Pécsi Közlöny, 1897. október (5. évfolyam, 112-124. szám)
1897-10-03 / 112. szám
V. évfolyam. Pécs, 1897. vasárnap, október 3-112. szám. PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMI LAP, Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Egész évre .... 6 frt. II Negyedévre 1 frt 50 kr. Félévre ................3 frt. || Egyes szám ára 4 kr Hirdetések: elfogadtatnak. Előfizetések. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányás reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők János kereskedésében, a Ke. nyomda épületébe. A lukma-rendszer. Most, midőn a katolikus autonómiát és a kongrua-rendezést majd mindennap halljuk emlegetni, nem teszi senki nyilvánosan szóvá a lakma-vagy képerendszert, ennek ezernyi baját és kellemetlenségét, pedig az állapotok e téren odáig fejlődtek, hogy egyáltalán tarthatatlanokká váltak. Hanem hát még mindig nem akarunk ahhoz hozzászokni, hogy a tollnak ma már nélkülözhetetlen erejét vegyük segítségül rendezésre szoruló ügyeink érdekében. Szidjuk az ügyünket támadó cikkeket, a minőkkel folyton találkozunk a napi sajtóban, de azt a fáradtságot nem vesszük magunknak, hogy a korral haladva mi is tollat ragadjunk kezünkbe igazaink védelmére. Ugyanezt az eljárást követjük az elavult keperendszerrel szemben is. Érezzük, végigszenvedjük hibáit, átkait, és mélységesen hallgatunk. Annál örvendetesebb most, hogy végre mégis csak megszólalt egy régi praktikus a keperendszer kérdésében s arról a következőket írja („Epeszedő“ aláírással, ami a kepeszedőből talán nem is a „ku betűnek ártatlan tollhibából történt elhagyásából származik, hanem célzatosság akar lenni): A lakmarendszer valóságos tortúra ; hányszor megmondják a papnak szemébe, hogy „az Istennek sem fizetek ; miért nem imádkozott jobban, hogy az Isten adott volna jobb áldást !“ Itt egy nagyon is nehéz alternatíva elé van állítva a lelkipásztor, mert vagy elveszi a békesség kedvéért az illetőtől silány gabonáját — az sem tartozván a ritkaságok közé, hogy előbb kiveri a szem szebb részét, és azután viszi a papnak — és akkor a megélhetés nincs biztosítva; vagy visszautasítja, ami más részről nagy lelki veszedelemmel jár, mert az illető e miatt a rettenetes szitkozódás mellett vajmi sokszor éveken keresztül templomba sem megy, sőt fogadást tesz, hogy míg az a pap itt lesz, sem nem gyónik, sem egyéb keresztény kötelmeit nem teljesíti. Tudok esetet rá személyesen és megnevezhetném az illetőt, hogy már húsz éve annak, hogy a templom küszöbét nem lépte át a lakma miatt. Nemcsak évek, hanem évtizedek múlva is emlegetik, hogy az ésaz a pap igy utasította vissza a kepéjét (lakmáját.) Hol itt a lelkipásztori tekintély, a lelki vigasztalás, hogy a rábízottak jó úton haladnak ? ! Elteltek már azon idők, midőn az emberek így gondolkoztak és cselekedtek is : ezt a lelkemért fizetem, szívesen adom, a legjavát adom, mert nem akarok havi áldozatot mutatni. Igen, ezek ma már elmúltak, s általában ellehet mondani, hogy ma senki jó szívvel nem fizet. Igaz ugyan, hogy a közterhek súlyosan nehezednek a nép vállaira, de úgy állami mint községi tartozását akarva nem akarva kénytelen megfizetni, mert különben utolsó vánkosát is kihúzzák a feje alól, de ha a pap is végrehajtót kér — amire néha szükségből kénytelen, ha éhezni, rongyokban járni, s papi állását dehonesztálni nem akarja — akkor van igazán fölfordult világ ! Igen, mert eljutottunk ma már