Pécsi Lapok, 1868. január-március (2. évfolyam, 1-26. szám)

1868-01-02 / 1. szám

1. szám. Január 2-án 1868. Pécs, II. Évfolyam. Megjelen hetenkint két­szer , vasárnap és csü­törtökön. Előfizetési ár : helyben h­ázhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt,­­/4 évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZAI ÉS TUDOMÁNYOS HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betüjlt sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban meg­jelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. B é l y e g d­í­j külön minden hirdetésért 30 kr. o. é. Kiad­ó-h­i­v­a­t­a­l Országút 5-dik szám. HETILAP.­­ Előfizetési fölhívás „PÉCSI LAPOK“ 1868-iki januar—martiusi folyamára. Midőn lapunk ez uj folyamára előfizetést nyitunk, ezt egyedül azon hitben teszszük, hogy közönségünk e lap hatása felől meggyő­ződve, annak fentartását hasznosnak, sőt szük­ségesnek hiszi. Eddigi működésünk meggyőzhette olva­sóinkat, hogy kitűzött irányunkhoz híven a közügynek tehetségünk szerint szolgálni ipar­kodtunk ; hazánk s vele városunk és megyénk jóléte, boldogsága, s a közös szabadság biztos fejlesztése lebegett szemeink előtt; koczkára tenni mit sem akarunk, nemzetünk lételével játszani s ezt ábrándos kísérletek tárgyává tenni bűnnek tartjuk. Hazánk önállósága és függetlensége, s mind az, mi ezt előmozdítja, fő czéljaink közé tar­tozik, kis körünkben e czél elérésére szerényen ugyan, de tántoríthatlanul működünk, s ha néha talán a hosszabb utat ajáljuk, azért tesz­szük, mert azt biztosabbnak gondoljuk. Nem hiszszük, hogy a magyar nemzet el­­különzött állást foglalhatna el világrészünk­ben. Tagjai vagyunk az európai népcsalád­nak, mit figyelmen kívül nem hagyhatunk ; e körülményt mint hatalmas tényezőt soha sem mellőzzük, ezzel számolunk mindig, s ha az eredmény tán némely vérmes remé­nyeket ki nem elégítene is, annak okai mi épen nem vagyunk; a viszonyok a mi haj­lamainknak is igen gyakran kényszerítőleg parancsolnak. A kezdeti ösvényen haladunk tehát ezután is, bátran, határozottan. Szövetkeztünk e czél­­ból új erőkkel, többen ígérték e czélra közre­működésüket, mi­által lapunk érdekességben csak növekszik. Olvasóink megelégedésének kiérdemlésére mit sem fogunk elmulasztani. Pécs, 1867. deczember hó 14-én. A „Pécsi Lapok“ szerkesztősége. Előfizetési feltételek helyben házhoz hordva és vidékre postán küldve, 1868-iki január 1-től mart. 30-ig 2 ft. „ jun. 30-ig 4 „ „ sept. 30-ig 6 ., „ decz. 31-ig 8 „ Előfizethetni a „Pécsi Lapok“ kiadó hi­vatalában, Pécs, országút 5-ik szám. Az elő­fizetési pénzeket bérmentesen kérjük bekül­detni. Azonfelül a t. ez. előfizetők kényelme te­kintetéből előfizethetni: Weidinger és fia, Valentin Károly, Weidinger Nándor könyvkereskedő, valamint Br­a­u­h­o­r­n­ An­tal, Le­elmer testvérek, Ob­er­may­er József és Böhm F. C. kereskedő uraknál is. A „PÉCSI LAPOK“ kiadóhivatala. Gyűlés Baranyai megyében a „népnevelési­ egyletek“ érdekében. Baán József kanonok, válaszol és ki­fejti, hogy már ez összejövetel és tanácskozás is eredménye a népnevelési egyleteknek, az érdekeltség, mely az eszme által hazaszerte keltetett, és ha elejénte nem oly szembeötlő is az