Pécsi Közlöny, 1895. szeptember (3. évfolyam, 100-112. szám)

1895-09-01 / 100. szám

III. évfolyam. Pécs, 1895. vasárnap, szeptember 1. IO0. szám, POLITIKAI ÉS VEGYEST­ART­ALMU enik minden vasárnap, kedden és LAP. Előfizetési ár : Egész évre . . . . 6 frt.­­j Negyedévre 1 frt 50 kr. Félévre ................3 frt.­­; Egyes szám ára 4 kr. Hirdetések elfogadtatnak: A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányai János kereskedésében. Előfizetések, reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez a he. nyomda épületébe. küldendők Emberevők. „Verik az ultramontánokat minden oldalon. Több ponton nem is kell verni.“ Ezen szavak képezik bevezetését a Pesti Hírlap aug. 29-iki vezércikkének. A rövid kommüniké igen találó s azért elmentem oda, a­hol a rituális és sza­badkőműves lapok egy rakáson vannak : a kávéházba, hogy saját szemeimmel lássam, miképen verik az ultramontá­nokat. Kezembe vettem 6 újságnak az napi számait és kivétel nélkül vala­mennyi a katolikus papokat leckéztette, döngette. Idáig jutottunk, az ember­evésig. Minden argumentum elfogyott már s most unisono a személyes pisz­­kolódás és gyalázkodás undok terére léptek. Mint dúvadak támadnak az élőkre, hiénák módjára kiássák a föld­ből a rég eltemetett halottakat s ezek porladozó hulláit marcangolják szét. A magyar egyház büszkeségét, Haynald bibornokot előhurcolják sírjából, az élő papokra ocsmány, aljas vádakat szórnak. Vájjon legjobbjaink fáradságos küz­delmei, melyekkel a sajtószabadság ma­gasztos eszméjét kivivták s megvalósí­tották, más gyümölcsöt nem érdemeltek mint burjánt, bolondgombát, bogáncsot, büzlő gazt? Hát az lett a zsunnalisz­­t­­ika hivatása, hogy a szabadsajtó ter­­­mékeny mezején dudvát-gyomot hintsen­­ el, mely a nemesebb növényzetet ki­szorítja, elnyomja ? A lapok legelőke­­­­lőbb helyein ott látjuk éktelenkedni az­­ utcáról, a mendemondákból összehordott­­­j szennyet. A katolikusok mozgalmát minden i­d ,­t áron a papok privát ügyének iparkod- á­nak föltüntetni s a papság régi tekin- s télyének, hírnevének lerontásával magát i | a mozgalmat akarják elfojtani. E célra j | jó nekik minden eszköz s annál jobb, | | minél mocskosabb. Ha százszor is visz- j | szautasítjuk a „klerikális“ jelzőt és j | százszor valljuk magunkat „katolikus“-­­ nak, mindannyiszor csak borsót hányunk­­ a falra. Ez taktika, félrevezetésre ala- s­­ított hamis manőver, tud­ylyel egy­­ igazságos katolikus ügynek létezését i­s letagadják, hog­y a puszta papi hatalom,­­ papi uralom, papi érdek rémképével i­s ijesztgessenek. A kormánypárti és ellen- s­­­zéki lapok közt megszokott harc telje­­­sen szünetel, hogy mindkét részről az­­ összes erőt a papság és néppárt ellen i­s koncentrálják. n­­ Nem érik be ezzel sem. Ők, a­kik elveiket annyiszor változtatják, a­hány­szor lapjuk gazdát cserél, a­kik a hír­lapirodalmat üzletnek tekintik és gyapjú­­zsáknak, a­melyen akár rúgni is lehet, csak meg legyen előbb jól tömve: a katolikus egyház szent ügyének védel­mezői, bajnokai képében lépnek föl­­­ a papsággal szemben. Még rövid idő előtt a vallást semmibe sem vették, most egyszerre a színjáték kedvéért pro­gram­jukba vették annak oltalmazását, mert ezt a szerepet is ki kell használni, igy parancsolja a műfogás magasabb tudománya. Mint hitvédők támadnak a papság ellen, melyet a hiterkölcs ellen­ségének, megrontójának maszkíroznak a tettetett csatározási