Pécsi Lapok, 1867. október-december (1. évfolyam, 54-79. szám)
1867-12-08 / 73. szám
Pécs 73. szám. Deczember 8-án 1867. Megjelen hetenkint kétszer , vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, 1, évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. PÉCSI LaPOK. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS HETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betütír sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. o.1-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban megjelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. e. é. Kiadóhivatal Országút 5-dik szám. Pécs, decz. 7-kén. A „Hon“ decz. 1-i számában a pécsi választók nevében, a „Pécsi Lapok“ nov. 14-ki számában megjelent két czikk alkalmából, egy juridical deductiót közöl, melyben kimutatni iparkodik, hogy az azon czikkekben kimondott rászólások alaptalanok s hogy Pécs városa igen helyesen cselekedett, midőn Kossuth Lajost képviselőnek megválasztotta. Mi sem fogunk személyekkel bajlódni s nem mondjuk ki nevét a czikkirónak, bár tudjuk, nem is ereszkedünk azon vád megerősitésébe, melyet a levelező megdönteni iparkodik, ezt a közvádlóra bízzuk, végezze el a hogy ő tudja; az ügy az esküdtszék elé kerül, szerénytelenség lenne tőlünk ha előre is irányt szabni akarnánk az esküdtek verdictjének, kik saját lelkiismeretükkel számolnak kiejtésükért. Csak azt akarjuk megmondani, hogy a pécsi levelező nem bírt meggyőzni bennünket annyira, hogy az érintett czikkben mondottakat visszavegyük, és így újra is azt állítjuk, hogy ama szavazat nem volt egyébb mint az osztrák dynastiának magyarország függetlenségével és önállóságának incompatibilitása melletti nyilatkozat. Lássuk a levelező okoskodását. Azt állítja, hogy Kossuth Lajos nemez incompatibilitást kimondó tételét nem kell magában venni, hanem kapcsolatban a nyomban rá következővel, mely azt mondja, hogy cáfolja meg a bécsi udvar, állítsa vissza az 1848-ki alkotmányt és tartsa meg, ekkor a nemzet elégedettnek érzendi magát, bármi legyen is Kossuth véleménye. Mit tesz e nyilatkozat más szavakkal? Nézetünk szerint nem egyebet, mint azt, hogy ha a bécsi udvar az 1848-ki alkotmányt csonkítatlanul visszaállítaná is, a nemzet bár megelégedettnek érzendi magát de az ő véleménye azért csak az marad, amit kimondott. Aki magyarul tud, ezt így fogja értelmezni. Ő nem azt mondja, hogy e véleménye megváltozik a 48-ks alkotmány csonkítlan visszaállításával, hanem csak azt, hogy a nemzet akkor elégedettnek érzendi magát. — A nemzet megelégedhetik, de a Kossuth véleménye nem változik. Erős hitünk, miként e tételeket Kossuth sem fogja máskép magyarázni. De nem is magyarázhatók máskép. E mondat: „bár mi legyen is az én véleményem“ némileg lehetőnek tartja, hogy ha a nemzet megelégedettnek érzendi magát, az ő véleményét figyelmen kívül is hagyhatná, melynek azonban az esetbeni változásáról szó sincs. A levelező szerint is tehát Kossuth az ő hitét és véleményét olyannak állítja föl, melyet az uralkodóházcsak a 48-ki alkotmány csonkítlan visszaállításával cáfolhat meg de csak is a nemzet irányában, amennyiben ez esetre a nemzet Kossuth véleményét nem fogná osztani, mely akkor is csak az maradna a mi most, hogy t. i. addig mig az osztrák dynastia uralkodik Magyarországban, az ország független nem lehet. Abban ha valaki arra hivja föl az uralkodó házat, hogy állítsa vissza a 48-ki törvényeket az utolsó betűig, csak ugyan mi sem látunk