Pécsi Közlöny, 1912. április (19. évfolyam, 70-76. szám)
1912-04-04 / 70. szám
1912. április 4. Pécsi Közlöny" Képviselőnk beszéde az országházban. Dr. Egry Béla országgyűlési képiselőnk hétfőn a következő beszédet mondotta el a parlamentben: Alkotmányos államban a parlamentarizmusnak legprimitívebb követelménye hogy olyan esetben, mikor a kormány lemondását beadja és ez a lemondás őfelsége által elfogadtatik, a lemondott miniszterelnök előterjesztést tesz őfelségének aziránt, hogy kire bízza az ország ügyeinek vezetését, más szavakkal utódot ajánl a felségnek. A miniszterelnök úr ezen parlamenti szokástól eltérőleg akkor, amikor a lemondás alkalmából az audienciáról kijött, kijelentette maga is, hogy ő utódot nem ajánlott. Ebből azt a következtetés kell levonnunk, hogy a miniszterelnök úr a háta mögött ülő pártban nem talált egyetlen egy alkalmas férfiút sem, csak önmagát arra, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodása miatt. A kormány kinevezésénél külbefolyások érvényesültek, nevezetesen a külügyminiszter és az osztrák miniszterelnök gyakoroltak befolyást arra, hogy a kormányt újra a miniszterelnök úr vállalhassa. Az 1867. XII. t.-cz 26. §-ával bizonyítja, hogy ez az eljárás törvény- és alkotmányellenes. Ez ellen a pártonkívüli függetlenségiek nevében óvását és tiltakozását jelenti be. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kijelenti, hogy mindenekben csatlakozik Holló Lajos fejtegetéseihez és elfogadja Kossuth Ferenc határozati javaslatát. A rezolucziót megtárgyalták a munkapártban is, el is fogadták párthatározat alakjában, sőt a kormány állását kötötte ennek a rezolucziónak Őfelsége által történendő elfogadásához és a munkapárt is kimondotta Tisza István gróf beszéde után, hogy olyan kormányt, amely rezoluczió nélkül jön, egyáltalán nem támogat,ügy van a szélsőbaloldalon. Most azt látjuk, hogy a kormány rezoluczió nélkül vállalt újból kormányzást és a t. miniszterelnök úr itt ma egy kijelentést tett, amelyben azt mondja, hogy neki az irányt és az utat, amelyre lépnie kellett, Őfelsége jelölte meg. Ez az eljárás nem alkotmányos és mindenesetre tudni szeretné, mi volt tulajdonképpen az a súlyos körülmény és ok, ami miatt a rezolucziót a miniszterelnök úr, a kormány és a munkapárt elejteni volt kénytelen és vájjon igazak-e azok a híresztelések, amelyek a fővárosi lapokban megjelentek. Kétségtelen dolog, hogy a miniszterelnök úrnak az ő felségével folytatott beszélgetései a legnagyobb titoktartás mellett történnek és a legnagyobb titoktartást is igénylik. Hogy a dolog és a helyzet tiztáztassék, egyenes felszólítást intéz a miniszterelnökhöz, igaz-e, hogy sötét színben lett lefestve a következő uralkodó állásfoglalása úgy Magyarországgal, mint a monarchiával szemben ? Kijelenti, hogy a függetlenségi csoport a legkérlelhetetlenebb harcot fogja folytatni véderőjavaslatok épen, (Élénk helyeslés a szélsőbb oldalon.), amelyek a nemzet teherviselései képességével abszolúte arányban nem állanak, amelyek minden nemzeti engedmény nélkül irtóztató pénz- és véráldozatokat követelnek a nemzettől, küzdeni fognak az általános, egyenlő és titkos választójog mielőbbi megvalósításáért. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kosuth Ferenc határozati javaslatához csatlakozik. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Andrássy Gyula a pluralitás vitéze és rezolució nemzője, bele akart kötni képviselőnkbe, de póruljárt, amennyiben kénytelen volt meghátrálni és kirohanását visszavonni. Személyes kérdésben. Egry Béla: Személyes kérdés címén válaszol Andrássynak. Azt, hogy szóló felvilágosítást kér a miniszterelnöktől a hírlapi közlések dolgában, Andrássy tréfának minősítette. Tíz éves képviselői működése alatt soha tréfát nem űzött felszólalásaiból és megköveteli mindenkitől, hogy felszólalását respektálja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.), különösen akkor, mikor nem a saját személyében, hanem egy csoport képviseletében emeli fel tiltakozó szavát a képviselőházban. Mi nem teszünk úgy — úgymond — mint Andrássy Gyula gróf tett a rezolucióval, melynek ő szülőapja és amelynek heteken keresztül toborozta a folyosón a híveket... (Igaz ! Úgy van ! Taps a szélsőbaloldalon.), Sümegi Vilmos: Ez a férfias ! (Zaj.) Bakonyi Samu: Ugratni és azután megugorni! