Pécsi Közlöny, 1902. november (10. évfolyam, 188-212. szám)
1902-11-28 / 210. szám
4 Pécs 52. k. város meteorologiai állomása jegyzetei. 1902. nov. 27. d. 2 órakor. Barometer (redukált) 757* * *7 mm. sülyedő Hőmérsék 1*9 oC. Hőmérsék maximuma — 2.6 °C Hőm. minimuma — 1.6 oC tegnapi. Páranyomás 43 mm. Relativ nedvesség: 871/o. Harmat pont — 5.8 oC. Felhőzet 10 Str. Szélirány s erő. 0 Csapadék 24 órai 122.7 mm® * Időjóslat, műszerek jelzése nyomán. Borús, hűvös szeles rövid csap. i. v. Havazás. Tegnap délután csúfolmos eső esett, mely síkossá tette az utakat s felolvasztotta a tegnap éjjel esett havat. Ma éjjel azonban újra meggondolta magát az idő és belátta, hogy nem emberséges dolog egyrészről a járókelőket folytonos életveszedelembe keverni megcsúszások, elesések és és nyaktörések czímén, másrészt nem egyenes eljárás egyszer téliesen havazni, máskor jeges esővel affektálni. Ennek következtében, míg a pécsi publikum Fedák Sárit bámulta a színházban, addig szépen beterítette az utakat hólepellel. És esett egész éjjel és ma egész délelőtt. Névmagyarosítás. Kiskorú Barvinek J. paksi lakos családi nevének ,Bárdosi-ra kért átváltoztatása, a folyó évi 123.802. számú belügyminiszeri rendelettel megengedtetett. Gyűjtés a Diachka Győző alapra. A gyűjtés mind nagyobb arányokban indul. És azért jónak látszik a gyűjtőbizottságnak (Dischka Győző arcképével díszített) felhívást egész terjedelmében közölni. Az isteni gondviselés megajándékozta a múlandó embert azzal az úgyszólván emberfölötti hatalommal, hogy a múlandóság törvényével dacolva nemzedékről nemzedékre a legkésőbb utókorra is képes legyen átörökíteni azok emlékét, kik a saját énjükről megfeledkezve s kizárólag magasztos hivatásuknak élve egész életüket, minden tudásukat, szellemi erejüket és szivbeli nemességüket a közjónak, a hazának és az emberiségnek áldozták. Ezen erő a hálának és kegyeletnek nemes hatalmában rejlik. Ennek a hálának s kegyeletnek érzete szülte a pécsi kir. főreáliskola ifjúságában azt az eléggé nem becsülhető eszmét, hogy elengedhetetlen kötelességéhez képest megörökíteni törekedjék annak a nagy férfiúnak emlékét, aki az ifjúságnak csakugyan nagy jótevője volt. Dischka Győző vidéken lakó volt tanítványait kérjük, hogy volt iskolatársaik nevét és pontos címét a gyűjtő bizottság bármely tagjával közölni szíveskedjenek. Nyilvántarthatás végett a gyűjtőivet adományok nélkül is kérjük visszaküldeni. Hisz ez természetes is, mert szülők után kinek tartoznak legnagyobb hálával a társadalmi életben ? Kétségkívül a tanügy nemes apostolainak, a kik tudásukat az ifjúság lelkébe, szivébe oltva, a jövő nemzedéket a haza méltó polgáraivá nevelik. Ha valakinek, úgy kétségkívül Dischka Győzőnek, sajnos korán elhunyt főreáliskolai igazgatónak áldásos tevékenysége az, mely a legteljesebb hálára kell, hogy gerjeszsze a sziveket, mert ő szintén korán elhunyt nagy Incédynk igen termékenyítő erejét mint tanítvány s később mint legbensőbb barát teljesen átörökölve, a mester korán megszakadt életfonalának áldásait a legnagyobb buzgalommal és eredménynyel árasztotta e város és messze vidéke gyermekeinek, most már legnagyobb részben tényezőink tömegére. Sajnos — szent buzgalmában megfeledkezett az életerő