Pécsi Közlöny, 1903. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1903-09-05 / 200. szám

1903. szeptember 5. Szombat XI. évfolyam 200. szám. PÉCSI KÖZLÖNY Pártonkivüli politikai napilap. — Megjelenik minden hétköznap este. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Lyceum­ utca 4. Szer­kesztőségi és kiadóhivatali telefon­szám 111. Dr. KÉSMÁRKY ISTVÁN, fő­szerkesztő. Dömös Anzelm, Madarász Béla felelős szerkesztő, laptulajdonos és kiadó. Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre 24 K. Félévre 12 K. Negyed évre 6 K. Egy hónapra 2 K. Egyes szára ára 10 fill. L HISMÜA és SÖRÖZŐ-ben ««5«» ma, szombaton lesz Ifj. Korosi Gyula ^»n^ta A zenekar ritka válogatott műsorral zenee­sélyt tart legújabban külországból magával ho­zott darabokból. Frissen csapolt Korona sör, hideg és meleg konyha, káptalani borok. Tisztelettel a Tulajdonosok.­ Német nevelőnek. (Levél Szegedre.) Irta. Magyart. Az egyik fővárosi lapból olvas­tam a napokban, hogy egy szegedi úri család Hannoverből német neve­­lőnőt akart hozatni. Erre azt felelték onnan, hogy máskor szívesen szol­gálnak ilyen kulturszeméllyel, de most, hogy Magyarország forradalom­­küszöbén áll, nem kockáztathatja egy külföldi sem az idejövetelt,­­ látszólag magánjellegű s ma­gánforrást­ hír felett nem lehet csak úgy mosolyogva napirendre térni, mert két lényeges része van, a­melyek min­degyikével külön is érdemes részle­tesen foglalkozni. A feltűnőbb része az, hogy a német közvélemény Magyarország jogállását nem ismerve, a rosszaka­ratú hazai és osztrák német nyelvű lapok arcátlan ferdítései, hazudo­­zásai alapján, a magyar nemzet je­lenlegi alkotmányos küzdelmét, a­melyet egy törvény végrehajtása cél­jából egész jogosan folytat, jogtalan­­ és forradalmi jellegű mozgalomnak tünteti fel. Különben régi dolog az, hogy német nyelvű lapjaink, sőt egyes ma­gyar lapok is, osztrák bérencekként viselkednek minden iránt, a­mi a magyarnak szent és e perfidiával, ezen hitványsággal, a­melyet ezer meg ezer hazafiatlan előfizető támogat, csakis egy német és egy francia nyelven megjelenő, nagy tőkével alapított hazafias szellemű nagy lap útján lehetne némileg sikeresen meg­küzdeni. Ha én hirtelen dúsgazdaggá len­nék, egy­ ily lap alapítása volna első dolgom és magam ügyelnék fel a lap szellemére. A magyar közönségnek azonban kötelessége lenne a tulajdonképen ő ellene dolgozó ama bérenclapoktól támogatását megvonni, a­mi rögtöni helyes irányba terelné a nemzet fáján rágódó hálátlan élősdieket. De nem időzöm tovább e tárgy­nál , mert hiszen Magyarország távol áll a forradalomtól és ha nem kábul el üres ígéretek által, akkor egész alkotmányos utón hozzá jut most legalább az 1867. XII. évében lefek­tetett jogaihoz és idővel a personal­­lum­ához is. Tehát hagyjuk a németeket os­toba hüledezéseikkel és forduljunk a magyar nemzeti önérzethez, illetve a hannoveri üzenet második szintén lényeges része által önként felmerülő ezen kérdéshez : Miért szükséges nekünk magya­roknak német nevelőnő s ha már szükséges, miért kell külföldről ho­zatni azt ? Hát még mindig abban a balga hitben élünk, hogy a német nyelv tudása nélkül nincs magyar művelt­ség ? Hát, Katona, a Kisfaludi test­vérek, Kölesei, Berzsenyi, dr. Eötvös József, Petőfi, Vörösmarty, Arany, Madách, Jókai, Széchényi, Kossuth, Deák stb. és az újabbakból Csíki Gergely, Ábrányi Emil, Bartók Lajos, Eötvös Károly, Endrődi, Pósa, a Rákosi testvérek, Mikszáth, Bársony, Herceg stb. stb. hiába születtek . . ??! Nem találna a magyar szellem, a magyar nyelv útján már e jelesek műveiben is elegendő művelődési anyagot ? Ha pedig a tudományra szom­jas a magyar lélek, nincsenek-e számos jogi történelmi, természettu­dományi, nyelvészeti, orvosi stb. tu­dományos könyveink és folyóira­taink ? Nincsen-e a világirodalom majd minden remeke magyarra lefordítva, így p. o. az angol szellemóriás szín­művei is ? Nem lehet-e a világ összes ki­válóbb költőinek szelleméről fogalmat alkotni Szász Károly háromkötetes műfordításaiból, a­mely kiváló mun­kában különösen a következő szellem­óriásoktól olvasható sok költemény : Beranger, Burns, Heine, Hugo Victor Lord Byron és Moore Tamás ? Göthe, Lessing, Schiller stb. re­mekeit szintén leírjuk magyarul. Mein Liebchen was wil ist du noch mehr? Jó, jó! — mondja rá a higgadt magyar — az eredeti mégis csak más és a mindennapi életben is­­ szükségünk van a német nyelvre. Az első állítás tökéletesen igaz ; a második, pedig — sajnos ! — csaknem igaz. De ha minden remekművet ere­detiben akarnánk elolvasni, hány nyel­vet kellene óriási fáradsággal és idő­pazarlással megtanulnunk ?! Ha az ember egy idegen nyel­vet választ ki magának, hogy abban a remekművek teljes megérthetéséig vigye, ezt értem ugyan , de még ehez is igen sok tanulás és máskü­lönben­­ nagy fokú műveltség kell. És miért legyen ez a kiválasz­tott nyelv okvetlenül a német ? Talán azért mert a németek egy része p. D. Göthét Shakespeare fölé helyezi, és egy-egy német nyelvtanár Grillpal­­zert valami utolérhetetlen nagyság­nak akarja a magyar iskolákban, a magyar írók kicsinylésének kíséreté­ben feltüntetni ? Talán a francia irodalomban is szű­rzőDJés­­iFaco-iriELJvtiÉiBiE 1 (pite gyermek, leány és női jelöltek és ruhakelmék "HSig óriási nagy választékban legolcsóbban szerezhetők be ______________BERGER MIKSA röi divatáruházban PÉCS, Király­ utcza 1. sz. 1674

Next