Pécsi Lapok, 1867. június-szeptember (1. évfolyam, 19-53. szám)

1867-08-04 / 37. szám

Pécs, 37. szám Augustus 4-én 1867. Megjelen hetenkint két­szer , vasárnap és csü­törtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt,­­/, évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz.PÉCSI LAPOK. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS H­ETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit botnsír sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban meg­jelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. B é 1 j o g d­í­j külön minden hirdetésért 30 kr. e. é. Kiad­ó­h­i­v­a­t­a­l Országút 5-dik szám. A szabadság biztosítékai. A szabadságszerető népek s különösen azok bölcs törvényhozói sohasem elégedjenek meg a szabadság megszerzésével, hanem egy­szersmind annak biztosítása végett gondos­kodtak különféle intézményekről, melyeket gyakran magával a szabadság eszméjével azonosítván, vérükkel oltalmaztak. A szabadság eszméje változatlan, miként az azt meghatározó észjogi elvek, ellenben annak biztosítékai a politikai s így nem abso­lut érvényű elvek által jelöltetvén ki, néha változásnak vannak alávetve. A szabadság elnyomása vagy emberek, vagy eszmék és elvek zsarnokságából ered­vén, szükséges, hogy annak biztosítékai e kettős veszélynek megfeleljenek. Egyes emberek, vagy egyes osztályok önkénye ellen az alkotmány bástyái biztosít­ják a társadalmat. Az eszmék és elvek nevében gyakorolt zsarnokság ott kap lábra, hol egyes elv ki­záró s igy absolut uralomra vergődvén, a tár­sadalmat teljesen hatalmába ejtette. Hogy ez be ne következzék, szükséges a műveltség kü­lönféle tényezőinek szabad tért, szabad ver­senyt nyitni. A görögök és rómaiak megvédték szabad­ságukat az emberek elnyomása ellen, de az elvek­ és eszmék szabad együttléte, az eltérő társadalmi elemek egymás melletti szabad fejlődése a modern civilisatio vívmányai közé tartozik (Guizot), mi­által társadalmi szem­pontból korunk az ó­kor felett a tökélynek sokkal magasabb fokán áll, vigasztalására az emberiség haladásában a kétkedőknek. A különféle nézetek küzdelme a tudomány terén az igazság alapos felderítését, a gya­korlati életben a szabadság biztosítását és fej­lesztését eredményezi. Ugyanazért az oppositio, legyen az a kor­mányrúdhoz jutott pártnál akár conservativ, akár szabadabbelvű, felette üdvös, feltéve, hogy a törvényt tiszteli és nemtelen fegyvert nem alkalmaz. Sokan a szabadság biztosítékát egyetlen kormányformában keresték. A tapasztalás azonban bizonyítja, hogy a szabadság egyed­uralmi és köztársasági kormányforma alatt egykép virágozhatik. Kétségtelen, hogy azon kormányaikat nyújt a szabadságnak legtöbb biztosítékot, mely a nemzet geniusának leg­inkább megfelel. A menedékhelyek a középkorban az egyé­ni szabadságnak az ököljog és vad kegyetlen­ség ellen tetemes biztosítékul szolgáltak. Az ellenmondás és ellenállási jog is a sza­badság egyik főbiztosítékául tekintetett. Az ellenmondási jogból fejlett ki a sérel­­mi politika, vagyis nem­zet, testületek, vagy egyesek sérelmeinek közs­­éges, vagy rész­leges gyűlések felira­tt­a­n történő orvos­lása. , Az ellenállási jog vagy cselekvőleg, vagy szenvedőleg (passiv ellenállás) gyakoroltatott. A cselekvőleges ellenállás középkori in­tézmény, az Aranybulla 31. pontja szerint az ott említett szabadságok sértése esetében min­den magyar nemesnek ily cselekvőleges ellen­állási jog adatott. A VII. században nyugoti Európában elv volt:„Rex eius eris, si recta facis, si autem non facis, non eris.