Pécsi Közlöny, 1895. április (3. évfolyam, 38-49. szám)
1895-04-02 / 38. szám
III. évfolyam. Pécs, 1895. április 2. 38. szám. PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, Egész évre . . . . 6 frt. II Negyedévre 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányás reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Félévre ...............3 frt.. . Egyes számára 4 kr. János kereskedésében. a he. nyomda épületébe. A mindenható állam. (K. Ö) A liberális kormányok jój voltából a nemzet az elszegényedéssel és nyomorral küzd. Kidöntötték a társadalmi szervezet alól az állami rend egyik oszlopát, az anyagi erőt, hogy annál könnyebben bánhassanak el az állam másik oszlopával, a vallással, mely az erkölcsi rendet képviseli. Megszűnt a jólét, beállt az anyagi függés s az ország hanyatlik. A dolgok ezen megdöbbentő állapota még maszkíroz- ható egy ideig, a tengődő népből talán még kipréselhető valami, de hogy az inaugurált gazdálkodási politika folyta- tása állami kundát jelent, az kétségtelen. A liberalizmus, miután a nemzetet az anyagi jólétből kivetkőztette, még pedig következetesen azon rendszer tör- vényei szerint, melynek szolgálatába szegődött s mely az állami mindenhatóságot statuálja, sürgősebb feladatot nem ismert, mint az állami rend magasabb tekintélyének, a vallásnak elkobzását. Uj államelméletet szentesített s ennek neve : a mindenható állam. Valamint a hatalom nem a jog, úgy a hatalom összpontosítása az állam szolgálatában, és annak önkényes kezelése sohasem jelentheti annak a jogrendszernek szentesítését, mely elméletéből az erkölcsi rend tekintélyét törli. Nevetséges dajkálkodás, ha az állam a polgár életének minden mozzanatába, születésétől kezdve egész a sírig beleavatkozik. A főrendiházban legutóbb ért érzékeny vereség észretéríti-e a mindenható államot s az ezen rendszert képviselő Bánffy-kormányt ? Nem hiszszük. Elkeeredetten fogja folytatni eljárását : erőszakkal keresztül vinni az egyházpolitikai hátralékos törvényjavaslatokat, tehát folytatásával annak a „jusztament“ politikának, melynek az ország legutóbb baját köszönheti; vagy, ha ez célhoz nem vezetne, esetleg új választások- hoz folyamodik. Ezen eshetőséggel szemben a következőket kell megszívlelnünk. A néppárt, tehát az a párt, mely- ktől egyedül várhatjuk ügyünk jobbra- fordultát, bármennyire is szeretnék hinni, egy most megejtendő általános képvi- selőválasztásnál, figyelembe véve a kormány erőszakosságát s a többi pártok ellenséges indulatát irányában, aligha győzedelmeskedhetnek oly arányban, hogy kellő befolyást biztosíthatna magának a törvényhozásban. Szervezke-désében, bármily nagy visszhangot keltett is az országban, még a kezdet nehézségeivel küzd. Vannak megyék, hol a munka még meg sem indult. Mi az oka ennek a lanyhaságnak ? A szabadelvűség szándékai nyilvánvalók : eltörölni Istent s vallást, mely vétót mond minden gonosz cselekedeteinek. Mire városunk még ? A néppárt programmja világos : visszaszerezni és biztosítani a vallásnak s kát. egyháznak Isten adta jogait és biztosítani a magyar nép földi boldogulását e hazában. Rajtunk áll az igaz ügyet diadalra juttatni. Mert a néppárt csak úgy felelhet meg feladatának, ha mindjárt az első általános képviselőválasztásból oly számmal kerül a törvényhozásba, hogy akaratának nyomatékot tudjon adni. Erre