Pécsi Közlöny, 1897. április (5. évfolyam, 37-48. szám)

1897-04-01 / 37. szám

T. évfolyam. Pécs, 1897. csütörtök, április 1. 37. szám. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, egész évre ... 6 írt.­­ Negyedévre 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányás­­ reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők félévre . . ... 3 írt. Egyes szám­ára 4 kr János kereskedésében, a he. nyomda épületébe. A bizalom. (K. Ö.) A magyar nép, konzerva-­­ tiv természeténél fogva, általában véve­­ bizodalomra hajló. A nagy csapások­­ még most sem törték meg erejét, még­­ most is bízni tud. De már közel van­­ ahhoz, hogy a vagyonát és becsületér­zetét ért sok kalamitás után azt sem­­ tudja, mit kezdjen az ő bizalmával. Az alkotmányos élet kezdetével a­­ gazdaosztályok, a nemzet többségét követve, a szabadelvű tanok mellé sorakoztak. A szabadelvű rendszer a­­ gazdasági haladást, a gazdasági erők­­ fejlesztését tűzte ki célul. Ha ez a tö­­­­rekvés őszinte, a nemzeti erők boldo­­­­gulását komolyan óhajtó elhatározásból fakadt lett volna, akkor nem kellene­­ nap-nap után r­ámutatnunk azokra a­­ megcáfolhatatlan szomorú jelenségekre,­­ melyek az ország vagyoni gyengülését bizonyítják. A magyar nép nyomora, a kivándorlás, a szocializmus s a vagyoni­s­tönk romjain nagyra nőtt vallás-erkölcsi­­ züllés mind annak az áldatlan rend­szernek a túltengéséből fakadt, mely a­­ gazdaosztályokat s a mezőgazdasági­­ érdekeket nemcsak hogy semmibe sem vette, hanem a merkantil érdekek ter­mészetellenes, mert nem a viszonyok alakulásából indokolt felkarolásával s úgyszólván lehetetlenné tette. A gazdaosztályok a haladás han­­­­goztatása mellett szépen fejlődtek —­­ visszafelé s még mindig bizalommal a­­ kormány intencióihoz, eljutottak azon a pontig, hogy kénytelenek belátni annak a nagy bizalomnak, melylyel a kormá­nyok iránt viseltettek, végzetességét. A gazdahitel szervezetlensége s jelen alakjában a kis és középgazdaosztá­­lyokra nézve veszedelmes jellege, a biztosítási ügy elmaradottsága, az ál­­­­latbiztosítás hiánya, a szövetkezeti ügy elhanyagolása, az adópolitika egyolda­­­­lúsága és igazságtalansága, a vámpoli­tika nyerstermelésünket súlyosan érintő ipari jellege, a földadó leszállítását s a tőzsdeadó behozatalát követelő törek­vések semmibe vétele, a gazdaosztályok terheinek a szándékolt kvótaemeléssel­­ célba vett fokozása, az érdekképvise­­­­letben rejlő erők érvényre emelésének halogatása, a gazdaosztályok érdekében fáradozók tervszerű üldöztetése : mind­ezek oly dolgok, melyek megrendítették a kormány szándékaiba helyezett ha­gyományos bizalmat. A teljes kiábrándulást sokban meg­­nehezítik az olyan gazdasági egyesüle­­­­tek, a­melyek a kormány iránt nyilvá­nuló és vezetőik által szuggerált bizalom­nak, feladataik elhanyagolásával, igye­keznek kifejezést adni. A felelősség alól a teendőknek a megyei gazdasági bizottságokra való átutalásával iparkod­nak kibújni. A gazdasági bizottságok pedig az üdvös tevékenység elmulasztásában fej­tenek ki nemes versenyt. Legújabban a heves megyei moz­galom érinti közelről a gazdaosztályo­kat. Az országos terhek eddig is leg­nagyobb részt a gazdaosztályokra ne­hezedtek. A kvóta emelésével a terhek nagyobbodnak, és a helyzet az eddiginél is