Pécsi Közlöny, 1912. április (19. évfolyam, 70-76. szám)

1912-04-04 / 70. szám

1912. április 4. Pécsi Közlöny" Képviselőnk beszéde az országházban. Dr. Egry Béla országgyűlési képi­­selőnk hétfőn a következő beszédet mon­dotta el a parlamentben: Alkotmányos államban a parlamen­­tarizmusnak legprimitívebb követelménye hogy olyan esetben, mikor a kormány le­mondását beadja és ez a lemondás őfel­sége által elfogadtatik, a lemondott mi­niszterelnök előterjesztést tesz őfelségé­nek aziránt, hogy kire bízza az ország ügyeinek vezetését, más szavakkal utódot ajánl a felségnek. A miniszterelnök úr ezen parlamenti szokástól eltérőleg akkor, amikor a lemondás alkalmából az audien­ciáról kijött, kijelentette maga is, hogy ő utódot nem ajánlott. Ebből azt a követ­keztetés kell levonnunk, hogy a miniszter­­elnök úr a háta mögött ülő pártban nem talált egyetlen egy alkalmas férfiút sem, csak önmagát arra, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodása miatt. A kormány kinevezésénél külbefolyások érvényesültek, nevezetesen a külügyminiszter és az osz­trák miniszterelnök gyakoroltak befolyást arra, hogy a kormányt újra a miniszter­­elnök úr vállalhassa. Az 1867. XII. t.-cz 26. §-ával bizonyítja, hogy ez az eljárás törvény- és alkotmányellenes. Ez ellen a pártonkívüli függetlenségiek nevében óvá­sát és tiltakozását jelenti be. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kijelenti, hogy minde­nekben csatlakozik Holló Lajos fejtegeté­seihez és elfogadja Kossuth Ferenc hatá­rozati javaslatát. A rezolucziót megtárgyalták a munka­pártban is, el is fogadták párthatározat alakjában, sőt a kormány állását kötötte ennek a rezolucziónak Őfelsége által tör­ténendő elfogadásához és a munkapárt is kimondotta Tisza István gróf beszéde után, hogy olyan kormányt, amely rezoluczió nélkül jön, egyáltalán nem támogat,­­ügy van­­ a szélsőbaloldalon.­ Most azt látjuk, hogy a kormány rezoluczió nélkül vállalt újból kormányzást és a t. miniszterelnök úr itt ma egy kijelentést tett, amelyben azt mondja, hogy neki az irányt és az utat, amelyre lépnie kellett, Őfelsége je­lölte meg. Ez az eljárás nem alkotmányos és mindenesetre tudni szeretné, mi volt tulajdonképpen az a súlyos körülmény és ok, ami miatt a rezolucziót a miniszter­­elnök úr, a kormány és a munkapárt el­ejteni volt kénytelen és vájjon igazak-e azok a híresztelések, amelyek a fővárosi lapokban megjelentek. Kétségtelen dolog, hogy a miniszterel­nök úrnak az ő felségével folytatott beszélgetései a legnagyobb titoktartás mellett történnek és a legnagyobb titok­tartást is igénylik. Hogy a dolog és a helyzet tiztáztassék, egyenes felszólítást intéz a miniszterelnökhöz, igaz-e, hogy sötét színben lett lefestve a következő uralkodó állásfoglalása úgy Magyarország­gal, mint a monarchiával szemben ? Kijelenti, hogy a függetlenségi csoport a legkérlelhetetlenebb harcot fogja folytatni véderőjavaslatok épen, (Élénk helyeslés a szélsőbb oldalon.), amelyek a nemzet teherviselései képességével abszolúte arányban nem állanak, amelyek minden nemzeti engedmény nélkül irtóztató pénz- és véráldozatokat követelnek a nemzettől, küzdeni fognak az általános, egyenlő és titkos választójog mielőbbi megvalósításá­ért. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kosuth Ferenc határozati javaslatához csatlakozik. (Élénk helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Andrássy Gyula a pluralitás vitéze és rezolució nemzője, bele akart kötni képvi­selőnkbe, de póruljárt, amennyiben kény­telen volt meghátrálni és kirohanását vissza­vonni. Személyes kérdésben. Egry Béla: Személyes kérdés címén válaszol Andrássynak. Azt, hogy szóló fel­világosítást kér a miniszterelnöktől a hír­lapi közlések dolgában, Andrássy tréfának minősítette. Tíz éves képviselői működése alatt soha tréfát nem űzött felszólalásaiból és megköveteli mindenkitől, hogy felszóla­lását respektálja. