Pécsi Közlöny, 1909. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1909-01-30 / 24. szám

­909. január 30. csókát adnék olyan dologban, amit magam sem ismerek. — Mégis hogyan ismer engem any­­nyira ? — kérdezte az asszony — hogyan tudott annyira lelkem mélyére látni ? ho­gyan tudta annyira befolyásolni az éle­temet ? — Eszem ágában sem volt, hogy önre gondoljak — felelte darabos őszin­teséggel Kovács — sohase láttam önt, sohasem álmodtam önről. Véletlen, hogy ön hasonlít arra a Balogh Évára, aki nincs is a világon, csak egy novellaíró fantáziájában. — Pintér Árvéd — mondta az asz­­szony — én jobban ismerem önt, mint saját maga. A külsejében csalódhattam, de a lelkében nem. Hiába játsza most ön a cinikust, én jól tudom, hogy kicsoda ön és hogy mit gondol magában, mélyen, rejtelmesen. Ez csak az írásaiból világlik ki. Az életben ön olyan szimpla fráter igyekszik lenni, mint a többi. — Nagyságos asszonyom — felelte Kovács — teljesen le kell hűtenem a lel­kesedését. Én nem vagyok Pintér Árvéd, ez csak az írói nevem, Kovács Jánosnak hívnak engem igazában. Szegény, robotoló ember vagyok, aki napszámba ír elbeszé­léseket, mert ebből kell eltartania a csa­ládját. Nős vagyok, három gyermek atyja. Amint a marquisenak kiadom az utasítást, hogy szíve virágját az igaz szerelem kert­jében ültesse el és pontot teszek a novel­lám után, hazasietek és hideget vacsorá­zom. Néha szalámit, néha párisit ecettel. Nem igaz, hogy ábrándjaimba merülök. Legfeljebb azon töröm a fejemet, hogy miből fogom a házbéremet elsején ki­fizetni. A hölgy nyugodtan belenézett Kovács János szemébe : — Ön jól játsza a szerepét — mond­ta mosolyogva. — Magára ölti a szegé­nyes kispolgár álarcát, hogy mások észre ne vegyék az ön gőgösségét, kegyetlensé­gét és királyságát. De otthon, négy fal közt, amikor az asszony és a gyerekek elszunnyadtak, amikor leomolnak a papír­­kárpitos falak és a világ titkainak tájképe nyílik meg ön előtt, akkor gőgösen, ke­gyetlenül, ridegen, méltóságteljesen néz végig titokzatos és titkos királyságán. Az asszonyok, akik a novelláit délután olvas­ták, ilyenkor álmodnak és nem tudják, hogy álmukat ön kormányozza. Férfiak, akik nem értek rá figyelmesen olvasni és legfeljebb egy-egy mondat ragadt meg emlékezetükben, valami igazságra bukkan­nak, életük egy fontos elhatározását dön­tik el anélkül, hogy sejtenék, kinek kö­szönhetik ezt. Az ön felelőssége oly sú­lyos, oly halálos, hogy önnek szüksége van inkognitóra, nyárspolgári lakásra, asszonyra, három gyermekre, silány fize­tésre, hogy észre ne vegyék rettenetes hatalmát, különben agyonütnek az em­berek. — Az írott szó hatalma — nevetett föl Kovács. — Ki hisz még ebben ? Meg­fogant-e már egy igazság is, amit tollal szúrtak az emberiség fejébe ? A toll ha­talmával egy szempillaszőrt sem lehet helyéből kimozdítani. Ha olyan rettenetes felelősség volna a kezünkben, nem is mernék tollat fogni. Hányszor téved az ember ! Hányszor hazudik ! Ha ez mind megfoganna! PÉCSI KÖZLÖNY 3 adok, azaz adok, de nem megyek. Itt a 200 forint, menjetek Acélcsülökbe, én itthon maradok, nem megyek. Lefek­­szem és sírok, így vigad ma a magyar családapa — sírva. Adomány. Rákosy Imréné a nép­konyha javára 20 koronát adományozott, mely adományért ezúton is köszönetet mond az e­nökség. A jótékony nőegylet csillám-estélye. Február 1-én tartja a jótékony nőegylet csillám-estélyt, melyre örömmel készül vá­rosunk fiatalsága, különösen a nők. A szabó műhelyekbe­n szebbnél szebb ruhák készülnek és a hölgyek mindenféle csel­lel igyekesznek meg­tudni, hogy legjobb barátnőjük milyen ruhát visel, hogy felül­múlják azt a csillogásban. De nem csak az alsó műhelyekben folyik a munka ha­nem lázasan folynak a táncpróbák is. A táncok betanítását Kovács József a kedvelt tánctanár végzi nagy ambíció­val, ingyen bocsájtván tudását a jótékony cél rendelkezésére. A táncpróbáknál ze­nével Szigriszt Lajosné szolgál, ki ezáltal nagy hálára kötelezi le a jótékony nőegy­let elnökségét. A csillámestély az idei bálszezon egyik legkimagaslóbb estélyé­nek ígérkezik. Verekedő szomszédok, Kelemen Bálint és Bene Mátyás egymás mellett laknak. Nemrégiben