Pécsi Közlöny, 1902. november (10. évfolyam, 188-212. szám)

1902-11-28 / 210. szám

4 Pécs 52. k. város meteorologiai állomása jegyzetei. 1902. nov. 27. d.­­ 2 órakor. Barometer (re­dukált) 757* * *7 mm. sülyedő Hőmérsék 1*9 oC. Hő­­mérsék maximuma — 2.6 °C Hőm. minimuma — 1.6 oC tegnapi. Páranyomás 4­3 mm. Relativ nedvesség: 871/o. Harmat pont — 5.8 oC. Felhőzet 10 Str. Szélirány s erő. 0 Csapadék 24 órai 122.7 mm® * Időjóslat, műszerek jelzése nyomán. Borús, hűvös szeles rövid csap. i. v. Havazás. Tegnap délután csúf­ol­­mos eső esett, mely síkossá tette az uta­kat s felolvasztotta a tegnap éjjel esett ha­vat. Ma éjjel azonban újra meggondolta magát az idő és belátta, hogy nem ember­séges dolog egyrészről a járókelőket folyto­nos életveszedelembe keverni megcsúszások, elesések és és nyaktörések czímén, másrészt nem egyenes eljárás egyszer téliesen ha­vazni, máskor jeges esővel affektálni. En­nek következtében, míg a pécsi publikum Fedák Sárit bámulta a színházban, addig szépen beterítette az utakat hólepellel. És esett egész éjjel és ma egész délelőtt. Névmagyarosítás. Kiskorú Barvinek J. paksi lakos családi nevének ,Bárdosi­-ra kért átváltoztatása, a folyó­ évi 123.802. számú belügyminiszeri rendelettel megen­gedtetett. Gyűjtés a Diachka Győző alapra. A gyűjtés mind nagyobb arányokban in­dul. És azért jónak látszik a gyűjtőbizott­ságnak (Dischka Győző arcképével díszített) felhívást egész terjedelmében közölni. Az isteni gondviselés megajándékozta a múlandó embert azzal az úgyszólván em­berfölötti hatalommal, hogy a múlandóság törvényével dacolva nemzedékről nemzedékre a legkésőbb utókorra is képes legyen át­örökíteni azok emlékét, kik a saját énjük­ről megfeledkezve s kizárólag magasztos hivatásuknak élve egész életüket, minden tudásukat, szellemi erejüket és szivbeli ne­mességüket a közjónak, a hazának és az emberiségnek áldozták. Ezen erő a hálának és kegyeletnek nemes hatalmában rejlik. Ennek a hálának s kegyeletnek érzete szülte a pécsi kir. főreáliskola ifjúságában azt az eléggé nem becsülhető eszmét, hogy elengedhetetlen kötelességéhez képest meg­örökíteni törekedjék annak a nagy férfiú­nak emlékét, a­ki az ifjúságnak csakugyan nagy jótevője volt. Dischka Győző vidéken lakó volt ta­nítványait kérjük, hogy volt iskolatársaik nevét és pontos címét a gyűjtő bizottság bármely tagjával közölni szíveskedjenek. Nyilvántarthatás végett a gyűjtőivet ado­mányok nélkül is kérjük visszaküldeni. Hisz ez természetes is, mert szülők után kinek tartoznak legnagyobb hálával a társadalmi életben ? Kétségkívül a tanügy nemes apostolainak, a kik tudásukat az ifjúság lelkébe, szivébe oltva, a jövő nem­zedéket a haza méltó polgáraivá nevelik. Ha valakinek, úgy kétségkívül Dischka Győzőnek, sajnos korán elhunyt főreáliskolai igazgatónak áldásos tevékenysége az, mely a legteljesebb hálára kell, hogy gerjeszsze a sziveket, mert ő szintén korán elhunyt nagy Incédynk igen termékenyítő erejét mint tanítvány s később mint legbensőbb barát teljesen átörökölve, a mester korán megszakadt életfonalának áldásait a legna­gyobb buzgalommal és eredménynyel árasz­totta e város és messze vidéke gyermekei­nek, most már legnagyobb részben ténye­zőink tömegére. Sajnos — szent buzgalmában meg­feledkezett az életerő