Pécsi Lapok, 1923. május-augusztus (2. évfolyam, 98-196. szám)

1923-07-25 / 166. szám

II. évfolyam. 166. szám. 18áfoss szám ára 50 kord­«». Szerda, 1923. julius 25. PÉCSI LAPOK I rm •9MW&SZJZX&. VCZMLCSWTWSJL. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: MUNKÁCSY MIHÁL­Y­­UTCA 10. SZÁM« « KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. SZERKESZTŐSÉGI TEL. 109. * KIADÓHIVATALI TEL. 27. FÜGGETLEN POliTIJCA! NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN 1 HÓRA 1100 K., 8 OLDALAS LAP ÁRA 80 KORONA, 4 OLDALAS LAP ÁRA 50 KORONail fo~ir»-£»Rfigjareagg''K A­ kisebb malmok súlyos helyzete. A rövid idővel még elképzelhet­etlen magas lisztárak után ítélve azt hih­etné a fogyasztó, hogy a malmok hozama szerencsétlen országunkban szá­mokban ki sem fejezhető. A tényleges helyzetnek más képét adja egy a napokban a földmivelésügyi miniszterhez köz­elálló részről elhangzott következő interpelláció: Tankovics János: T. Nemzetgyűlési A kis­molnárok a sérelmes kontingens kivetése miatt, me­lyet körülbelül már tíz éve viselnek, több ízben deputációztak. Magam is vezettem küldöttséget a miniszterelnök úr és a közélelmezési miniszter úr elé, hogy ezt a sérelmes kontingenst törölje el a kor­mány, annál is inkább, mert Európa minden álla­mában el van törölve, még Németországban is, ahol pedig sokkal rosszabb a valuta, mint nálunk. Kér­tük ezt azon címen is, hogy a kormánynak és minden törvénynek ez egyenlő teherviselés elve alapján kell állnia, már­pedig ez az ipar erején túl van sújtva. A kormány magas képzettsége, szellemi tudása dacára is gyakorlati tudással nem rendelkezvén, igen téves és sérelmes hibákat követ el. Csak egyet hozok fel. A kormány, illetve a közélelmezésügyi minisztérium azon az alapon akart a múltban igaz­ságos kivetést csinálni, hogy bekéri a vetési statisz­tikát és a szerint adóztatja meg a molnárokat, hogy milyen volt az illető vidéken a búza és a rozsvetés, azonban elfelejti azt, hogy a kisgazda, akinek 4 - 5 hold vetése van, amelyből egy hold, vagy másfél hold a rozs, ezt kukoricával pótolva megőrölteti kenyérnek, ellenben ha van neki eladó termése, azt búzában adja el, a cselédség pedig egy negyed részét kapja búzában annak, amit rozsban kap, így nem lehet igazságos a vetési statisztika alapján való kivetés, és így ezen címen nagy sérelmek történnek. De sérelmek történnek egyébként is. Az idei sérelem az, hogy a kormány a kontingens 60%-át akarja megtéríteni olyképen, hogy a hivatalos ár 60%-át akarja kifizetni. Egy malom, mely 7 vagont keresett a múlt évben, 20.000 koronájával számítva métermázsáját, 14 milliót keresett. Az egyenlő teher­viselés alapján kellett volna fizetni ennek a malom­nak 420.000 korona forgalmi adót, ezzel szemben kivetettek rá 3 vagon gabonát, ami hat millió koroná­nak felel meg, a három vagonra a hivatalos ár alapján nem kapott egészen 900.000 koronát, vagyis 5.100.000 koronát kellett fizetnie. Ez olyan sérelem, melyet a malmok hova to­vább tűrni nem tudtak és Somogy, Tolna és Baranya megyék molnárai összejöttek Dobóváron gyűlésre. Én is ott voltam, tudtam, hogy mit akarnak elhatá­rozni, kértem, hogy ne határozzanak hirtelen, inkább próbálkozzanak újabb kérelemmel. De