kíméletének szükségszerűségéről, — az alatt, mig lelkesedve terjeszte napról-napra a tudás és nemeslelküség virágait és hozzájárult más családok reményeinek boldogításához, saját családját és atyjától fosztotta meg, csakhamar követvén nemes mesterét az Istenség örök jutalmában, mely csak a jóknak és nemeseknek juthat osztályrészül. Hirtelen elhunyta felett érzett mélységes fájdalomtól még most is sajgó szivünk mit tehet mást, mint a kegyelet szárnyaira emelkedve szivünkben élő emlékét az utókor javára is példaadásképpen megörökíteni Lehet-e a tanférfiunak emlékét nemesebben megörökíteni mint nevét viselő ösztöndíj alapíttatik azon tanuló ifjúság részére, amelynek egész életét szentelte. Épen ezért nem lehet eléggé méltatni a méltó büszkeségünket képző főreáliskolánk tanuló ifjúsága részéről megindított mozgalmat, melynek teljes sikerre való juttatásához a legnagyobb buzgalommal hozzájárulni nemcsak a nagy tanférfiú barátainak, hanem volt tanítványai szerencsés szüleinek, sőt az egész pécsi társadalomnak elengedhetetlen szent kötelessége. Hisz sokan vagyunk, kik barátságának s működésének adósaivá váltunk s ha tehetsége szerint mindegyikünk készséggel meghozza a a kegyelet oltárára áldozatát, minden időkre méltó módon lesz áldott neve megörökítve. Ezen tudatban teljes bizalommal ezennel megindítjuk a gyűjtés Dischka-ösztöndij céljaira. Kelt Pécsett, 1902. évi okt. hó 30. A gyűjtő bizottság: Buzásy Ábes, Gallovich János, Kis József, Krausze Ignác, Novotarszky Miksa, Erreth János, Gőber Kálmán, Krausz Mór, Majorosy Imre, Dr. Tróber Aladár, Dr. Vas Bertalan, Fektér Ferenc, Kindl József, Dr. Krausz Jenő, Mihálovits Antal, Dr. Tichy Ferenc. Túli felolvasások Pakson. A paksi Kath. Kör az adventi idő folyamán, nov. hó 30-án, dec. hó 8 án (hétfő) 14 és 21-én saját helyiségében szavalatokkal, élő és vetített képekkel kapcsolatos felolvasásokat rendez- A kiadások fedezésére az ülőhelyeket elfoglalók részéről 20 fillér, a több jelenlevők részéről 10 fillér szives adományt köszzönettel fogad a kath. kör. pénztára. Programmja : I. (nov. 30-án.) Szt.-István király ünnepén. Szavalja Spiesz János I. egyl. tag. Felolvasás. Tartja: Müller Lajos. Pityer Márton mentéje. Verses elbeszélés. Felolvassa S. J. Szüz-Szent-Imre csókja és Szt.-Mór zsolozsmája. Szavalja : Holik Juliska . II. (dec. 8-án.) István király koporsója. Szavalja Ritter Antal I. egyl. tag. Felolvasás. Tartja: Streicher József. Szeplőtelen fogantatás. Melodráma: Szavalja Geyer Ella , filharmonium kiséri Puntschert Alajos. III. (dec. 14-én) Szent Erzsébet rózsái. Szavalja Petanszki Katica. Felolvasás : Tartja Németh Pál. Hedvig legendája : Szavalja: Prutscher Juliska. Mohácsi temetés: Szavalja Mayer József. Vetített képek. IV. (dec. 21-én.) Szűz Szent Margit álma. Tartja Pákolic Mihály. Karácsonyest: Szavalja Gyulay Sándor I. egyl. tag. Jézuska és az árva. Szavalja Tumpek Ádám ifj. egyl. tag. Vetített képek. Országos vásár Bar. Baánban. Baán községein a legközelebbi országos vásár a folyó évi december hó 1-ső napján tartatik meg s minden féle állat felhajtható. Az eucharisztikus papi egyesület pécsegyházmegyei tagjait tisztelettel fölkéri az egyházmegyei igazgató, hogy az bánd betérni minden kis faluba, ahol