Pécsi Közlöny, 1909. március (17. évfolyam, 47-68. szám)

1909-03-14 / 56. szám

. Szemtanuk följegyzései 1848. március 15-ikéről . Székely József, az 1848-iki márciusi napok egyik szemtanúja, ki 1848-ban a mérnöki egyetem hallgatója volt, s majd mint tüzérhadnagy végigharcolta Világosig a szabadságharcot s azután mint tagositó mérnök Deésen működött, érdekesen irta le az 1848. március 15-iki budapesti eseményeket a következőkben: 1848. március 15-ike szerda nap volt, ködös, borús idő; reggeli 7 óra tájt mentem fel a mérnöki egyetemre, az előadásokra ; látom a Kigyó-utca szegletén Lükeit, a szép tehetségű irót másodmagával, hogy egy nyomtatványnak a falra való felragasztásával bajlódik. Sükeit jól ismerve, hozzá megyek s mivel sokkal törpébb volt nála imás, a fején keresztül nyúltam és a már jól megcsirizelt papirost odanyomtam a falhoz; körülbelül ez volt írva a nyomtatványra : „Testvéreim ! A pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk és boldogulnunk kell nekünk is, követeljük jogainkat, melyeket tőlünk megtagadtak és kívánjuk, hogy azok mindenkivel közösek legyenek ; kívánjuk a sajtószabadságot, a cenzúra azonnali eltörlését és felelős minisztériumot Budapesten, évenkénti országgyűlést Pesten és pedig rögtön“, stb. S amikor ezen felragasztási műtétet elvégeztük, már körül voltunk állva, úgy, hogy alig tudtuk magunkat keresztül törni, hogy az egyre növekedő tömegből kivergődjünk. Bementem Sütkeivel a Pilvaxkávéházba. (E kávéházat bérlőjéről hívták így, az Úri-utcában volt, melyet ma Koronaherceg-utcának neveznek.) Itt szokott akkor a pesti fiatalság gyülekezni. Itt hallottam, hogy a proklamációt Jókai írta. Ő maga is személyesen ott volt, kívüle jelen voltak még: Petőfi, Vasvári, Degré, Lisznyai és sokan. Láttam, hogy itt valami nagy dolog van készülőben, de mivel sem orvosok, sem mérnökök, sem jogászok nem voltak, kedvetlenül fölmentem az egyetemre a geometriai előadásokra. Tanárunk, Peczval, igen szigorú ember volt; az osztályba való belépésekor szokta rendesen felolvasni a katalógust, s minthogy még egy absentium sem volt s nem is akartam, hogy legyen, nem volt mit tenni, mint a legnagyobb keserűséggel, bánattal és kíváncsisággal felmenni az osztályba és szokott helyemet, az első padban, éppen a tanárral szemben, elfoglalni és figyelni. Az előadás a legnagyobb csendben folyt, amidőn úgy kilenc óra felé a folyosón roppant lárma támadt és abban a percben az ajtó kicsapódik és belép Petőfi. Az összes orvosnövendékek utána tódultak be, úgy, hogy zsúfolva voltunk, s ez mind egy pillanat alatt történt. Petőfi éppen a tanár mellé állott a katedrára komolyan és egészen exaltálva (különben én igen sokat voltam Petőfivel, de őt nevetni soha sem láttam.) A tanár kissé félre állott és ekkor Petőfi egyszerre, mint egy mennydörgés, elkezdte szavalni a „Talpra magyar“-t, melynek minden versszakára elkiáltottuk vele, hogy esküszünk, de ez a kiabálás, éljenzés oly erős volt, hogy azon csodálkoztam, miképpen maradhatott a falon a fekete számolótábla, amely tele volt számtani levezetésekkel, hogy le nem hullott. Mikor Petőfi Nemzeti dalát elszavalta, azt kiáltotta hozzánk : „Utánam fiuk“ és azonnal indult is ki, mi pedig utána, mikor már kiértem a