nem használt semmi. Elhatározták, hogy másnap bezárják malmai­kat. Ez a három vármegyében meg is történt. Ebből igen nagy kár származik. Ha volna is itt-ott keres­kedelmi malom, amely beváltaná a gabonát és lisztet adna érte, 20—30 kilométert kell az embereknek, megtenniök és drága fuvart fizetniük. Egyes üzemek így nem tudtak exiszlálni. A búza kétszeres drágu­lásával szemben a szén, a selyem, az olaj és más cikkek ára háromezerszeres, nincsen tehát indokolva, hogy a malomiparra ilyen súlyos adót rónak, így van az, hogy beszüntették a molnárok az üzemei­ket, amiből általános kár származik. Nem akarom a nemzetgyűlés idejét és türelmét tovább igénybe venni és ezért a következő interpellációt terjesztem még egyszer a közélelmezési miniszter elé és amennyi­ben erre sem kapok érdemleges választ, a miniszter­­elnököt fogom interpellációmmal fölkeresni. Interpellációm a közélelmezési miniszter úrhoz a következő: (olvassa): 1. Van-e tudomása a köz­élelmezési miniszter úrnak arról, hogy a folyó évre a vámőrlő malmokra vonatkozólag tervezett kontin­­gentális szerződés a vámőrlő malmokra nézve elvisel­hetetlen, olyannyira, hogy a legtöbb vámőrlő malom üzemét folytatni nem képes és így a dunántúli mal­mok egy olyan konklúzióra jutottak, hogy mind­addig, míg a közélelmezési miniszter úr olyan hatá­rozatot nem hoz, hogy a hatósági ellenőrzés alól a malmokat feloldja, üzemüket folytatni nem fogják ? 2. Tudja-e a közélelmezési miniszter úr, hogy ezáltal az ország közélelmezése erősen szenved és ép a legszegényebb mezőgazdasági munkások és kis­emberek lesznek sújtva súlyosan, mert megtermelt, vagy nehéz munkával megkeresett gabonájukat fel­őröltet­ni csaknem képtelenek lesznek ? 3. Igaz-e, hogy a közélelmezési miniszter úr maga is kijelentette, hogy az őrlési adó igazságtalan és ha igaz, miért nem tesz a közélelmezési miniszter úr aziránt intézkedést, hogy az őrlési adó eltöröltessék. 4. Mivel magyarázza a közélelmezési min­iszter úr, hogy a fentiek tudatában mégis akarja kötelezni a vámőrlőmalmokat, hogy azok kontingensüket az átlagár 60 százalékáért beszolgáltassák, ami egyenlő azzal, hogy a vámőrlő malmok üzemükre a szén, továbbá egyéb üzemi, anyagi és a gabonaárak között előállt disparitás folytán egyenesen ráfizessenek és ezáltal a különben is megrongált anyagi helyze­tüket véve tekintetbe, egyenesen a csődbe kerget­­tessenek ? 5­ Igaz-e az, hogy milliárdos tőkékkel rendel­kező nagymalmok az államtól valorzálatlan hitelek révén sok milliárdos ajándékban részesültek, igaz-e továbbá, hogy ezen nagymalmok nemcsak ezen állami ajándék révén, de mert az őrlési adót teljesen a fogyasztóközönségre hárítják át , mert a liszt­árakat eddig teljesen szabadon állapították meg, olyan horribilis hasznokra tettek szert, ami őket meg nem illette, míg ellenben a vámmalmokat már a tavalyi kontingentálással is csaknem teljesen tönkretették ? 