Pécsi Közlöny, 1913. február (20. évfolyam, 10-17. szám)
1913-02-02 / 10. szám
Egry Béla dr. által rendelkezésre bocsátott okmányok betekintése után e vádak absolut alaptalanságáról meggyőződni. Nevezetesen teljes bizonyossággal megállapította a választmány azt, hogy Egry Béla dr. képviselői minőségét pénzszerzésre fel nem használta és csupán az előttünk feltárt száztizenegy peres és számos peren kívüli hat éven át állandó tevékenységet igénybe vevő ügyekben ügyvédi minőségében kifejtett működéséért kapott munkájával arányban épen nem álló jelentéktelen díjazást. Ennélfogva a választmány a közhírré tett galád és alaptalan vádakat felháborodással utasítja vissza és megnyugvással tekint a város képviselője által megindítandó sajtóper elé. Kelt Pécsett, 1913. január 30. A központi választmány nevében : Schvarcz Gábor dr. Szieberth Nánddor, jegyző, elnök. A függetlenségi és 48-as képviselők pártonkívüli csoportjának nyilatkozata. A függetlenségi és 48-as képviselők pártonkívül álló csoportja, az elnöke, Egry Béla dr. ellen a „Pesti Hírlap“-ban közzétett támadások tárgyában egyhangúlag a következő határozatot hozta: Az Egry Béla képviselő úr által szóbelileg adott és okiratszerű bizonyítékokkal támogatott felvilágosításokat teljes megnyugvással tudomásul veszi. Fokozza a megnyugvást a pécsi választókerület választmányának közzétett egyhangú bizalmi nyilatkozata. Tudomásul vette a csoport elnökének azon bejelentését, hogy az egyéni és politikai reputatiója ellen alaptalanul intézett támadásnak megtorlását a sajtó bíróság utján szorgalmazza s a csoport a maga részéről további intézkedésnek szükségét nem látja. Kelt Budapesten, 1913. jan. 31. Bakó József s. k. Dr. Horvát Gyula s. k. értekezleti jegyző, értekezleti elnök. A tanítók fizetésrendzése. Az embert itt Magyarországon oly szédületes meglepetések érik, hogy alig győz belőlük felocsúdni. Forradalmi kort élünk. Az emberek zűrzavarosan törtetnek — és nem tudják hová? Mindenki a kijárást keresi. Senki sem bízik. — Törvények születnek a fejünk felett, a tudtunk nélkül. — Meglepő, vas intézkedések történnek. Nagy, történelmi gesztusok szemtanúi vagyunk. — Mégis azzal az érzéssel fogadunk mindent, hogy ez a nagyképű cselekvés, ez a sok hangos lendület mind, mind csak egynapos lesz. A holnapban nem bízunk. Mi nem — nem merünk biztos irányba indulni. A cselekvéseink határozatlanok, a tekintetünk tétova. Ennek a nyomasztó határozatlanságnak a végét a jövőtől várjuk. A jövő generációtól. — És ezektől az ügyetlen mozdulatoktól, ezektől a bukdácsoló lépésektől szeretnék megszabadítani a jövőt. A köd lakói a világosságra kívánják szállítani az utánuk jövőket. Az emberek figyelme a gyerekekre terelődött. A gyerekre és annak a szobrászára, a tanítóra. Az iskolától várjuk a jövőt. — Az iskola ma szent hely. Becsült hely. — Szentebb, becsültebb, mint volt eddig bármikor. Mert érezzük, hogy az iskola megindult. Már nem számolni, olvasni tanít csak, hanem embereket akar formálni. Stílusos embereket. Egyéni embereket, akik mind-mind a maguk lábán járnak majd, a maguk szemével néznek, a maguk öklével vágják ki magukat a ködből. És mi rábízzuk a jövőt az iskolára. Elküldjük a gyermeket a jövő levegőjébe. Hadd szívják. Magunk is megyünk utána. Így — A Zichi törvényjavaslata екнет swi. A tanítót minősíteni fogjuk.Mégpedig: a) Működési tekintetben : 1. Pedagógiai és didaktikai készültség, a szakszerű továbbképzés, a fenálló szolgálati rendelkezések ismerete és különös képesség. 2. Szorgalom, lelkiismeret és a hivatás szeretete. 3. A nevelés és tanítás eredménye és az e tekintetben elért tényleges eredmény. 