Pécsi Közlöny, 1900. január (8. évfolyam, 1-8. szám)

1900-01-04 / 1. szám

. A katolikus hirlapirásnak nem prédikálás a célja, hanem a modern nagyhatalomnak az emberek lelki kára nélkül, de azért földi érdekeikre, gyönyörködtetésükre is szolgáló fel­­használása. Ezen katolikus hirlapirásnak ál­lott e lap, szolgálatában hét év óta, de az egyházi és nemzeti jubileum fé­nyében még ragyogóbb betűkkel írjuk fel annak komoly, nemes feladatát a zászlóra, melyet a közügy, a város, a megye, az ország, a vallás javára és felvirágoztatására, Jézus nevében kigöngyölünk. Hanuy Ferencz dr. Felhívás az előfizetésre. Lapunknak mai számát a rendesnél ezerrel több példányban küldtük szét a városban és a messze vidéken, hogy la­punkat mennél szélesebb körben ismertes­sük és a katolikus hírlapirodalom barátait pártolásra felhívjuk. A Pécsi Közlöny politikai lap. Val­láspolitikai programja megegyez a mos­tani közjogi alapon álló ellenzék program­jával. A szorosan vett politikai kérdé­sekre nézve azonban fenntartja minden párttal és kormánynyal szemben függet­lenségét. Vezércikkekben és állandó bel­politikai rovatban fog hozzászólni a bel­politika eseményeihez­ A horvátországi viszonyokra is minden adandó alkalom­mal ki fog terjeszkedni. A Pécsi Közlöny nagy előszere­tettel fog főképen foglalkozni a társadalmi, szociális kérdésekkel. Érzi e lapnak szer­kesztősége, hogy a katolikus keresztény vallással kezében és szívében biz Orfeusnak békítő erejével a társadalom megvadult ele­mével szemben is. Nem fog elzárkózni e lap a munkásosztály jogos követelésének méltatása elől, tevékeny részt akar venni a munkásügy országos és a szegényügy vá­rosi rendezésében. Pécsi Közlöny( tárcája. Téli kés). Irta : G. J. Itt ülök a nagy teremben melengetve lábai­mat a kandaló ropogó tüze mellett. Az izzó hasábok csak úgy pattognak, a lég­­huzam ereje csak úgy búg a széles kijá­ratban. Belebámulok a lángoló tűzbe, mintha onnan akarnék valamit kiolvasni. Arcom — érzem — csak úgy sül a ráeső sugarak­tól. Félre nézek egy kicsit jobbra-balra, rám bámulnak az elmúlt századok duzzadt képű császár-királyai a falakról. Lelkem visszaröppen e képek látására a régmúltba s egy pillanatra mintha belém fészkelődött volna a gondolat a képzelet rábeszélő ere­jének e hatása alatt, hogy még él e kor s hogy én is gyermeke vagyok. A terem ősi színezete, a falon függő fejedelmi alakok, a kandalló ropogó tüze, a körülötte való elhelyezkedés, mind-mind oly régies m ódon, pedig jócskával előbbre siettünk már. Ez csak egy terem a régmúltból, melyet az ősök iránti kegyelet megőrzött s a csa­pongó képzelet hogy színez mindjárt! A téli hideg szél megzörgeti az abla­kokat, s hogy rést nem talált rajta, dühé­ben dúl-fúj, ordít, bömböl, ide-oda vágtat, mintha pozdorjává akarna zúzni-törni min­dent, a­mi útjába akad. Az ablakon túl gyönyörű tájkép fokozza a jelenet regényes­ségét. Az Eugen-várkastély sánca üresen tátong a közelben, azon túl nagy darab tisztás, melyen a szél űzi játékát, messzebb a rárakódott hótól csillogó fenyves. S mindez mintha oda volna lehelve, festve az ablak üvegtábláira ! De mintha megelevenednék a kép! A szél dolog híjában dombot hány a felkavart hópelyhekből, beléje temet ágtör­meléket, fáról szedett száraz leveleket s mindent, mit csapongása közben össze­szedhetett s a felhányt dombtetőn őrült pörgetést játszik a csillogó hószemekkel. S aztán, mint a dolgát-unott, leszalad a domb hátán s magával ragadja művét s máshol építi fel. Könnyen épit, könnyen rombol. Mintha láthatatlan szellem űzné csapodár játékát, csak a hosszu-hosszu hófehér fátyla látszik, melyet maga után vonszol s aztán egyszerre eltűnik az­ is. — Bolondos szél — mondja szom­szédom — s nevetve huzza ki zsibbadni kezdő lábát a másik alól. — Nem volna kedved — veszi újra fel a szót — ma megint künn kószálni a szabadban ? — Nem bánnám bizony! — Ebben a csúf időben ? — Épen azért. Ha sivit a szél, ha zúg az orkán, oly jól érzem magam. Mintha egy hatalmas paránya lennék annak a ha­talmas elemnek s vele együtt tombolnék. Valami szokatlan hullámzásba jó lelki vilá­gom, valami nyugtalanság tölti be egész valómat, melyet kifejezni nem, csak érezni lehet. S ez szép idő