6. Hogyan magyarázza a közélelmezési minisz­ter úr, aki theóriában kijelentette, hogy a kisexisztenciákat pártolja, hogy ebben az esetben a milliárdos vállalatok mellé állott, szemben azokkal a vámőrlőmalmokkal, amelyek 10 év óta igen nagy áldozatokat hoztak az ellátatlanok és a köz érdekében s tudja-e a közélelmezési miniszter úr, hogy amennyi­ben a nagymalmok őrlési adóját csak 1%-kal fel­emelné, úgy nem volna szükség a vámmalmok kontin­­gentálására sem, mert ugyanazt a gabonamennyi­­séget azoktól a nagymalmoktól is beszedhetné, amelyek a tavalyi évben az államtól milliárdokat kaptak a valorizálatlan hitelek révén és amelyek ezt a terhet elbírták, míg ellenben a vámőrlő malmok legnagyobb része a saját és a munkásai részére szükséges gabona mennyiséget nem képesek megkeresni ? 7. Tudja-e a közélelmezési miniszter úr, hogy az őrlési adótörvényt, mint igazságtalant, már Európa minden államában megszüntették, még Németország­ban is, amelynek financiális viszonyai a mieinknél is sokkal rosszabbak ? 8. Hajlandó-e a fentiek figyelembevételével a közélelmezési miniszter úr eddigi álláspontját revízió alá venni és a vámmalmokat abba a helyzetbe hozni, hogy üzemüket folytassák, amire az ország legszegé­nyebb osztályának érdekében feltétlen szükség van. Az interpellációra a miniszer még nem vála­szolt, de mennyire helyesek Trankovics képviselő följegyzései, mutatja egyrészt, hogy a somogymegyei malmok mind megálltak és Tallián Andor alispán távirati körrendeletet intézett a megye összes fő­bíróihoz, intézkedjenek, hogy a malmokat azonnal helyezzék üzembe, mert ellenkező esetben a renitens malmokat kénytelen lesz a miniszteri rendelet értel­mében igénybe venni. A malmok súlyos helyzetének igazolására szol­gál a baranyamegyei kémesi hengermalom egy üzem­­napi kiadása : Napi szénfogyasztás a Pécs-szabolcsi bányából Kémesig 9 g a 6000 K-val 54.000, Befek­tetett tőkekamat jegybank kamatláb szerint 18% 14.800, 15 főnyi személyzet napi fizetése 51.000, 4 kg, gépolaj fogyasztás­a 1200, 4800, tűzbiztosítás 6000, gépek kopása, avulása, szitaselymek, gépszijak pótlása, hengerek rovátkolása stb. 6500, Jövedelem, pót és állami adók 3500, 1 pár fogat fentartási költ­ségei, bognár, kovács, szíjgyártó 5000, telefon elő­fizetés és interurbán költségek 1000, nőtlen hivatal­nok és munkások részére fentartott háztartás 2000 K Egy napi összes kiadás 148.600 K. Naponként őrlet­t malom 50 %-át, melynek vámja 5 gá 40.000, 200.000 Ennek 40%-a az állam részére leadandó 80.000 , 120.000. Egy napi deficit korona 28.600. Nem lévén okunk e számok helyességében ké­telkedni, be kell látni, hogy ilyen körülmények között üzemet fentartani csak ideig-ők­ig lehet, míg a tulaj­donos tartalékai ki nem merülnek. Viharos ülés — személyes kérdések. Az Ulain-ügy tisztázása a bíróság dolga. — Az egész magyar büntetőjog reformja küszöbön van. — A nagybankok érdeke, hogy előkelő állami közfunkcionáriusokat lekenyerezzenek. — A polgári iskolai tanárok helyzete a tanítókénál is rosszabb. Budapest, július 24. