Pécsi Közlöny, 1899. június (7. évfolyam, 60-70. szám)
1899-06-04 / 60. szám
VII. évfolyam. 60. szám. Pécs, 1899. vasárnap június 4. PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt. || Negyedévre 1 frt. 50 kr. |élévre .... 3 frt. || Egyes szám ára 4 kr. Hirdetések elfogadtatnak. A szerkesztői és kiadóhivatalban a liceumi nyomda épületében. Előfizetések, reklamációk, a kiadóhivatalba ; kéziratok a szerkesztőséghez küldendők a lie. nyomda épületébe. Borgazdaságunk védelme. (K. Ö.) Az aradi kereskedelmi és iparkamara a hazai borkereskedelem irányában megingott bizalom helyreállítása érdekében feliratot intézett a szakminiszterekhez, melyben kérelmezi, hogy a borhamisítások meggátlása céljából a kormány egy központi borvizsgáló intézményt létesítsen, mely a földmivelési miniszternek alárendelve, minden szakközegtől függetlenül, rendszeres vizsgálatot tartana a hazai bortermelők és kereskedők pincéiben. Már most mindenki, aki ad arra valamit, hogy borgazdaságunk, melyet az 1893. XXIII. t. c. megvédeni nem tud, a szükséges védelemben részesíttessék, örömmel fogja fogadni mindazokat az intézkedéseket, amelyek a zaklatás kizárásával azt célozzák, hogy a közérdek oltalmat találjon. Az a borkereskedő, kinek tiszta a lelkiismerete, nyugodtan nézhet a vizsgálat elé, ha a központi kiküldött váratlanul és bejelentetlenül megérkezik. Csak a hamisítónak és a csalónak van szüksége arra, hogy a vizsgálat idejét előre megtudva, a vizsgálathoz előkészületeit megtegye. Nem csoda tehát, hogy az aradi kamara fölterjesztése, melyet átirat alakjában az összes iparkamaráknak is megküldött, visszhangra talált a termelő és fogyasztó által képviselt közvéleményben. Csak a pécsi kereskedelmi és iparkamara gondolkozik máskép. Legutóbb tartott rendes ülésén ugyanis egy borkereskedő indítványára az aradi átiratot elvetette. Ebből következik, hogy a pécsi keresk. és iparkamara az eddig folytatott borvizsgálati rendszert, jobban mondva a szabad bormanipulációt jónak találja, melyről pedig ország-világ tudja, hogy semmit sem ér, s legkevésbbé tudja a borhamisítást megakadályozni, mint azt épen Pécs példája mutatja. Pécsnek kettős buzgalmat kellene kifejtetnie a borgazdaság védelmében, mert épen Pécs az, melynek bortermelése azijó hírnévből, borkereskedelme a bizalomból legtöbbet vesztett némely kereskedő visszaélései folytán. Mikor az ország szeme rajta nyugszik, akkor mondja ki a kereskedelmi kamara, hogy nem kell a független, a váratlan, be nem jelentett borvizsgálat. Rosszul tette a kamara, hogy annak a borkereskedőnek a fölszólalása után indult, mert ez legkevésbbé sem fogja a pécsi borkereskedelem renoméját helyreállítani. A pécsi kamara ezzel az állásfoglalással hű maradt múltjához, mely mindent az egyoldalú merkantilis érdekek szemüvegén keresztül bírálgat. Nem akarjuk a pécsi kamarát azokra a mozgalmakra figyelmeztetni, melyek országszerte a termelő és fogyasztó közönség körében megindultak s azt célozzák, hogy a termelő vagyona és a fogyasztó egészsége védelmet találjon a borhamisítók ellen, de emlékébe idézzük oly testületek állásfoglalását, melyek különben még a pécsi kamara merkantilizmusát is messze túlszárnyalják. Itt van a többi között a budapesti keresk. és iparkamara, mely a merkantilis érdekek fő-fő támasza és mégis közgyűlésileg méltányolta a borhamisítók üldözése ügyében foganatosított akciót. Ép úgy cselekedett egy másik merkantilis intézmény, a budai kereskedelmi csarnok. Többet is idézhetnénk, de ez is elég arra nézve, hogy a pécsi kereskedelmi kamara 83 „Pécsi tárcája. Egy megtért hithirdető. Olaszból fordította : Dr. M. D. (Folytatás.) 