izgatást; — ebben midőn valaki azt mondja: a 48-ki alkotmány csonkitlan visszaállitásával is ugyan meglesztek elégedve s az én véleményemet nem osztjátok, de azért én még mindig azt mondom, hogy az osztrák ház uralma hazánk függetlenségével és önállásával incompatibilis — van-e lázitás ezt megítélni nem hozzánk tartozik s ezt kutatgatni nem is czélunk. Constatkozni akartuk csak az egyet hogy Kossuthnak az incompatibilitásróli hite és véleménye miáltal sem változtathatik meg, még a 48-ks törvények csonkítlan visszaállításával sem. A levelező által is idézett első, s az incompatibilitást magában foglaló tétel tehát önálló és befejezett, az határozott és nem feltételes politikai hitet mond ki. A második idézett tétel igaz fölszóllítás a 48-ki törvények csonkítlan visszaállítására, de ennek ismét az elsővel, annak alaptételével épen semmi összeköttetése nincs. Nem is ő elégszik meg a 48-ki törvényekkel, de azt hiszi a nemzet fog velük megelégedni. Nem képviseli tehát ő e törvényeket; nem az ezek fölötti megelégedésének, hanem a minden viszonyok közötti incompatibilitásnak ad kifejezést. Ő tehát ezen eszmét képviseli, ez neki politikai hite és meggyőződése. Ha már most, a levelező útmutatása szerint Kossuth leveléből egy másik tételt is idézünk, mely ezekkel szoros összeköttetésben van, azt hisszük, állításunk erősb alapokon fog nyugodni, mint nyugszik a levelezőé. E tétel pedig a következő: „a választásnak értelme csakis az lehet, hogy, közéletem politikai irányában és elveiben saját politikai irányukat és elveiket ismerik fel.“ Kossuth Lajos maga mondja tehát, hogy megválasztatásában az ő politikai elvei elfogadásának nyilatkozata nyert kifejezést, hogy aki rá szavazott az ő elveit fogadta el e szavazás által. Pedig mint kimutattuk az ő változhatlan politikai elve a incompatibilitás. És így bármit mondjon is a levelező, az érintett majoritási szavazás nem volt egyéb, mint nyilatkozat ez incompatibilitás mellett, mely demonstratióval csak egy eszmének szavaztunk bizalmat, melyet mindenkinek, ki e haza törvényeinek oltalma alatt él, roszalni és kárhoztatni kell. Mert a közrend veszélyeiről igen helyesen jegyzi meg Ranke a reformatio korabeli német történetében: „So lange beiden Streitigkeiten über die Staatsverwaltung die Grundlage der allgemeinen Überzeugung unerschüttert bleibt, haben sie eine so grosse Gefahr nicht. — Sobald aber . . . Meinungen die Herrschaft erlangen, die sich dem Bestehenden in seinem Wesen entgegensetzen, dann treten die grossen Gefahren ein.“ — De nekünk ezen veszélyekből eddig elég részünk volt, nem óhajtjuk, hogy ismét beálljanak, mondhatjuk és igy sem tetszhetett sem nem tetszhetett. Azt tudjuk, hogy háborút szült, melyben a tetszésnek nem valami nagy oka rejlik; bár lehet, hogy tettszetősége később látszott volna, ha egyszer hatását is éreztük volna. Csak combinálhatunk tehát a 48-ks alkotmány csonkítatlan fönállásának hatályáról, de tapasztalásból arról nem szólhatunk. A levelezőnek 48-ban nagyon gyerek embernek kellett lennie, vagy ő a 48-ki alkotmány alatt egészen mást ért, mint más ember fia, mert különben nem mondhatná, hogy a 48-ki alkotmány melletti Magyarországot láttuk, és az tetszhetett is. Nekünk volt részünk benne, de hogy amaz alkotmány normális hatását láttuk volna, nem Hogy mennyire lettek volna képesek a 48-as törvények, úgymint azok meghozattak az adott politikai és földiati viszonyaink közt függetlenségünket fönntartani, azt