Pécsi Közlöny, 1897. április (5. évfolyam, 37-48. szám)
1897-04-01 / 37. szám
T. évfolyam. Pécs, 1897. csütörtök, április 1. 37. szám. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, egész évre ... 6 írt. Negyedévre 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányás reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők félévre . . ... 3 írt. Egyes számára 4 kr János kereskedésében, a he. nyomda épületébe. A bizalom. (K. Ö.) A magyar nép, konzerva- tiv természeténél fogva, általában véve bizodalomra hajló. A nagy csapások még most sem törték meg erejét, még most is bízni tud. De már közel van ahhoz, hogy a vagyonát és becsületérzetét ért sok kalamitás után azt sem tudja, mit kezdjen az ő bizalmával. Az alkotmányos élet kezdetével a gazdaosztályok, a nemzet többségét követve, a szabadelvű tanok mellé sorakoztak. A szabadelvű rendszer a gazdasági haladást, a gazdasági erők fejlesztését tűzte ki célul. Ha ez a törekvés őszinte, a nemzeti erők boldogulását komolyan óhajtó elhatározásból fakadt lett volna, akkor nem kellene nap-nap után rámutatnunk azokra a megcáfolhatatlan szomorú jelenségekre, melyek az ország vagyoni gyengülését bizonyítják. A magyar nép nyomora, a kivándorlás, a szocializmus s a vagyonistönk romjain nagyra nőtt vallás-erkölcsi züllés mind annak az áldatlan rendszernek a túltengéséből fakadt, mely a gazdaosztályokat s a mezőgazdasági érdekeket nemcsak hogy semmibe sem vette, hanem a merkantil érdekek természetellenes, mert nem a viszonyok alakulásából indokolt felkarolásával s úgyszólván lehetetlenné tette. A gazdaosztályok a haladás hangoztatása mellett szépen fejlődtek — visszafelé s még mindig bizalommal a kormány intencióihoz, eljutottak azon a pontig, hogy kénytelenek belátni annak a nagy bizalomnak, melylyel a kormányok iránt viseltettek, végzetességét. A gazdahitel szervezetlensége s jelen alakjában a kis és középgazdaosztályokra nézve veszedelmes jellege, a biztosítási ügy elmaradottsága, az állatbiztosítás hiánya, a szövetkezeti ügy elhanyagolása, az adópolitika egyoldalúsága és igazságtalansága, a vámpolitika nyerstermelésünket súlyosan érintő ipari jellege, a földadó leszállítását s a tőzsdeadó behozatalát követelő törekvések semmibe vétele, a gazdaosztályok terheinek a szándékolt kvótaemeléssel célba vett fokozása, az érdekképviseletben rejlő erők érvényre emelésének halogatása, a gazdaosztályok érdekében fáradozók tervszerű üldöztetése : mindezek oly dolgok, melyek megrendítették a kormány szándékaiba helyezett hagyományos bizalmat. A teljes kiábrándulást sokban megnehezítik az olyan gazdasági egyesületek, amelyek a kormány iránt nyilvánuló és vezetőik által szuggerált bizalomnak, feladataik elhanyagolásával, igyekeznek kifejezést adni. A felelősség alól a teendőknek a megyei gazdasági bizottságokra való átutalásával iparkodnak kibújni. A gazdasági bizottságok pedig az üdvös tevékenység elmulasztásában fejtenek ki nemes versenyt. Legújabban a heves megyei mozgalom érinti közelről a gazdaosztályokat. Az országos terhek eddig is legnagyobb részt a gazdaosztályokra nehezedtek. A kvóta emelésével a terhek nagyobbodnak, és a helyzet az eddiginél is tűrhetetlenebb lesz. Ha a törvényhatóságok tiltakoznak és tiltakozásuk dacára a kvótaemelésbe belemegy Bánffy, akkor csak belát majd mindenkiama kétszínű játéknak rejtekébe, amelyet az uralkodó gazdasági rendszer az ország anyagi érdekeivel űz. A kiegyezésnek Bánffy által tervezett megoldása siettetni fogja a bomlási processzust, mely a jelen események miatt a szabadelvű párton mutatkozik, de melyet a gazdaosztályok bizalmukkal eddig megakadályoztak. A „Pécsi Közlöny tárcája, „Atyai könyek.“ — Irta: Virág Ferenc. — Jószivü volt, de könnyelmű , gazdag, de pazarló és szenvedélyes. Szenvedélye, a kártya és bor egymaga többet emésztett fel egy év alatt, mint háztartása. Ez elég szegényes volt, mert maga nem igen szerette otthonát, neje, a némán szenvedő és türelmes lélek, nem igen kedvelte a zajos társaságokat, melyekben csak színlelt jókedvvel palástolhatta volna el szíve bánatát. Növelte szomorúságát két kis gyermeke, illetve ezek jövője. De ugyancsak ezek tették édesebbé az igát, melyet magára vett. Szegénykék nem sokat élveztek a gyermekkori örömökből. Ha apika hazajött, ritkán látták jókedvűnek, még ritkábban vidámnak. Az a csók, melyet homlokukra nyomott, az az ölelés, melylyel üdvözölte őket, az atyai szeretet melegének hijjával volt. S bár nem értették az apa és anya közötti meghasonlás okát, mégis el-elpityeregtek, ha az édesanya a csöndes zokogásban keresett enyhülést. Míg e jó lélek otthon kesergett, addig a szívtelen a kártyaasztalnál mulatott. S ez nem volt elég. Bűnös szenvedélye egy romlott nő karjaiba dobta. Nem csoda, hogy otthon többnyire kisírt szemekkel találta hitvesét. »Megint sirtunk egy keveset« — szólt . Berényi Endre, megyei aljegyző, belépve az ajtón hitveséhez. A szegény nő adósa maradt a válaszszal, úgy sem tudott volna szólni. Odaborult az asztalkára, melynél ült és — zokogott: »úgy, úgy csak pityeregjen ! Telebeszélték újra a fejét.« — Ezzel belevetette magát egy karosszékbe és rágyújtott egy szivarkára. »Különben« — folytatta tovább Endre — »majd véget vetek én ennek az állapotnak . . . Egyétek meg majd amit főztetek . . . Megmondottam már, hogy nem szeretem azokat a titkos besúgókat, kik , megrontják családi békémet.« »Tehát ők rontják meg, jó . .« vá- I gotte szavaiba Margit, felemelve fejét. »Hallgasson ! nem vagyok kiváncsi magyarázataira ; megértem arra, hogy tudjam mit cselekedjem.» »Hallgatnék, ha tudnám, hogy vele , szomorú sorsomon változtathatnék, ha családom, gyermekeim jövője nem aggasztana . . . s bár hallgathatnék el már örökre.« »Asszonybeszéd! ha megunta a családi kötelmek terhét, rázza le magáról« - mondá Endre és hirtelen felugorva, dolgozószobájába sietett. Sebbel-jobbal keresett I valamit könyvtárában, majd megragadván I botját, kalapját egyenesen az alispánhoz ment. Délre járt az idő, épp legjobbkor érkezik. Forgách István, az alispán, úgy az ötvenest meghaladó korban levő komoly férfiú, kit a vármegyében mindenki vasszigoráról ismert, jószivü atya is tudott Templomi szereknek ítélkiismeretes javítását vagy azoknak legjobb elvállalja SCHÖNWALD IMRE aranyműves Pécsett, Király(fő)utca, (hattyúépület)[ Ugyanott mindennemű vésnöki munkák, mint réz és mggy&M&t pecsétnyomók stb. legjobban elkészíttettek.