kíméletének szükség­szerűségéről, — az alatt, mig lelkesedve terjeszte napról-napra a tudás és nemeslel­­küség virágait és hozzájárult más csalá­dok reményeinek boldogításához, saját csa­ládját és atyjától fosztotta meg, csakhamar követvén nemes mesterét az Istenség örök jutalmában, mely csak a jóknak és neme­seknek juthat osztályrészül. Hirtelen elhunyta felett érzett mélysé­ges fájdalomtól még most is sajgó szivünk mit tehet mást, mint a kegyelet szárnyaira emelkedve szivünkben élő emlékét az utó­kor javára is példaadásképpen megörökíteni Lehet-e a tanférfiunak emlékét neme­sebben megörökíteni mint nevét viselő ösz­töndíj alapíttatik azon tanuló ifjúság részére, a­melynek egész életét szentelte. Épen ezért nem lehet eléggé méltatni a méltó büszkeségünket képző főreálisko­lánk tanuló ifjúsága részéről megindított mozgalmat, melynek teljes sikerre való jut­tatásához a legnagyobb buzgalommal hoz­zájárulni nemcsak a nagy tanférfiú bará­tainak, hanem volt tanítványai szerencsés szüleinek, sőt az egész pécsi társadalomnak elengedhetetlen szent kötelessége. Hisz so­kan vagyunk, kik barátságának s működé­sének adósaivá váltunk s ha tehetsége sze­rint mindegyikünk készséggel meghozza a a kegyelet oltárára áldozatát, minden időkre méltó módon lesz áldott neve megörökítve. Ezen tudatban teljes bizalommal ezen­nel megindítjuk a gyűjtés Dischka-ösztön­­dij céljaira. Kelt Pécsett, 1902. évi okt. hó 30. A gyűjtő bizottság: Buzásy Ábes, Gallovich János, Kis József, Krausze Ignác, Novotarszky Miksa, Erreth János, Gőber Kálmán, Krausz Mór, Majorosy Imre, Dr. Tróber Aladár, Dr. Vas Bertalan, Fektér Ferenc, Kindl József, Dr. Krausz Jenő, Mi­­hálovits Antal, Dr. Tichy Ferenc. Túli felolvasások Pakson. A paksi Kath. Kör az adventi idő folyamán, nov. hó 30-án, dec. hó 8 án (hétfő) 14 és 21-én saját helyiségében szavalatokkal, élő és vetített képekkel kapcsolatos felolvasásokat rendez- A kiadások fedezésére az ülő­he­lyeket elfoglalók részéről 20 fillér, a több jelenlevők részéről 10 fillér szives adományt köszzönettel fogad a kath. kör. pénztára. Programmja : I. (nov. 30-án.) Szt.-István király ünnepén. Szavalja Spiesz János I. egyl. tag. Felolvasás. Tartja: Müller Lajos. Pityer Márton mentéje. Verses elbeszélés. Felolvassa S. J. Szüz-Szent-Imre csókja és Szt.-Mór zsolozsmája. Szavalja : Holik Ju­liska . II. (dec. 8-án.) István király kopor­sója. Szavalja Ritter Antal I. egyl. tag. Felolvasás. Tartja: Streicher József. Szep­lőtelen fogantatás. Melodráma: Szavalja Geyer Ella , filharmonium kiséri Puntschert Alajos. III. (dec. 14-én) Szent Erzsébet rózsái. Szavalja Petanszki Katica. Felolva­sás : Tartja Németh Pál. Hedvig legendája : Szavalja: Prutscher Juliska. Mohácsi teme­tés: Szavalja Mayer József. Vetített képek. IV. (dec. 21-én.) Szűz Szent Margit álma. Tartja Pákolic Mihály. Karácsonyest: Sza­valja Gyulay Sándor I. egyl. tag. Jézuska és az árva. Szavalja Tumpek Ádám ifj. egyl. tag. Vetített képek. Országos vásár Bar. Baánban. Baán községein a legközelebbi országos vásár a folyó évi december hó 1-ső napján tartatik meg s minden féle állat felhajtható. Az eucharisztikus papi egyesü­let pécsegyházmegyei tagjait tisztelettel föl­kéri az egyházmegyei igazgató, hogy az bán­d betérni minden kis faluba, a­hol