Pécsi Lapok, 1867. október-december (1. évfolyam, 54-79. szám)

1867-12-08 / 73. szám

Pécs 73. szám. Deczember 8-án 1867. Megjelen hetenkint két­szer , vasárnap és csü­törtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, 1­, évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. PÉCSI LaPOK. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS H­ETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betütír sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. o.1-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban meg­jelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. e. é. Kiadó­hivatal Országút 5-dik szám. Pécs, decz. 7-kén.­ ­ A „Hon“ d­ecz. 1-i számában a pécsi választók nevében, a „Pécsi Lapok“ nov. 14-ki számában megjelent két czikk alkal­mából, egy juridical deductiót közöl, melyben kimutatni iparkodik, hogy az azon czikkek­­ben kimondott rászólások alaptalanok s hogy Pécs városa igen helyesen cselekedett, midőn Kossuth Lajost képviselőnek megválasztotta. Mi sem fogunk személyekkel bajlódni s nem mondjuk ki nevét a czikkirónak, bár tudjuk, nem is ereszkedünk azon vád meg­­erősitésébe, melyet a levelező megdönteni iparkodik, ezt a közvádlóra bízzuk, végezze el a hogy ő tudja; az ügy az esküdtszék elé kerül, szerénytelenség lenne tőlünk ha előre is irányt szabni akarnánk az esküdtek ver­­dictjének, kik saját lelkiismeretükkel számol­nak kiejtésükért. Csak azt akarjuk megmondani, hogy a pécsi levelező nem bírt meggyőzni bennünket annyira, hogy az érintett czikkben mondotta­kat visszavegyük, és így újra is azt állítjuk, hogy ama szavazat nem volt egyébb mint az osztrák dynastiának magyarország függet­lenségével és önállóságának­ incompatibilitása melletti nyilatkozat. Lássuk a levelező okoskodását. Azt állítja, hogy Kossuth Lajos n­emez incompatibilitást kimondó tételét nem kell magában venni, hanem kapcsolatban a nyom­ban rá következővel, mely azt mondja, hogy c­áfolja meg a bécsi udvar, állítsa vissza az 1848-ki alkotmányt és tartsa meg, ekkor a nemzet elégedettnek érzendi magát, bármi legyen is Kossuth véleménye. Mit tesz e nyilatkozat más szavakkal? Nézetünk szerint nem egyebet, mint azt, hogy ha a bécsi udvar az 1848-ki alkotmányt csonkítatlanul visszaállítaná is, a nemzet bár megelégedettnek érzendi magát de az ő véle­ménye azért csak az marad, a­mit kimondott. A­ki magyarul tud, ezt így fogja értel­mezni. Ő nem azt mondja, hogy e véleménye megváltozik a 48-ks alkotmány csonkítlan visszaállításával, hanem csak azt, hogy a nemzet akkor elégedettnek érzendi magát. — A nemzet megelégedhetik, de a Kossuth vé­leménye nem változik. Erős hitünk, miként e tételeket Kossuth sem fogja máskép ma­gyarázni. De nem is magyarázhatók máskép. E mondat: „bár mi legyen is az én vélemé­nyem“ némileg lehetőnek tartja, hogy ha a nemzet megelégedettnek érzendi magát, az ő véleményét figyelmen kívül is hagyhatná, melynek azonban az esetbeni változásáról szó sincs. A levelező szerint is tehát Kossuth az ő hitét és véleményét olyannak állítja föl, me­lyet az uralkodó­ház­­csak a 48-ki alkotmány csonkítlan visszaállításával c­áfolhat meg de csak is a nemzet irányában, amennyiben ez esetre a nemzet Kossuth véleményét nem fogná osztani, mely akkor is csak az maradna a mi most, hogy t. i. addig mig az osztrák dynas­­tia uralkodik Magyarországban, az ország független nem lehet. Abban ha valaki arra hivja föl az ural­kodó házat, hogy állítsa vissza a 48-ki törvé­nyeket az utolsó betű­ig, csak ugyan mi sem