Pécsi Lapok, 1923. május-augusztus (2. évfolyam, 98-196. szám)
1923-06-08 / 127. szám
II. évfolyam. 127. szám. szitut «Ház» 30 Péntek, 1923. junius # SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: MUNKÁCSY MIHÁLYUTCA 10. SZÁM. * KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. SZERKESZTŐSÉGI TEL. 109. » KIADÓHIVATAL! TEL. 27. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAPI ELŐFIZETÉSI ÁRAK HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTAMI EGÉSZ ÉVRE — K, FÉLÉVRE — K, NEGYEDÉVRE - K. EGY HÓRA 620 KORONA. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT. ......................................... ■■mumm...mimihumininumn tainru A város gazdasági választmányának kétnapos ülése. Az útburkolati munkálatok módozatainak tárgyalása. A város gazdasági választmánya két napon át tartott ülésén elsősorban a Flórián-szobor ügye került megvitatásra. A bizottság arra az elhatározásra jutott, hogy feltétlenül új szobor felállításáról kell gondoskodni, annál is inkább, mert a mostani elhanyagolt állapotban lévő szobornak kijavítása nagyon is költséges volna. Azonkívül pedig rövid időre tolná csak ki a szobor teljes tönkremenését. A szükséges anyagi eszközök előteremtésében fontos tényező lenne a társadalom áldozatkészsége. Természetesen a város közönsége hivatalosan is tekintélyes összeggel járul az új szobor létesítéséhez. A gyűjtés befejezése után határozzák majd el, hogy a szobor anyagául egyszerű műkő, vagy márvány szolgáljon-e. Ezután a választmány az aszfaltburkolatok helyreállításának módozataival foglalkozott. A város területén körülbelül 40.000 négyzetméter aszfaltburkolású kocsiút van. Ebből 4000 négyzetméter helyreállításáról van szó. Az 53.000 négyzetméter gyalogjáróból pedig 6000 négyzetméternek az újraburkolása szükséges. A versenytárgyalások során beérkezett ajánlatok közül legelőnyösebb a budapesti Magyar Aszfaltgyár Rt. egységárak alapján tett ajánlata. Eszerint 1 négyzetméter 4 cm, vastag kocsiútburkolat 8307 koronába kerülne. A munkálatokra 30,460.000 korona igényeltetik. Ebből a kocsiútra 30,460.000, a gyalogjárókra 37,683.000 korona esik. A fennálló szabályrendelet értelmében a gyalogjáró burkolási költségét 740 háztulajdonos tartozná viselni, azonban az elhangzott felszólalások alapján a választmány úgy határozott, hogy ne a háztulajdonosok, hanem a város fedezze a költségeket. Egyúttal határozatra emelkedett, hogy a város berendezkedik aszfalt munkálatok házikezelésére.E célból két kazánnak és a többi szükséges eszközöknek beszerzéséről gondoskodni fognak. A kocsiút burkolásával kapcsolatban elkerülhetetlen a villamos vasút pályatestének kijavítása. Ez 27,17 millió koronát igényel. A most kopár Bercsényi utca burkolatának helyreállítását már 1922-ben tervezték. A mérnöki hivatalnak megbízást adott akkor a város, hogy tegyen javaslatot a legelőnyösebb anyag felhasználására. Számításba jött trachit, egész kockakő és mecseki fejkocka felhasználása, azonban tavaly a közgyűlés az aszfaltburkolást határozta el. A gazdasági választmány más anyag használatát javasolja. Ezzel 11.175.000 koronába kerülne az utca helyrehozása. A báró Bánffy Dezső- és Rét-utca, valamint a Máv. által a báró Bánffy Dezső-utcában létesített új lakótelepeket érintő utcák szabályozása és kiépítése 47.6 millió koronába kerülne. Ebből 16.2 millió az úttest kiépítési költségeire kellene, amely az érdekelt ingatlantulajdonosokat terhelné. A választmány arra az esetre, ha költségfedezetül megfelelő összeg áll rendelkezésre, a teljes javítási programok végrehajtását javasolja. 1923. évben a makadám burkolat a következő utcákban kerül javításra : Katalin-utca északi része, Farkas István-utca, Irányi Dániel-tér nyugati része, a külvárosi állomáshoz Vezető út, Légszeszgyár-utca, Zsinkó István-utca, Fehérváry-utca, Alsómalom-utca vasút alatti része, Majláth-tér északi része, Gyárutca, Scitovszky-tér a Littke-féle háztól a Ferencsekutcáig, Árpád-utca, Makár-utca a Hadapródiskola mögötti bukóig, Rókus-utca, Garay-utca, Vitéz-utca. Összesen 30.974 négyzetméter területen. 