyítványok a mulasztási kimuta­tásokhoz csatolandók. Ilyen esetekben azonban a birság pénzek valamely köz­munka teljesítése által rovandók le. Ezen mulasztási kimutatásokat a szegénységi bizonyítványokkal együtt, a községi elöl­járóságok megőrizni kötelesek, hogy a fö­­löttes hatóságok rendeletére bármikor elő­­mutathatók legyenek. A jegyzők köteleztetnek őrködni a fe­lett,hogy a községi bírák törvény szabta köte­lességeiket teljesítik-e vagy sem,ebből folyó­­lag újból utasíttatnak, hogy e nemű tisztük­ben a legszigorúbb pontossággal eljárjanak s nyilvántartást vezessenek. Megjegyeztetik, hogy a hatósági engedély mellett történt mulasztáso­kat a tanító mindenkor az iskolaszék írásbeli határozata alapján veheti csak igazoltnak. Köteleztetnek a tanítók a mulasztási naplókat tisztán s épen megőrizni s a tanév zártával az iskolaszéknek megőrzés végett átadni, hogy e naplók kívánatra bármely arra hivatott hatóságnak rendelkezésére bocsáthatók legyenek. A járási főszolgabirák utasíttatnak, hogy ezen rendelkezések pontos végrehaj­tását saját hatáskörükben úgy a községi elöljáróságok és jegyzők, mint az iskola­székek és tanítókkal szemben állandóan s éberen ellenőrizzék s azon esetben, ha a kir. tanfelügyelő a kötelességét mulasztó községi bíró, jegyző, iskolaszék ellen pa­naszt emelne, azok ellen rendbírságokat alkalmazzanak, esetleg a fegyelmi vizsgá­latot indítsák meg. Felelős szerkesztő: LINCAR ADOLF. Kiadó-tulajdonos: RÉZBÁNYAY JÁNOS. Lie. nyomda (Feiler Mihály) Pécsett, 1895.

Next