“ A biztosíték e­leme hazánkban az 1687-iki országgyűlés által eltöröltetett. A passiv ellenállás törvénytelen intézke­dések végrehajtásánál­ közreműködés megta­gadásában áll. Ezt gyakorolják az egyes pol­gárok, midőn törvényellenes teendőkkel járó hivatalt nem­ vállalnak; továbbá a végrehaj­tással megbízott hatóságok, de csak azon ha­tárokon belül, melyeket országos törvény, vagy országos gyakorlat szab elénk. Voltak, kik a kiváltságokban, jelesen a nemesség előjogaiban vélték a monarchiai al­kotmányos szabadság főbiztosítékát feltalál­hatni : „point de monarque, point de noblesse ; point de noblesse, point de monarque,­­ mais on a un despote.“ E nézet megszűnt. Az autonómia, ha természetszerű korlátai közt marad, a szabadságnak egyik legszilár­dabb biztosítéka; jogos határait átlépvén, mi­ként a kiáradt folyam pusztít, a társadalmi rendet földúlja s az államtest föloszlásának kezdetét képezi. E világon az eszme és anyag kölcsönös hatásban állván, a virágzó nemzetgazdasági viszonyok a szabadságnak egyik biztosítékát képezik. A kincsek nagy mennyisége magá­ban ugyan néha az erkölcsök megromlása­, és szolgaságra vezet, de a nemzetgazdászat elveinek megfelelőleg felosztott és productive fogyasztott nagymennyiségű vagyon a sza­badságra mindig kedvező. Vagyonos polgárokat elnyomni, vagy pártczéloknak eszközévé tenni, nem könnyen lehet.­­ A szabadság biztosításának némely eszkö­zeit vagyon nélkül sem fölállítani, sem fön­­tartani nem lehet. Virágzó földmivelés-, műipar- és kereske­delemmel biró népek léte és függetlensége ál­tal még idegen államok is érdekelték. A szabadság biztosítékát képezi a hitlevél és eskü, melylyel az alkotmány megerősitte­­tik. Már sz. István királyról írják, hogy a nemzet szabadságát esküvel erősítette meg. Biztos történelmi adatok szerint II. Endre, midőn fölvevé a koronát, fölavatási esküt tett le, mely ünnepélyes levélbe foglalva az ország iratai közé eltétetett (Bécsi közjoga). A szabadsajtó, mely a közvéleményt a kormány tudomására juttatja, mely magán­emberek, tisztviselők, testületek cselekményeit ellenőrzi, mely a nemzeti testnek több ezer négyszög­ mérföldön elszórt tagjait a közszel­lem fölébresztése által egy egész szó olvasztja, a szabadságnak egyik legfontosabb bizto­sítéka. Jelenleg az alkotmányos szabadság biz­tosítottnak csak akkor tekintetik, ha a leg­főbb közigazgatásnak egyénileg felelős mű­szervei a parlamenti többségnek kifolyásai lévén, a politikailag jogozottak többségének akaratát foganatosítják. Valamint a fa, melynek gyökerei csak a föld felületén terjednek el, az első szélroham folytán kidül: úgy a szabadság, mely csak a nemzet fölszinének, a kiváltságos osztálynak javát képezi, könnyen semmivé tétetik; csak ott képes erős gyökeret verni, hol közös kincs­esé­s igy közös lelkesülés tárgyává lön. Miért is a szabadság nyer azon törvény­hozási cselekmény által, melynél fogva az alkotmány sánczai közé mindazon emberek fölvétetnek, kik politikai jogokat az állam ja­vára gyakorolni képesek és azokat becsülete­sen használni elég jellemerővel bírnak. A szabadság ezen­­ hasonló biztosítékai nagybecsű intézmények ugyan, de csak a műveltség megkivántató fokára emelkedett nemzetnek válhatnak hasznára. Mert a leg­jelesebb fegyver is csak annak nyújt