szükség is van. Az ateisztikus szellemmel, ha ezt a törvényhozásból kiirtani akarja, csak egy erős vallásos érzelmű férfiakból álló ellenzék veheti fel sikeresen a harcot, különben csupán meddő és tiltakozó politikát folytathat. A térfoglalás még nem győzelem, mi pedig győzni óhajtunk. Sokat írtunk már a néppártról s fejtegettük annak szükséges voltát. Hagyjuk most már az elméletet s lépjünk a gyakorlat terére. Hadd lássunk A „Pécsi Közlöny“ tárcája. Életfeladat és életörömök. KONFERENCIA. (Felolvasta 1895. március hó 24-én a pécsi katolikus körben Kozáry Gyula.) II. Mikor az egyház hamvazó szerdán hamut hint fejünkre, létünk múlandóságára és a halál szomorú és vigasztaló tragikumára emlékeztet s a bűnbánat igéit hirdeti, egyúttal ama józan oekonómiának törvényeit is kodifikálta, mely ismeretlen a modern ember előtt, ki csak mulatni, szórakozni, a nyilvánosságnak élni kiván szünös-szüntelen. Hóbortnak tartja a magába mélyedést és hazugságnak bélyegezi a társadalom lényeges berendezését, magát az otthont is. (Sudermann, Strindberg, Hauptmann, Baudelaire.) A modern ember kétféle énnel, kettős lelkiismerettel (dédoublement de la conscience) sétál az élet útjain. E kettős én: a hivatalos és a magán lelkiismeret. A fórumon, a bureauban, a jourokon, a turfon, a páholyban, a táncteremben és az aszfalton a hivatalos lelkiismeret szerint él. Van azonban egy másik énje; ez leldismeretes, tudja, mi a jó és helyesli is. A megélhetésért, a főnökük kegyeiért, a társaságok mosolyáért, a pártpolitika kedvéért hazugságra, látszatra rendezi be az életet. Minden csak látszat és hazugság, semmi valóság. Tűrjük a hazugságot, mert élni segít! Ez Zolának a a jelszava, ez Echageraynak az alapgondolata. Mintha ennek a bizonyítása lebegne éjszak zord fiainak: Ibsennek és Strindbergnek szemei előtt, mikor a hazug társadalom árjában elbukó hőseiket rajzolják ! Ez a modern kettős énű embereknek iz az alapelve, mely szabályozza, illetve elvtelen alkalmazkodásra tanítja őket conduitjükben. Miként a sziklák fölött nyíló örvények elbukással és megsemmisüléssel fenyegetik a merész turistát: úgy mered e kettős életű, kétéltű, hüllő embereknek lábainál is a tátongó örvény. A nyilvánosság embere csitltgatja, elhallgattatja és végre elnyomja a becsületes lelkiismeretesség szózatát, a tisztességes magánembert . . . Ott ólálkodik nyomában a férfias önértetlenség, opportunizmus és a lelkiismeretlenség tátongó örvénye . . . Abyssus abyssum invocat . . . Kerülik az otthont, mert nem érzik jól magukat otthon. Ha van is családjuk, nincs családi szentélyük, hol a szeretet oltárán áldozhatnának. Minden egyes pillanatukat lefoglalják a hivatal és a nyilvánosság : a színházak, kávéházak, klubbok orfeumok, aszfalt, turf és sport. Nem képesek az emberek önmagukba mélyedni, csak szórakozást keresnek. A lázongó római nép vágya járja át a szíveket, ez uralkodik egyedül a modern emberek érzelmei fölött: panem et circenses ! És mégis unatkoznak. Sok a kényelem, a szórakozás, az élvezet, a nyilvános élet . . . , de üres, unalmas az otthon, hideg a fészek és a nászágy, hol nemsokára boldog bölcsők sem fognak ringani. A Don Ricardók seregestül járnak az utcán. Mulatságot és szórakozást hajszolnak és unatkoznak az emberek. Boldogtalanok. Symptomatikus jelentősége van Schoppenhauer eme szavainak: az ember