Pécsi Lapok, 1923. május-augusztus (2. évfolyam, 98-196. szám)
1923-07-25 / 166. szám
II. évfolyam. 166. szám. 18áfoss szám ára 50 kord«». Szerda, 1923. julius 25. PÉCSI LAPOK I rm •9MW&SZJZX&. VCZMLCSWTWSJL. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: MUNKÁCSY MIHÁLYUTCA 10. SZÁM« « KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. SZERKESZTŐSÉGI TEL. 109. * KIADÓHIVATALI TEL. 27. FÜGGETLEN POliTIJCA! NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN 1 HÓRA 1100 K., 8 OLDALAS LAP ÁRA 80 KORONA, 4 OLDALAS LAP ÁRA 50 KORONail fo~ir»-£»Rfigjareagg''K A kisebb malmok súlyos helyzete. A rövid idővel még elképzelhetetlen magas lisztárak után ítélve azt hihetné a fogyasztó, hogy a malmok hozama szerencsétlen országunkban számokban ki sem fejezhető. A tényleges helyzetnek más képét adja egy a napokban a földmivelésügyi miniszterhez közelálló részről elhangzott következő interpelláció: Tankovics János: T. Nemzetgyűlési A kismolnárok a sérelmes kontingens kivetése miatt, melyet körülbelül már tíz éve viselnek, több ízben deputációztak. Magam is vezettem küldöttséget a miniszterelnök úr és a közélelmezési miniszter úr elé, hogy ezt a sérelmes kontingenst törölje el a kormány, annál is inkább, mert Európa minden államában el van törölve, még Németországban is, ahol pedig sokkal rosszabb a valuta, mint nálunk. Kértük ezt azon címen is, hogy a kormánynak és minden törvénynek ez egyenlő teherviselés elve alapján kell állnia, márpedig ez az ipar erején túl van sújtva. A kormány magas képzettsége, szellemi tudása dacára is gyakorlati tudással nem rendelkezvén, igen téves és sérelmes hibákat követ el. Csak egyet hozok fel. A kormány, illetve a közélelmezésügyi minisztérium azon az alapon akart a múltban igazságos kivetést csinálni, hogy bekéri a vetési statisztikát és a szerint adóztatja meg a molnárokat, hogy milyen volt az illető vidéken a búza és a rozsvetés, azonban elfelejti azt, hogy a kisgazda, akinek 4 - 5 hold vetése van, amelyből egy hold, vagy másfél hold a rozs, ezt kukoricával pótolva megőrölteti kenyérnek, ellenben ha van neki eladó termése, azt búzában adja el, a cselédség pedig egy negyed részét kapja búzában annak, amit rozsban kap, így nem lehet igazságos a vetési statisztika alapján való kivetés, és így ezen címen nagy sérelmek történnek. De sérelmek történnek egyébként is. Az idei sérelem az, hogy a kormány a kontingens 60%-át akarja megtéríteni olyképen, hogy a hivatalos ár 60%-át akarja kifizetni. Egy malom, mely 7 vagont keresett a múlt évben, 20.000 koronájával számítva métermázsáját, 14 milliót keresett. Az egyenlő teherviselés alapján kellett volna fizetni ennek a malomnak 420.000 korona forgalmi adót, ezzel szemben kivetettek rá 3 vagon gabonát, ami hat millió koronának felel meg, a három vagonra a hivatalos ár alapján nem kapott egészen 900.000 koronát, vagyis 5.100.000 koronát kellett fizetnie. Ez olyan sérelem, melyet a malmok hova tovább tűrni nem tudtak és Somogy, Tolna és Baranya megyék molnárai összejöttek Dobóváron gyűlésre. Én is ott voltam, tudtam, hogy mit akarnak elhatározni, kértem, hogy ne határozzanak hirtelen, inkább próbálkozzanak újabb kérelemmel. De nem használt semmi. Elhatározták, hogy másnap bezárják malmaikat. Ez a három vármegyében meg is történt. Ebből igen nagy kár származik. Ha volna is itt-ott kereskedelmi malom, amely beváltaná a gabonát és lisztet adna érte, 20—30 kilométert kell az embereknek, megtenniök és drága fuvart fizetniük. Egyes üzemek így nem tudtak exiszlálni. A búza kétszeres drágulásával szemben a szén, a selyem, az olaj és más cikkek ára háromezerszeres, nincsen tehát indokolva, hogy a malomiparra ilyen súlyos adót rónak, így van az, hogy beszüntették a molnárok az üzemeiket, amiből általános kár származik. Nem akarom a nemzetgyűlés idejét és türelmét tovább igénybe venni és ezért a következő interpellációt terjesztem még egyszer a közélelmezési miniszter elé és amennyiben erre sem kapok