Pécsi Közlöny, 1895. február (3. évfolyam, 14-24. szám)

1895-02-17 / 20. szám

i­ fikálni, de hajlandóság sincs rá. Másnak becsületében gázolni és abból hipokrita önteltséggel egy hamis elvet levonni és­­ nyugodni a babéron, ez könnyű vállal­kozás. Így történt ez a »Pécsi Napló« febr. 5-iki számában is, a­midőn a hetvehelyi plébánost úgy szerepelteti, mint tanítóinak tirannusát és a nép szivéből a vallásosság kiirtóját. De hát előzménye is van a do­lognak, t. uraimék ! Igaz, hogy fent neve­zett pléh nem adta a tanítók kezébe a megszentelt gyertyákat; igaz, hogy a taní­tók saját költségén hozatván gyertyákat s azokat meggyujtva a körmeneten úgy vet­tek részt; igaz l­e­h­e­t az is, hogy a nép megbotránkozott, de nem annyira a pléba, mint a tanítók magaviselete fölött. Mert kérem szeretettel a „Pécsi Napló­ tudósí­tóját, úgy esett ám meg a dolog, hogy az előző évben a tanítók kapták meg a gyer­tyákat, csakhogy mivel az egyik tanítónak úgy tetszett,­­hogy miért, az már az ő dolga) nem a pléb. kezéből, a­mit pedig a Rituale előír, hanem a pléb. megkerü­lésével, önkezűleg vette le — a nép nem csekély megbotránkozására — az ol­tárról. A többi tanító követte. Hát most kérdem a »P. N.­ nagyér­demű tudósítóját, nem állt-e jogában ne­vezett plébánosnak megvonni a gyertyát azoktól a tanítóktól, kik az Anyaszentegyház által appróbált és századokon át érvényben­­ volt szokást, szertartási aktust, a nép botrá­nyára így arcul ütötték ? Azt hiszem, erre minden ember megfelel, a­kinek még he­lyén van az esze. Még a konzekvenciára vonatkozólag valamit, a­mit állítólag a nép mondott: »íme, nem az urak rontják meg a vallást, hanem a papok­. Hát igenis, nem a papok, hanem azok rontják a val­lást, a­kik ilyen, minden jobb érzés hiánya nélküli, maliciózus cikkeket szárnyra eresz­tenek. Egyébiránt egy kis tájékozásul a nép hangulatáról egy értelmes hetvehelyi pol­­­­gártól magam hallottam e nyilatkozatot: »Kár, hogy megtörtént, de elvégre is a tanítóknak kellett volna tudni az egyház tanítását és a köteles tiszteletet a törvé­nyes elöljáró iránt.* Megkegyelmezett miniszter. Ta­valy történt, hogy Percel Dezső képviselő­házi alelnök, egy személyét érintő beszéd miatt egyházpolitikai pisztoly párbajt ví­vott gróf Szapáry László országgyűlési képviselővel. A párbajozók bíróság elé ke­rültek, de, mert Perceit időközben a ki­rály belügyminiszternek nevezte ki, a tör­vényszéket értesítette az igazságügymi­niszter a megtörtént pertörlésről, mondván, hogy : »a király február hó 6-án kelt el­határozásával a Percel Dezső és gróf Sza­páry László ellen folyamatban levő bűn­vádi eljárást megszüntetni méltóztatott.* Ehhez képest az április 24-ére kitűzött végtárgyalás elmarad. Pedig mily épületes látványt nyújtott volna a fogoly­miniszter. A váci államfogház celláját Percei liberá­lis tisztelői emléktáblával látták volna el. A t. ház kontója, Percei Héni, az elnök „jobb kezen beterjesztette a képvi­selőház évi költségelőirányzatát 1895-re. E szerint a t. ház számlája kitesz 1.680,468 frtot. Az eddigi tapasztalatok alapján 200 ülést véve számításba, egy ülés 8402 frt. 34 krba kerül az adófizetőknek , s mivel 1 ülés legföljebb 4 órán át tart, 1 órának ára 2100 frt 58 kr ; 1 perc 35 frt; egy 5 percnyi szünet 175 frt. Egy 2 órán át tartó unalmas beszédért 4201 frt; 16 krt fizet az ország ; ennél többet talán nem is ér Nyilvános nyugtázás. A pécsi „Néptanoda“ szerkesztősége fölkéretett Ho­­dobay Andor halmaji esp.-plébános úr ál­tal, hogy a csobádi magyarajka gör. kát. hitközség épülőfélben levő temploma ja­vára némi csekély kegyadományt gyűjtsön. Nevezett lap szerkesztője sokoldalú elfog­laltsága miatt Sirisaka Andort bízta meg a gyűjtéssel, ki a mai napon bocsájtotta a két posta-takaréklapot betekintésül ren­delkezésünkre, kérve lapunkat, hogy az adakozók névsorát mi közöljük s a gyűj­tött postabélyegeket rendeltetési helyekre juttassuk. Adakoztak 5 kros levélbélyegek­ben : Schneider István 1 példányt, Repics Vince 1 p. Szvácsek Mihály 1 p., Sirisaka Andor 1 p., Hekinger István 1 p., Tamássy Ferenc 4 p , Eötvös Gusztáv 2 p, Holler Béla 1 p., Wächter Ede 1 p., Vész Albert 2 p., Csendes Alajos József 2 p., Rupp­­recht János 1 p., Jakab Imre 1 p. A két posta-takaréklapot a mai napon Hodobay­­ úr címére beküldjük. — A „Pécsi Közlöny“ szerkesztősége hasonlóképen fölkéretett a fenti célra való gyűjtés eszközlésére. Fe­lelős szerkesztőnk, mivel a gyűjtésre