Pécsi Közlöny, 1895. június (3. évfolyam, 63-74. szám)
1895-06-02 / 63. szám
e lemért fohászkodunk mi is a szt. Lélek Istenhez, a költő Mindszenty szavaival : „Engedd , hiv őrei legyünk Az ősi szentegyháznak, Melyre csalhatlan szemeid Örök fénynyel vigyáznak. S szivünk legyen mindenkor a Polgári hűség temploma. Ó szállj le ránk, Ő légy velünk, Vezérünk, Istenünk.“ — A bécsi községtanács feloszlatása. Csütörtökön az alsó-ausztriai helytartótanács feloszlatta a bécsi községtanácsot. Ezzel együtt véget ért a jelenlegi alpolgármester és a városi tanácsosok hivataloskodása. Az új választások megejtésével és a község ügyeinek vezetésével Friebeisz János dr. kerületi főnököt bízták meg. Friebeisz dr. mellé egy 15 tagú tanácsot adtak, melynek 7 tagja a liberális, 7 az antiszemita párthoz tartozik és egy pártonkívüli. A feloszlatás híre nagyon deprimálta a liberális pártot, míg az antiszemiták ujjonganak örömükben, mert remélik, hogy az új választásokból ők kerülnek ki győztesen. Polgári házasodás és anyakönyvelés. A magyar kormány nyakra-főre dolgozik most, hogy f. évi okt. 1-ére életbe léptesse a törvénynyé vált egyházpolitikai reformokat. Sztehló Kornél kiváló jogtudóst, aki tekintély a házassági jog terén, kiküldte a kormány Németországba tapasztalatokat gyűjteni. Sztehle ment, látott és jelentést készített, mely »Tanulmányok az anyakönyvi ügy terén« cím alatt, a napokban hagyta el a sajtót. Minthogy a tanulmányút államköltségen történt, annak eredményét nemcsak a miniszter uraknak, hanem nekünk is jogunk van megtudni s azért néhány érdekes részletet ideiktatunk belőle. Előre csak annyit jegyzünk meg, hogy a kiküldött természetesen hive a kormánynak és az egyházpolitikai reformnak is. | | Sztehló könyvében ezeket olvassuk: »Berlinben az anyakönyvek kezelése rendkívül pontos, külcsín tekintetében is megfelelő, dacára annak előfordulnak szabálytalanságok és oly kiigazítások, amelyeket a törvény meg nem enged. Sok kiigazítást láttam a lap szélén is, amely a felek által nem volt aláírva, és midőn az anyakönyvvezetőt emiatt megkérdeztem, azt mondta, hogy ez náluk így szokásos. Az anyakönyvi hivatal Berlinben a városnak rengeteg pénzbe kerül. A város fizeti az anyakönyvvezetőket, a helyetteseket, a személyzetet, adja a lakást, fűtést, világítást és a nyomtatványokat, az anya- könyvi és kivonati blanketták kivételével. — Egy anyakönyvvezetőnek évi fizetése 4000—4500 márka, a helyettesé 3000—3900 márka. Az írnokok 100—160 márka havi fizetést kapnak. Az összes kiadás kitett 1893-ban 275,160 márkát. Ebből megtérült dijakban 24,660 márka, a városnak tehát 1893-ban belekerült az anyakönyv 250,500 márkába. 1894-ben a kiadás volt 275,960 márka, a bevétel 24,660, a többlet kiadás tehát 251,300 márka. A kihirdetésre jelentkezőkkel jegyzőkönyv lesz felvéve. Az anyakönyvvezető, aki jelenlétemben ilyen hirdetési jegyzőkönyvet felvett, igen röviden végzett .... Okiratokat kívánt és a felek (a vőlegény katona volt), el is voltak látva a szükségesekkel. Azután felkelt és ünnepélyes hangon az előtte folyton álló felektől, először a vőlegénytől, azután a menyasszonytól megkérdezte, vájjon komoly és szabad akaratból kifolyó szándékuk-e egy- mással a házasságot megkötni és miután igenlőleg válaszoltak, aláíratta velük a jegyzőkönyvet ( Feltűnt nekem, hogy a katonai ható ,ság nyomtatott űrlapjában a házassági en- gedély ahoz a feltételhez van kötve, hogy a katona a polgári házasságkötés után, aki házasságot egyházilag is megkötni tartozik ! A fő- és székvárosban a házasságkötést is igen sablonszerűig és közönséges polgári szerződéskötés módjára kezelik. Az anyakönyvvezetőknek Poroszországban meg lett tiltva alkalmi beszédeket tartani és midőn ennek oka iránt a casszeli főkormányzót megkérdeztem, azt hozta fel: a kormány azáltal, hogy a polgári házasságkötést a legegyszerűbb szerződési formába szorítja, azt akarja elérni, hogy a nép ne gondolja, hogy már most az egyházi esketés feleslegessé vált. Azt a tudatot akarja a népben megérlelni, hogy a polgári házasságkötés az állami közeg előtt voltaképen csak az állami rend érdekében megkívánt oly cselekvény, mely által a házasság jogilag létrejön ugyan, de ennek vallási és etikai jellege nem lévén, a felek, akik ezt