Pécsi Közlöny, 1913. február (20. évfolyam, 10-17. szám)

1913-02-02 / 10. szám

Egry Béla dr. által rendelkezésre bocsátott okmányok betekintése után e vádak abso­lut alaptalanságáról meggyőződni. Neveze­tesen teljes bizonyossággal megállapította a választmány azt, hogy Egry Béla dr. képviselői minőségét pénz­szerzésre fel nem használta és csupán az előttünk feltárt száztizenegy peres és számos peren kívüli hat éven át állandó tevékenységet igénybe vevő ügyekben ügyvédi minőségében ki­fejtett működéséért kapott munkájával arányban épen nem álló jelentéktelen díjazást. Ennélfogva a választmány a közhírré tett galád és alaptalan vádakat felháboro­dással utasítja vissza és megnyugvással tekint a város képviselője által megindítandó saj­­tóper elé. Kelt Pécsett, 1913. január 30. A központi választmány nevében : Schvarcz Gábor dr. Szieberth Nánddor, jegyző, elnök. A függetlenségi és 48-as képviselők pártonkívüli csoportjának nyilatkozata. A függetlenségi és 48-as képviselők pártonkívül álló csoportja, az elnöke, Egry Béla dr. ellen a „Pesti Hírlap“-ban köz­zétett támadások tárgyában egyhangúlag a következő határozatot hozta: Az Egry Béla képviselő úr által szó­belileg adott és okiratszerű bizonyítékok­kal támogatott felvilágosításokat teljes megnyugvással tudomásul veszi. Fokozza a megnyugvást a pécsi vá­lasztókerület választmányának közzétett egyhangú bizalmi nyilatkozata. Tudomásul vette a csoport elnöké­nek azon bejelentését, hogy az egyéni és politikai reputatiója ellen alaptalanul in­tézett támadásnak megtorlását a sajtó bí­róság utján szorgalmazza s a csoport a maga részéről további intézkedésnek szük­ségét nem látja. Kelt Budapesten, 1913. jan. 31. Bakó József s. k. Dr. Horvát Gyula s. k. értekezleti jegyző, értekezleti elnök. A tanítók fize­tésrendzése. Az embert itt Magyarországon oly szédületes meglepetések érik, hogy alig győz belőlük felocsúdni. Forradalmi kort élünk. Az emberek zűrzavarosan törtetnek — és nem tudják hová? Mindenki a kijárást keresi. Senki sem bízik. — Törvények születnek a fe­jünk felett, a tudtunk nélkül. — Meglepő, vas intézkedések történnek. Nagy, törté­nelmi gesztusok szemtanúi vagyunk. — Mégis azzal az érzéssel fogadunk mindent, hogy ez a nagyképű cselekvés, ez a sok hangos lendület mind, mind csak egyna­pos lesz. A holnapban nem bízunk. Mi nem — nem merünk biztos irányba in­dulni. A cselekvéseink határozatlanok, a tekintetünk tétova. Ennek a nyomasztó határozatlanságnak a végét a jövőtől vár­juk. A jövő generációtól. — És ezektől az ügyetlen mozdulatoktól, ezektől a buk­dácsoló lépésektől szeretnék megszaba­dítani a jövőt. A köd lakói a világosságra kívánják szállítani az utánuk jövőket. Az emberek figyelme a gyerekekre te­relődött. A gyerekre és annak a szobrászára, a tanítóra. Az iskolától várjuk a jövőt. — Az iskola ma szent hely. Becsült hely. — Szentebb, becsültebb, mint volt eddig bármikor. Mert érezzük, hogy az iskola megindult. Már nem számolni, olvasni ta­nít csak, hanem embereket akar for­málni. Stílusos embereket. Egyéni embe­reket, akik mind-mind a maguk lábán járnak majd, a maguk szemével néznek, a maguk öklével vágják ki magukat a ködből. És mi rábízzuk a jövőt az iskolára. Elküldjük a gyermeket a jövő levegőjébe. Hadd szívják. Magunk is megyünk utána. Így­ — A Zichi törvényjavas­lata екнет swi. A tanítót minősíteni fogjuk.­Mégpedig: a) Működési tekintetben : 1. Pedagógiai és didaktikai készült­ség, a szakszerű tovább­képzés, a fenálló szolgálati rendelkezések ismerete és külö­nös képesség. 2. Szorgalom, lelkiismeret és a hiva­tás szeretete. 