Pécsi Közlöny, 1902. június (10. évfolyam, 64-82. szám)
1902-06-08 / 64. szám
1902 junius 4. A PÉCSI KÖZLÖNY“ dagabb, mi a polgári erények egy óriásával szegényebbek vagyunk. Csak az imént tértünk vissza kegyeletünk szent helyéről, ahol az élet nehéz tusájában megfáradt teste pihenni fog. Sokan kisértük el utolsó útjára, hiszen nincs közöttünk senki, akinek lelkét az ő puritán becsületessége, tiszta gondolkozása, erős tudása, önzetlen barátsága nem érintette volna. Az a megindultság, melyet komoly férfiak vonásaiban reszketni láttam; az a köny, mely jó barátainak szemében megcsillant; az a zokogás, mely szeretteinek vérző szivéből felszakadt, eléggé tanúsítja, mennyire átérezzük a veszteség súlyát mi mindannyian, kik őt ismerni és szeretni tanultuk. És csodálatos, az ember soha sem érzi oly elevenen a tiszteletet és ragaszkodást nagyjai iránt, mint épen a halál órájában. Mikor megmerevedik a kéz, akkor tudjuk csak, mennyi áldást osztott az erejének teljében; mikor lezáródnak az ajkak, akkor jut csak eszünkbe, mily mézesen folyt azokról a szó; mikor kihuny a szemekből az élet fénye, akkor eszmélünk csak, mennyi szomorúságnak sötét napjait ragyogták be szeretettel; mikor alig piheg már a szív, akkor érezzük csak, mily nemes szenvedélylyel tudott az a szépért lelkesedni ; mikor leválni készül az emberről az anyag, a test, akkor látjuk csak, mily magasan szárnyaló, mily szép volt a lélek! A halál érintésére mintha megnyílnék az élet könyve: világosabban szemléljük a megfutott pályát s folyton növekvő tisztelettel követjük a kiváló férfiakat munkáikban, részvéttel kisérjük őket szenvedéseikben s látván a kitartást, melylyel eszményeikért küzdöttek, benső megnyugvás jól eső érzésével teszszük le szemfödöjükre az elismerés cserfa-koszorúját. S ha valaki, épen Bánffay Simon méltó arra, hogy hálás szívvel, hódoló tisztelettel álljuk körül frissen hantolt sírját, mint az élet ős vizének forrásában, úgy ujult meg lelkem az ő nemes idealizmusában, melylyel szolgálta a hazát akkor, midőn Majláth Györgynek, Horváth Boldizsárnak és a legnagyobb magyarnak, Széchenyi Istvánnak oldalán az egész nemzetre kiható munkában veritékezett. Uj emelkedésre bontogatja szárnyait a lelkem, midőn a „Pesti Napló“, később a „Pécsi Lapok’ szerkesztőségében a bölcsen ideális Deák Ferenc eszméinek hirdetőjeként látom. Megilletődve gondolok emberszeretetére, melylyel közgazdasági és pénzintézetek alapítása által honfitársai anyagi boldogulásán fáradozik. S nagysága csak annál impozánsabb méretekben alakul ki előttem, ha számba veszem hosszú életének minden napját, melyen szellemi erejének tökéletesítésére, tudni vágyó lelke művelésére törekedett ; azt az áldozatkészséget, melylyel a tudományt és irodalmat pártolta, könyvtárát gyarapította ; azt a készséget, melylyel minden közművelődési tényezőnek gyámolítására sietett. Eszményért tudott lelkesedni, ezt tanúsítja politikai pályája ; szerette az igazságot, a tudományt, ezt bizonyítja tudományos művekkel teli (1500 kötetes) könyvtára; a jónak ösvényén járt szüntelen, erről tanúskodnak jó cselekedetei, melyek kedvesek az emberek előtt, mint a rózsaliget bimbófakadáskor :• szeretete családja iránt, kegyelete neje iránt, kinek emlékére páratlan nagy alapítványt tett gimnáziumi tanulók részére. Lelki világának nyugalmas harmóniájáról tesz tanúbizonyságot szeretete a természet s minden iránt, amin az örök szépnek egy sugarát megrezdülni látta. Csoda-e, ha e klasszikus jellemnek ragyogó alakja annyi embert nyert meg magának ? Csoda-e, ha boldognak tartotta magát mindenki, akit meghitt barátságára érdemesített? Csoda-e, hogy most mikor pihenni tért, oly sokan sebzett lélekkel veszik körül sírját ? Fájón nehezül ránk a gondolat: Bánffay nincs többé ! Kiapadt a nagy eszmék forrása, kialudt a tiszta érzelmek lángoló tűzhelye, diadalmaskodott felette a természet íratlan hatalma. De mint aranyat a rozsda, nem érheti enyészet aránya erényeit, melyekre tiszta fényt dorit az emlékezés, a halhatlanságnak térdre vetett sugara. S antik vers sorait hozza eszünkbe : ha egyszer az emberiség ama primitív, természetes és eszményi légkörébe szállt le, s ha ezt megértjük, akkor megértettük a kivitel nagyszerűségét is ; ha nem tudjuk felfogni és átérezni, akkor a művészetének technikai oldalát elemezni kicsinyesség, sőt méltatlanság vele szemben.