Pécsi Közlöny, 1900. február (8. évfolyam, 9-16. szám)

1900-02-01 / 9. szám

1900. február 1. Majorossy polgármester ily ér­telemben kimondja a határozatot és az érte­kezletet 12 órakor feloszlatja. Az értekezlet legközelebbi ülésének napja még nem ismeretes. Pécs városának igen tisztelt polgáraihoz. A halálának évfordulóján történt. Ahogy megújult előttünk áldott alakja, úgy elszo­­rult a szivünk, s önként tört elő a fájdal­mas hang, elpanaszolván, hogy fól sem hirdeti emlékét annak a férfiúnak, ki, amíg köztünk élt, úgy hozzá nőtt a szívünkhöz, hogy feledni sem tudjuk; messze fénylő erényeivel, nemes gondolkozásával, minden igazért és jóért való lelkesedésével tiszte­lőivé tett bennünket, hogy feledni nem akar­juk; jószívűségével, emberszeretetével rabul ejtette a lelkünket, hogy feledni nem fog­juk. S mintha mindnyájunk lelkéből jött volna a panaszos szó, mintha rég rejte­getett vágyainknak megbízott kifejezője volt volna, mindnyájan kezdtünk foglalkozni az eszmével s megszerettük azt. Mind han­gosabbá lett az óhaj, hogy örökítsük meg b­­e. Zsinkó Istvánnak, a pécsiek „Pista bácsi“- jának emlékét, hadd hirdesse sokáig, mint becsüli meg városunk társadalma az igaz érdemet; hadd származtassa át késő nem­zedékekre ennek a névnek a tiszteletét; hadd tanuljon tőle a jövendő kornak önző embere önzetlenséget, az elégedetlen boldog megelégedést, a test serény munkásságot, a szeretetlen cselekvő irgalmasságot, a bé­kében az Isten akaratában való megnyugvást. Az a nagy tisztelet és ragaszkodás, melylyel a nagy férfiú iránt oly régóta voltam és többeknek felszólítása indítottak engem arra, hogy a gondolat megtestesí­tése végett mindazokat, akik az ügyért l­elkesednek, f. é. f­e­b­r­u­á­r 2. (pénte­ken, Gyertyaszentelő B.­Asz­­szony napján) d. e. 11. órára a városháza nagytermében ér­tekezletre hívjam össze, a szélessége, hanem a rendeltetése miatt, mert egy szalonképes úriember a világért sem arra fogja használni, hogy több leve­gőhöz juthasson, hanem arra, hogy bele­tegye a zsebkendőjét. Úgy látom Uram, mintha egy kissé tamáskodnék. Nem csoda, első hírre magam sem hittem, de pardon egy percre lemászom s feladom a legújabb divattudósitást. Londonból van keltezve 1899 decem­ber hóról. Tessék kérem, ott, ahol alá van húzva.­­--------------­A zsebkendő helye pedig a manchetta belseje, amelybe begyűrve viselik. Ugy­e így olvasta ? Mit szól hozzá ? Én erre csak azt mondom : ne tessék ilyen a világ ! Nemrég beszéltem valakivel a vasúton. ( __---------------- ----------------? Igen, hölgy volt, hisz’ tudvalevő, hogy férfiak egy fél világért sem szólnának egy­máshoz, ha Jokohámáig utaznának is együtt. Tehát egy hölgygyel beszéltem. Kezd­tük a vasúti miniszter és a kalauz szidá­sán, mivelhogy pokoli módon, besütöttek s szép lassan de elég hangosan a ferencren­­diek reformjára tértünk reá. Utitársam több rendbeli kifogásai végére csattanónak azt a rémitően „aneszthatikus“ ízléstelenséget hagyta, hogy a szegény barátoknak a zseb­kendőjüket a habitus úrában kell viselniök. Vigaszául csak az szolgált, hogy „hisz’ ők utóvégre is csak a köznép papjai.“ Végtelenül szeretnék már most a történtek után találkozni az én bájos úti­­társnőmmel, — ne tessék kérem olyan je­lentőségteljesen mosolyogni, akkor szecesz­­sziós szemüveg volt rajtam, — hogy egy kissé meginterpellálnám : 1. Van-e tudomása tisztelt nagyság­­nak arról, hogy 1890 thermidor 16-ikán történt találkozásunkkor mily nyilatkozatot engedett meg magának a franciskánusok zsebkendő viseléséről ? 2. Van-e tudomása tisztelt nagysám­­nak arról, hogy 1900 január, február, már­cius hónapokra mit rendel a legfrissebb angol divat ? 3. Ha igen, szándékozik-e tiszta nagysám véleményét ez irányban megvál­toztatni ? (--------------------- ----------------•) Igaza van édes Uram, meg fogja vál­toztatni a nézetét, a legszecessziósabbra változtatja meg. Mert hát a divat. De tudja, jól esik az embernek néha-néha egy kis szekírozás. Ni, ii majd lent felejtkezem , csak egy percnyi türelmet, míg a székemre mászom. Úgy . . . Tehát önt érdekli a secesz­­sziós férfi divat ?! Jó, beszélek tovább is, de sokat már nem, mert a szecessziós kötés, érzem, kezd tágulni, pedig a dok­torom nagyon szigorúan meghagyta, hogy vigyázzak s amint veszem észre, hogy a szecessziós stilű ólompalota eltolódást