keresik a házasságkötésben, már ezen polgári aktus egyszerű jogügyleti természete által is a lelkész előtti utólagos házasságkötésre utaltassanak. A házasságkötésnél rendesen csak két tanú van jelen, néha eljönnek a szülők is. A megjelentek és anyakönyvvezető az asztal körül foglalnak helyet, a jegyesek az anyakönyvvezetővel szemközt. Az anyakönyvvezető ezután kérdi a megjelent tanuk nevét, polgári állását és lakását (a többi adat már a jegyzőkönyvbe be van írva) és kitölti ezen adatokat. Ezután feláll és a jelenlevők is felállanak, figyelmezteti őket, hogy házasságkötés végett jelentek meg, amiért is a törvényben előírt formákat meg fogják tartani. Azután kérdi külön a vőlegényt és külön a menyasszonyt, hogy akar-e X. Y.-nal házasságot kötni. Az igen kijelentése után valamivel emeltebb hangon mondja : »Miután mindketten a hozzájuk intézett kérdésre »igen«-nel feleltek, önöket a ' törvény értelmében jogszerűen egybekötött , házasfeleknek jelentem ki.« Azután a felek, a tanuk és az anya! ! könyvvezető a jegyzőkönyvet aláírják, s ama kivégeztetésre el nem ment. Néhány héttel ezután ismét hasonló vérpadi esemény állott elő Párisban, s Mari föltette magában, hogy ezúttal állhatatosabb lesz. Hire jutott ugyanis, hogy egy fiatal gonosztevőt fognak nemsokára ismét halállal lakoltatni. Ede ugyan azt állította, hogy minden nemesebb érzést elfojt egy ily jelenet látása s hogy minden nő, ki ily látvány szemtanúja, mintegy erkölcsi és szellemi kivégzést visz véghez önmagán, de Mari meg akarta mutatni, hogy igenis képes a reggeli órákban ily kivégzést végig nézni, s este mégis tudni fog az ő érzelgős kedvesével igen jóízűen csevegni és enyelegni. Tervét azért egy szóval sem árulta el kedvesének, ki a kivégeztetés reggelén egyike volt az elsőknek a börtön komor és szűk belső terén. Mint rendesen, most is igen vegyes közönség jelent meg; itt félénk és csendes suttogás, ott szilaj tombolás közt folyt le az idő az elitélt megérkeztéig. Ezt is kihozták végre; fiatal vézna legény volt, s az egész néző sereg mély részvéttel fogadta a szerencsétlent. Egy lelkész kíséretében az emelvényre lépett, majd megjelent a hóhér és segédei, — és e percben éles sikoltásban ájultan rogyott össze egy nő a tömegben. Mari volt. A hóhér első segédjében Edéjére ismert, ki közönséges bakó öltözékben állott ott. . . . Marit hazavitték szüleihez. Este a rendes órában a finom öltözetű Ede szokott szelíd modorával ismét megjelent hű kedvesénél. »Vissza gyilkos !« kiáltott rá a leány az irtózat hangján . . • Ede megütközve nyúlt Mari keze után. »Hozzám ne nyúlj fertelmes! kezedet vér undokílja, engem is vérpadra akarsz hurcolni ? . . . Hát csak láss hozzá, tedd nyakamra a kötelet . . . hiszen van neked elég köteled, azért szereztél magadnak egy nagybátyát Liverpolban egész nyakkendőgyárral . . . hahaha ! valóban elegáns nyakkendőket szoktál használni!. így dühöngött Mari forrólázi rohamok között közel a megőrüléshez. Edét az elszörnyüködött szülők kiutasították a házból. Hogy miért állott most e szencsétlen pár a békebíró előtt? Azért, mert Ede azon értékes ékszereket, és gyűrűket, melyeket idő folytán Maritól kapott, nem akarta visszaadni, miután utált mesterségét folyvást tagadta. Még mindig forrón szerette a leányt, ki a legiszonyúbb undorral nézett reá. A törvényszék előtt, fájdalommal bár, mégis el kelle magát a kedves emléktárgyak visszaadására határoznia. De még előbb egy fájdalomteljes, szenvedélyes beszédet tartott, melynek veleje ez volt: »Nem én, hanem a biró, nem is a biró, hanem a szigorú, kemény törvény a valódi hóhér.« Pernod Ede egy előkelő bourdeauxi családból származott. A szerencsétlen viszonyok láncolata következtében adta magát amaz iszonyatos mesterségre. Mari iránti szerelme fényes pont volt sokat hányatott életében, s ez utóbbit — azt ígérte a törvényszék előtt, — majd egyszer le fogja írni. A békebírói tárgyalás óta Mari, ki itt a kivégeztetési jelenetet egész borzasztóságában újra fölelevenítette lelkében, veszélyes betegségben sintődik. Női kíváncsiságának rövid kielégítését egész élete boldogságával fizette meg. Pécsi Közlöny, 1895. junius 2. Az összehasonlító nyelvészetből. Sajátszerű, hogy déli és délnyugoti Európának modern nyelvei annyira szó-