1859 október elején eljutottam végre Kaffa határáig. Alig nyílt meg a kapu előttünk, a legelső, ki kényes szemekkel nyakamba borult, szegény Józsefem volt, kit saját mestere és társa árult el, s hagyott egészen magára, bár ünnepélyes esküvel ígérte, hogyiktatását még folytatni fogja. (József atya tehetséges bennszülött ifjú volt, kit Massaia atya — mint a missziónak apostoli helynöke s püspöke — több évi előkészület után áldozátrá szentelt, s páter Cézárral Kaffába küldött, az itteni misszió gondozására. S mivel József képzettsége kissé hiányos volt, páter Cézár pedig hazájában — Olaszországban — e pályára teljesen elkészült, ő reá lön bízva, hogy a hiányokat vele s nála mielőbb pótolja.) Szabad folyást engedve bánat könyeinknek, melyek szemeinkből szinte patakzottak : — „Miért nem jött el, kérdem tőle, páter Cézárunk is ?“ Óh, hogyan lehetne ő most itt közöttünk, válaszolt az ifjú, kezének fejével szárítva föl lepergő könnyeit, mikor ön, jó atyám, ellensége gyanánt jött Kaffába, s azért, hogy megbüntesse ama nagy botrányért, melyet elkövetett ? „Óh nem, nem tévedtek, feleltem én neki. Nem jövök én ellensége képen, hanem hogy őt szivemre öleljem ; nem azért, hogy eltaszítsam tőlem, hanem hogy kiragadjam annak karjaiból, ki esküszegővé, s a botrány kövévé tette, s teszi őt még most is “ . Ezt a párbeszédet, mely köztünk amai népek jelenlétében folyt, sokan megértették, kik a gallák nyelvét elég jól ismerték, s főleg Negussie, kit a kaffai király a misszió védelmére rendelt. Ez, mint páter Cézár és pártfogóinak szívélyes barátja, nem mulasztá mindezt elmondani, úgy neki, a boldogtalannak magának, mint a királynak is. Én részemről csak örültem ennek, mert lényegében mi egyebet se hallottak tőlem, mint az atyai szeretet őszinte kifejezéseit, s a béke óhaját. A mint karavánunk szerte széledt a gunyhókba, melyek mind a kapu közelében voltak, s számomra is berendezték a jobbak egyikét, visszavonultam én is oly szándékkal, hogy kissé pihenek. Óh de minő pihenés is volt ez ?! Fejem égett, akár egy tűzhányó, a mint az ellentéteket, a sok sok küzdelmet s mindama nehézségeket hánytam s vetettem meg, melyekbe e szerencsétlen fiam ügye sodorhat még majd ama udvarban. Estefelé József atya visszatért némi kis élelemkészlettel, majd megjöttek a királyi javak szolgái is, juhokkal, buzakenyérrel számomra, s közönséges kocció kenyérrel a többiek részére. (A kocció pálmaszerü fa, s ezen vidéken sok más mellett kenyeret is készítenek puha belsejéből.) József visszatérte közben találkozott egyik barátjával, ki az napon még az udvarnál volt, s mikor azt kérdezte, mi újság ott ügyeinkre nézve, azt a választ nyerte, hogy a király két nap óta elzárkózott, s egyre tanácskozik oszlopos embereivel érkezésem felől, s eddigelé még nem is döntöttek. Azt is hallá említeni, hogy nekem a királyi lak közelében adnának majd sátort, azért-e, hogy így jobban megtiszteljenek, vagy hogy könnyen kikémleljék minden lépésemet, s kedvük szerint cselt is vethessenek, senki se tudhatta. Mikor végül minden egyébről is hosszan beszélgettünk, páter Hajlu sátorába vonult, s én magam maradtam derék Gáborommal. (Egy ártatlan szivü, megtért gall fiú.) Eme egész napon feltűnő bánatot