Pécsi Közlöny, 1910. szeptember (18. évfolyam, 201-225. szám)
1910-09-28 / 223. szám
4. mellett, amely Mohácshoz fűzi, s amellett az erős dunai hajóforgalom mellett, szinte csodaszámba ment. Tegnap délután jelentették aztán a mohácsi főbíróságnak, hogy Csorba József dunaszekcsői napszámos hasonló nevű 2 éves fia koleragyanús tünetek között megbetegedett és meghalt. A hatósági orvosok: Dr. Johann Béla vármegyei tiszti főorvos és Lőwy dr. járásorvos rögtön kimentek a helyszínére, a gyermeket felboncolták, s a belrészeket felküldték Budapestre, bakteriológiai vizsgálat végett. Ma reggel Kék edrő jelentettek négy koleragyanús megbetegedést, amelyek közül kettő halálosan végződött, ide ma ment ki a hatósági kiküldöttség, hogy a halálozásokat és megbetegedéseket vizsgálat tárgyává tegye. A vármegye más községeiből eddig koleragyanus megbetegedést nem jelentettek. A mohácsi koleraveszedelemnek eddig ötvenöt áldozata van. Tegnap déltől ma délig öt újabb megbetegedés történt: Bruszt Györgyné 75 éves háztartásbel, Horváth Ferenc 2 éves malommunkás fia, Horváth József 6 éves, az előbbinek bátyja, Horváth Gyula 32 éves járásbírósági írnok, Özv. Tóth Antalné 32 éves háztartásbeli. Ma délig Mohácson összesen három halálozás fordult elő, a tegnapi betegek közül meghalt Horváth Ferenc, a régebbi betegek közül Sidonya Lukácsné és Spitz Ferenc. A mohácsi főbíró ma kiadott rendeletével az egész mohácsi járásban elmatikusnak mondja magát s az a rögeszméje, hogy a Dalai láma életkorát számítja. — Veszélyezteti az utasok közbiztonságát ? — Most már nem — feleltem — amennyiben egymagára maradt a szakaszban. — Köszönöm a figyelmeztetést; azonnal telefonálok, — nyugtatott meg a buzgó vasutas — Bonyhádon megfigyelés alá veszik. Még el sem hagytam a perront s már szólt a telefon: halló. Az előadásból persze nem lett semmi, igy a semmi marad semmi. ■ Szerkesztőség és kiadóhivatal Jókai-tér 2. szám. I. emelet. (Vaszary-féle ház.) tiltotta a dunai halak elárusitását és megvételét, nemkülönben Mohács és Lánycsók községekből megtiltotta a szárnyasok kivitelét. Betiltotta a főbíró a szeptember 29-ikére és október 2-ikára eső versenyi búcsú megtartását is. Mohács a járvány miatt úgyszólván teljesen néptelen lett, majd minden kereskedelem szünetel, az utcák szinte néptelenek, s csak éppen a munkások, s a hivatalnokok mennek munkáikra, azok, akik már csak nem kerülhetik el azt, hogy az utcára menjenek. Idegen még elvétve sem akad a város körzetén belül! PÉCSI KÖZLÖNY HÍRROVAT Pécs, 1910. szeptember 27. A mi koszorúnkból. Abban az időben, mikor nem repülőgép, herbárium és kodak töltötte be a tanulószobák szegleteit, hanem Arany, Petőfi, Milton, Byron, Geothe, Schiller remekei, alakult egy kis irodalmi kör, diákokból. Vadzsenik, fűzfapoéták egyesülése. Mint ahogy a Verne regények felkeltik a tanulók természettudományi, földrajzi ösztöneit; ahogy a rémregények, Conan Doylek és egyéb, ebbe a kategóriába tartozó munkák magándetektívvé alakítják a vézna diákot, ugyanúgy alakítja a festő tehetséget. Ahogy Csokonay V. Mihály egy diákkörben nyer impulzust az olasz nyel elsajátítására, ugyanúgy hat ma és a jövőben is minden komoly ifjúsági egyesület szelleme a tagjaira. Mint említetem, nekünk is volt egy körünk. A tanárjaink nem tudtak róla semmit. Megyek az utcán, hónom alatt a „Magyar Paedagógia“ egy évfolyama, néhány más könyv. Jön egyik tanárom : Rámtekint! Köszönök. Elfogadja és megszólít, hogy várjon hova megyek, holott zogorát kellene gyakorolnom. Én csak nézek, nézek ,és nem is veszem észbe, hogy a szemem is fáj az erős nézésbe.