valami csekély ok miatt összeakadtak, azóta folytonosan agyarkodtak egymásra. Tegnap roppant feldühösítette Bene Mátyást, hogy Kele­men Bálint kutyája 2 darabb csirkéjét el­pusztította. Emiatt aztán a gyűlölködő szomszédok összeszólalkoztak, aminek ve­rekedés lett a vége. Annyira elpáholták egymást, hogy mind a ketten véresre verve hagyták el a küzdőteret, mikor a közbelépő rendőr széjjel választotta őket. A szászvári önkéntes tűzoltó tes­tület az újonnan beszerzett tűzoltószerek javára folyó évi február hó 7-én özv. Kovács Jakabné vendéglőjének összes he­lyiségeiben ifj. Jónás Laci cigányzeneka­rának közreműködésével zártkörű tánces­télyt rendez. Kezdete este 7 órakor. Egy régi színész halála. A régi színészetnek tipikus alakja volt egykor Éltető Gyula aki segédszinész volt a régi a pécsi szinkörtársulatnak is volt tagja és mint díszfestő szerepelt. Éltető bácsit min­denki ismerte Pécsett s vasárnaponkint több tapsot kapott egy-egy mókájáért, mint a primadonnák. Pécsről Nagyvárad­ra később Szegedre került Éltető Gyula, ahol tegnap meghalt. Egyik szegedi lap­társunk így parentálja el a mindenki Éltető bácsiját: Az érdekes ember a szí­­nészkörben nagyszerű anekdotáiról volt nevezetes. A tisztességes jó ember másik kedves tulajdonsága az volt, hogy a fia­tal, kezdő színészeket mindig kitanította mint viselkedjenek, ha nem akarnak a sziházi kritika áldozatául esni és a be­mutatkozón elbukni. Ezért a társulatoknál már ismerték és a fiatalok meg is hálálták apró tanácsait. Halálát a szegedi színház impozáns módon gyászolja meg. Az öt­venöt évet élt színészem­bert, aki hosszú betegséget szenvedett át szerdán helyez­ték örök nyugalomra. A színtársulat tes­tülete is megadja a megboldogultnak a végső tiszteletet, a színházi énekkar gyász­dallal búcsúztatja el. Gyermekgyilkos anya. Egy bűnbe­­esett fiatal cselédleányt tartóztatott le a kaposvári rendőrség. Szörnyű bűnt köve­tett el: meggyilkolta, szántszándékkal ölte meg kilenc napos ártatlan kis mag­zatját. Karner Etel nagyatádi születésű 21 éves szobaleány alig egy éve került Kaposvárra. A város erkölcstelenségre csábító alkalmai vajmi hamar ellenállha­tatlanul lepték meg tapasztalatlan, naiv leányt. Karner etel bájainak is nagyon rövid idő alatt akadtak hódolói. Nagy és állandó volt a kisértés. Karner Etel nem­­ tudott ellentállani. — Elbukott. — Káros életű viszonyokat kötött. Teljesen bele­vetette magát a ledér élet fertőjébe. A viszonyoknak rövidesen következménye is jelentkezett. Karner Etel anya lett. Két héttel ezelőtt egy életerős, egészséges fiúgyermeknek adott életet. Néhány hónap óta, amióta szolgálatra képtelen lett, özv. Molitorisz Ignácnénál húzta meg magát, aki néhány koronáért tartotta a leányt, sőt mikor az már ágynak esett, saját pénzéből fedezte az orvos, gyógyszer és és egyebek költségeit. Néhány nap előtt Molitoriszné, értésére adta a fiatal anyának, hogy ő képtelen tovább is táp­lálni, gondozni, eltartani őt. Karner Etel maga is belátta ezt, és szolgálati helyet keresett magának. Helyet azonban nem tudott kapni. Ami érthető is. Nem szíve­sen vesz senki sem a házába gyerekestül cselédet. A fiatal anya nyomorogni, nél­külözni kezdett. Hasztalan fordult meg­­rontóihoz, hogy azok segítsenek rajta. Karner Etel mind súlyo­sabban érezte nyo­morteli helyzetének szomorúságát. Szen­vedéseiért pedig nem magát, hanem ártat­lan apró gyermekét okolta, mert amiatt nem tudott helyet kapni. Mindenáron szabadulni akart tőle és hogy erre más módja nem volt, megfojtotta gyermekét. A halottkém városi orvos azonban két­ségtelen konstatálta az erőszakos halált. Feljelentést tett a rendőrségen, mely két napi nyomozás után ma letartóztatta a a bűnbeesett anyát és átadta az ügyész­ségnek. Megverte a fiát. Apa és fiú véres összetűzéséről ad hírt alsoki tudósítónk. Sütő Ferenc 21 éves házas ember való­sággal a „falu rossza“ volt. Iszákos, ve­szekedő és verekedő természetű ember, aki különösen családjának volt réme. Leg­utóbb is két napon át­ volt otthonról tá­vol és miután apjával régóta ellenséges viszonyban volt, a ház körül leskelődve várta az apját, hogy majd megöli. Az

Next