Pécsi Közlöny, 1899. február (7. évfolyam, 15-25. szám)
1899-02-05 / 15. szám
VII. évfolyam Pécs, 1899. vasárnap február 5. 15. szám PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, Egész évre . . . . 6 frt. II Negyedévre 1 frt. 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban — ifj. Rézbányag ; reklamációk, a kiadóhivatalba ; kéziratok a szerkesz- Félévre .... 3 frt. Egyes számára 4 kr. János kereskedésében. tőséghez küldendők a lyc. nyomda épületébe. János kereskedésében. Mérlegek. A hitelintézetek és takarékpénztárak ez időtájt teszik közzé az évi mérleget, vagyis az üzleti eredményt, amely szerint aztán megkapják a részvényesek az osztalékot. Alkalomszerű tehát, ha most hitelviszonyainkra vetünk egy tekintetet s nézzük, hogy azok oly jók-e, amily magasak az osztalékok. A hitelben a produkció egyik tényezője a tőke, egyesül a másik produkciós tényezővel, az emberi munkával, oly célból, hogy értéktöbbletet eredményezzen. Ha nem történik a dolog ily módon és ily célból, akkor az egész műveletnek jó vége nem lehet. A hitelműveletben a kétrendbeli javak cseréjének mindig oly célból kell történnie, hogy vele értéktöbblet hozassák létre. Ha nem hozunk létre a kölcsönművelettel semmi gazdasági eredményt, semmi értéktöbbletet, akkor a kölcsönműveletnek gazdasági indoka megszűnik, akkor a hitel káros, az emberi munkának szipolyozója, a gazdasági exisztencia megrontója. A hitelnek leggyakoribb formája a tárgyi hitel. De valójában ez nem is hitel, hanem csak zálogkölcsön. A tárgyi hitelben a kölcsönvevő által nyújtott fedezet jön mindenekelőtt tekintetbe. A civiljogban a hipotéka volt a tárgyi hitel közvetítő alakja. Most már nem szokás minduntalan a jelzálogolás nehézkes forgalmához folyamodni, szokás a váltókölcsön formájával meggyorsítani a menetet, de azért a tárgyi hitel lényegében ugyanaz maradt, t. i. oly hitel, melynek alapja a kölcsönvevő reális vagyoni állapota. A tárgyi hitel legtöbbször szükségkölcsön, de a szükségkölcsön tulajdonképpen nem hitel, hanem csak az alakja hasonlít a hiteléhez. A szükségkölcsön azért nem hitel, mert a kölcsönművelet motívuma sem az, ami a tulajdonképpeni hitelé. A szükségkölcsön nem kombinál, nem vesz fel tőkét manipulációkra, nem az értéktöbblet a vezérlő motívum a műveletben, tehát tulajdonképpen nem is hitel. A szükségkölcsön, amennyiben a munkát a kölcsöntőkével öszszekötve rentábilissé tenni nem tudja, a kölcsönvevőt emészti föl, ezért a tárgyi hitelt, mint szükségkölcsönt okvetlenül más szempont szerint kell elbírálni, mint a személyi hitelt. De hát soha sem képes a tárgyi hitel értéktöbbletet eredményezni? Sőt legtöbbnyire és ezt szabály gyanánt kell venni, különben a tárgyhitel minden esetre abszurd volna. Csakhogy soha oly magas eredményeket, legalább szabály szerint, el nem érhet a tárgyi hitel használója, mint például a kereskedő és az iparos vállalkozó, ki személyi hitellel dolgozik. Ez tehát igen fontos momentum. A hitelben mindenekelőtt kiválasztandó a tárgyi hitel. Ha ez nem történik, ha egyforma elvekkel kezelünk minden hitelt, ha egyforma alakban például váltóüzlettel nyújtunk minden kölcsönt, ha ugyanazon kamatlábat statuáljuk minden kölcsön számára, akkor a mezőgazdaság, a realitások gazdasága szenved, a tönk felé siet. A tőke több jövedelmet húz a mezőgazdaságból, mint az ipar és kereskedelemből, így könnyen érthető, hogy a mozgó tőke, bár minden percben rátehetné kezét az egész mezőgazdaságra, ezt nem teszi, mert így rizikó és fáradság nélkül élvezi gyümölcsét. Ha az állam ezeket a viszonyokat ismeri, akkor kötelessége arról gondoskodni, hogy a tárgyi hitel, vagy szükségkölcsön más szempontok szerint bíráltassék, mint a személyi hitel. Az a törvény, mely minden kölcsönműveletet egyforma bánásmódban részesít, igazságtalan. A szükségkölcsönnek alacsonyabb percenti hitelt kell szerezni, nem szabad neki váltós hitelt nyújtani, hanem oly köl és csont, melyben az annuitás és amoriizáció előnyei biztosítva vannak. A kereskedő tudja a piac konjunktúráit, az iparos is tudja, mely időtájt kell üzletének mennie, de a mezőgazda a termés és a piac esélyeiről előre semmit sem tud. Azért a mezőgazdának fix napra szóló terminussal váltós kölcsönt nyújtani természetellenes dolog. A váltós kölcsön, az ő gyors processzusával a mezőgazdán nem segít. A mezőgazdasággal mint produkciós faktorral szemben áll a tőke, mint hasonló rangú produkciós faktor. Egyik a másikat el nem kerülheti, egymásra szorulnak. De micsoda organizációja van manap ennek a második produktív faktornak, a tőkének ? Mindenfelé részvénytársaságok, úgyszólván versenyhitelbankok alakulnak ama bevallott céllal, hogy részvényeseiknek lehető legnagyobb hasznot teremtsenek. Az állam nem engedi manap a szabad uzsorát, meghatározza a törvényes kamatlábat, de ez a törvényes kamatláb elviselhetetlen magas és még mindig lehet azt különféle alcímeken megkerülni. Oly magas kamatláb mint nálunk, alig lesz még valahol Európában érvényben. Nálunk vannak a mezőgazdaságból élő pénzintézetek, melyeknek részvényei rémségesen felszöktek s még mindig óriási osztalékot nyújtanak részvényeseiknek. Ki sínyli meg ezt a virágzó pénzüzletet ? A mezőgazdaság. Minden városban van magán pénzintézet, mely üzleteinek legnagyobb részét a mezőgazdasággal köti. Ezen üzletek az uzsorás kölcsöntől alig különböznek valamiben. Van Magyarországon 795 takarékpénztár. Ezek közül 365 pénzintézet 9—14 százalékot ad részvényeseinek , 256 pénzintézet azonban fizet részvényeseinek 15—133 százalékot. Ha majd elkészül ama statisztika, melyet egykor gróf Bethlen András D& GÁL JENŐ Univ. Med. rrf Mindennemű plombok a legmodernebb vívmányok szerint. Foghúzás. Készít egyes és teljes fogspeciálista, fogműtő |hKhMi- tl tUMH ti MnuKht. PÉCS, Uj takarékpénztári palotában. Igazit ferdén álló fogakat fájdalom nélkül.