Pécsi Lapok, 1867. június-szeptember (1. évfolyam, 19-53. szám)
1867-08-04 / 37. szám
Pécs, 37. szám Augustus 4-én 1867. Megjelen hetenkint kétszer , vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt,/, évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz.PÉCSI LAPOK. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS HETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit botnsír sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban megjelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. B é 1 j o g díj külön minden hirdetésért 30 kr. e. é. Kiadóhivatal Országút 5-dik szám. A szabadság biztosítékai. A szabadságszerető népek s különösen azok bölcs törvényhozói sohasem elégedjenek meg a szabadság megszerzésével, hanem egyszersmind annak biztosítása végett gondoskodtak különféle intézményekről, melyeket gyakran magával a szabadság eszméjével azonosítván, vérükkel oltalmaztak. A szabadság eszméje változatlan, miként az azt meghatározó észjogi elvek, ellenben annak biztosítékai a politikai s így nem absolut érvényű elvek által jelöltetvén ki, néha változásnak vannak alávetve. A szabadság elnyomása vagy emberek, vagy eszmék és elvek zsarnokságából eredvén, szükséges, hogy annak biztosítékai e kettős veszélynek megfeleljenek. Egyes emberek, vagy egyes osztályok önkénye ellen az alkotmány bástyái biztosítják a társadalmat. Az eszmék és elvek nevében gyakorolt zsarnokság ott kap lábra, hol egyes elv kizáró s igy absolut uralomra vergődvén, a társadalmat teljesen hatalmába ejtette. Hogy ez be ne következzék, szükséges a műveltség különféle tényezőinek szabad tért, szabad versenyt nyitni. A görögök és rómaiak megvédték szabadságukat az emberek elnyomása ellen, de az elvek és eszmék szabad együttléte, az eltérő társadalmi elemek egymás melletti szabad fejlődése a modern civilisatio vívmányai közé tartozik (Guizot), miáltal társadalmi szempontból korunk az ókor felett a tökélynek sokkal magasabb fokán áll, vigasztalására az emberiség haladásában a kétkedőknek. A különféle nézetek küzdelme a tudomány terén az igazság alapos felderítését, a gyakorlati életben a szabadság biztosítását és fejlesztését eredményezi. Ugyanazért az oppositio, legyen az a kormányrúdhoz jutott pártnál akár conservativ, akár szabadabbelvű, felette üdvös, feltéve, hogy a törvényt tiszteli és nemtelen fegyvert nem alkalmaz. Sokan a szabadság biztosítékát egyetlen kormányformában keresték. A tapasztalás azonban bizonyítja, hogy a szabadság egyeduralmi és köztársasági kormányforma alatt egykép virágozhatik. Kétségtelen, hogy azon kormányaikat nyújt a szabadságnak legtöbb biztosítékot, mely a nemzet geniusának leginkább megfelel. A menedékhelyek a középkorban az egyéni szabadságnak az ököljog és vad kegyetlenség ellen tetemes biztosítékul szolgáltak. Az ellenmondás és ellenállási jog is a szabadság egyik főbiztosítékául tekintetett. Az ellenmondási jogból fejlett ki a sérelmi politika, vagyis nemzet, testületek, vagy egyesek sérelmeinek községes, vagy részleges gyűlések felirattan történő orvoslása. , Az ellenállási jog vagy cselekvőleg, vagy szenvedőleg (passiv ellenállás) gyakoroltatott. A cselekvőleges ellenállás középkori intézmény, az Aranybulla 31. pontja szerint az ott említett szabadságok sértése esetében minden magyar nemesnek ily cselekvőleges ellenállási jog adatott. A VII. században nyugoti Európában elv volt:„Rex eius eris, si recta facis, si autem non facis, non eris.“ A biztosíték eleme hazánkban az 1687-iki országgyűlés által eltöröltetett. A passiv ellenállás törvénytelen intézkedések végrehajtásánál közreműködés megtagadásában áll. Ezt gyakorolják az egyes polgárok, midőn törvényellenes teendőkkel járó hivatalt nem vállalnak; továbbá a végrehajtással megbízott hatóságok, de csak azon határokon belül, melyeket országos törvény, vagy országos gyakorlat szab elénk. Voltak, kik a kiváltságokban, jelesen a nemesség előjogaiban vélték a monarchiai alkotmányos szabadság főbiztosítékát feltalálhatni : „point de monarque, point de noblesse ; point de noblesse, point de monarque, mais on a un despote.“ E nézet megszűnt. Az autonómia, ha természetszerű korlátai közt marad, a szabadságnak egyik legszilárdabb biztosítéka; jogos határait átlépvén, miként a kiáradt folyam pusztít, a társadalmi rendet földúlja s az államtest föloszlásának kezdetét képezi. E világon az eszme és anyag kölcsönös hatásban állván, a virágzó nemzetgazdasági viszonyok a szabadságnak egyik biztosítékát képezik. A kincsek nagy mennyisége magában ugyan néha az erkölcsök megromlása, és szolgaságra vezet, de a nemzetgazdászat elveinek megfelelőleg felosztott és productive fogyasztott nagymennyiségű vagyon a szabadságra mindig kedvező. Vagyonos polgárokat elnyomni, vagy pártczéloknak eszközévé tenni, nem könnyen lehet. A szabadság biztosításának némely eszközeit vagyon nélkül sem fölállítani, sem föntartani nem lehet. Virágzó földmivelés-, műipar- és kereskedelemmel biró népek léte és függetlensége által még idegen