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Elnöki bejelentése után Kiss Menyhért személyes kérdésben szólal fel. Hivatkozik Fábián Béla felszólalására, amelyben azzal vádolta meg őt, hogy ingyen rész­vényt kapott. A megtámadtatás első pillanatában annyira zavart volt, hogy nem tudta megmondani a helyes tényállást. Azért szólal fel most újólag. Annak idején atyai örökségét kikapva, Horánszky, Bugyi és Dréher képviselőtársait kérdezte meg, hova fek­tesse pénzét. Mind a hárman adtak neki tanácsot, azonban egyiküket sem bízta meg azzal, hogy rész­vényeket vásároljon. Július 5-én Dréhr Imre, a Lloyd Bank igazgatója levelet adott át neki a Ház folyosó­ján és arra kérte, vegye meg tőle a megvásárolt Újságüzem részvényt. Sejtelme sem volt, milyen érdekeltség van e mögött a papír mögött és 24 órán belül ki is fizette a papír árát. Figyelmezteti Fábiánt, hogy politikai működését folytatni akarja a kisza­bott irányban. Fábián Béla személyes kérdésben akar felszólalni, de az elnök nem adja meg neki a szót, minthogy sze­mélyében senki nem támadta meg. Nemes Bertalan, az igazságügyi bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését Ulain Ferenc elleni bűnvádi eljárás megindítására adandó felhatalmazás tárgyában. Ulain nem nevezett meg egyetlen képviselőt sem, tehát a nemzetgyűlés összességének kötelessége kideríteni, melyik képviselő fogadta volna el az ilyen borravalót. Egyetlen út az ügy tisztázására, hogy bíróságnak adjuk át az ügyet nyilvánosan való tárgyalás végett, az eljárást azonban a nemzetgyűlés felhatalmazása nélkül megindítani nem lehet. Azért a bizottság javasolta, hogy adja meg a nemzetgyűlés az igazságügyminiszternek a felhatalmazást a bűn­­vá­di eljárás megindít­ására. Ezután Nagy Emil igazságügyminiszter szólal fel. Fentart­ja álláspontját, amit ebben a szerencsét­len esetben kifejtett. Ulain Ferenc felszólalása után fentart­ja magának ezt, mert az a beállítása, amelyben ezeket a dolgokat elmondta, alkalom lehet arra, hogy a közönség előtt aláássa a nemzetgyűlés tekintélyét. Ezt az ügyet sem agyonhallgatással, sem bármilyen elsülyesztéssel elintézni nem lehet. Oda kell vinni a független bíróság elé. A képviselők megnevezésével a kérdés jogilag átalakult, de ezzel éppen nem érik el azt, hogy a nemzetgyűlés összességéről elháríthassuk azt a vádat, amely ennek folytán terheli a nemzet­gyűlést, mert Ulain nem nevezte meg az érdekelt képviselőket. Amióta Ulain vádja elhangzott, ő érint­kezésbe lépett saját embereivel is, továbbá a ban­kokkal. Nem sajnálta a fáradtságot, hanem felkereste mindazokat az előkelő személyeket, akik kaptak a bankoktól leveleket, akik megbotránkozva utasí­tották vissza a vádat, őszintén közli azt a tapasz­talatát, miszerint személyesen meggyőződött arról, hogy ilyen levelek léteznek és hogy előkelő közfunk­cionáriusok kaptak ilyen leveleket a bankoktól. Eseteket tud, amikor méltóságos urak levelet kaptak a következő formában: Van szerencsénk Méltósá­goddal tudatni, hogy számlája javára ilyen és ilyen részvényt irtunk és ilyen és ilyen részvénnyel szám­láját megterheltük. Holott az illetőnek semmiféle személlyel a világon előzőleg nem volt, sem közvetve, sem közvetlenül összeköttetése, megbízást nem adott, ő erkölcsi és jogi felfogása szerint ebből az eljárásból igenis megállapítja a vesztegetés szándékát. A bün­tető törvénykönyv körülbástyázza a köztisztviselők I megvesztegetésének kérdését, azonban a képviselők I megvesztegetése kérdéséről mélyen hallgat, pedig felmerült a múltban ilyen eset. Ezen sürgősen segíteni kell. E tekintetben bejelenti, hogy az erre vonatkozó reformtörvény már készen van, a minisztertanácson is keresztülment és