érdemleges választ, a miniszterelnököt fogom interpellációmmal fölkeresni. Interpellációm a közélelmezési miniszter úrhoz a következő: (olvassa): 1. Van-e tudomása a közélelmezési miniszter úrnak arról, hogy a folyó évre a vámőrlő malmokra vonatkozólag tervezett kontingentális szerződés a vámőrlő malmokra nézve elviselhetetlen, olyannyira, hogy a legtöbb vámőrlő malom üzemét folytatni nem képes és így a dunántúli malmok egy olyan konklúzióra jutottak, hogy mindaddig, míg a közélelmezési miniszter úr olyan határozatot nem hoz, hogy a hatósági ellenőrzés alól a malmokat feloldja, üzemüket folytatni nem fogják ? 2. Tudja-e a közélelmezési miniszter úr, hogy ezáltal az ország közélelmezése erősen szenved és ép a legszegényebb mezőgazdasági munkások és kisemberek lesznek sújtva súlyosan, mert megtermelt, vagy nehéz munkával megkeresett gabonájukat felőröltetni csaknem képtelenek lesznek ? 3. Igaz-e, hogy a közélelmezési miniszter úr maga is kijelentette, hogy az őrlési adó igazságtalan és ha igaz, miért nem tesz a közélelmezési miniszter úr aziránt intézkedést, hogy az őrlési adó eltöröltessék. 4. Mivel magyarázza a közélelmezési miniszter úr, hogy a fentiek tudatában mégis akarja kötelezni a vámőrlőmalmokat, hogy azok kontingensüket az átlagár 60 százalékáért beszolgáltassák, ami egyenlő azzal, hogy a vámőrlő malmok üzemükre a szén, továbbá egyéb üzemi, anyagi és a gabonaárak között előállt disparitás folytán egyenesen ráfizessenek és ezáltal a különben is megrongált anyagi helyzetüket véve tekintetbe, egyenesen a csődbe kergettessenek ? 5 Igaz-e az, hogy milliárdos tőkékkel rendelkező nagymalmok az államtól valorzálatlan hitelek révén sok milliárdos ajándékban részesültek, igaz-e továbbá, hogy ezen nagymalmok nemcsak ezen állami ajándék révén, de mert az őrlési adót teljesen a fogyasztóközönségre hárítják át , mert a lisztárakat eddig teljesen szabadon állapították meg, olyan horribilis hasznokra tettek szert, ami őket meg nem illette, míg ellenben a vámmalmokat már a tavalyi kontingentálással is csaknem teljesen tönkretették ? 6. Hogyan magyarázza a közélelmezési miniszter úr, aki theóriában kijelentette, hogy a kisexisztenciákat pártolja, hogy ebben az esetben a milliárdos vállalatok mellé állott, szemben azokkal a vámőrlőmalmokkal, amelyek 10 év óta igen nagy áldozatokat hoztak az ellátatlanok és a köz érdekében s tudja-e a közélelmezési miniszter úr, hogy amennyiben a nagymalmok őrlési adóját csak 1%-kal felemelné, úgy nem volna szükség a vámmalmok kontingentálására sem, mert ugyanazt a gabonamennyiséget azoktól a nagymalmoktól is beszedhetné, amelyek a tavalyi évben az államtól milliárdokat kaptak a valorizálatlan hitelek révén és amelyek ezt a terhet elbírták, míg ellenben a vámőrlő malmok legnagyobb része a saját és a munkásai részére szükséges gabona mennyiséget nem képesek megkeresni ? 7. Tudja-e a közélelmezési miniszter úr, hogy az őrlési adótörvényt, mint igazságtalant, már Európa minden államában megszüntették, még Németországban is, amelynek financiális viszonyai a mieinknél is sokkal rosszabbak ? 8. Hajlandó-e a fentiek figyelembevételével a közélelmezési miniszter úr eddigi álláspontját revízió alá venni és a vámmalmokat abba a helyzetbe hozni, hogy üzemüket folytassák, amire az ország legszegényebb osztályának érdekében feltétlen szükség van. Az interpellációra a miniszer még nem válaszolt, de mennyire helyesek Trankovics képviselő följegyzései, mutatja egyrészt, hogy a somogymegyei malmok mind megálltak és Tallián Andor alispán távirati körrendeletet intézett a megye összes főbíróihoz, intézkedjenek, hogy a malmokat azonnal helyezzék üzembe, mert ellenkező esetben a renitens malmokat kénytelen lesz a miniszteri rendelet értelmében igénybe venni. A malmok súlyos helyzetének igazolására szolgál a baranyamegyei kémesi hengermalom egy üzemnapi kiadása : Napi szénfogyasztás a Pécs-szabolcsi bányából Kémesig 9 g a 6000 K-val 54.000, Befektetett tőkekamat jegybank