nem tudjuk, ez combinatio dolga; de így vagyunk most még a 67-kivel is, csak hogy mi erősen hisszük, miként ez utóbbival hazánk függetlenségét és önállóságát mennyire ezeket a mindenkor létező viszonyok egyáltalán megengedik, elérendjük, anélkül hogy föl lennénk jogosítva kimondani, miként az osztrák ház uralma Magyarország önállóságával és függetlenségével incompatibilis. —-*«s—-- Magyar törvényhatóságok. (Vége.) Az 1848. törvények elveinél fogva újjászületett törvényhatóságok nemcsak addigi közigazgatási és törvénykezési ügykörüket, hanem azon nagy fontosságú jogukat és kötelességüket is megtartották, melynél fogva az alkotmánynak őrei lévén, mint ilyenek annak saját körükben történt sérelmeit a király és hon iránt tartozó hűségnél fogva ő felsége és az országgyűlés elé terjesztik orvoslás végett, sőt az alkotmánynyal világosan ellenkező rendeletek esetében passiv ellenállást gyakorolnak, vagyis azok végrehajtását nem eszközük. A megyéknek e tekintetben eddig tanúsított eljárása (kivéve a törvényes határok túllépésének eseteit) szemlélteti azon politikai elv igazságát, hogy az egyéni akarat korlátlan uralma ugyan fényes és nagyszerűeredményeket teremthet, de csak intézmények uralmának erős védpajzsa alatt virágzik a szabadság. Az egyéni akarat uralma, ha erélyes, a „l’ état c’ est mei“ örvényébe sodorja az államot, ha erélytelen, a feloszlás gyászos jelenségeire vezet. De a századok jó és balszerencsés eseményei közt megedzett intézmények biztos alapjai a jog és jólétnek, biztos menedékei a fejedelem és nemzet megtámadott jogainak. Ily intézményt képeznek a törvényhatóságok, különösen a megyék, mint az alkotmány őrei, melyek sánczain belül elmondhatja a magyar ember: alias ego ium vidi ventos. Azonban a passiv ellenállásnak hazánkban soha sem volt és az ország politikai egységének megrontása nélkül sohasem lehetett azon értelme, mintha azt oly rendeletek ellenében, melyek törvényellenes minősége minden vitatkozást ki nem zárt, gyakorolni lehetett volna. A törvényhatóság ezen jogának túlterjesztése végeredményben a törvényhozó hatalommali összeütközést vonná maga után, mire nézve méltán kiált fel egy jeles államférfi, hogy ily esetben „adjon Isten győzelmet a törvényhozásnak, hogy fenntarthassa az egy nagy magyar hazát és ne engedje ötven- két apróságra felosztani!‘‘ Azonban másrészről a megyék, sőt általán a törvényhatóságoknak passiv ellenállási joga és kötelessége alkotmányos törvényes korlátok között kétségbe vonhatlan. Helye volna annak azon esetben, ha valamely felsőbb rendelet az ország sarkalatos törvényeiben foglaltató alapjogait sértené, melyekre az 1741: 8. szerint a koronázási oklevélbe a törvények értelme és gyakorlata iránt beigtatott záradék sem alkalmazható, vagyis, melyek értelme oly világos és kétségtelen, hogy minden vitatkozást feleslegessé tesz. Ily eset volna például a törvényhozó hatalomnak, törvényalkotás, eltörlés, (hiteles) magyarázás (authentica interpretatio) jogának országgyűlésen kívüli gyakorlása. Ily esetet képezne ujonczok-, pénz-, vagy termesztményekbeni segedelmeknek az országgyűlés és az 1867-ki 12. t. czikkben körülirt eljárás mellőzésének kivetése, kivéve az 1741: 22. által meghatározott azon esetet, midőn ellenségnek Magyarországbai váratlan berontása, vagy ezen országot közvetlenül érdeklő háború országgyűlés tartását s illetőleg az 1867: 12. körülirt eljárása lehetetleniteni, mert ily esetben a segedelmek ügyének