mozgó lények laknak. * * * Nem csoda tehát, ha az ebekkel egy korabeli phonomimika híre Kecefalvára is eljutott, ha mindjárt a nevezett község nem is igen szerepel a történelemben. Újabban különben Kecefalva már kezd a homályból kibontakozni. A zsidó fiának a ki­mozgó „k­ereskedés” tulajdonosa, már biciklije is van. (Ügyetlensége és a nép babonás hite nem kis galibának lett okozója.) Egyébiránt pár év óta új mesterük is van, a­ki nem is valami tökkel ütött em­ber. Már ezen néhány év alatt is sok min­denre megtanította népét, teszem azt, hogy a porcos pogácsát nem vellával kell kivenni a tálból, mert akkor mind kiturkálnák, hanem kézzel. Az ottani asszony nem is kínálja ilyenkor vendégét ekként. Na böktyön ko­mám uram, ha nem utáli , hanem . Csak nyúljon hozzá kézzel, bátran. Tudják to­vábbá, hogy ha úri vendéget kínálnak meg borral, akkor kelázsit is kell adni, s azt nem zsebkendővel, a gatyaszárral vagy penzőaljjal kell kitörölni, hanem az ómáz­­jomból kivett tiszta szakasztóruhával. A sokféle trágyázási módról, minden­féle nemesitésről nem is szólok, melynek okszerűsítése, mind a mester érdeme. Hogy nemes munkájában minél buz­góbban járhasson el, kivitte azt, (no meg mert a tanfelügyelő sem hagyott békét a községnek,) hogy egy másod tanitói állás szerveztessék. Már is többféle jó terv fo­­gamzott meg agyában, melynek keresztül vitelénél jó segítő társat remélt az új taní­tóban. Mikor ő idejött, az iskolát oly elha­gyatott állapotban találta, hogy öt-hat év óta iskolába járók is csak azon a nívón voltak, a­melyre ő már a második évfolyam­belieket is felvinni reméli egyik-másik tárgyban. Rendezte is már valahogyan isko­láját, a­hova most már plébános, esperes, tanfelügyelő s bármiféle iskolakerülő is bátran beteheti a lábát, s nem fog szégyent vallani. Szereti is a nép, mert a vizsgán oly számvetést is megtudtak csinálni a gyer­mekek, a­milyent még a zsidó sem tudott megfejteni, pedig az ugyan csak huncutul érti ám a számítást. Az orgonát is meg tudja csiklandozni mint a boldogult öreg mester, az Isten nyugasztja, ámbár annak fiatal korában szebb hajlású szava volt, de vénségére bizony csek kerregett. Hej­­­de nemsokára máskép fordította a nép a beszédet! Megtörtént az uj tanító választás, mely egy, a képezdéből újonan kikerült fiatal tanítóra esett, kinek „leggyelesebb“ bizo­nyítványa volt.­­ Kezdték is találgatni, hogy milyen. Különösen az asszonynépség érdeklődött jobban, mert a jámbor fehér cselédnek többet akadt dolga a tanettóval a gyerek mián, asztálnék meg a szentegyházba is jobban eljárnak meghagatnyi. Találgattak tehát: Milyen lesz, szőke-e vagy barna ? Tud-e majd az is szépen bucsuztatnyi, passiót kattanyi, meg tudja-e az orgonát billegetnyi? Hogy jól fog-e tanítani, arról nem gondolkodtak. De gondolt rá a mester, ki szintén kíváncsian várta, mert a már em­lített terveinek egyike az volt, hogy a kö­vetkező tanévre a phonomimikát, a paeda­­gógia újabb találmányát, az irtva-olvasás ezen motoszkáló motor­járművét akarta bevezetni iskolájába. Tanulmányozta is már a dolgot, de úgy volt volt vele, mint a jó töpörtyűs, túrós csuszához szokott magyar gyomor a francia satóval: émelygett tőle. Képtelenség­nek tartotta azt, hogy az a hadonászó kuka .PÉCSI KÖZLÖNY, 1902. novemer 28.

Next