mozgó lények laknak. * * * Nem csoda tehát, ha az ebekkel egy korabeli phonomimika híre Kecefalvára is eljutott, ha mindjárt a nevezett község nem is igen szerepel a történelemben. Újabban különben Kecefalva már kezd a homályból kibontakozni. A zsidó fiának a kimozgó „kereskedés” tulajdonosa, már biciklije is van. (Ügyetlensége és a nép babonás hite nem kis galibának lett okozója.) Egyébiránt pár év óta új mesterük is van, aki nem is valami tökkel ütött ember. Már ezen néhány év alatt is sok mindenre megtanította népét, teszem azt, hogy a porcos pogácsát nem vellával kell kivenni a tálból, mert akkor mind kiturkálnák, hanem kézzel. Az ottani asszony nem is kínálja ilyenkor vendégét ekként. Na böktyön komám uram, ha nem utáli , hanem . Csak nyúljon hozzá kézzel, bátran. Tudják továbbá, hogy ha úri vendéget kínálnak meg borral, akkor kelázsit is kell adni, s azt nem zsebkendővel, a gatyaszárral vagy penzőaljjal kell kitörölni, hanem az ómázjomból kivett tiszta szakasztóruhával. A sokféle trágyázási módról, mindenféle nemesitésről nem is szólok, melynek okszerűsítése, mind a mester érdeme. Hogy nemes munkájában minél buzgóbban járhasson el, kivitte azt, (no meg mert a tanfelügyelő sem hagyott békét a községnek,) hogy egy másod tanitói állás szerveztessék. Már is többféle jó terv fogamzott meg agyában, melynek keresztül vitelénél jó segítő társat remélt az új tanítóban. Mikor ő idejött, az iskolát oly elhagyatott állapotban találta, hogy öt-hat év óta iskolába járók is csak azon a nívón voltak, amelyre ő már a második évfolyambelieket is felvinni reméli egyik-másik tárgyban. Rendezte is már valahogyan iskoláját, ahova most már plébános, esperes, tanfelügyelő s bármiféle iskolakerülő is bátran beteheti a lábát, s nem fog szégyent vallani. Szereti is a nép, mert a vizsgán oly számvetést is megtudtak csinálni a gyermekek, amilyent még a zsidó sem tudott megfejteni, pedig az ugyan csak huncutul érti ám a számítást. Az orgonát is meg tudja csiklandozni mint a boldogult öreg mester, az Isten nyugasztja, ámbár annak fiatal korában szebb hajlású szava volt, de vénségére bizony csek kerregett. Hejde nemsokára máskép fordította a nép a beszédet! Megtörtént az uj tanító választás, mely egy, a képezdéből újonan kikerült fiatal tanítóra esett, kinek „leggyelesebb“ bizonyítványa volt. Kezdték is találgatni, hogy milyen. Különösen az asszonynépség érdeklődött jobban, mert a jámbor fehér cselédnek többet akadt dolga a tanettóval a gyerek mián, asztálnék meg a szentegyházba is jobban eljárnak meghagatnyi. Találgattak tehát: Milyen lesz, szőke-e vagy barna ? Tud-e majd az is szépen bucsuztatnyi, passiót kattanyi, meg tudja-e az orgonát billegetnyi? Hogy jól fog-e tanítani, arról nem gondolkodtak. De gondolt rá a mester, ki szintén kíváncsian várta, mert a már említett terveinek egyike az volt, hogy a következő tanévre a phonomimikát, a paedagógia újabb találmányát, az irtva-olvasás ezen motoszkáló motorjárművét akarta bevezetni iskolájába. Tanulmányozta is már a dolgot, de úgy volt volt vele, mint a jó töpörtyűs, túrós csuszához szokott magyar gyomor a francia satóval: émelygett tőle. Képtelenségnek tartotta azt, hogy az a hadonászó kuka .PÉCSI KÖZLÖNY, 1902. novemer 28.