látunk izgatást; — ebben midőn valaki azt mondja: a 48-ki alkotmány csonkitlan vissza­állitásával is ugyan meglesztek elégedve s az én véleményemet nem osztjátok, de azért én még mindig azt mondom, hogy az osztrák ház uralma hazánk függetlenségével és ön­állásával incompatibilis — van-e lázitás ezt megítélni nem hozzánk tartozik s ezt kutat­­gatni nem is czélunk. Constatk­ozni akartuk csak az egyet hogy Kos­suthnak az i­n­co­mp­atibi­l­itásróli hite és véleménye mi­által sem vál­­toztathatik meg, még a 48-ks tör­vények csonkítlan visszaállításá­val sem. A levelező által is idézett első, s az in­compatibilitást magában foglaló tétel tehát önálló és befejezett, az határozott és nem feltételes politikai hitet mond ki. A második idézett tétel igaz fölszóllítás a 48-ki törvények csonkítlan visszaállítására, de ennek ismét az elsővel, annak alaptételé­vel épen semmi összeköttetése nincs. Nem is ő elégszik meg a 48-ki törvények­kel, de azt hiszi a nemzet fog velük megelé­gedni. Nem képviseli tehát ő e törvényeket; nem az ezek fölötti megelégedésének, hanem a minden viszonyok közötti incompatibilitás­­nak ad kifejezést. Ő tehát ezen eszmét képviseli, ez neki politikai hite és meggyőződése. Ha már most, a levelező útmutatása sze­rint Kossuth leveléből egy másik tételt is idézünk, mely ezekkel szoros összeköttetésben van, azt hisszük, állításunk erősb alapokon fog nyugodni, mint nyugszik a levelezőé. E tétel pedig a következő: „a választásnak értelme csak­is az lehet, hogy, közéletem politikai irányában és elvei­ben saját politikai irányukat és elveiket is­merik fel.“ Kossuth Lajos maga mondja tehát, hogy megválasztatásában az ő politikai elvei elfoga­dásának nyilatkozata nyert kifejezést, hogy a­ki rá szavazott az ő elveit fogadta el e sza­vazás által. Pedig mint kimutattuk az ő változhatlan politikai elve a incompatibilitás. És így bár­mit mondjon is a levelező, az érintett majoritási szavazás nem volt egyéb, mint nyilatkozat ez incompatibilitás mellett, mely demonstratióval csak egy eszmének szavaztunk bizalmat, melyet mindenkinek, ki e haza törvényeinek oltalma alatt él, roszalni és kárhoztatni kell. Mert a közrend veszélyeiről igen helye­sen jegy­zi meg Ranke a reformatio kora­beli német történetében: „So lange beiden Streitigkeiten über die Staatsverwaltung die Grundlage der allgemeinen Überzeugung unerschüttert bleibt, haben sie eine so grosse Gefahr nicht. — Sobald aber . . . Meinungen die Herrschaft erlangen, die sich dem Bes­tehenden in seinem Wesen entgegensetzen, dann treten die grossen Gefahren ein.“ — De nekünk ezen veszélyekből eddig elég részünk volt, nem óhajtjuk, hogy ismét be­álljanak, mondhatjuk és igy sem tetszhetett sem nem tetszhetett. Azt tudjuk, hogy háborút szült, melyben a tetszésnek nem valami nagy oka rejlik; bár lehet, hogy tettszetősége később látszott volna, h­a egyszer hatását is éreztük volna. Csak combinálhatunk tehát a 48-ks al­kotmány csonkítatlan fönállásának hatályáról, de tapasztalásból arról nem szólhatunk. A levelezőnek 48-ban nagyon gyerek embernek kellett lennie, vagy ő a 48-ki al­kotmány alatt egészen mást ért, mint más ember fia, mert különben nem mondhatná, hogy a 48-ki alkotmány melletti Magyaror­szágot láttuk, és az tetszhetett is.