1924-ben javításra kerül összesen 14.176 négyzetméter terület. A Zsolnay Vilmos-utca nyugati részétől a Malomutcáig terjedő úttest kijavítása még ez évben eszközöltetik. Annál is inkább, mert a reáliskola épületébe költöző egyetem finom műszereit tönkretenné az elromlott úttestről folytonosan felszálló por. 4000 négyzetméter terület kijavítása szükséges. Szó volt ezen úttest megfelelő burkolása során kátránymakadámról és aszfaltról. Az előbbi 20 millióba kerülne, az utóbbi 60 millióba. Miután a városnak megfelelő fedezete nincs, a választmány javasolja az úttestnek jó minőségű gránittal, vagy bazaltkaviccsal való beterítését. ** A fix fizetésnek nyomorát meg kell szüntetni. — A nemzetgyűlés mai ülése. — Szilágyi Lajos beszéde a tisztviselő kérdésről. — Létminimumot a tisztviselők . . — A B) listások revíziója Budapest, június 7. A mai ülést12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök, Csetty Ferenc, a gazdasági" bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését a nemzetgyűlési képviselők részére megállapított jelenlegi díjak felemelése tárgyában. Ezután áttérnek a napirendre. Szilágyi Lajos megokolja indítványát. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a legbonyolultabb kérdés az, amelynél szót kér. Tulajdonképen nem is annyira a tisztviselőkérdésről, mint inkább a sélfizetésűekről kíván beszélni. Érti ez alatt a közalkalmazottakat, magánalkalmazottakat,nyugdíjasokat, nyugbéreseket, nyugdíjas özvegyeket és árvákat. Szólni kíván továbbá a hadirokkantakról, árvákról és özvegyekről is, akik nem tartoznak ugyan szorosan ebbe a kategóriába, de akikről gondoskodni kötelessége az államnak. Ennek a mozgalomnak nincs egyéb célja, mint a bajok megelőzésére való törekvés. A mozgalom eszközei a normális parlamenti út, a tárgyalás és meggyőzés fegyverei. Ezért folytattak tárgyalásokat a mozgalom vezetői már szünet alatt a kormányelnökkel és csak bizonyos kérdések előzetes tisztázása után jöttek a nemzetgyűlés színe elé. Meg vannak győződve arról, hogy csakis normális parlamenti megoldás lesz az egyedüli helyes út. Nem ért egyet Friedrich Istvánnal, aki azt tartja, hogy ezt a kérdést parlamenti úton megoldani nem lehet. Nem akarok ebből a kérdésből politikai tőkét kovácsolni, mert semmi nem könnyebb, mint ellenzéki álláspontot foglalni el és semmi sem nehezebb, mint alkudni tudni. (Helyeslés a kormánypárton.) Mozgalmuk rokonszenvet keltett a nyomorgók között és ellenszenvet mindazok között, akikre a fix fizetésűek nyomorának enyhítése újabb terhet róhat. A nyomor enyhítése nem lehet pártkérdés. Nagy örömmel vette a kormányelnök eljárását, hogy megtette a javaslatot ennek a kérdésnek napirendre tűzésére. Ezt a nyomort egy becsületes ember és párt sem használhatja ki agitációra. Akiken segíteni akarnak, nem tartoznak az ő táborukba, a választások alatt nagyrészt ellenük dolgoztak. Csak az emberiesség vezeti őket, amikor értük dolgoznak. Érdemeket nem akarnak szerezni, csupán az eredmény fontos nekik. Indítványa három részből áll: Ki akarja mondatni a kormánnyal azt, hogy a fix fizetésnek nyomorát a lehető legsürgősebben meg kell szüntetni. Megjelöli azokat a reformokat, melyek a kérdés megoldásánál szükségesek, az átmeneti intézkedésekkel együtt. Az átmeneti intézkedéseket ki kell terjeszteni az elbocsátottakra, aggokra és a nyugdíjasokra is. A tisztviselők legalább 12-féle illetményt kapnak, úgy, hogy maguk sem tudnak eligazodni. A törzsfizetés ma említésre sem érdemes, mert nem felel meg a munkás napi vagy órabérének sem. A törzsfizetést rendezni kell a mai viszonyoknak