mérnöki egyetem térre (a mérnöki egyetem akkor a franciskánusok kertjében egy kis emeletes szobában volt, ott, ahol most a Ferenc-rendiek határa van), akkor már az a kis tér zsúfolásig tele volt néppel. A Pilvaxból az ifjúság először az orvosi egyetemre ment, onnét jöttek a mérnöki egyetemre és most mentünk a jogászokhoz. De itt már bajosabban ment a dolog, mert a földszintet és két emeletet összejárni nem lehetett, hanem kiabáltunk és arra mind kijöttek. Azonban egyik tanár jogászhallgatóit kimenni nem engedte és kinyilatkoztatta, hogy előadásait félbe nem szakítja ; de bár az ijesztés nem ért semmit , ott hagyták mindnyájan a faképnél és lejöttek az Egyetem térre. Hasonlítottunk a méhekhez, mikor zajt eresztenek, dongtunk, zúgtunk, de a történtekről és a még történendőkről még tájékoztató fogalmunk sem volt. Az Egyetem-téren újból elszavalta Petőfi a „Talpra magyart“ harmadszor. Ezután beszélt Jókai s minden szava lángolt, gyújtott. Utána még Vidats János tartott beszédet. Az eső már javában hullott és dél is közelgett, a tömeg nemhogy apadt, hanem inkább szaporodott, úgy, hogy csaknem egy órai idő kelttt, míg a jogászok egyetemétől a Hatvani utca közepéig keresztül tudtam magam fúrni. Ott volt a Länderer és Heckenast nyomdája. Midőn én oda érkeztem, Petőfi, Jókai, Vasvári, Sütkei a sajtót már lefoglalták és a német betűszedők vivátkiabálások között szedték a „Nem PÉCSI KÖZLÖNY A márciusi nagy eszmék, külső és belső ellenségeinek aknamunkája és gyűlölködése dacára diadalmasan nyomulnak előre, ezen eszméket, melyek hatvanegy évvel ezelőtt tüzet fogva kigyulladtak nem tartóztathatja fel útjában semmi se, feltartóztathatatlanul nyomulnak azok előre, láng nyelveivel felperzselve mindent mi útjának folytatása elé esik, elpusztítva mindenkit aki ellenállani, vagy azokat eloltani igyekszik. Üdvözöllek március idusa, te nagy idők nagy eseményeire emlékeztető dicső nap! Mi, akik eszméidet magunkévá tettük, akik hivek maradtunk azokhoz és híven kitartunk mellette, mi önzetlenül, lankadatlan buzgalommal folytatjuk a hatvanegy évvel ezelőtt megkezdett munkát, s hiszem, hogy nincs messze az idő amikor újból le fog hullani rólunk a bilincs s amikor igazán szabadok, önnállóak és függetlenek leszünk! Magyarok Istene! Magyarország védasszonya! hallgassátok meg hozzátok szálló könyörgését e múltat és jövendőt megbünhődött szegény, becsületes magyar népnek! „ 1909. március 14. m. Benczenleitner József.« *n» rrr “ M9'u,ta 4 m “|D,1 m r Több kiállításon aranyéremmel kitüntetve. mU ^ 8»" (Geltch és Graef-palota alsó sarok.) ~ma ige„ cipőraktárunkat és műhelyünket (Geltch és Graef-palota alsó sarok) helyeztük át, hol a legújabb divatú mindennemű cipőkből nagy raktárt tartunk, úgy hogy a legkényesebb igényeket is kielégíthetjük és a legjobb minőségű kész, valamint mérték utáni saját készítésű cipőkkel a legjutányosabb áron szolgálhatjuk ki mélyen tisztelt vevőinket. Midőn még kérjük, hogy új helyiségünkben is az eddigi nagyrabecsült bizalmukkal és jóindulatukkal megajándékozni szíveskedjenek, s hogy ezt továbbra is kiérdemeljük, minden erőnkből igyekezni fogunk, hogy mélyen tisztelt vevőinket teljes megelégedésre szolgáljuk ki. Tisztelettel ifj. ESZMÉÍIáSZ JÓZSEFH ŐS Társa.