védel­met, ki azt forgatni tudja. A szabadság kiterjesztése új szövetsége­seket szerez, megszorítása annak védőit gyé­­ríti. Ámde ily kiterjesztés műveltséget tételez föl, valódi, azaz: mind polgári, mind politi­kai jogokat tartalmazó szabadsággal tudatlan embereket felruházni nem lehet. De hogy a művelődés a szabadságnak erős biztosítékot nyújtson, kell, hogy az em­ber minden tehetségének kifejlesztésére ter­jedjen. A szabadságszerető és műveit görögök a testi ügyesség által kitűnt olympi győzőt megkosz­orúzták. A puszta elmeműveltség nem mentette meg az ó­kori Rómát az imperatorok alatti szolgaságtól, melybe a circus véres jelenetei közt elterjedt alacsony szenvedélyek s a fér­fias jellemszilárdságnak féktelen kicsapongá­sokba fulasztása sodorták. Egyesek magasabb tudománya és művé­szete hasznos, de az átalános népműveltség szükséges a szabadság szilárd megalapítására. Ennélfogva a népnevelés czélszerű szerve­zése képezi a szabadság egyik legfőbb bizto­sítékát. A népnevelés csepegteti a tömegbe azon higgadságot, mely nélkül alkotmányos jogokat állandó haszonnal gyakorolni nem lehet, a népnevelés oltja a nagy­közönség szívébe a jog- és szabadságeszme szentségét, a népnevelés világosítja föl a legutolsó honfit is azon helyzetről, melyet hazájában jól be­tölteni kötelessége s kelti föl azon, a közszel­lemtől áthatott érzületet, mely e kötelesség betöltésének rugója és jutalma. K. A hús­vágási jog általában és az árszabás megszün­tetése Pécsett. (Vége.) Ámde ezen iparrend 3. §-a szerint „M­i­n­d­a­z­o­n ipar­ok, melyek engedélyezetteknek nem nyilváníttatnak, szabado­k.“ — Az engedé­lyezett iparok az iparrend. 16 §-ában 14. pont alatt vannak elősorolva; de ezek között a husvágási vagy mészárszéki ipar nem foglaltatik , tehát a húsvágási ipar szabadipar, melynek űzésére a 13. és 14. §-okhoz képest pusztán bejelentés szükséges, mire a bojente, hacsak a szabadiparokból is kizárt­nak nem tűnik ki, a 15. §-hoz képest a maga igazo­lására ipar­jegyet kap. Ezen iparjegy elégséges arra, hogy valaki húst vághasson, mérhessen, árulhasson; csupán a „marha­vá­g­ó­h­í­d“ fölállítására kell engedélyt kérni; a vágóhíd üzlettelepnek tekintetik, az üzlettel­­­ep pedig még a szabad iparágaknál is engedé­lyezés alá esik (31. §.), s az iparrend 33. §-a az engedélyhez kötött üzlettelepeket felsorolván, a 39. p. alatt említi meg a „Marhavágóhidakat,“ me­lyeknek engedélyezése miatt magát az iparjogot engedélyezettnek nevezni nem lehet. Végre, hogy harmadik ellenállításomat bebizon­­nyítsam, miszerint a mészárszéki ipar nem „kelt á­­t a 11“ iparág , nem függ a helybeli szükség tekin­tetétől,— hivatkozom az iparrend 18-dik §-ára, mely szerint csakis a 16-ik §-ban elősorolt „engedélye­zett“ iparok közül az e §. 1. 2. 3. 4. 7. bezárólag 14 számai alatt említett iparágak engedélyezésénél jönnek a hely­viszony­ok és rendőri felügyelet tekin­tetes megbirálás alá! — Csakis ezen iparágak képez­nek korlátolt iparokat, mig a mészárszéki iparnál legkisebb tekintetbe sem jön az, hány húsvágó iparos foglalkozik, és hány mészárszék van fölállítva. A húsvágási ipar egyedüli korlátozása a húsár­­szabásban van, mely szerint a hatóság font­számra meghatározza a húsárát, melynél többet venni nem szabad. Ezen tárgygyal kapcsolatban megemlí­tem, miként sz. k. Pécs városa közgyűlése e hó 15-től kezdve az árszabást próbaképen ideiglenesen eltörölte.

Next