megfelelően. A kormány az úgynevezett rendkívüli segélyekkel operál, de ezek nem állanak arányban a régi törzsfizetéssel sem. Csak sürgősebbé teszi a segélyek rendezését, hogy a kormány már hónapokkal előre publikálja a segélyeket, de csak későb kapják meg a tisztviselők azokat. Ilyen rendszer csak húzása-vonása a megoldásnak. A kormányzattal való tárgyaláskor rámutattak erre. Meg meri kockáztatni azt, hogy a pénzügyminiszter maga sem merné kijelenteni, hogy biztos-e abban, hogy a márciusban elrendelt segélyt kifizették-e. Ismételten visszatér a törzsfizetés kérdésére és kéri, hogy a létminimumot adják meg. Egész sereg javaslattal tudna szolgálni a kormánynak. A postások azt ajánlották, hogy aztek napi árát vegyék tekintetbe a létminimum megállapításánál és ehhez alkalmazkodjanak a havi fizetéseknél. A másik megoldási metódus, hogy egy korona békebeli törzsfizetés után 2 kg. búza mai árát adják, a harmadik megoldási mód, hogy a békebeli fizetés 800-szorosát utalják ki, továbbá a buzaparitást vegyék alapul és végül az aranyparitást ajánlják, amely azonban véleménye szerint nem helyes, hiszen a legkisebb fizetéseknél ma is megvan ez és mégsem segít a helyzeten. Az aranyparitás a kisembereknél egyenesen visszafejlődést jelentene. Minden nyomor és elkeseredés oka a rettenetes adminisztráció. Kéri a kormányt, szervezzen jó adminisztrációt, hogy mindenki pontosan kapja meg fizetését. Csak így lehet a kérdést megoldani. Azután a családi pótlékok kiutalása körül felmerülő igazságtalanságokat és aránytalanságokat teszi szóvá. A családi pótlékoknak a megélhetési viszonyokhoz kell aránylaniuk. Ezeket pontosan és bőkezűen kell szabályozni. Az érdekeltek egyik kategóriája a mostani összegnek 50-szeresére kéri felemelni a családi pótlékot. Azután a lakásrendezések kérdésével foglalkozik. A lakásrendeletet elhibázottnak mondja. A kormány új lakpénzeket állapít meg, holott ezeket az 1893 : IV. és az 1908 : XVII. tc. szabályozza. A lakáspénz a rendeletnek egyik igazságtalansága, amelyet a férj és női alkalmazottakkal szemben gyakorolnak, t. i. megszüntetik azon női alkalmazottaknak lakáspénzét, akiknek férjük van, nem tekintve azt, hogy ez keresetképes-e, vagy sem, vagy milyen állásban van. A kormánynak kötelessége ezt az intézkedést hatályon kívül helyezni. A bijnokok ismételten kérték a kormánytól, hogy lakáspénzt rendszeresítsenek számukra. A lakáspénzeket a lakbérviszonyoknak megfelelően kell megállapítani. A természetbeni ellátással kapcsolatban rámutat arra, hogy noha pontosan megállapítja, hogy mi a tisztviselők kívánsága, az egyik a kedvezményes ellátás fentartása mellett van, a másik ellene. A kormány a vidéken már a szavazást is elrendelte e kérdésben, de balkezű intézkedés folytán az őszinte akarat megnyilvánulását lehetetlenné tették. Sok a panaszuk a tisztviselőknek a köztisztviselők fogyasztási szövetkezete ellen is és a legnagyobb része rossz szemmel nézi, hogy a köztisztviselők fogyasztási szövetkezete igazgatóságában tényleges államtitkárok ülnek. Kéri a pénzügyminisztert, hogy amíg a tisztviselők végleges fizetésrendezés meg nem történik, ne vonja meg tőlük a kedvezményes ellátást. Visszaélések történtek a cipő és ruhaellátás körül is, mert akik közelebb voltak a központhoz, inkább részesültek kedvezményben. Külön kíván még foglalkozni a vasutasok kérdésével. Külön akar szólni a vasúti kedvezmények megvonásáról, amely mérhetetlen elkeseredést szül. A kedvezményes utazási jegyek helyett félős, hogy havi bérletjegyeket adnak ki.Nagy elkeseredést szült az az intézkedés is,hogy a nem állami tanerőktől és dijnokoktól megvonták a vasúti kedvezményt. Javasolja, hogy állítsák vissza rendeleti után az 1922. évben meglévő állapotokat. A kiküldetési díjakkal kapcsolatban konstatálja, hogy azok igen csekélyek, úgy, hogy még a költségeket