3. A nevelés és tanítás eredménye és az e tekintetben elért tényleges ered­mény. 4. Az iskolán kívül kifejtett kulturá­lis és társadalmi tevékenység. Osztályzatok lesznek: kiváló, (1-es) kielégítő (2-s) nemkielégítő (bukás), b) A szolgálati magatartás szempontjából: 1. Erkölcsi magaviselet. 2. A tanulók és azok hozzátartozói­val való bánásmód. 3. Az elöljárók és hatóságok irányá­ban tanítók magatartása és 4. A társadalmi rend és hazafiság szempontjából tanúsított magaviselet. Osztályzatok: példás, megfelelő, nem megfelelő. Igen, hát a tanítókat osztályozni fog­ják. Ma. Ma fogják osztályozni, amikor az iskolából kidobják a „notesz“-okat. Kedves Polácsi barátom, holnap be­állít az iskolába egy ember. — Bemutat­kozik. Ő a Te iskolalátogatód. — Szembe állít magával. Ő leül. Megkérdezi Tőled, hogy mikor adták ki a Ráció Educaciót ? — Mikor nősült meg Rousseau, ki volt a felesége és milyen elvek szerint nevelte gyermekeit? Elkérdezi Tőled az egyszer­egyet, és elragoztat Veled néhány igét. — Érdeklődik Sokrates iránt és tudakolni fogja Tőled az öreg „tanalakját“. Vigyázz, hogy megtévesztő kérdéseire össze ne keverd Herbertékat Harbertékkal. Érdeklődését fogja kifejezni az iránt is, várjon nem azért lettél-e csak tanító, mert a Zsolnay-gyárban nem tűrtek meg, avagy szerettél volna tovább tanulni, csak­jel. A negyedikben a város első gavallérja Sárkány Tasziló a lehető legnyájasabb hangon kéri, hogy tekintettel a köztük oly rég óta fönnálló benső barátságra, ne saj­nálja az aláírását a mellékelt váltótól. Pe­dig Gábor alig beszélt egyszer-kétszer Sárkány úrral, aki akkor mélyen lenézte a járásbíróság kis iktatóját. S a többi levél is mind egytől-egyig csupa öröm, csupa megtiszteltetés. Éppen menni akart már, mikor hal­kan kopogtattak az ajtaján s belépett — Bárd Ilona. Gábor majd hogy leesett a lábáról az óriási meglepetéstől. Napokig azon törte a fejét, hogyan ejtheti majd ismét módját annak, hogy Ilona közelébe jusson, hogyan békítse meg azért az udvariatlan levélért — s ime most Ilona magától jött hozzá. — Bocsáss meg! S forró, szenvedélyes pillantással né­zett a férfira. Gábor még soha nem látta ilyen szépnek a leányt, ilyen kívánatosnak, aki jött, hogy megkérje magának a férfit. Szép drágaköves függő ragyogott le a pici piros füleiről. S Gábornak, amint a függőre esett a tekintete, eszébe jutott egy jelenet a közelmúltból. Szerelmi öm­lengései közben egy alkalommal Ilona így szólt hozzá: — Látja ezeket a függőket ? Ezeket én többre becsülöm a ma­gam szerelménél. Ezek nekem többet ér­nek, mert maga nekem nem vehet ilye­neket. És ahogy erre gondolt Gábor, valami hidegség futott végig a szívén. S e pilla­natban szállta meg a gondolat, mely ed­dig csak azért nem támadt fel benne, mert örült a változásnak, mely vele tör­tént, s boldogan reménykedett. — Minden azért történik, mert pén­zem van. Igen a küldöttség az állomásnál, a bankett, a felköszöntők, a kaszinói tagság a gavallér barátsága és a leány szerelme csak azért a tied, mert pénzed van. Ha nem örököltél volna, most a kutya se tö­rődne veled, éppen úgy mint azelőtt, s ez a leány feléd se nézne, épen úgy, mint amikor szegény voltál. Igen ez így van. Fölébredt a józanság Gábor lelké­ben, amint nézte a kívánatos leányt, aki eljött, hogy felkínálja magát, pillanatok jeges kéreg támadt a szíve körül. Persze el­jött, hogy a vagyonos férfit elcsípi más leány az orra előtt, hát meg akar előzni mindenkit. Óh, ha nem jött volna el! . . . — Nos, Gábor, nincs mondani valója? Lágyan, édesen, epedően hangzott a beszéd. És Gábor Antal felelt : — Nincs kisasszony. Ami mondani valóm volt, azt megírtam a levelemben. A leány megdöbbenve lépett hátra s aztán lassan, szó nélkül, megsemmisül­­ten ment ki a szobából. Útjuk széjjel vált, mint az üstökööké, melyek egyszer találkoztak.

Next