Pécsi Közlöny, 1895. március (3. évfolyam, 26-37. szám)

1895-03-03 / 26. szám

l­ kozása, séta- és templombajárása szi­gorúan ellenőriztetik. A napi teendők és tanulnivalók elvégzése után a taní­tónők felváltva társalognak a növendé­kekkel, ugyanakkor esetleges ügyeiket is elintézik és őket az idegen nyelvek­ben is gyakorolják. Hogy a leendő tanítónők házias nőkké neveltessenek, a bennlakó növendékek a könnyebb házi munkában segédkeznek, sőt a főzést is megtanulják. Nem kell említenem, hogy az inté­zetnek fő célja képzett és jellemes taní­tónőket nevelni, kik nemes önfeláldozás­sal és keresztény meggyőződéssel fogják a tanügyet szolgálni. Az intézet veze­tőinek minden igyekezete oda irányul, hogy a növendékekben a szelidebb női erkölcsök ápoltassanak, s a jó példa áldásos behatása alatt táplálékot nyer­vén, ne csak az ész, hanem a szív is képeztessék. Azonban az elüljáróság ön­zetlen fáradozásának központját a val­lásos és ebből folyó hazafias nevelés képezi és szívvel-lélekkel arra törek­szik, hogy a tanító­nőj­el­öltek képmuta­tás nélküli vallásosságot tanúsítsanak,­­ a felséges uralkodó ház és az édes haza iránt tántoríthatlan hűséggel és ragaszkodással viseltessenek. A tanítónőképző intézet és az in­­ternátus 1895/6-iki iskolai év szeptem­ber 1-én az első évfolyammal nyittatik meg, a többi három évfolyam felállítása fokozatosan van tervbe véve úgy, hogy az intézet 1898/9-iki iskolai évben tel­jes négy évfolyamúvá leszen. Az első osztályba csak oly egész­séges testalkatú leányok vétetnek fel, kik 14-ik életévöket betöltötték és a polgári iskola négy osztályát, vagy a felső népiskola két osztályát sikerrel elvégezték és azt hiteles bizonyítvány­­nyal igazolni is tudják. A kinnlakó nö­vendékek a bentlakókkal közös és bős és végig zengte a rábeszélés dallamait, a vérlázítás tetőpontjáig. Én könnyeket csavartam kőszívű emberek szemeiből,­­ szeszélyesen imádtam ellentéteket; én építettem fel az embernagyság trónját és én találtam ki a közmegvetés osztracizmusát. Örömmel üdvözöllek itt titeket, — ide minket tiszta kollegialitás vezérelt. Örven­­dek, hogy komoly arcotok átváltozott és kipirult a tánc hevétől. Sohase halunk meg ! (Viharos éljenzés.) A nagy riadalomban Szeleburdy ur Chemia ő nagyságának ruhájára önti a champagneit, — fuldokolva kér bocsána­tot: »Nem tesz semmit, kedves barátom, feleli a hölgy, egyszerű, ártatlan bor ez, szóda- és cukorral.« A zaj lecsillapultával köszöntőt mond az Astronomia . Felhőimből szívesen jövök hozzátok, itt találom az ég és föld kibékülé­sét. Nagyoknak látlak titeket, mert én min­dent nagyitó lencsén átnézek. Ezen éjszakát a lelkesültség nappalává varázsoltátok át, — jól tettétek édeseim. A nap csak egy­ügyű embereknek való, szellemeseknek a hold és csillagok gyújtanak világot. Mu­lassunk. Szervusztok. (Általános tetszés, ölelkezés, brudersajtok, puszik­) egyenlő oktatásban részesülnek és ugyan­azon fegyelmi szabályok alatt állanak. A künlakás csak kivételesen és azon feltétel alatt engedtetik meg, hogyha a tanítónőjelöltek a szülőknél, közeli rokonoknál, vagy oly házaknál fognak lakni, melyek jó hírben állanak és gon­dos felügyelet alatt lesznek. Mindezek világosan bizonyítják az életbelépendő intézet jelentőségét és szervezetének életrevalóságát. Mind a helybeli, mind a vidéki szülőknek megnyugvására szolgálhat, hogy gyermekeik további kiképezteté­­séről és sok esetben jövőjéről is ekké­­pen gondoskodhatnak és serdülő leányai­kat, kik a tanítónői pályára készülnek, az apácák kezeire bizhatják, akiknek lelkiismeretességéről, tan- és nevelési rendszerük helyességéről és gyakorlati voltáról már annyiszor nyílott alkalmuk meggyőződhetni. Adja Isten, hogy a keresztény nőnevelés és tanít­ónőképzés érdekében felkarolt és hathatósan támo­gatott intézet a fejlődés útján odáig juthasson, ahova a külföldi kát. testvér­­intézetek már régen eljutottak és ma­gában egyesíthesse a kisdedóvóképzéstől kezdve mindazt, amivel kát. tanügyün­ket, egyházmegyénk érdekeit és magát­­ a közjót előmozdíthatjuk, legyőzve a­­ helyesen irányított nőnevelés által az­­ uralkodó hitközönyt és megkedveltetve­­ a valódi szabadságot, mely megadja az­­ Istennek, ami az Istené, a hazának, s ami a hazáé, a családnak, ami a családé. Döbrössy Alajos. — A néppárt értesítése. A nép­párt országos központi irodájától tegnap kapta meg lapunk az első hivatalos érte­­­­sítést, mely következőképen szól: »Tiszte­­­­lettel értesítjük a nagyérdemű közönséget, hogy a „Néppárt“ Budapesten (VI. Podma­­nicky­ utca,­8. sz., I. em.) orsz. központi iro­dát nyitott s hogy az már működését is megkezdte. Hogy pedig e működése sike­res lehessen, esedezünk, kegyeskedjenek a­­Néppárt­ot érdeklő, mindennemű, akár politikai, akár társadalmi mozzanatról a fentnevezett irodát ezentúl azonnal érte­síteni, de csakis az irodát és ne egyes — bárki legyen is az — személyeket. Mert ép az­ért nyílt meg az iroda, hogy köz­vetítő legyen a párt vezetői és a tisztelt közönség között. Csakis a felnevezett iro­dára címzendők tehát a jövőben az érte­sítések, kérdések, jelentések, akármiféle küldemények, szóval minden, mert az iroda maga mindent rendeltetése helyére továb­bít, kézbesít. Kérjük továbbá azon napi és heti lapok t. szerkesztőit, a­mely lapok a »Néppárttal« rokonszenveznek, szíves­kedjenek a központi irodát lapjukkal meg­tisztelni, viszontszolgálat gyanánt ígérvén, hogy az iroda időről-időre tudósításokat fog nekik küldeni. Végül kérjük a hazánk­ban levő összes kát. körök, kát. olvasó-egy­letek, vagy akármily néven ismert kát. szövetkezetek tisztelt elnökeit, kegyeskedje­nek mind az illető testületnek, mind pedig saját becses személyöknek nevét és lak­helyét az irodával közölni. — De bárhon­nan és bármit írjon, küldjön vagy kérdez­zen is valaki, soha se feledje el levele homlokzatán azon orsz képviselő-választó kerületnek nevét és a vármegyét, amelyik­ből ír, illetőleg, amelyhez tartozik, feltűnő betűkkel kiírni.« — Uj frigy. A Justh-párt, mely csak a héten vált el az anyapárttól, im uj hit- i­destársra talált az Eötvös-frakcióban. Hogy­­ közülök melyik egyesült a másikkal, azt kutatni fölösleges, elég annyit tudni, hogy tényleg egyesültek, együtt vannak, még pedig a jegesedés törvénye folytán, a mely szerint a hasonló a hasonlót keresi, mig meg nem találja. Justhék kormánypártiak, Eötvösék szintén azok, tehát ezentúl egy ,Pécsi Közlöny, 1895. március 3. Az emelkedett hangulatot a rendező­k kiabálása szakítja meg . Bocsánat hölgyeim, uraim, egy táviratot kell felolvasnom : »Tokio, 1895. február. Kedveseim vi­gadjatok ; sajnálom, hogy nem lehetek je­len, én itt forgolódom most az ágyuk mu­zsikája mellett, Tokio és Peking között. Barátotok Hadászat. A távirat felolvasását a zenekar tus­sal kisérte. A beszéd fonalát a geológia vette fel: Hallgatóim! Én komolyan beszélek, mert rétegeim közé temettem Mózest. Nyu­godjék ! Helyettem most két titkárom dol­gozik : a vulkanizmus és neptunizmus. Alluvialis korszakunknak fénypontja a mai ünnep, mely elfelejtve kő-, bronz- és vaskorszakot, megteremti az élvezet kor­szakát. Háromszázhatvan millió esztendő kellett, mig a föld megszilárdult; de, mint látjátok, egy rövid éjszaka elég, hogy a mi eszünk meghiguljon és ennek aztán 360 millió év sem elegendő, hogy újra megszilárduljon. (Helyeslés.) Most felemelkedik Philosophia e nagy­sága, ives homlokán fenség honol, ragyogó tekintetével végig futja az asztaltársasá­got. (Feszült figyelem.) Barátaim! Mi ad­tuk a világnak azt, mi e világnál több: a tudományt. Mi mutattuk meg, mennyit­­ bír el atlaszt vállain a türelem. (Igaz, ügy van!) A liliputi népség azt hiszi, hogy nim­buszunk az érthetetlen­ség ! (E szavaknál Magd­cffy úr elájul.) Aranyával nekünk­­ adózik a szolga föld; a tenger lábainkhoz­­ mossa gyöngyeit és a viharok villámgyer­­­­meke drótszálakhoz kötve nyögi hatalmun­­­­kat. (Örömujjongás.) Lényegkulcsunk segélyével behatol­tunk a mindenség szivébe, testvériesül­tünk az örökkévalósággal. Örvendjünk, a mi dicsőségünk múlhatatlan ! (Szűnni nem akaró éljenzés.) A zene rákezdi, a tánc folytatódik és a társaság tódul a nagyterembe. Táncrend (Szünet után.,1 1) Delejes-mazurka. (Nőválasz !) 2) Prograss-polka. 3) Villám-csárdás. 4) Rapszodikus-cotilion. 5) Muszka-francia négyes. Épen vezényli a rendező : chasser croiser ! mikor a bálterem felé lépdel a

Next