eredmény, ez mindinkább nagyobbodni fog, mert mindig többen fognak fölötte ta­nácskozni. Ő az alakulásokat hitfelekezetek szerint óhajtja s hiszi lehetségesnek, és csak az által fog a tanszabadság megőriztetni, ha a hitfelekezetek lényeges befolyást nem gya­korolnak egymásra. Practicus hasznát pedig abban látja, hogy az alakult kisebb bizott­mányok a megyei bizottmánynyal fognak érintkezni, ez pedig magával a ministérium­mal leend összeköttetésben. Ki fog derittetni a tanítók állása, a tanoda mibenléte, a gyer­mekeknek tán hanyag iskoláztatása s több más, mely hátrányosan hat a tanügyre, a nevelésre; a bajok földerítése azok orvoslását fogja maga után vonni s így hiszi, hogy ál­dásosan fognak működni. Hogy csakis hit­felekezetek szerint alakulhatnak, arra a katho­­likusoknak irányul szolgálnak a nmélt. rangú. püspöki karnak tanácskozmányában megálla­pított iránypontozatok, melyeket idevonatko­­zólag föl is olvas. M­i­lt­é­n­y­i Miklós kénytelen ismételve fölszólalni a provocatio folytán, miután ő első fölszólalása alkalmával is a népnevelési­ egy­letek épen practicus oldalát és hasznát fejte­gette. Figyelmezteti, hogy a népnevelési­ egy­letek által a tanügyhöz szükséges adatok megszereztetnek, a hiányok fölfedeztetnek, ezek pótoltatni fognak és ahol szükségeltetik, kellő segítség is nyúttatik. Mindezek oly té­nyezők, melyek a népnevelési­ egyletek ala­kítása mellett szólanak. D­o­b­s­z­a­y Antal prépost-plébánosnak arra van észrevétele, miszerint a népnevelési­egyletek korántsem fogják a tan- és nevelés­ügyet ad calendas graecas relegálni, miután ezek más üdvös intézkedéseket sem zárnak ki, hanem épen avégre alakulnak, hogy a kérdéses ügyön hathatósan lendítsenek; nem fogják ugyan engedni a hitfelekezeteknek a kölcsönös beavatkozást, de azért nem aka­dályozzák, hogy ez ügy országossá váljék. Mindenesetre a hiányok és észlelt bajok pót­lása­­s orvosoltatására sokkal behatóbb és eredménydúsabbak lesznek a fölszólalások, ha ezeket nem egyesek teszik, hanem egyle­tek. Igaz, hogy az alakulási módozatok las­­san kint fognak kifejlődni, de eredményesen és biztosan. Vétségnek tartja a népnevelési­egyletek alakulását akadályoztatni s ő meg van győződve azok alakulásáról, csak alka­lom és mód nyuttassék erre; ez ügy teljesen ki fog fejlődni s rendszeresittetni. Ats Gedeon ref. lelkész a vitatkozásban első helyen véli megemlitendőnek, hogy el­­nökileg tétessék föl a kérdés: a népnevelési­egyletek mikép alakuljanak, hitfelekezetek szerint-e, vagy nem? Ha ez meg lesz állapítva, a hozzászólás biztosabb leendő irányt nyervén ez által a vitatkozás Elnök kijelenti, miszerint az előadott és kifejett nézetekből az világlik ki, hogy a népnevelési­ egyletek fölállítása szük­séges és azok megalakulása ellen alig nyilat­kozik valaki, sőt ezt már a megyei bizottmány határozottan ki is mondá: egy nagyobb, a jelen választmányt küld­vén ki, hogy azok megalakulása iránt kimerítő tervet nyújtson be a legközelebbi közgyűlésre s igy a kérdés csak is az alakulási módozatra vonatkozh­atik: váljon hitfelekezetek szerint alakuljanak-e a népnevelési egylek, vagy nem? A föltett kérdés szavazat által lett volna eldöntendő, de