államok is érdekelték. A szabadság biztosítékát képezi a hitlevél és eskü, melylyel az alkotmány megerősittetik. Már sz. István királyról írják, hogy a nemzet szabadságát esküvel erősítette meg. Biztos történelmi adatok szerint II. Endre, midőn fölvevé a koronát, fölavatási esküt tett le, mely ünnepélyes levélbe foglalva az ország iratai közé eltétetett (Bécsi közjoga). A szabadsajtó, mely a közvéleményt a kormány tudomására juttatja, mely magánemberek, tisztviselők, testületek cselekményeit ellenőrzi, mely a nemzeti testnek több ezer négyszög mérföldön elszórt tagjait a közszellem fölébresztése által egy egész szó olvasztja, a szabadságnak egyik legfontosabb biztosítéka. Jelenleg az alkotmányos szabadság biztosítottnak csak akkor tekintetik, ha a legfőbb közigazgatásnak egyénileg felelős műszervei a parlamenti többségnek kifolyásai lévén, a politikailag jogozottak többségének akaratát foganatosítják. Valamint a fa, melynek gyökerei csak a föld felületén terjednek el, az első szélroham folytán kidül: úgy a szabadság, mely csak a nemzet fölszinének, a kiváltságos osztálynak javát képezi, könnyen semmivé tétetik; csak ott képes erős gyökeret verni, hol közös kincsesés igy közös lelkesülés tárgyává lön. Miért is a szabadság nyer azon törvényhozási cselekmény által, melynél fogva az alkotmány sánczai közé mindazon emberek fölvétetnek, kik politikai jogokat az állam javára gyakorolni képesek és azokat becsületesen használni elég jellemerővel bírnak. A szabadság ezen hasonló biztosítékai nagybecsű intézmények ugyan, de csak a műveltség megkivántató fokára emelkedett nemzetnek válhatnak hasznára. Mert a legjelesebb fegyver is csak annak nyújt védelmet, ki azt forgatni tudja. A szabadság kiterjesztése új szövetségeseket szerez, megszorítása annak védőit gyéríti. Ámde ily kiterjesztés műveltséget tételez föl, valódi, azaz: mind polgári, mind politikai jogokat tartalmazó szabadsággal tudatlan embereket felruházni nem lehet. De hogy a művelődés a szabadságnak erős biztosítékot nyújtson, kell, hogy az ember minden tehetségének kifejlesztésére terjedjen. A szabadságszerető és műveit görögök a testi ügyesség által kitűnt olympi győzőt megkoszorúzták. A puszta elmeműveltség nem mentette meg az ókori Rómát az imperatorok alatti szolgaságtól, melybe a circus véres jelenetei közt elterjedt alacsony szenvedélyek s a férfias jellemszilárdságnak féktelen kicsapongásokba fulasztása sodorták. Egyesek magasabb tudománya és művészete hasznos, de az átalános népműveltség szükséges a szabadság szilárd megalapítására. Ennélfogva a népnevelés czélszerű szervezése képezi a szabadság egyik legfőbb biztosítékát. A népnevelés csepegteti a tömegbe azon higgadságot, mely nélkül alkotmányos jogokat állandó haszonnal gyakorolni nem lehet, a népnevelés oltja a nagyközönség szívébe a jog- és szabadságeszme szentségét, a népnevelés világosítja föl a legutolsó honfit is azon helyzetről, melyet hazájában jól betölteni kötelessége s kelti föl azon, a közszellemtől áthatott érzületet, mely e kötelesség betöltésének rugója és jutalma. K. A húsvágási jog általában és az árszabás megszüntetése Pécsett. (Vége.) Ámde ezen iparrend 3. §-a szerint „Mindazon iparok, melyek engedélyezetteknek nem nyilváníttatnak, szabadok.“ — Az engedélyezett iparok az iparrend. 16 §-ában 14. pont alatt vannak elősorolva; de ezek között a husvágási vagy mészárszéki ipar nem foglaltatik , tehát a húsvágási ipar szabadipar, melynek űzésére a 13. és 14. §-okhoz képest pusztán bejelentés szükséges, mire a bojente, hacsak a szabadiparokból is kizártnak nem tűnik ki, a 15. §-hoz képest a maga igazolására iparjegyet kap. Ezen iparjegy elégséges arra, hogy valaki húst vághasson, mérhessen, árulhasson; csupán a „marhavágóhíd“ fölállítására kell engedélyt kérni; a vágóhíd üzlettelepnek tekintetik, az üzlettelep pedig még a szabad iparágaknál is engedélyezés alá esik (31. §.), s az iparrend 33. §-a az engedélyhez kötött üzlettelepeket felsorolván, a 39. p. alatt említi meg a „Marhavágóhidakat,“ melyeknek engedélyezése miatt magát az iparjogot engedélyezettnek nevezni nem lehet. Végre, hogy harmadik ellenállításomat bebizonnyítsam, miszerint a mészárszéki ipar nem „kelt át a 11“ iparág , nem függ a helybeli szükség tekintetétől,— hivatkozom az iparrend 18-dik §-ára, mely szerint csakis a 16-ik §-ban elősorolt „engedélyezett“ iparok közül az e §. 1. 2. 3. 4. 7. bezárólag 14 számai alatt említett iparágak engedélyezésénél jönnek a helyviszonyok és rendőri felügyelet tekintetes megbirálás alá! — Csakis ezen iparágak képeznek korlátolt iparokat, mig a mészárszéki iparnál legkisebb tekintetbe sem jön az, hány húsvágó iparos foglalkozik, és hány mészárszék van fölállítva. A húsvágási ipar egyedüli korlátozása a húsárszabásban van, mely szerint a hatóság fontszámra meghatározza a húsárát, melynél többet venni nem szabad. Ezen tárgygyal kapcsolatban megemlítem, miként sz. k. Pécs városa közgyűlése e hó 15-től kezdve az árszabást próbaképen ideiglenesen eltörölte.