Pécsi Közlöny, 1897. november (5. évfolyam, 125-135. szám)
1897-11-03 / 125. szám
Előfizetési ár : Egész évre .... 6 frt. Ij Negyedévre !50 kr. Félévre ..................3 frt. Ij Egyes szám ára 4 kr X V. évfolyam. Pécs, 1897. szerda, november 3. 125. szám. PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP, Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések, A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányai reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendőit János kereskedésében, a Ke. nyomda épületébe, íme a főpap. Három vármegye és közel félmillió hivő katolikus szive dobban meg ma hangosabban, Magyarország déli határszélén, ama hírnek hallatára, melyet ezennel a hivatalos lapból közlünk: „Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére Hetyey Sámuel, déghi címzetes apátot, esztergom-főegyházmegyei kanonokot és a primás-érseki iroda igazgatóját pécsi püspökké kinevezem. Kelt Budepesten, 1897. évi október hó 28-án. Ferenc József, s. k. — Wlasics Gyula s. k." Mint mikor a messze keleten az ébredő nap bontogatja ki a kétes homályból alakját, előrebocsájtva a hajnal sugarát s megaranyozva mindent, a mi útjába esik, akként emelkedik ki a hosszú kombinációkból, a melyek a Dulánszky Nándor halála óta elárvult pécsi egyházmegye püspöki székének betöltéséhez fűződtek s csaknem két éven át meddő találgatásra kárhoztatták a türelmetlen kedélyeket, egy férfiú neve: Hetyey Sámuelé; és miként a napot megelőzi előhírnöke, a hajnal, úgy kelt örömet mindenütt a várakozók szivében e férfiúnak jó hite, mindenütt őszinte örömet, a legszebb reményt és boldog megelégedést ébresztve. Mert e jelentékeny egyházmegyének püspöki széke, a melyen fejedelmi tekintélyű férfiak ültek már s terjeszték szerte a keresztény szellemnek kifogyhatatlan áldásait, a kiknek hírét messze földre is elvitték, a melyre egy Cezinge, Szathmáry, Radonay, Klimó és Szepesy s a fenkölt szellemeknek egész sora vetett soha nem múló fényt, a melynek múltja fölér egy fél ország történetével, kivette részét mindenha a nagy nemzeti küzdelmekből, nem egyszer vezérszerepet játszva az ország történetében, amelynek püspökei tollal és karddal jegyezték föl nevöket a történet táblájára, védték és támogatták az apostoli királyt paizszsal, pénzzel s jó tanácscsal, mint az országos kancelláriai hivatal viselői, mint határszéli várfelügyelők és főispánok s letették mindig a köteles áldozatot az egyház és a haza oltárára s egy közülök vértanúja is jön a haza védelmének, — More Fülöpnek napja a mohácsi vérmezőn áldozván le —, a mely nem egyszer adott már prímást az országnak, a halhatatlan Telegdyek, Draskovicsok, Szelepcsényiek, Széchenyiek s Scitovszkyak személyében, a melynek eredete visszanyúlik egy ezredévnek régészeini homályába, s a melynek papsága, annyi idegen elem közé plántálva, az ország déli határszélén, a keleti barbársággal szemben, a hős Zrínyiek s Frangepánok ősi fészkéhez közel, nemzeti és európai keresztény missziót teljesít, midőn a keresztény és a magyar nemzeti szellem oltalmában, élő védőfalként őrt áll s e nehéz feladatának, már oly hosszú véres századok viszontagságai között is híven megfelelt és kész mindenkor megfelelni ; amelynek a hánya köve s a menny’i a talpalatnyi földje, csaknem ugyanannyi : rajta a drága történeti emlék, s a mely oly gazdag a