Pécsi Közlöny, 1898. április (6. évfolyam, 38-48. szám)
1898-04-03 / 38. szám
VI. évfolyam. Pécs, 1898. vasárnap, április 3. 38. szám. PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP, Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt. II Negyedévre 1 frt 50 kr. Félévre................3 frt. Ij Egyes szám ára 4 kr Hirdetések elfogadtatnak: szerkesztő LdMpig hivatalban. — Ifj. Rézbányái ^^BreArereskedésében. Előfizetések, reklamációk, a kiadóhivatalba; kéziratok a szerkesztőséghez küldendők a Ke. nyomda épületébe. A szociálizmus Baranyában. A szocializmus az ő társadalom-ellenes alakjában a társadalmi és gazdasági fejlődésnek kóros betegsége. A gazdasági válságok, a szabad verseny és merkantilizmus világuralma megbontották a gazdasági fejlődés egészségét, megakadályozván a mérsékelt és életfeladatokhoz alkalmazott vérkeringést. A társadalom testébe ette magát a pauperizmus rákfenéje. A szabad verseny a gazdasági életben, a „laisser passer“ közgazdasági és kulturelve a természet végzetszerű és kikerülhetetlen törvényének erejénél fogva a tiszta biológiai elv katasztrófáját idézi föl, mely szerint az erős elnyomja a gyöngét. Megtagadták az erkölcsi alapokat, elszakították a gazdasági elveket a keresztény morál talajáról és megszületett a gazdasági fejlődéstörténelem végzete , a nemzetközi szocializmus. Az anyagi romlás okozta-e az erkölcsi romlást, vagy megfordítva: e fölött sokan vitatkoznak. Egyes államok, egyes vidékek speciális gazdasági és erkölcsi viszonyai határozzák meg a fejlődést és nélkülözhetetlen tényezők a szocialisztikus mozgalmak bírálatában. A szegénység, a nyomor nagy bűnkerítő, ha hiányzik a vagyonos osztály lelkében a szeretet erénye és mindkettőben a vallás-erkölcsös gazdasági, úgy mint egyéni jellem, ha az élet lakomájáról száműzött szegény nép nem hisz az Örökkévalóságban és kérges tényé- s rét mellére téve nem tudja megnyugtatni szivét az égi hit szent reménysé- jgével. Tudom, hogy él az én Megváltó Istenem ! A bajt súlyosítja, ha a vagyonos osztály a tőke és vagyon társadalmi feladatáról megfeledkezve nemcsak a szeretet igéitől zárkózott el, hanem a munkás vérét szívja és annak anyagi s erkölcsi tőkéjét jogtalanul elharácsolja. A közgazdaságban, a tőke és vagyon osztályaiban épen úgy mint a vagyontalanok és osztálytalanok soraiban a keresztény elvek hiánya, az önzés és uzsora teremtették meg a nemzetközi szocializmus buján termő talaját. A veszélyes szocializmus mint elmélet és mint gyakori érintendő. Az elmélet minden csábos igézete mellett sem terjedhetne oly rohamosan, az izgatás nem találna oly termékeny talajra, ha nem volna oly nagy és általános a köznyomor, így van Baranyában is. A bajt tagadni nem lehet. Az alamizsna és a jótékonyság, sőt az ideiglenes munkaszerzés nem gyógyítja ugyan gyökerében a bajt, mégis a tényleges viszonyok figyelembevételével azt kell mondanunk, hogy hiába beszélünk a toprongyos, éhező népnek a tulajdon szentségéről, erkölcsiségről, vallásról, állami tekintélyről, hazáról, inkább hisz a csábítóknak, ha éhségét le nem csillapítjuk, nyomorát nem enyhítjük. Üdvözöljük e téren Baranya megyeöntudatos és tevékeny munkaprogrammal biró főispánját! Annak idején nem mulasztotta el a közrendőri és közbiztonsági intézkedéseket. (Katonaság kirendelése, csendőrkülönítmények fölállítása. — Szerk.) De