ez iránt határozott szándék nem nyilvánulván, a vitatkozás tovább foly­tattatok. Bánffay Simon, megyei főügyész, úgy látja, hogy két vélemény merült föl a vitat­kozások folytán: egyik a népnevelési­ egyle­tek megalakulását hitfelekezetek szerint óhajtja, a másik pedig az 1861. évi elabo­­ratumot kívánja életbeléptetni, érvényesí­teni. Parlagon nem hevert eddig sem a nép­nevelés ügye, mindenki megtette azt, amit tehetett és üdvösnek s hasznosnak talált; de minthogy az erők nem volának képesek min­dent megtenni, vagy néha nem is irányoz­tatak a szükségesek megtételére, innen a panasz mind a katholikusok­, mind a protes­tánsoknál. A hitfelekezeti felügyelőségekben nincs hiány, de mégsem bírták a panaszokat orvosolni, vagy azok elejét venni ez oldalról sem lehet. Nézete szerint, hogy a panaszok megszűnjenek és a bajok orvosoltathassanak, legczélravezetőbbnek tartja, ha a megyei bizottmány fölkéretik, hogy ez kebeléből egy felekezetesség nélküli központi tanügyi­bizottmányt nevezzen és­­ezt föl is ruházza végrehajtó hatalommal azon alapon, melyet az 1861-iki elaboratum jelöl ki. Ha ez elfo­­gadtatik, a népnevelési egyletek is fönállhat­­nak, melyek a tanügyi bizottmányhoz fordul­hatnak fölmerülő esetekben; igen természetes, hogy e központi tanügyi bizottmány a megyei bizottmánynak kellő időben megteendi jelen­téseit. Meggyőződése szerint csak így vár­hatni eredményt, mert a központi tanügyi bizottmány hatalommal ruháztatván föl a megyei bizottmánytól az illető főszolgabirót úgy a tanügyi bizottmányok elnökeit is a teendők teljesítésére hivatalosan is fölszólít­hatja. Ezen eljárást látja s hiszi legczélrave­zetőbbnek. Miltényi M. kifejti, hogy a megyének jogigénye van a felügyeletre nézve s azért, ha a megye saját kebeléből egy bizottmányt választ: ez felelős lesz a megyei­ bizottmány­nak. Ezen központi bizottmány volna termé­szetesen a fő mozgató erő; ebben a hitfeleke­zeteknek kellőn képviselve kell lenniök, míg ellenben a járásonkint alakuló albizottmányok hitfelekezetenkint volnának szervezendők és így a hitfelekezetek autonómiája is megőriz­tetnék. D­a­n­i­t­z Antal úgy vélekedik, hogy a jövőben fogja magát ez ügy kinőni s épen azért az üdvös czél elérése tekintetéből, ne tegyük a hitfelekezeteket vitatkozá­sunk tárgyává s épen e nézpontból indulva ki, óhajtja a választmány által azon elvet el­fogadni, hogy a népnevelési egyletek alakul­hatnak hitfelekezetek szerint is. S váljon az 1861-iki „Ideiglenes rendszabályok“ léptettessenek-e életbe? Ő is óhajtja ezt; de úgy, hogy a népnevelési egyletek is megala­kuljanak. Magukra a népnevelési egyletekre nézve az életbeléptetendő rendszabályok igen üdvösek leendőek. Frank József, megyei főjegyző, a vitat­kozás lényegét röviden egybefoglalva, a me­gye felügyelői joga mellett emel szót és föl­kérni indítványozza a megyei bizottmányt, hogy az 1861-iki rendszabályokat életbe lép­tesse s közöltesse a néppel annak kötelező pontjait. Ő ez intézkedéssel megegyeztethető­­nek véli a népnevelési egyletek alakulását is; de minthogy az ily egyletek alapszabályait, ha még oly üdvösek lennének is, a népre octrogálni nem lehet, véleményezi, hogy b.

Next