tűrhetetlenebb lesz. Ha a törvényha­tóságok tiltakoznak és tiltakozásuk dacára a kvótaemelésbe belemegy Bánffy, akkor csak belát majd mindenki­­ama kétszínű játéknak rejtekébe, a­melyet az uralkodó gazdasági rendszer az or­szág anyagi érdekeivel ű­z. A kiegyezésnek Bánffy által terve­zett megoldása siettetni fogja a bom­lási processzust, mely a jelen ese­mények miatt a szabadelvű párton mu­tatkozik, de melyet a gazdaosztályok bizalmukkal eddig megakadályoztak. A „Pécsi Közlöny tárcája, „Atyai könyek.“ — Irta: Virág Ferenc. — Jószivü volt, de könnyelmű , gazdag, de pazarló és szenvedélyes. Szenvedélye, a kártya és bor egymaga többet emésztett fel egy év alatt, mint háztartása. Ez elég szegényes volt, mert maga nem igen sze­rette otthonát, neje, a némán szenvedő és türelmes lélek, nem igen kedvelte a zajos társaságokat, melyekben csak szín­lelt jókedvvel palástolhatta volna el szíve bánatát. Növelte szomorúságát két kis gyermeke, illetve ezek jövője. De ugyan­csak ezek tették édesebbé az igát, melyet magára vett. Szegénykék nem sokat él­veztek a gyermekkori örömökből. Ha api­­ka hazajött, ritkán látták jókedvűnek, még ritkábban vidámnak. Az a csók, melyet homlokukra nyomott, az az ölelés, mely­lyel üdvözölte őket, az atyai szeretet melegének hijjával volt. S bár nem értet­ték az apa és anya közötti meghasonlás okát, mégis el-elpityeregtek, ha az édes­anya a csöndes zokogásban keresett eny­hülést. Míg e jó lélek otthon kesergett, addig a szívtelen a kártyaasztalnál mula­tott. S ez nem volt elég. Bűnös szenve­délye egy romlott nő karjaiba dobta. Nem csoda, hogy otthon többnyire kisírt sze­mekkel találta hitvesét. »Megint sirtunk egy keveset« — szólt . Berényi Endre, megyei aljegyző, belépve az ajtón hitveséhez. A szegény nő adósa maradt a vá­­laszszal, úgy sem tudott volna szólni. Odaborult az asztalkára, melynél ült és — zokogott: »úgy, úgy csak pityeregjen ! Telebe­szélték újra a fejét.« — Ezzel belevetette magát egy karosszékbe és rágyújtott egy szivarkára. »Különben« — folytatta tovább Endre — »majd véget vetek én ennek az álla­potnak . . . Egyétek meg majd a­mit főz­tetek . . . Megmondottam már, hogy nem szeretem azokat a titkos besúgókat, kik , megrontják családi békémet.« »Tehát ők rontják meg, jó . .« vá- I gotte szavaiba Margit, felemelve fejét. »Hallgasson ! nem vagyok kiváncsi­­ magyarázataira ; megértem arra, hogy­­ tudjam mit cselekedjem.» »Hallgatnék, ha tudnám, hogy vele , szomorú sorsomon változtathatnék, ha családom, gyermekeim jövője nem aggasz­tana . . . s bár hallgathatnék el már­­ örökre.« »Asszonybeszéd! ha megunta a csa­ládi kötelmek terhét, rázza le magáról« - mondá Endre és hirtelen felugorva, dolgo­zószobájába sietett. Sebbel-jobbal keresett I valamit könyvtárában, majd megragadván I botját, kalapját egyenesen az alispánhoz ment. Délre járt az idő, épp legjobbkor­­ érkezik. Forgách István, az alispán, úgy az­­ ötvenest meghaladó korban levő komoly­­ férfiú, kit a vármegyében mindenki vas­szigoráról ismert, jószivü atya is tudott Templomi szereknek ítélkiism­eretes javítását vagy azoknak legjobb elvállalja SCHÖNWALD IMRE aranyműves Pécsett, Király(fő)utca, (hattyúépület)[ Ugyanott mindennemű vésnöki munkák, mint réz és mggy&M&t pecsétnyomók stb. legjobban elkészíttettek.

Next