* Miss Duncan ma esti előadására a város legelőkelőbb publikumatöltötte meg a színházat. A műsort Jászai Mari prológja előzte meg, mely kellő hangulatba hozta az illusztris hallgatóságot. Mikor a Boticelli Prima Veráját eltáncolni a művésznő kilépett, már megjelenése is olyan hatással volt mindenkire, hogy szinte hallottuk a közönség sóhajtását- Miss Duncan a programm minden száma után megjelent a lámpák előtt és az ő mesésen bájos kedvességével köszönte meg a tiszteletteljes elismerést. Az orkeszterből két virágkosarat kapott, egyet a Nemzeti Casinótól, egyet pedig pécsi tisztelőitől. Sokan kicsinyették a közönség lelkesedését. Én úgy érzem, hogy többet nem is várhatunk tőle. Olyan új, olyan szemérmes és olyan magasrangú volt az a táncművészet, hogy utóvégre mindenkit nem hozhat extázisba, mint egy ballerina az ő érzékingerlő táncával. Ha nem mikor a műsor bevégződött, akkor láttuk, hogy milyen meghatottság vett erőt a színházon : a hölgyek ülve maradtak, s mikor meg is toldotta műsorát egy kedves aprósággal, még akkor sem akart távozni. Ma a következő tánckölteményeket adta elő : 1. „Primavera" Boticelli festménye után (1447—1520) 2. „Ninetta“, Zenéje Couperintől. 3. „Hegedülő angyal“, Ambrogio de Predis festménye után. 4. Pán és Echo, Moskos 14 idillje. 5. Részletek Gubek, Orpheus dalművéből. 6. Bachus és Ariadne. 7. A méztolvaj. Holnap utoljára lép föl Pécsett, és pedig nekünk, magyaroknak kedves meglepetést szerezve, eltáncolja Vörösmarthy csodaszép költői elbeszélését, a „Szép Ilonká“-t. Büszke lehet Pécs város, hogy falai között mutatja meg először a kaliforniai Terpsidhore, hogy mire inspirálta őt Mátyás király és szép Ilonka idillje. Reméljük, hogy a város közönsége iparkodik e kedvességet megjelenésével utánozni. Sigma NAPI HÍREK. Pécs, 1902. junius 4. Vidéki előfizetőinket kérjük a folyó: I. és II évnegyed! hátralékok és a napilapra szóló előfizetési pótdijak szives beküldésére Rendkívüli városi közgyűlés. Pécs szab. kir. város köztörvényhatósági bizottsága holnap, junius hó 5 én de. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgysorozata a következő : 1. Láng Lajos ő nagyméltóságának leirata, melylyel e város közönségét értesíti kereskedelemügyi m. kir. miniszterré történt kineveztetéséről. 2. A kereskedelemügyi m. kir. minister f. évi 5060 1. sz. rendelete a törvényhatósági urmesterről szóló szabályrendelet kiegészítése tárgyában. 3. özv. Horánszky Nándorné köszönő irata a hozzá intézett részvétnyilatkozatra. 4. Gróf Tisza István köszönő levele az édes atyja halála alkalmából hozzá intézett részvétiratra. 5. Tanácsi előterjesztés a Hebenstreit fel malom és telkének szegénylakások céljára a jótékony nőegyletnek leendő átengedése iránt. 6. Tanácsi előterjesztés a budai külvárosi plébániaiakban történt villamos világítás bevezetésénél felmerült több kiadás tárgyában. 7. Tanácsi előterjesztés a Keresztkorcsma bérletének átruházása iránt. 8. Tanácsi előterjesztés a kizárólagos hirdetési jog iránt fennálló szerződésnek ifj. Fürst Gyula pécsi lakásra leendő átruházása tárgyában. 9. Tanácsi előterjesztés Csizmadia Géza volt II. sz. aljegyző részére járó 800 kor. végkielégítésnek kiutalása iránt. 10 Tanácsi előterjesztés Srp Vencel pécsitelepi lakos részére a város községi kötelékébe való felvételének kilátásba helyezése iránt. A főgimnázium hálája Bánffay Simon iránt. Közöltük már, hogy Bánffay Simon mily nagy jótevője volt a pécsi főgimnáziumnak, úgy életében adományával, mint halála után végrendeleti hagyományaival. A pécsi főgimnázium ezért háláját méltóképen kívánja is leróni, amint ez a főgymnáziumi igazgatónak alábbi leveléből kitűnik: Mélyen tisztelt Nagyságos Asszony! A pécsi ciszterci rendi rom. kath. főgimnázium tanári kara mély megilletődéssel vete tudomásul f. hó junius 2-án délután az igazgató által összehívott rendkivüli ülése alkalmával, hogy Nagyságos Bánffay Simon kir. tanácsos, közjegyző Ur az Urban elhunyt. A tanári kart úgy egyes tagjaiban, mint egészében a tisztelet, nagyrabecsülés, barátság és hála érzelmei fűzték a Boldogulthoz, kinek igazán nemes szivét az igaz, jó és szép eszméi bevitették, s kiben tanintézetünk s a tanuló ifjúság igazi jóakaróját, nagy jótevőjét gyászolja. Nemes szive szeretettel érdeklődött tanintézetünk zajtalan életében előforduló minden mozzanat iránt s szeretetének számos jelével dicsekedhetünk . Hálával emlékezünk meg, hogy a természettudományi múzeumot egy renkivüli értékes csillagvizsgáló készülékkel ajándékozta meg, a tanári könyvtárt pedig drága és nagy tudományos értékkel biró könyvtárával gazdagította, melyet „Bánffay könyvtár“ név alatt a maga szekrényében fogunk őrizni. Hogy 3