­­ Nekünk volt részünk benne, de hogy amaz alkotmány normális hatását láttuk volna, nem Hogy mennyire lettek volna képesek a 48-as törvények, úgymint azok meghozattak az adott politikai és földi­ati viszonyaink közt függetlenségünket fönntartani, azt nem tudjuk, ez combinatio dolga; de így vagyunk most még a 67-kivel is, csak hogy mi erősen hisszük, miként ez utóbbival hazánk függet­lenségét és önállóságát mennyire ezeket a min­denkor létező viszonyok egy­által­án megengedik, elérendjük, anélkül hogy föl lennénk jogosítva kimondani, miként az osztrák ház uralma Magyarország önállósá­gával és függetlenségével incompatibilis. —-*«s—--­ Magyar törvényhatóságok. (Vége.) Az 1848. törvények elveinél fogva újjászületett törvényhatóságok nemcsak addigi közigazgatási és törvénykezési ügykörüket, hanem azon nagy fontos­ságú jogukat és kötelességüket is megtartották, mely­nél fogva az alkotmánynak őrei lévén, mint ilyenek annak saját körükben történt sérelmeit a király és hon iránt tartozó hűségnél fogva ő felsége és az or­szággyűlés elé terjesztik orvoslás végett, sőt az al­kotmánynyal világosan ellenkező rendeletek esetében passiv ellenállást gyakorolnak, vagy­is azok végre­hajtását nem eszközük. A megyéknek e tekintetben eddig tanúsított el­járása (kivéve a törvényes határok túllépésének eseteit) szemlélteti azon politikai elv igazságát, hogy az egyéni akarat korlátlan uralma ugyan fényes és nagyszerű­­eredményeket teremthet, de csak intéz­mények uralmának erős védpajzsa alatt virágzik a szabadság. Az egyéni akarat uralma, ha erélyes, a „l’ état c’ est mei“ örvényébe sodorja az államot, ha erélytelen, a feloszlás gyászos jelenségeire vezet. De a századok jó és balszerencsés eseményei közt meg­­edzett intézmények biztos alapjai a jog és jólétnek, biztos menedékei a fejedelem és nemzet megtáma­dott jogainak. Ily intézményt képeznek a törvény­­hatóságok, különösen a megyék, mint az alkotmány őrei, melyek sánczain belül elmondhatja a magyar ember: alias ego ium vidi ventos. Azonban a passiv ellenállásnak hazánkban soha sem volt és az ország politikai egységének megron­tása nélkül sohasem lehetett azon értelme, mintha azt oly rendeletek ellenében, melyek törvényellenes minősége minden vitatkozást ki nem zárt, gyakorolni lehetett volna. A törvényhatóság ezen jogának túl­­terjesztése végeredményben a törvényhozó hatalom­­mali összeütközést vonná maga után, mire nézve méltán kiált fel egy jeles államférfi, hogy ily esetben „adjon Isten győzelmet a törvényhozásnak, hogy fenntarthassa az egy nagy magyar hazát és ne en­gedje ötven- két apróságra felosztani!‘‘ Azonban más­­részről a megyék, sőt általán a törvényhatóságoknak passiv ellenállási joga és köte­lessége alkotmányos törvényes korlátok között két­ségbe vonhatlan. Helye volna annak azon esetben, ha valamely felsőbb rendelet az ország sarkalatos törvényeiben foglaltató alapjogait sértené, melyekre az 1741: 8. szerint a koronázási oklevélbe a törvé­nyek értelme és gyakorlata iránt beigtatott záradék sem alkalmazható, vagyis, melyek értelme oly vilá­gos és kétségtelen, hogy minden vitatkozást felesle­gessé tesz. Ily eset volna például a törvényhozó ha­talomnak, törvényalkotás, eltörlés, (hiteles) magya­rázás (authentica interpretatio) jogának országgyű­lésen kívüli gyakorlása. Ily esetet képezne ujonczok-, pénz-, vagy termesztményekbeni segedelmeknek az országgyűlés és az 1867-ki 12. t. czikkben körülirt eljárás mellőzésének­ kivetése, kivéve az 1741: 22. által meghatározott azon esetet, midőn ellenségnek Magyarországbai váratlan berontása, vagy ezen or­szágot közvetlenül érdeklő háború országgyűlés tar­tását s illetőleg az 1867: 12. körülirt eljárása lehe­­tetleniteni, mert ily esetben a segedelmek ügyének

Next