az ő messzebb látó közigazgatási programmja a policiális szempontokon túlható közigazgatási és közgazdasági programm. Kölcsönvetőmagot szerzett, másoknak ingyen vetőmagot osztatott ki, sőt az államsegélyből a pillanatnyi szükségek fedezésére pénzkölcsönről is gondoskodott ; kivitte a földművelésügyi miniszternél, hogy az állami földmunkálatoknál baranyai munkásokat alkalmazzanak. Üdvözöljük a főhercegi uradalmat, mely föld- és védőtöltő munkálatainál sok ezer családnak ad munkát! Az alap, a kezdet, megvan. Most következzék a mi dolgunk ! Az éhező, elkeseredett és félrevezetett nép nem igen hallgat a pap szavára, de a megnyugtatott és jóllakott nép szereti is- A „Pécsi Közlöny“ tárcája. Istenítélet. (Folytatás.) Magyarországon a legtöbb istenítéletet a nagyváradi, budai és aradi egyházakban tartották. Az istenitéletek legfontosabb hazai forrása a Regestrum Varadiense. Ez egy jegyzőkönyv II Endre (1205—1235) korából, melyet a váradi káptalan vezetett azon felek peres ügyeiről, a kiket Sz. László sírjához Váradra utasítottak istenítéletre. Ebben 389 ügy van hivatalosan ismertetve. Ezekből azonban 67-et egyességgel intéztek el, mivelhogy a papok és a bírák a feleket előzetesen mindig felszólították a békés kiegyezésre. Először Szt. László törvényei említik fel. Ezek elrendelik, hogy a tűz vagy vízpróbánál legyen mindig jelen három esküdt tanú, hogy akár a vádlottnak ártatlanságát akár pedig a bűnösnek vétkét be lehessen bizonyítani. . A pap két pénzt kap a tűzpróba, egyet a vízpróba után. Kálmán királyunk elrenelte, hogy csak a püspökségek és nagyobb prépostságok székhelyén lehet alkalmazni. Nálunk az árpádházi királyok kora után nem találunk nyomaira a párbajt leszámítva, legfejebb a boszorkányperekben és a kínvallatásnál. E u n y i t a y , kiváló történészünk, A váradi püspökség történetében némely részletes módozatokra és a Magyarországon divatos istenítéletekre vonatkozólag a következőket jegyzi meg: Az istenítéleteknek tulajdonképeni rendeltetésük az lévén, hogy általok az igazság felderítessék, már előzményeiket úgy intézék s oszták be, hogy a peres feleket őszinte vallomásra vagy kibékülésre indítsák. Először is a perdíjak azon korhoz képest, midőn a készpénz felette kevés vala, nagyok és így terhesek valának, hogy ezáltal is csökkentsék a kedvet perlekedésre. A büntetés pedig, melyet a perlekedők veszteségek esetében magukra várhattak, épen elrettentő vala. Így a vesztes fél nem csak ügyét veszité el, hanem még mint olyan bűnösnek, ki Istent hamisan hivá bizonyságul, szemeit kitolták, javait elkobták, családja tagjait eladták, s ő maga, mint elátkozott, hazátlanul bolyongott a világon. E kegyetlen szigorúság enyhítésére azonban volt egy alkalom, az úgynevezett menedékjog. A bűnös t. i. ha valamely egyházba vagy monostorba futhatott, onnét csak a püspök engedelmével hozhatták ki, de oly feltétel alatt, ha sem halálra, sem testcsonkításra ítélni nem fogják, kivéve, ha rablók, gyilkosok vagy épen felségsértők valának. De birságnál, büntetésnél, kétségkívül sikeresebben működtek az istenitéletek megakadályozásán a békéltetők, az annyiszor emlegetett „probi viri,akik hivatalból, de szelíd modorban s ingyen működtek a felek kibékítésén. Bizonyosan nagyrészt ezek fáradozásának köszönhető, hogy az istenitéleti perekben oly gyakran találkoz