4. Az iskolán kívül kifejtett kulturális és társadalmi tevékenység. Osztályzatok lesznek: kiváló, (1-es) kielégítő (2-s) nemkielégítő (bukás), b) A szolgálati magatartás szempontjából: 1. Erkölcsi magaviselet. 2. A tanulók és azok hozzátartozóival való bánásmód. 3. Az elöljárók és hatóságok irányában tanítók magatartása és 4. A társadalmi rend és hazafiság szempontjából tanúsított magaviselet. Osztályzatok: példás, megfelelő, nem megfelelő. Igen, hát a tanítókat osztályozni fogják. Ma. Ma fogják osztályozni, amikor az iskolából kidobják a „notesz“-okat. Kedves Polácsi barátom, holnap beállít az iskolába egy ember. — Bemutatkozik. Ő a Te iskolalátogatód. — Szembe állít magával. Ő leül. Megkérdezi Tőled, hogy mikor adták ki a Ráció Educaciót ? — Mikor nősült meg Rousseau, ki volt a felesége és milyen elvek szerint nevelte gyermekeit? Elkérdezi Tőled az egyszeregyet, és elragoztat Veled néhány igét. — Érdeklődik Sokrates iránt és tudakolni fogja Tőled az öreg „tanalakját“. Vigyázz, hogy megtévesztő kérdéseire össze ne keverd Herbertékat Harbertékkal. Érdeklődését fogja kifejezni az iránt is, várjon nem azért lettél-e csak tanító, mert a Zsolnay-gyárban nem tűrtek meg, avagy szerettél volna tovább tanulni, csakjel. A negyedikben a város első gavallérja Sárkány Tasziló a lehető legnyájasabb hangon kéri, hogy tekintettel a köztük oly rég óta fönnálló benső barátságra, ne sajnálja az aláírását a mellékelt váltótól. Pedig Gábor alig beszélt egyszer-kétszer Sárkány úrral, aki akkor mélyen lenézte a járásbíróság kis iktatóját. S a többi levél is mind egytől-egyig csupa öröm, csupa megtiszteltetés. Éppen menni akart már, mikor halkan kopogtattak az ajtaján s belépett — Bárd Ilona. Gábor majd hogy leesett a lábáról az óriási meglepetéstől. Napokig azon törte a fejét, hogyan ejtheti majd ismét módját annak, hogy Ilona közelébe jusson, hogyan békítse meg azért az udvariatlan levélért — s ime most Ilona magától jött hozzá. — Bocsáss meg! S forró, szenvedélyes pillantással nézett a férfira. Gábor még soha nem látta ilyen szépnek a leányt, ilyen kívánatosnak, aki jött, hogy megkérje magának a férfit. Szép drágaköves függő ragyogott le a pici piros füleiről. S Gábornak, amint a függőre esett a tekintete, eszébe jutott egy jelenet a közelmúltból. Szerelmi ömlengései közben egy alkalommal Ilona így szólt hozzá: — Látja ezeket a függőket ? Ezeket én többre becsülöm a magam szerelménél. Ezek nekem többet érnek, mert maga nekem nem vehet ilyeneket. És ahogy erre gondolt Gábor, valami hidegség futott végig a szívén. S e pillanatban szállta meg a gondolat, mely eddig csak azért nem támadt fel benne, mert örült a változásnak, mely vele történt, s boldogan reménykedett. — Minden azért történik, mert pénzem van. Igen a küldöttség az állomásnál, a bankett, a felköszöntők, a kaszinói tagság a gavallér barátsága és a leány szerelme csak azért a tied, mert pénzed van. Ha nem örököltél volna, most a kutya se törődne veled, éppen úgy mint azelőtt, s ez a leány feléd se nézne, épen úgy, mint amikor szegény voltál. Igen ez így van. Fölébredt a józanság Gábor lelkében, amint nézte a kívánatos leányt, aki eljött, hogy felkínálja magát, pillanatok jeges kéreg támadt a szíve körül. Persze eljött, hogy a vagyonos férfit elcsípi más leány az orra előtt, hát meg akar előzni mindenkit. Óh, ha nem jött volna el! . . . — Nos, Gábor, nincs mondani valója? Lágyan, édesen, epedően hangzott a beszéd. És Gábor Antal felelt : — Nincs kisasszony. Ami mondani valóm volt, azt megírtam a levelemben. A leány megdöbbenve lépett hátra s aztán lassan, szó nélkül, megsemmisülten ment ki a szobából. Útjuk széjjel vált, mint az üstökööké, melyek egyszer találkoztak.