szen­ved feltétlenül, nyugtassam az állkapcsa­imat, különben rám dől az egész és igen szecessziós hévvel fogok kimasírozni az árnyék­világból. Az óra és láncának viselési módja a „PÉCSI KÖZLÖNY“ Erősen hiszem, hogy a­kik éreztük az ő barátságának csodás melegét, ott le­szünk, mikor az iránta való tiszteletnek és szeretetnek lángját akarjuk éleszteni. Hazafias üdvözlettel Pécs, 1900. jan. 31. Bánffay Simon, s. k. kir. tanácsos, közjegyző. A Szent-Vince-Egylet köz­gyűlése. Egész csendben ment végbe tegnap­előtt este 5 órakor a pécsi Szent­ Vince- Egylet évi közgyűlése Spies Já­ns ka­nonok, székesegyházi plébános lakásának első emeleti termében. A közgyűlésen részt­­vettek az Egylet tisztikara és működő tag­jai: W­a­­­z­e­s­c­h Miklós nyug.­ezredes elnök, W­a­j­d­i­t­s Gyula alelnök, Spies János apátkanonok, pénztáros, H­a­n­u­y Ferenc dr. titkár, Angster Emil, Gyömörey­­Zsigm­ond, Horváth Mihály, Komócsy Ist­ván, Kodály József, Szabó Géza, Wiesler József működő tagok. Elnök az ülést megnyitván, titkár­­felolvassa évi jelentését az egyletnek 1899.­­ évi működéséről. Az egylet eszerint 1899. évben segé­lyezett 295 családot összesen 648 egyén­nel. Ezen családoknak jó része azonban csakis egy tagból áll, így van köztük 122 gyermeknélküli özvegyasszony, 23 éleme­­dett vagy munkaképtelen hajadon, 21 ma­­­gánosan álló öreg vagy munkaképtelen férfi, 13 öreg házaspár gyermekek nélkül. Marad­t tehát 116 olyan család, ahol élő szülők vagy élő apa vagy élő anya gondjai alatt­­ gyermekek, unokák vannak. Ezen ulocsa-a­ládra tehát az (648—295) összesen 353-at kitevő családtagok száma. A 295 családból állandó segélyezésben részesült körülbelül 150 család, írtig a többinél vagy halál vagy a méltatlanság vagy a nyári időszak vagy a­­ népkonyha miatt teljesen vagy egy időre­­ megvonatott a segély. A népkonyhára­­ 1898. év decemberében körülbelül 60 család, 1899. decemberében pedig 104 család ment át, akik azután 3 hóna­pon át nem részesültek, vagy csak cseké­lyebb mérvben, segélyezésben. A szegélye­zett családok része a budai külvárosban, 110 része a belvárosban, 10 része a szigeti külvárosban lakik, bár ez a számítás in­kább csak átlagos, mert a lakást gyakran változtatják a szegények. Az egylet bevételei a múlt évben ösz­­szesen 4335 frt 76 krt tettek ki, kiadásai pedig 3492 frt 80 krt, a­mi az előző évek bevételeihez körülbelül 11%-nyi, kiadásaihoz körülbelül 8°/o-nyi emelkedést mutat. Ezen kiadási összegért az egylet a szegényeknek adott 18870 kiló kenyeret 15913 liter tejet 794 kiló húst, 13787 fa kiló fát, tehát 2208 kiló kenyerét, 3541 liter tejjel, 2721/* kiló hússal, 1­­000 kiló fával többet, mint 1898. évben. Maximum hónap volt ápril, mikor a nép­­­ konyha megszűnt. Innét augusztusig állan­dó esés. Szeptembertől decemberig állandó­­ emelkedés. Decemberben esős esés. Január­tól áprilig folytonos emelkedés. A szegény családok meglátogatását, a kenyér, tej, hús és fára szóló utalvány­jegyek kiosztását a működő tagok, össze­sen 15 en teljesítették, kik közül 6 egyházi, a többi világi. A segélyeket hétről-hétre ülésekben utalványozta az egylet. A bevételeknek csak jelentéktelen ré­szét nyerte az egylet gyűjtés útján, a leg­nagyobb rész önkéntesen, sokszor névte­­­­lenül, beküldött adományokból és a pécsi­­ Notre Dame, valamint Szt. Ferenc-rendi templomokban felállított Szent-Antal perse- l lyekből gyűlt egybe. Ezen utóbbi perse­lyek 1899. évben 1302 frt­sz­ért adtak.­­ Méltán tekintheti ezen bevételi forrást a­­ legértékesebbnek azért, mert ezt a legsze­­­­gényebbek fillérenkint adták össze hálából­­ és tiszteletből Szent Antal és szeretetből a­­ még szegényebbek iránt, de azért nem­­ maradtak hátra e perselynél a gazdagok ■ sem, mint azt a belédobott nagyobb pénz­­­­darabok elárulják. Vagyona az egyletnek más nincs, mint 842 frt 96 krnyi pénztári maradvány — melyet különben az első 2 hónap alatt a kiadások fel fognak emészteni — 3 db. katolikus kör­részvény összesen 75 frt névértékben. Az egylet feállásában tehát nem biztos járadékokra hanem tisztán Isten segítségére és az emberbaráti szivek szere­­tetére támaszkodik. A közgyűlés további folyamán a vá­lasztmányt kiegészítették, a pénztárvizsgáló bizottság jelentése alapján a pénztárosnak a felmentvényt megadták. A közgyűlés 5­ra órakor véget ért. 3.

Next