Pécsi Közlöny, 1904. augusztus (12. évfolyam, 78-85. szám)

1904-08-04 / 78. szám

1904. augusztus 4. PÉCSI KÖZLÖNY. 63-ik, boldog házasságának 32-ik évében. A megboldogult Bubics Zsigmond kassai püspöknek unokaöccse volt, s benne ugyancsak Várady János tamásii kir. járásbiró aiát gyászolja. Temetése jul. 30-án d. u. 5 órakor ment végbe a nagy­számú és előkelő rokonság, valamint a kör­nyék értelmiségének tömeges részvéte mel­lett. A tamásii járásbirósági­­és szolgabiró­­sági tisztviselői karon kívül a végtisztessé­gen még megjelentek a környékbeli róm. kath. papságból Kiss István nagykónyi Magyar Zsigmond koppányszántói, Varga Manó paális Vitkovics Ferenc szakcsi és Nyárády Aladár dombóvári plébánosok. Az Esterházy herceg uradalmát képviselte Paál József inspektor és Pigmond Gyula pénz­táros Dombóvárról. A temetési egyházi szer­tartást Moro­ányi István tamási plébános végezte Varga Kálmán tamásii és Fetter Gyula sz­akcsi káplánok segédkezése mellett. Egy kis ebéd. Nem utolsó lakoma lehetett az, amit valamikor az orleansi herceg adott XV. Lajos francia király tiszteletére egyik falusi kastélyban, ahova vadászatra hívta meg a királyt egész udvari kíséretével. Az egykorú feljegyzések szerint erre a lakomára az orleansi herceg a következő étel- és italneműeket vásároltatta össze : 100.809 font marhahús, 29.045 darab különféle vad és baromfi 3071 font sonka, 10.552 font szalonna és zsír, 14.139 frank áru fiatal csöves kukorica, ugyanan­nyi folyóvízi hal, 36.464 darab tojás, 6663 font vaj, 150.096 font kenyér, 80.000 üveg bor, 1400 almabor, 1400 üveg sör, 30.000 butella égett bor (pálinka), 8000 font cukor, 2000 font kávé, 1500 font csokoládé 95.000 citrom, 150.000 darab körte és alma, 15.000 font különféle csemege, 2000 font sütemény és a világításhoz 4000 font viaszgyertya. Vájjon hányan lehettek ehhez a szegényes ebédhez ! Kedélyes pörösködők. A járás­bíróság éppen egy becsületsértési pert ké­szült tárgyalni: pörös felek voltak két jó barát, kik valamin összezördülve, mázsás gorombaságokat zúdítottak egymás fejéhez. Az érzékenyebbik aztán becsületsértés cí­mén bepanaszolta barátját. A járásbíró elő­szobájában találkozik a két ellenfél, mire a „vádlott” meg nem állhatja, hogy oda ne szóljon a panaszoshoz : — Látod, barom, hát ide juttatja az embert a te határtalan hülyeséged. Ilyes­mire csak egy címeres ökör, egy ilyen vízi­ló képes, mint te vagy . . . A felperes éppen válaszolni készül, midőn megnyílik az ajtó s a biró elé szó­lítják a pörösködőket. A biró legelső kér­dése természetesen a panaszoshoz az, hogy fentartja-e a vádat, mire az feláll s mondja, amint írva következik : — Tekintetes járásbíróság ! A vád ott az, kihez 12 évi barátság köt, odakint az előszobában egynéhány jó szóval megen­­gesztelt. A panaszt visszavonom. A csomagok házhoz szállítása. A pécsi posta és távirda igazgatósága a következőkről értesíti lapunkat. Folyó évi augusztus hó 6-ától kezdve Pécsett a pén­zesleveleket és utalványösszegeket már­is házhoz kézbesítő levélhordók alkalmas kéz­besítő kocsikon a postai csomagokat is, még­pedig súlyra, terjedelemre és értékre való tekintet nélkül a címzett lakásán il­letve üzlethelyiségében kézbesítik. Nagyobb súlyú, vagy terjedelmű csomagoknál a kéz­besítő kívánhatja, hogy a kocsitól a lakásra való be,­ illetve felszállításánál a címzett, vagy cselédes neki segédkezet nyújtson. Nem kézbesítettnek házhoz hanem a posta­hivatalban adatnak ki: a.) a posterestante címzett küldemények ; b.) a polgári és ka­tonai hatóságok és hivataloknak szóló cso­magok; c.) a közös hadsereg, a honvédség és csendőrség legény­ségének címzett küldemények; a) azon magánosok küldeményei, a­kik nem kívánják a házhoz kézbesítést és a postahivatalt irásban értesítik, hogy külde­ményeiket a postahivatal helyiségében óhajt­ják átvenni (raktárosok) Minden egyes csomag után tekintet nélkül súlyra, értékre vagy utánvételre a háznál való kézbesítésért 10 fillér kézbesítési díj jár. A raktárosok, a­kik küldeményeiket — beleértvén ebbe a csomagokon kívül a pénzesleveleket és az utalvány összegeket is — a postahivatalban kívánják átvenni, csomagjaik, pénzesleveleik és utalványaik külön kezeléséért és készlet­ben tartásáért — havonként előre 6 korona raktárdíjat fizetnek és ezzel az eddig cso­magokért, pénzeslevelekért és postautalvá­nyokért járó értesítési illetve kézbesítési díj fizetése alól felmentetnek. A kézbesítő kocsik naponként 2-szer indulnak ki az 1 sz. (fő) postatáv­­hivatalból, még­pedig először reggel 8 órakor és másodszor dél­után 1 órakor. Gabonatüz: Baranyabaánban kigyul­ladt és elhamvadt Maichl József buz­asz­­tagja és Zeiler József 10 rakás gabonája, valamint egy kazal buzaszalmája. Maichl kára 360 K, Zeileré 180 K. A tűz olykép keletkezett, hogy Fischer József baranya­­baáni lakos, aki a nevezettek gabonájának kicséplésére vállalkozott, nagy szélben csé­peltetett, minek folytán a cséplőgép moz­donyának kéményéből kiszabadult szikra meggyújtotta Naidhl búzaasztagját, amelyről a tűz átcsapott Zeier gabonájára és szal­májára. A zsidó naconalizmus ellen. Eszékről írtak: A tegnap tartott nagyon látogató diákgyűlésen határozatot hoztak melylyel az eszéki horvát egyetemi polgá­rok csatlakoznak zsidó vallásu társaik ama határozatához, amelylyel a cionizmus mel­lett folytatott agitációt elitélik és mint hor­vát nacionalisták elhatározták, hogy mindig és mindenütt a zsidó nacionalizmus ellen küzdenek. Tekintettel ezekre a tüntető nyi­latkozatokra, attól tartanak, hogy a megtar­tandó cionista­ kongresszuson összeütközé­sek lesznek. A rendőrség megtette az óva­tossági intézkedéseket, kis szalonba nem jutottunk. Egyedül vol­tunk. És Alfred zavartan, szemében bánat­tal sóhajtott . — Tehát el van döntve. Kegyed el­jegyezte magát az unokafivérével ? — Egész családunk legfőbb vágya volt ... — És a kegyedé is, kisasszony ? . . — Hiszen . . . (Úgy tettem, mintha kérdése a legnagyobb zavarba hozott volna aztán folytattam). Sohasem gondoltam arra, hogy más is szerethetne, mint az unoka­­bátyám. — És ha mégis úgy volna ? . . . — egyezte ő meg nagyon elfogódottan. — Ha más szeretné kegyedet ? — Akkor az megmondotta volna . De nem táncolnánk tovább? ! . . . Habozott, mintha valamit mondani akart volna meg, de egyszer csak előttünk termett Paul. — Ah ! . . Miért nem maradsz a nagy szalonban, ahol mindenki van, mindenütt kerestelek benneteket. Paul olyan féltékenynek látszott, hogy Boucart engedelmet kért és visszavonult. — Tehát ő az, aki annyira tetszik n­eked ! — súgta Paul a fülembe. — Igen, ő­sz! — Különös ízlés ! No, de hát mi kö­zöm hozzá! Paul átfogott és keringőztünk a zene hangjaira, akár a forgószél. Paul olyan sok szép, kedves dolgot mondott nekem s ezen közben elkeringtünk Boucart előtt is. Szomorúan, zavartan táv­zott a szegény fiú, de kis­vártásra mégis visszatért a he­lyére. Őszintén szólva, Paul nem is táncolt olyan rosszul első alkalomra. A zene el­­hallgatott s én megkértem, hogy vezessen a helyemre. Alig értem oda, már mellettem termet Alfred Boucart. De száraz, izgatott, egészen természetellenes hangon vágta ele­jét Paul annak, hogy táncra szólíthasson fel. — Unokanővérem csak velem fog már táncolni ma este. És Paul egész este őrködött fölöttem. Szerelmes szerepét nagy meggyőződéssel játszotta és én mindent megtettem, hogy megkönnyítsem feladaté". Megnevettem a tréfát, és szeretetre­­méltó, csábító, bájos, kedves igyekeztem len­ni. Mégis, hogy kétségbeesésbe ne kergessem Boucanot, időnkint hosszasan, csaknem áthatóan néztem a szemébe. Mikor búcsúztunk, Boucart ott termett az előszobában, hogy rám adja köpenye­met, de Paul izgatottan kikapta kezéből, vállamra tette, s sokkal hosszasabban, mint kellett volna, kötött meg rajta egy csokrot. Mikor búcsúzóul kezet nyújtottam Boucart­­nak, könny csillogott szempillámon és remegő hangon mondottam neki isten­­hozzádot. — Nem, ne istenhozzádot ... — felelte ő egészen halkan. — Mondja, hogy a viszontlátásra ! Paul már a lépcsőházban volt és jól tettetett izgatottsággal mondotta. — De hát mit csinálsz itt egy örökké­valóságig ? . . . Jösz-e már várjon, kerin­­gettél ? Sietve mentem utána és ravaszul kér­dezte meg : — Nos, kicsikém, hát nagyon unat­koztál ? — Ő nem . . . nem volt éppen olyan rossz. Csak azon csudálkozom, ho­gyan tetszhetik neked az a hosszú Khi­­r­ézer ?! Március 24. A harmadik bál Boucartéknál. Boucart pedzi már, Paul a segítségemmel napról

Next