sem tudják fedezni. A háborút már egyszer likvidálni kellene. A múlt nemzetgyűlés kimondotta, hogy a hadviseltek az itthonmaradottakkal előnyben részesítendők. Újból törvényhozási úton kellene rendezni a hadviseltek ügyét és pedig, hogy a harctéren voltak összfizetése mindig magasabb legyen az ugyanolyan rangban lévő, de itthon maradt tisztviselőénél. Külön meg kell emlékezni az ügyészi és bírói díjakról, amelyek nevetségesen csekélyek és alig tesznek ki két-három ezer koronát. Az államnak az érdeke, hogy ezeket az embereket felelősségteljes munkájuknak megfelelően honorálják. A betegsegélyezési járulékoknál ugyanez a hiba áll fenn. Az államrendőrségi tisztviselők sérelmeit is orvosolni kell, hogy ezek minden káros befolyástól mentesek legyenek. A börtönőrök a rendőrökkel egyenlő elbánást kívánnak. Ezután felsorol néhány különleges kívánságot. A nem állami tanerők kívánják, hogy az állami tanerőkkel egyforma elbánásban részesüljenek. Részletesen felsorolja ezután a vasutasok, fűtők, mozdonyvezetők és vasúti tisztviselők kívánságait. Ezek sérelmeit azért hozza fel, nehogy fennmaradjon az a látszat, amely néhány napilap közlése nyomán támadt, hogy az ellenzék megegyezésre jutott a kormánnyal. Az igaz, hogy több kérdésben sikerült a kormányt meggyőzni, de vannak még kérdések, amelyekben a kormány nem helyezkedett az ellenzékkel közös alapra. Az ellenzék" azonban megragad minden eszközt, hogy a kormányt ezekben a kérdésekben is meggyőzze. A magántisztviselők súlyos helyzetét teszi ezután szóvá. Ezek kívánságait abban óhajtja összefoglalni, hogy mielőbb terjesszenek be törvényjavaslatot viszonyaik rendezéséről. A kereskedelmi minisztériumban kidolgozás alatt áll ilyen törvényjavaslat, de még az utolsó simítások szükségesek rajta. Azért is sürgős ez, mert vannak magántisztviselői kategóriák, amilyen a biztosítási intézetek, a pénzintézeti központ, amelyek alkalmazottai a szociáldemokraták keretébe tartoznak és onnan irányítják őket. Ismerteti a keresztényszocialista magántisztviselők kívánságait. E tekintetben a munkaidő és a munkaszünet rendezéséről szóló törvényjavaslat mielőbbi beterjesztését sürgeti, valamint a balesetbiztosításnak törvényhozási úton való behozatalát. öt perc szünetet kér, amit az elnök megad. Szünet után Szilágyi a B. listások kérdésével foglalkozik. A B. listások revíziója határidejének december 31-ig való kitolását kéri, követeli az összes elbocsátott hadirokkantak és özvegyek visszavételét. Az elbocsátott tisztviselők elhelyezéséről gondoskodni kell. Állítsanak fel munkaközvetítő és pályaközvetítő hivatalokat. A földbirtokreform is gondoskodik az elbocsátott alkalmazottakról. A kormány a tisztviselők létszámapasztásával állandóan a takarékosságra hivatkozik, pedig úgy áll a dolog, hogy amikor a tisztviselők egyötödét elbocsátják, az így keletkezett összeg egy tizedét sem teszi ki annak, amellyel a tisztviselők kellő dotálását meg lehetne oldani. Külön fel kell hívni a kormány figyelmét arra, hogy szakembereket ne bocsásson el. Az elbocsátott tisztviselők felemelt fővel távozhassanak, mint áldozataik az időknek és ne legyenek megbélyegzett emberek. Ugyanabból a családból csak egy egyént lehessen elbocsátani. Ezután szóvá teszi, hogy a nyugdíjasok nem is részesülnek rendkívüli segélyekben a mai adminisztráció miatt. A menekült tisztviselők sorsa szintén orvoslásra vár. Még egyszer figyelmezteti a kormányt, hogy kötelességét teljesíti, amikor jobb megélhetést biztosít a tisztviselőknek. Az elkeseredést, amely ezekben a tisztviselőkben él, nem szabad fokozni. Csak hódolattal lehet beszélni a tisztviselőkről, akik megteszik kötelességüket és nyugodtan tűrik a nyomort. Az elkeseredés okát nem lehet csak a forradalomban keresni, hanem a kormányban és a nemzetgyűlésben is. A múlt napokban nagy erővel nyilvánult