kamatláb szerint 18% 14.800, 15 főnyi személyzet napi fizetése 51.000, 4 kg, gépolaj fogyasztása 1200, 4800, tűzbiztosítás 6000, gépek kopása, avulása, szitaselymek, gépszijak pótlása, hengerek rovátkolása stb. 6500, Jövedelem, pót és állami adók 3500, 1 pár fogat fentartási költségei, bognár, kovács, szíjgyártó 5000, telefon előfizetés és interurbán költségek 1000, nőtlen hivatalnok és munkások részére fentartott háztartás 2000 K Egy napi összes kiadás 148.600 K. Naponként őrlett malom 50 %-át, melynek vámja 5 gá 40.000, 200.000 Ennek 40%-a az állam részére leadandó 80.000 , 120.000. Egy napi deficit korona 28.600. Nem lévén okunk e számok helyességében kételkedni, be kell látni, hogy ilyen körülmények között üzemet fentartani csak ideig-őkig lehet, míg a tulajdonos tartalékai ki nem merülnek. Viharos ülés — személyes kérdések. Az Ulain-ügy tisztázása a bíróság dolga. — Az egész magyar büntetőjog reformja küszöbön van. — A nagybankok érdeke, hogy előkelő állami közfunkcionáriusokat lekenyerezzenek. — A polgári iskolai tanárok helyzete a tanítókénál is rosszabb. Budapest, július 24. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Elnöki bejelentése után Kiss Menyhért személyes kérdésben szólal fel. Hivatkozik Fábián Béla felszólalására, amelyben azzal vádolta meg őt, hogy ingyen részvényt kapott. A megtámadtatás első pillanatában annyira zavart volt, hogy nem tudta megmondani a helyes tényállást. Azért szólal fel most újólag. Annak idején atyai örökségét kikapva, Horánszky, Bugyi és Dréher képviselőtársait kérdezte meg, hova fektesse pénzét. Mind a hárman adtak neki tanácsot, azonban egyiküket sem bízta meg azzal, hogy részvényeket vásároljon. Július 5-én Dréhr Imre, a Lloyd Bank igazgatója levelet adott át neki a Ház folyosóján és arra kérte, vegye meg tőle a megvásárolt Újságüzem részvényt. Sejtelme sem volt, milyen érdekeltség van e mögött a papír mögött és 24 órán belül ki is fizette a papír árát. Figyelmezteti Fábiánt, hogy politikai működését folytatni akarja a kiszabott irányban. Fábián Béla személyes kérdésben akar felszólalni, de az elnök nem adja meg neki a szót, minthogy személyében senki nem támadta meg. Nemes Bertalan, az igazságügyi bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését Ulain Ferenc elleni bűnvádi eljárás megindítására adandó felhatalmazás tárgyában. Ulain nem nevezett meg egyetlen képviselőt sem, tehát a nemzetgyűlés összességének kötelessége kideríteni, melyik képviselő fogadta volna el az ilyen borravalót. Egyetlen út az ügy tisztázására, hogy bíróságnak adjuk át az ügyet nyilvánosan való tárgyalás végett, az eljárást azonban a nemzetgyűlés felhatalmazása nélkül megindítani nem lehet. Azért a bizottság javasolta, hogy adja meg a nemzetgyűlés az igazságügyminiszternek a felhatalmazást a bűnvádi eljárás megindítására. Ezután Nagy Emil igazságügyminiszter szólal fel. Fentartja álláspontját, amit ebben a szerencsétlen esetben kifejtett. Ulain Ferenc felszólalása után fentartja magának ezt, mert az a beállítása, amelyben ezeket a dolgokat elmondta, alkalom lehet arra, hogy a közönség előtt aláássa a nemzetgyűlés tekintélyét. Ezt az ügyet sem agyonhallgatással, sem bármilyen elsülyesztéssel elintézni nem lehet. Oda kell vinni a független bíróság elé. A képviselők megnevezésével a kérdés jogilag átalakult, de ezzel éppen nem érik el azt, hogy a nemzetgyűlés összességéről elháríthassuk azt a vádat, amely ennek folytán terheli a nemzetgyűlést, mert Ulain nem nevezte meg az érdekelt képviselőket. Amióta Ulain vádja elhangzott, ő érintkezésbe lépett saját embereivel is, továbbá a bankokkal. Nem sajnálta a fáradtságot, hanem felkereste mindazokat az előkelő személyeket, akik kaptak a bankoktól leveleket, akik megbotránkozva utasították vissza a vádat, őszintén közli azt a tapasztalatát, miszerint személyesen meggyőződött arról, hogy ilyen levelek léteznek és hogy előkelő közfunkcionáriusok kaptak ilyen leveleket a bankoktól. Eseteket