komédiában. Hogy egy ezerekre menő emberből álló testületnek, a milyen a papság, szintén van és lesz is férgese, a­míg e testület a gyarló emberiségből veszi tagjait, azt első­sorban mi tudjuk és fájlaljuk legjobban. Igen, de a „papi botrányokéban üzérkedő lapok nem is ezeket támadják, hanem épen a mű­papokkal keresik a belső érintkezést, tőlük veszik az egyházi dolgokban való információkat, tőlük közölnek cikkeket, melyekről a beavatatlan sohasem hinné, hogy paptól származnak. Ha zavaros a A „Pécsi Közlöny“ tárcája. A kereszténység a magyar állam alapja és támasza. Kivonat dr. Giesswein Sándor beszédéből, melyet a kapucinusok templomában Szent István napján Bécsben mondott.­ »Más alapot senki sem vethet azon­­ kivül, mely vettetett, mely a­­ Krisztus Jézus.« Sz. Pál. 1. Kor. 3, II. II. A modern kor embere a múlt idők intézményeire és eseményeire bizonyos sajnálkozó lenézéssel szokott tekinteni. A mi haladó kultúránk, a technika és a tu­dományok terén elért váratlan sikerek,­­ csaknem azt hitetik el velünk, hogy min­den jónak és szépnek mi vagyunk meg­teremtői. Pedig mi tulajdonképen csak továbbfejlesztői vagyunk annak, a­mit­­ őseinktől átvettünk és örököltünk és saj­­j­nos, gyakran csak egyoldalú továbbfejlesz-­­ tői az általuk letett biztos alapnak, s míg­­ az egyik oldalon merész és szédítő ma­gasságig visszük az épület falait, addig a­­ másikon a szilárdan megvetett alapfalakat az idők viszontagságai által szétbomlani engedjük. A mai kor politikusa és szociológusa talán kicsinylőleg tekint a sz. István al­kotta Magyarszág politikai, nemzetgazda­sági és társadalmi intézményeire, pedig­­ azok képezik a mostani nemzeti jólét, ön-­­­állóság és kultúra alapját s volt azokban valami, a­mi az egész épületet szilárdan­­ összetartotta; — ez a keresztény gondol- t kozás, a­melynek fogyatéka vagy hiánya­­ az egész nemzeti kultúra, jólét, független-­­­ség és szabadság épületének rombadőlését okozhatja. . Manapság ugyan a füstölgő kémények ezrei mutatják a gyáripar fejlődését, de azt hiszem a sz. István korában égnek emel­kedő tornyok, melyek ormán a szent ke­reszt jele ragyogott, sokkal többet tettek a társadalmi rend és béke, a nemzeti köz­jólét és szabadság ügyében. A mai törvények száz meg száz paragraphusaikkal jogtudo­mányi szempontból fölülmúlhatják sz. István egyszerű de bölcs és igazságos törvény­hozását, azonban nélkülözzük bennük azt a hamisítatlan keresztény szellemet, mely sz. István törvényében visszatükröződik, s amely a magyar nemzet ősi erényeit fejlesztette, ápolta és megnemesítette. Ennek oka abban rejlik, hogy a mo­dern jogbölcselet teljesen szakított a ke­resztény bölcselet elveivel. A keresztény elvek szerint az állam feladata a társada­lom természetes jólétének s jogrendjének biztosítása és előmozdítása, úgy, hogy ez­által az emberiség magasabb, természet­­fölötti célja elérésében akadályra ne talál­jon, sőt ellenkezőleg ez neki megkönnyítve legyen. A keresztényellenes jogelmélet az államot öncélnak tekinti, a­mely minden hatalomnak kutforása és maga fölött sem­miféle felsőbb hatalmat el nem ismer. Az előbbi szerint Isten örök törvénye, a lelki­ismeret szava szent és sérthetetlen, az utóbbi teljes következetességében keresztül­­vive Istent detronizálja, s helyébe az iste­nített államot teszi, melynek egy sokat emlegetett bölcselő (Spinoza) szerint min­denkinek engedelmeskednie kell, még ha

Next