odáig, hogy a legutolsó egyszerű falusi ember is a felekezetnélküliséget hangoztatja, s kész még a pokolbeli ördöggel is kezet fogni, csakhogy a terhektől szabaduljon. Azért ezen elavult, tarthatatlan képerendszer, a hitélet emelése, a papi méltóság megóvása, s a tisztességes megélhetés tekintetében is gyökeres átalakítást kíván. Mit látunk más állásbelieknél ? Azt, hogy rendszeresített, a kor igényeinek megfelelő fizetést élveznek, csak a papok és tanítók vannak egészen elhagyatva, a nép önkényének teljesen kiszolgáltatva ! Csakis akkor lehet képzett, kvalifikált és egészen hivatásuknak élő tanítókat és papokat találni, ha nem kell a mindennapi szükségesekért a hívekkel folyton hadilábon A „Pécsi Közlöny“ tárcája. Egy pécsi iró műve, Hlatky Ede, a pécs-barcsi vasútnak hosszú időn át volt főmérnöke, ki Pécsett lakott s most Pécsben élvezi nyugdiját, gyönyörű drámai költeményt irt három cselekményben : I. Az égben : angyalok bukása. (68 oldal, ára 36 kr.) II. A paradicsomban : bűnbeesés (122 oldal, ára 96 kr.) — A befejező rész, mely a földön játszik, »az első áldozat« cimén még ezután fog megjelenni. A föltünést keltett remek költemény »Weltenmorgen« címet visel, német nyelven van irva s az I. és II. rész Freiburgban jelent meg a Herder cég kiadásában, hol az említett árért megrendelhető. A jelen idők szellemi törekvését és ténykedését, a költészetet is, anyagelvű, sőt forradalmi fugalom lengi át. Ha már a 20—30 év előtti beteges romantikus irányzatban a szellemi alkotás terén bekövetkezett eltévelyedést láttunk, akkor a Nietsche-féle szellemben azóta nagyra nőtt legújabb irányzat a költészet, regény és színdarabok terén az eltévelyedés oly örvényét nyitotta meg, melyet csak a fölötte lengő zászlón olvasható eme luciferi szavak tesznek érthetőkké : »Nem szolgálok !« Mennyire másként szóltak valamikor azon tiszta szivhangok, miket az Isten nagy természetébe való elmélyedés a hivő léleknek lantjából kicsalt! Az igaz, hogy a beállott irányváltozás összhangban van azzal a törekvéssel, mely a hatalmassá lett keresztény istenhivés helyébe a bölcsészetileg »megtisztított« buddhizmusban az ember istenítését akarja behozni. E szerint nincs Isten, nincs erkölcs, de van korlátlan, szép emberiség és szeretet helyett szerelem. Jóllehet az emberiség, a nők máris idegesek, azért mégis mohón veszik be ez olvasmányokat s a legdurvább realista gyémántkötésbe foglaltathatja termékét, abban a feneketlen örvény öszszes mérges gázait kilehelheti, azért nemcsak kegyelmet, de tiszteletet is talál, csodálják és megbámulják. Ebben a nyomorúságban lép fel egy költő — Hlatky — kinek lelkében a realisztikus köd dacára és a meggyőződés, hogy a költészet művészete magasabb régiókból jött bájos leány, a világosság örök tengeréből való fénysugár, vezető a széphez, igazhoz, jóhoz. Hlatky »Wegenmorgen” magasszárnyalásu költeményének becsét illetőleg hivatkozunk a Gutjahr Ferenc hit- és bölcsészettudor, szentszéki ülnök és gráci egyetemi tanár által szerkesztett »Literarischer Anzeiger für das katholische Österreich« című szakfolyóiratra, amely többi közt ezeket írja róla: »A költemény első része drámai elevenséggel, világos elbeszéléssel, pompás lendülettel állítja elénk a szellemvilág elválasztását. Az angyalok hódolata, az ige megtestesülésének s a boldogságos szűz kiválasztásának isteni jelentése, Lucifer ingadozása és habozása, végre kevélységének határozott elő-