“ Tanárom újra kérdez. — Megyek a Gáspár barátomhoz. (Ki akkor a miklósi utcában lakott.) Milyen könyvek ezek ? — Magyar Paedagógia és egyebek. — Úgy és a zongora óra ? És egyebek ! ! — Menjen fiam, csak baj ne legyen ! Mentem is. — Már vártak. Ott ült a sarokban a Gáspár barátom és mások ... Ma csak róla írok, hogy nevét a többiek neve el ne homályositsa, amazokról máskor. Parázs vita folyt a fölött, várjon Goethe Fausztja mennyiben befolyásolta Madách remekét. Az egyiknél „Az ember tragédiája“, a másiknál a „Fauszt.“ (Dóczi L. fordítása.) Néhány perc múlva együtt van a Hajnal (a la Auróra) és eláll a nesz, a lárma. Az elnök komoly, s tenori hangon megnyitja az ülést. Petőfi egyik költeményét fejtegeti. Majd Gáspár barátom emelkedik föl és olvassa a következő költeményt: Az atya bűne. A Duna partján holtra találtak. — Viz kivetette ifjú halott. — Környezi sok nép, bámul a holtra, Néma ajakkal fekszik az ott. — Tőr nyoma nincs rajt. Önmaga ölte, Tudja az ég mért, vizbe magát. Nem temetik hát szent temetőbe, Rája az egyház áldást nem ad. Anyja siratja, hallszik a sirás, Atyja siratja, néma a bú. — Eljön az est is, nem jön az álom, Ott van eszükbe még a fiú. Az anya végre, — gyenge szegény nő, Fárad a búban s szenderedik, Az atya ébren, nem tud aludni. — Gyermeke lelke megjelenik. “Átok atyám rád !“ — ,Menj a sírodba !’ „Átok atyám rád !“ — ,Nincs helyed itt!’ „Gyilkosom átok büszke fejedre, „Verje az Isten, — sírba ki vitt!...“ „Nekem a sírban nincs maradásom, — Hogy sírom áldva nincs, — oka vagy ! Nyugtom a sirban nem lelem én meg, Átok a sirban lenni se’ hagy.“ Kél az atya és elmegy a paphoz ,Áldja a sírját!------- Szép fiamét!’ Lelke szakadva mondja el annak, Szeme zavart Lesz, arca setét. „Engemet érjen átok ezért csak, Mert a fiamnak gyilkosa én — Szive aráját nőül akarta, Ifjúi vágyát ellenezem. Szól az ősz pap, — reszket a hangja: — Lélek a sirból nem jöhet el, Térj haza ember, áldjon az Isten ! — Az atya erre mit sem felel. Megy, rohan, ámde újra meg újra Visszaviszi a paphoz az út. „Jaj a kisértet!“ — Ezt kiabálja, Néznek utána a merre fut. Feláll utána a kritikus. Olvassa birálatát. Majd egy elbeszélést olvas fel a másik. Utána drámai jelenet . — stb. . . . Itt alakultak a ma újságba iró, vagy nem iró emberek lelkei, akik ma szétrepültek a szélrózsa minden irányába és a magyar nyelv és poézis lelkes védői a délutáni és esti beszélgetéskor. De akik vagy egyátalán soha, vagy csak nagyon ritkán vallják be, hogy néhány költemény terheli lelkiismereteiket. Hogy én mégis megtettem, mentségem a vers szokatlan költőiessége és ügyes kidolgozása, mely egy igazán költői lélek első virágjaiból való. V e r i t ás, I010.szeptember 28.