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Egry Béla: . . . és mikor azután a rezolució férfias megvalósítására kerül a sor, akkor elejti a saját szülöttjét. (Zaj a jobboldalon.) Ezt én, április elseje lévén, áprilisi tréfának minősítem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Andrássy Gyula gróf: A t. képviselő úr azt mondta, hogy én az ő egész felszólalását tréfának minősítettem. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt nem mondtam. Tévesen hallottam, hogy a képviselő úr egy határozati javaslatot nyújtott be, melyben magáévá tette a rezoluciót. Ezt a mai körülmények között tréfának mondtam. (Nagy derültség a szélsőbaloldalon.) NAPI HÍREK. Pécs, 1912. április 4. Párbajoztak.... Egy pécsi fiatalember és egy vidéki honvédtiszt párbajt vívott vasárnap Kaposvárott. Pont. A hadnagy a jobb karján megsebesült. Ezzel végződött. Valószínű nő volt a párbaj indító oka. Nem tudjuk. De ez most mellékes is. A párbaj megtörtént. Mint az egyik kaposvári újság írja, a felek nem békültek ki a párbaj után. Ez is rendben van. Látszik tehát, hogy az ügyet tulajdonképen egyik sem veszi a párbajjal elintézettnek. Ez fölötte érdekes. Mi becsüljük az ambiciózus pécsi fiatalembert, a hadnagyot is. Csak azt az egyet nem tudjuk megérteni, ha már a duelummal ők maguk sem tekintik az ügyet elintézettnek, miért vívták meg a párbajt ?! A tanító iskolázott, intelligens ember, a hadnagy is kell, hogy ne fejtetőre esett ember legyen ... És párbajoztak. Kidobtak egy csomó pénzt, megvendégelte mindegyik a maga segédeit, összeverték a két kiköszörült kardot, az egyiknek a vére folyt és pont. De miért ? A megvívott párbajok után mindig ez a visszatérő kérdés kisért. Ez a két egyébbként lovagias fiatalember bizonyára megadná rá a feleletet. Biztos azt mondaná rá: — Becsületbeli kötelességünk volt. Ezt felelnék ők.És helyesen. És kivel szemben volt kötelességük ? Ők maguk már előre tudták, hogy egymásnak sose bocsájtanak meg, de a társadalom beléjük nevelte azt a tudatot, hogy ezt meg kell tenniök. Mi nem a párbajokat hibáztatjuk, hanem azt a fölfogást, mellyel ők ennek a megtételére kényszerítve voltak. Évek óta folyik a küzdelem a párbaj ellen. Megalakult a párbajellenes liga, de nem látjuk, hogy valami nagy agitációt fejtene ki. Pedig nem kis jelentősége van ! A modern társadalmi életben, hogy a kard döntsön el igazságot, vagy a kifröcscsenő vér adja vissza a megsértett férfibecsületet! Tegyük fel, hogy a jelen esetben az egyik fél holtan marad a küzdőtéren, ami nagyon könnyen megtörténhetett volna. Nos hát: igazság az, hogy egy emberélettel fizesse meg akármelyik egy szép leány mosolyát ? Ugye nem ? Pedig az igazság és a becsület nevében álltak szembe egymással a kifent, halált hozó hideg karddal . . . Mikor ébred fel az az agyondicsért „modern társadalom“ e középkorból szégyenfoltként lenyűgöző sötét álmából ? A társadalom felfogását csak az új eszmék térhódítása változtathatja meg. Nos hát lépjen akcióba a párbajellenes liga. Gyökerezzék bele a kávéházi parkettba, a kaszárnya padlójába és a kaszinók bársony fortelljei közé, az iskolák szociológiájába. Mikor lesz kérem szépen egészséges igazságérzet. Azért fényes marad a férfibecsület és nem vész el az önérzet se. A lovagiasság nem fog ily költséges és sokszor végzetes kimenetelű mérkőzésekben kimerülni. Legyenek uraim egymással szemben intelligens emberhez illő udvariasok, a nőkkel szemben lovagiasok. És a megbomlott világrenden higyyék el nem esik csorba! Custor, ■aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaat , részére, kik hitelképesek ► < ПГЯК P( РшРГРЙ kedvező fizetési feltételek Г « Ulun Ki cnitcsKn mellett z ► kaphatók IJLLL i. JULdLI, ► órás és ékszerésznél Pécs Г Király u. 20. s Qian és MM