szük­séges idővel nem rendelkezik a maga ré­széről 1 forintot küld postautalványnyal Hodobay esperesnek a csobádi templom javára. Ösztöndíj-alapítvány. A közoktatás­­ügyi miniszter jóváhagyta a Gründler-féle ösztöndíj alapító oklevelét. A pécsi főreális­­kolánál ennek folytán 2 alsó osztályú tanuló 30—30, egy pedig 40 frt, ellenben 2 felső­­ osztályú tanuló 70—70 frt segélyt fog évenkint nyerni. A kijelölés joga a tanári testületet illeti meg, mely e tárgyban min­den tanév végén határoz. E kijelölés alap­ján a Gründler-bizottság ít­éli oda az ösz­töndíjakat. Az első kiosztás még a jelen iskolai évben történik. A vörösmartyi katolikus kör 1. évi február hó 20-án könyvtára javára a nagyvendéglő helyiségében táncvigalmat rendez. Belépti díj : személyenként 40 kr, családjegy 70 kr. Kezdete 128 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. A siklósi takarékpénztár csü­törtökön tartotta évi közgyűlését Antal Pál dárdai főszolgabíró elnöklete alatt. Ismeretes, hogy az intézetnél fölmerült hiány fedezésére igénybe vétetett a tarta­lékalapból 10.000 frt, valamint egy évi üzleti nyeremény: 9171 frt 88 kr. Többen a részvényesek közül beperelték az igaz­gatóságot s követelik, hogy az igazgató­ság a felelősség elvéből kifolyólag saját­jából egyenlítse ki a hiányt, illetőleg a fenti összeget térítse meg a pénzintézet­nek. A közgyűlés a per végét kívánja be­várni s azért e kérdésben mit sem hatá­rozott. A részvényesek nemcsak 1893-ra, de 1894-re sem kapnak osztalékot. A per­lekedők részvényei a törvényszéknél lé­vén deponálva, azokat föl nem mutathat­ták s igy a közgyűlésen részt nem ve­hettek. A kéméndi tej­szövetkezet, mely­nek eszméjét Friesz György volt tanító pendítette meg, — mint levelezőnk írja — tényleg már meg is alakult, a mennyi­ben a földmivelési miniszter kiküldötte. Nagy Vince a napokban kinn járt a hely­színen és a szövetkezet alakulásáról jegy­zőkönyvet vett föl. Eddig 94 tag jelentke­zett, összesen 128 üzletrészszel. A terme­lendő vajat a „Hungária vajkiviteli rész­vénytársaság” veszi át 1 forintjával kilo­grammonként, ebből azonban 10% a kor­mány által rendelkezésre bocsátandó gépek árának törlesztésére levonatik ; ki­egyenlítés után természetesen a vaj egész árát kiadják a szövetkezetnek. Tegnap egy többtagú küldöttség jött be Kéméndről Pécsre, hogy megtekintse az itteni tej­csarnok berendezését. A tejszövetkezet április 1-én kezdi meg működését, mely nap elé feszült várakozással tekintenek az elszegényedett gazdák. Okirathamisítás Biró István sza­bolcsi lakos mostoha anyjának két hold­­nyi földjére áhítozott. De mert az asz­­szonynak magának is szüksége volt a kis jószágra, nem adta oda Bírónak. Utóbbi fogta tehát magát, hamisított egy ajándé­kozási szerződést és megvesztegetett két embert azon célból, hogy tanúságot te­gyenek mellette. Hanem a turpisság meg­­boszulta magát s Biró Istvánt a kir. tör­vényszék 3 évi börtönre ítélte. Megkesesedett a sárga Schap­­ringer Gusztáv pécsi gazdag bankárosnak két gyönyörű sárga lova volt, melyek mint a villám ragadták a szánkót magukkal. Hiába takartatta le őket a gazdájuk amo­lyan a Netza (pókháló) féle pokróccal, az egyik mégis meghalt és kehes lett. Mit lehetett tenni, eladta a sárgákat, de bár megmondta a vevőnek, hogy az egyik jó beteg, utólag mégis perre került a sor s nemsokára tanúkihallgatás, lesz elrendelve. Újságírók Eldorádója. Az európai hírlapírók francia kollegáikat irigylik, kik­nek legmagasabb a fizetésük. Amerikában még sokkal előnyösebb a zsurnaliszták helyzete. Míg például Magyarországban akárhány újságíró nem költhet semmit to­vábbképzésére, könyveket nem vásárolhat, sőt szabóját sem tudja pontosan fizetni, addig a most közzétett adatok szerint Amerikában épen a hírlapírói pálya az, melyre kitűnő tehetségek lépnek. 1775-ben az amerikai lapok száma 39 volt; ma, a legújabb statisztika szerint, húszezer. Körülbelül kétezer napilap van köztük, a többiek nagyobbrészt hetilapok. Ez a húsz­ezer újság 700 milliónyi tőkét képvisel, kétszáz millió alaptőkével rendelkezik és évi forgalma 900 millió. A zsurnaliszták fizetése átlag véve 300 millió. Bostonban, a­hol épen nem a legjobban fizetnek, az újságok igazgatói évenként 12,500—30,000 frank fizetést kapnak ; a felelős szerkesz­tők 9000—13,000 frankot; a politikai ro­vatvezetők 6500—9000 frankot; az iro­­­­­dalmi, művészeti és tudományos kritika- „Pécsi Közlöny“ 1895. február 17.

Next