tud, amikor méltóságos urak levelet kaptak a következő formában: Van szerencsénk Méltóságoddal tudatni, hogy számlája javára ilyen és ilyen részvényt irtunk és ilyen és ilyen részvénnyel számláját megterheltük. Holott az illetőnek semmiféle személlyel a világon előzőleg nem volt, sem közvetve, sem közvetlenül összeköttetése, megbízást nem adott, ő erkölcsi és jogi felfogása szerint ebből az eljárásból igenis megállapítja a vesztegetés szándékát. A büntető törvénykönyv körülbástyázza a köztisztviselők I megvesztegetésének kérdését, azonban a képviselők I megvesztegetése kérdéséről mélyen hallgat, pedig felmerült a múltban ilyen eset. Ezen sürgősen segíteni kell. E tekintetben bejelenti, hogy az erre vonatkozó reformtörvény már készen van, a minisztertanácson is keresztülment és ennélfogva az egész magyar büntetőjog reformja küszöbön áll. Rámutat arra, hogy közfunkcionáriusok megvesztegetése bűncselekmény, ellenben ha képviselőt akar valaki megvesztegetni, az nem bűncselekmény, mint ahogy Ulain képviselő egyrészt képviselőket, másrészt közfunkcionáriusokat vádolt meg. Kijelenti, hogy a tegnapi napon a kir. ügyészségnek kifejtette felfogását, amit szó szerint elolvas, (olvas). Természetesen, miután a büntető törvénykönyv 450. §-a szerint vesztegetési vétség tényálladéka megkívánja azt, hogy az az illető közhivatalnoknak azon célból tétessék, hogy ez által megszegje kötelességét. Ezen tényálladék mellett a fent említett eljárás alkalmazható. Nem lehet kétségbe vonni azt a tényt, hogy a nagybankok a jelen helyzetben eminens érdeke fűződik ahhoz, hogy előkelő állami közfunkcionáriusokat lekenyerezzenek,illetőleg saját maguk közgazdasági pozíciójukat pénzügyi érdekeik szerint őket esetleg olyan cselekedetre hangolják, amelyek közvetve, vagy közvetlenül kötelességük megszegésére indítja. Ennek folytán a körülmények mérlegelése alapján úgy érzi, hogy azon eljárás, ha minden néven nevezendő előzőleg üzleti összeköttetés nélkül éppen az állami tisztviselőknek és nagyösszegű anyagi nyereséget ígérnek, összefüggésbe hozható a hivatali ténykedéssel, hogy a maga részéről vállalja azt a felfogást, hogy az egész tényálladék a büntető törvénykönyv szakaszába ütköző vesztegetési tényálladékba belefoglalható. Nincs abban a helyzetben, hogy szenzációt csináljon, amit esetleg később nem tudna jóvátenni. Nem tud egyetlen esetet sem olyant, amelyben közfunkcionárius, vagy képviselő a kapott leveleket vissza nem utasították volna. Ennek folytán ő az ügyészségnek azt az utasítást adta, hogy a büntető perrendtartás vonatkozó szakasza értelmében az ügyet adja át a vizsgáló birónak és kívánja azt, hogy a vizsgáló biró a leiratban foglaltak alapján a nevezett bankoknál nézze meg az illető kontókat és amennyiben közfunkcionárius nevét találná az illető kontókon, vizsgálja meg a levelezést közte és a bank között. Amikor megtudta, a tényállást, azonnal felkereste a miniszterelnököt és közölte vele a miniszterelnök helyeselte lépéseit és hozzájárult említett lépéseihez, tehát nemcsak az ő eljárása ez, hanem a kormányé is ,ennek folytán kér mindenkit, aki politikai szenzációt akar ebből az ügyből csinálni és nem az igazságot akarják kideríteni, hogy ha bármi néven nevezendő adataik vannak, ne itt a nyilvánosság előtt tárják fel, hanem neki és a vizsgálóbírónak adják át. Szünet után Friedrich István szólal fel : Külpolitikai kérdésekkel, elsősorban Törökország helyzetével kíván foglalkozni. Csodálja a török adminisztráció egyszerűségét. A külügyminisztériumban mindössze 26 tisztviselő van, egyetlen rendkívüli meghatalmazott miniszter sincs és mégis óriási sikereket értek el, úgy, hogy ma mindenki Angola felé tekint. Nekünk követünk és konzulunk sincs Törökországban, sőt megbízottunk sincs. "Végül arra hívja fel a kormány figyelmét, hogy Konstantinápoly katonai kiürítése már csak hetek kérdése. A győzelmi ünnepélyen a magyar nemzetgyűlésnek képviseltetnie kell magát s erre vonatkozólag konkrét indítványt