műkincsekben, a mint ebben a szép hazában alig még egy, amelyet még legutóbb is a nem rég elhúnyt püspök oly pazarul gazdagított, s milyen megye kormányzata és ily püspöki szék tapasztalt és bátor, nagyratermett s fenkölt lelkű főpásztorra tarthat számot! És ily főpásztort nyert egyházmegyénk Hetyey Sámuel Ő Méltóságának személyében, a kit nagyra hivatott, mély tehetsége, bölcs tapintata s a kormányzatban tanúsított ügyessége alig négy év alatt a katolikus hierarchiának ily magas fokára emelt föl, rohamosan jut-tatva őt fokról fokra. Alig csak egy évtizede még szerény tanár s szemináriumi elöljáró, majd az Ausztria szivében, Bécsben, alapított ősi magyar intézetnek, a melyet per euphemiam a magyar püspökök nevelőintézetének neveztek el, lelki igazgatója s mint ilyen , egyúttal lelke. De megírta a latin író : „Quem urtica urit ..." Makkoshelyei Hetyey Sámuel korrekt szellemével, mely a latin költő szerint minden gáncsoskodást nevetett: „Consola mens recti famae mendacia ridet“, utat nyitott magának fölfelé és minden körben, a merre csak megfordult, mágnás körökben ép úgy, mint egyszerű papnövendékek között, a legjobb benyomást keltette, bizalmat és tekintélyt szerzett neki. A primási udvarba kerülvén, biztos kézzel vezette,nehéz időben, az egy■ házi ügyeket, s négy év után az isteni ’ Gondviselés különös rendelésel azon püspöki megye legmagasabb polcára juttatta őt, a melynek földjére lépve 6 év előtt, elragadtatva szemlélte műalkotásait, nem is sejtve akkor még, hogy azok fentartására és megkoronázására őt szemelte ki a sorsnak Ura. Hogy nyomdokaiba lépjen nagynevű elődeinek és hasonló nagynevű alkotásokkal tegye reá halhatatlan elődei alkotásainak sorozatára a koronát . . . Igen nagy a szellemi örökség, amelybe a nagyrahivatott püspök lép. És mi hiszszük, tudjuk, hogy ő Méltósága nagy lelke egész erejével, hévvel karolja át e messze kiható hivatását. Azért lelkünk mélyéből örvendünk és áldva magasztaljuk a Mindenható Istent, hogy őt, a nagyrahivatott férfiút, a kegyesszivattyát és bölcs kormányzót nekünk adta és kitörő örömmel, a legszentebb lelkesedéssel fogadjuk őt, karjainkat az éghez emelve fogadjuk: Vezess bennünket, mi követni fogunk ! Isten adott nekünk, Isten hozzon közénk! Jövel hát, a kiért háromszázan,két éven át, naponta oly buzgón imádkoztunk és a kit vár, epedve vár félmillió katolikus lélek . . . Jövel, kegyes Főpásztorunk ! s légy a mi szent örömünk, munkálkodásunknak irányítója. Jöjj s munkáld az egyház és a hon javát, mely e nehéz, viszontagságos időben annyira reá szorul apostoli segélyedre ! Munkáld ezen nagy egyházmegyének üdvét, a melynek minden darab röge egy-egy nagy névről regél s a melynek apostoli fejedelmei között a hetvenhetedik Te vagy , hogy felviruljon és hogy fel virulva hanyatlásnak se induljon soha többé ! Munkáld mindnyájunk üdvét, akik oly bizalommal csüngünk rajtad és készek vagyunk veled együtt munkálni a hívek üdvét ! Már várnak a községek szerte, mint apostoli fejedelmet, aki áldást és békét hoz nékik! Már várnak a szegények, akik abban bíznak, hogy van szived és megérted az ő nyomorukat és keblök jajveszékelését ! Már várnak a gyengék és gyámoltalanok, a kiknek öröme, vigasza, istápolója leszsz ! Már várnak a gyeremkek és vár a nép, hogy pálmaággal kezében, kiáltsa feléd a „Hozannát!“ „Mert áldott, aki az Úr nevében jő!“