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon.), különösen akkor, mikor nem a saját személyében, hanem egy csoport kép­viseletében emeli fel tiltakozó szavát a képviselőházban. Mi nem teszünk úgy — úgymond — mint Andrássy Gyula gróf tett a rezolucióval, melynek ő szülőapja és amelynek heteken keresztül toborozta a folyosón a híveket... (Igaz ! Úgy van ! Taps a szélsőbaloldalon.), Sümegi Vilmos: Ez a férfias ! (Zaj.) Bakonyi Samu: Ugratni és azután megugorni! (Folytonos zaj a szélsőbalol­dalon.) Egry Béla: . . . és mikor azután a re­zolució férfias megvalósítására kerül a sor, akkor elejti a saját szülöttjét. (Zaj a jobb­oldalon.) Ezt én, április elseje lévén, ápri­lisi tréfának minősítem. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Andrássy Gyula gróf: A t. képviselő úr azt mondta, hogy én az ő egész felszó­lalását tréfának minősítettem. (Zaj a szélső­baloldalon.) Ezt nem mondtam. Tévesen hallottam, hogy a képviselő úr egy hatá­rozati javaslatot nyújtott be, melyben­ ma­­gáévá tette a rezoluciót. Ezt a mai körül­mények között tréfának mondtam. (Nagy derültség a szélsőbaloldalon.) NAPI HÍREK. Pécs, 1912. április 4. Párbajoztak.... Egy pécsi fiatalember és egy vidéki honvédtiszt párbajt vívott vasárnap Ka­posvárott. Pont. A hadnagy a jobb kar­ján megsebesült. Ezzel végződött. Való­színű nő volt a párbaj indító oka. Nem tudjuk. De ez most mellékes is. A párbaj megtörtént. Mint az egyik kaposvári új­ság írja, a felek nem békültek ki a párbaj után. Ez is rendben van. Látszik tehát, hogy az ügyet tulajdonképen egyik sem veszi a párbajjal elintézettnek.­ ­ Ez fölötte érdekes. Mi becsüljük az ambiciózus pécsi fiatal­embert, a hadna­gyot is. Csak azt az egyet nem tudjuk megérteni, ha már a duelummal ők ma­guk sem tekintik az ügyet elintézettnek, miért vívták meg a párbajt ?! A tanító iskolázott, intelligens ember, a hadnagy is kell, hogy ne fejtetőre esett ember legyen ... És párbajoztak. Kidob­tak egy csomó pénzt, megvendégelte mind­egyik a maga segédeit, összeverték a két kiköszörült kardot, az egyiknek a vére folyt és pont. De miért ? A megvívott párbajok után mindig ez a visszatérő kérdés kisért. Ez a két egyébbként lovagias fiatalember bizonyára megadná rá a feleletet. Biztos azt mon­daná rá: — Becsületbeli kötelességünk volt. Ezt felelnék ők.És helyesen. És kivel szemben volt kötelességük ? Ők ma­guk már előre tudták, hogy egymásnak sose bocsájtanak meg, de a társadalom beléjük nevelte azt a tudatot, hogy ezt meg kell tenniök. Mi nem a párbajokat hibáztatjuk, hanem azt a fölfogást, mellyel ők ennek a megtételére kényszerítve voltak. Évek óta folyik a küzdelem a pár­baj ellen. Megalakult a párbajellenes liga, de nem látjuk, hogy valami nagy agitá­­ciót fejtene ki. Pedig nem kis jelentősége van ! A modern társadalmi életben, hogy a kard döntsön el igazságot, vagy a kifröcscsenő vér adja vissza a megsértett férfibecsületet! Tegyük fel, hogy a jelen esetben az egyik fél holtan marad a küzdő­téren, ami nagyon könnyen megtörténhetett volna. Nos hát: igazság az, hogy egy ember­élettel fizesse meg akármelyik egy szép leány mosolyát ? Ugy­e nem ? Pedig az igazság és a becsület nevében álltak szembe egymás­sal a kifent, halált hozó hideg karddal . . . Mikor ébred fel az az agyondicsért „modern társadalom“ e középkorból szé­­gyenfoltként lenyűgöző sötét álmából ? A társadalom felfogását csak az új eszmék térhódítása változtathatja meg. Nos hát lépjen akcióba a párbajel­lenes liga. Gyökerezzék bele a kávéházi parkettba, a kaszárnya padlójába és a kaszinók bársony fortelljei közé, az isko­lák szociológiájába. Mikor lesz kérem szé­pen egészséges igazságérzet. Azért fényes marad a férfibecsület és nem vész el az önérzet se. A lovagi­asság nem fog ily költséges és sokszor végzetes kimenetelű mérkőzésekben ki­merülni. Legyenek uraim egymással szemben intelligens emberhez illő udvariasok, a nőkkel szemben lovagiasok. És a megbomlott világrenden higy­­yék el nem esik csorba! Custor, ■aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaat , részére, kik hitelképesek ► < ПГЯК P( РшРГРЙ kedvező fizetési feltételek Г « Ulun Ki cnitcsKn mellett z ► kaphatók IJLLL i. JULdLI, ► órás és ékszerésznél Pécs Г Király­ u. 20. s Qian és MM

Next