ennélfogva az egész magyar büntetőjog reformja küszöbön áll. Rámutat arra, hogy közfunkcionáriusok megvesztegetése bűncselekmény, ellenben ha képviselőt akar valaki megvesztegetni, az nem bűncselekmény, mint ahogy Ulain képviselő egyrészt képviselőket, másrészt közfunkcionáriusokat vádolt meg. Kijelenti, hogy a tegnapi napon a kir. ügyészségnek kifejtette felfogását, amit szó szerint elolvas, (olvas). Természetesen, miután a büntető törvénykönyv 450. §-a szerint vesztegetési vétség tényálladéka megkívánja azt, hogy az az illető köz­­hivatalnoknak azon célból tétessék, hogy ez által meg­szegje kötelességét. Ezen tényálladék mellett a fent említett eljárás alkalmazható. Nem lehet kétségbe vonni azt a tényt, hogy a nagybankok a jelen hely­zetben eminens érdeke fűződik ahhoz, hogy előkelő állami közfunkcionáriusokat lekenyerezzenek,illetőleg saját maguk közgazdasági pozíciójukat pénzügyi érdekeik szerint őket esetleg olyan cselekedetre han­golják, amelyek közvetve, vagy közvetlenül köte­lességük megszegésére indítja. Ennek folytán a kö­rülmények mérlegelése alapján úgy érzi, hogy azon eljárás, ha minden néven nevezendő előzőleg üzleti összeköttetés nélkül éppen az állami tisztviselőknek és nagyösszegű anyagi nyereséget ígérnek, összefüggésbe hozható a hivatali ténykedéssel, hogy a maga részéről vállalja azt a felf­ogást, hogy az egész tényálladék a büntető törvénykönyv szakaszába ütköző veszte­getési tényálladékba bele­foglalható. Nincs abban a helyzetben, hogy szenzációt csináljon, amit esetleg később nem tudna jóvátenni. Nem tud egyetlen esetet sem olyant, amelyben közfunkcionárius, vagy képviselő a kapott leveleket vissza nem utasították volna. Ennek folytán ő az ügyészségnek azt az uta­sítást adta, hogy a büntető perrendtartás vonat­kozó szakasza értelmében az ügyet adja át a vizsgáló birónak és kívánja azt, hogy a vizsgáló biró a leirat­ban foglaltak alapján a nevezett bankoknál nézze meg az illet­ő kont­ókat és amennyiben közfunkcionárius nevét találná az illető kontókon, vizsgálja meg a levelezést közte és a bank között. Amikor megtudta, a tényállást, azonnal felkereste a miniszterelnököt és közölte vele­­ a miniszterelnök helyeselte lépéseit és hozzájárult említett lépéseihez, tehát nemcsak az ő eljárása ez, hanem a kormányé is ,ennek folytán kér mindenkit, aki politikai szenzációt akar ebből az ügyből csinálni és nem az igazságot akarják kideríteni, hogy ha bármi néven nevezendő adataik vannak, ne itt a nyilvánosság előtt tárják fel, hanem neki és a vizsgáló­bírónak adják át. Szünet után Friedrich István szólal fel : Kül­politikai kérdésekkel, elsősorban Törökország hely­zetével kíván foglalkozni. Csodálja a török admi­nisztráció egyszerűségét. A külügyminisztériumban mindössze 26 tisztviselő van, egyetlen rendkívüli meghatalmazott miniszter sincs és mégis óriási sikereket értek el, úgy, hogy ma mindenki Angola felé tekint. Nekünk követünk és konzulunk sincs Törökországban, sőt megbízottunk sincs. "Végül arra hívja fel a kormány figyelmét, hogy Konstantinápoly katonai kiürítése már csak hetek kérdése. A győzelmi ünnepélyen a magyar nemzetgyűlésnek képviseltetnie kell magát s erre vonatkozólag konkrét indítványt

Next