nekem, ez oly költői, oly ünnepi szokatlan. — No én ki nem mennék ha még oly érdekes volna is! —• A­hány ember, annyiféle érzés. Én ezt, te azt, egy harmadik ismét mást szeret, másért lelkesül. Nekem a természet háborgása tetszik, s a­mit szeret az ember, az iránt elnéző, nem tudja, nem akarja ész­revenni a kellemetlent, az árnyoldalát a dolognak. Nekem kedves a természet min­den nyilvánulásában. Kedves tavaszszal, mikor illatot lehel a cseperedő fű, a fakadó rügy, a pattanó bimbó ; szeretem nyáron, mikor a zöld ezernyi változata föd be er­dőt, mezőt, élek-halok érte őszszel, mikor dércsipje testén terjedni látom a halál sor­ PÉCSI KÖZLÖNY 1900. január 4. A Pécsi Közlöny különös figyel­met akar fordítani a tanügyre, úgy a szorosan vett katolikus tanügyre, mint az országos állami tanügyre, főleg a népisko­lai tanügyre, a tanítók szellemi, de anyagi viszonyainak, érdekeinek is előmozdítására. Külön rovatban fogja ismertetni a tanügy terén felmerült legújabb mozzana­tokat, a szakirodalom fejlődését. Vezér­cikkekben irányítani, megjavítani fog töre­kedni az újabb tanügyi mozgalmakat. Az egyházmegyei tanügyi közlések ezentúl kizárólag a Pécsi Közlönyben fognak történni. A tanítói állomásokra való pályázatok a tanügyi rovat végén fognak közzététetni. A Pécsi Közlöny tehát a pécsi egyházmegyére nézve tanügy­ben hivatalos lap jellegével bír 1900 január 1. óta. A Pécsi Közlöny az ipar, a kereske­delem a közgazdaság legújabb állásáról, e téren tett vívmányokról, a vonatkozó szak­­irodalomról, termény és pénz árfolyamokról, stb. pontos közleményeket, adatokat fog hozni és egyúttal teret fog nyitni a nem­­zetgazdászati és közgazdasági írók cik­keinek. A Pécsi Közlöny éber figyelemmel fogja kísérni a tudományoknak mű­vészeteknek, az irodalomnak fejlődé­sét úgy a hazában, mint a műveit nyu­gaton. Ugyanazon rovatban közölni fogja a honi tudomány és irodalom, társaságok és testületek által kitűzött pályatételeket. Az irodalom és művészeti rovatban kiváló tekintettel lesz az irodalom helyi termékére, az alakító művészetnek naponkénti ápolására a pécsi színházban. Tárcarovatában pedig örömest nyújt teret a szépirodalom műve­lői kitűnőségeinek, akár kötött akár kötet­len beszédben. A Pécsi Közlöny élénk érdeklődés­sel fogja kísérni a bécsi, berlini, a pá­risi, a londoni a római katolikus hír­lapi sajtót és a külföldi katolikusoknak ott vázolt állapotát, küzdelmeit. Ha a lap anyagi forrásai azt megengedni fogják, e tekintetben még több lap járatása által fogja emelni közleményeinek bőségét. A Pécsi Közlöny a hírrovatra az eddiginél tetemesebb gondot akar fordítani. Nem fog idegenkedni ugyan a külföldi or­szágos és helyi lapok megbízható híreit is közölni, de riporterjei által helyben és Ba­ranya, Tolna, Somogy, Verőce megyékben lakó nagyszámú tudósítói révén ideje­korán fogja hozni az összes közérdekű helyi híreket. Amint a pécsi telefon állami kezelésbe megy át, (1900. ápr. 1.) külön pesti tudósítót fog tartani úgy, hogy a lap megjelenése napján a parlamenti, a külföldi eseményeket, frisseben fogja kö­zölni. A nevezetesebb felfedező utakról, tudományos expedíciókról külön kül­földi szakfolyóirat alapján fogja mindig a legújabbat és legérdekesebbet kö­zölni A Pécsi Közlöny heterint két­szer, soha kevesebbszer és mindig lagalább egy ívnyi (8 oldal) terjedelemben fog meg­jelenni. Munkatársaink buzgalmán és anyagi forrásaink bőségén, főleg előfizetőink nagy számán és hirdetéseink sokaságán fog meg­fordulni, hogy még nagyobb terjede­lemben jelenjen meg lapunk. A Pécsi Közlönyt Pécsett min­den előfizető, lakjék bármely részében a városnak, de mégis a szorosan vett vá­ros területén, a lap megjelenése napján este a házhoz szállítva kapja. A vidéki előfizetők példányai délután 5 órakor adat­nak fel minden esetben a postára. A Pécsi Közlöny elvállal mindenféle tisztességes, erkölcsileg nem kifogásolható hirdetéseket és azokat a legjutányosabb árak mellett, a legizlésesebb alakban, akár a lap végén, akár a lap élén, haladéktalanul közzéteszi. A Pécsi Közlöny előfizetése egy évre 12 kor., egy negyedévre 3 kor., Taní­tóknak egy évre 8 kor., Az előfizetési árnak a tanítókéhoz hasonló mérséklése elől, ha a

Next