Pécsi Lapok, 1925. április-június (4. évfolyam, 74-131. szám)

1925-04-01 / 74. szám

a­­olvai, Pécsi Lapok. Szép tavaszi férfi kelmék, riói köpeny és costu­m szövetek meg- Indítványt terjeszt elő, amely szerint az első paragrafus első bekezdése a következőkép egészít­­tessék ki: A Károly csapatkénszte­k, vagy v­éz­­ségi érmes volt front katonák az iskola végzettség bizonyítása nélkül is szavazati joggal bírnak, úgy­­szintén a hadseregben altiszti rangot viselt magyar állampolgár I. Szabó József két indítványt ter­jeszt elő. Az első a következőkép hangzik: Ha az első nem töröltetik, a hívelt a következő szöveg vétessék fel a javaslatban: országgyűlési képviselői választójoga van minden férfinek és nőnek, aki éle­tének 24-ik évét betölt­ötte, 10 év óta magyar állam­polgár és írni, olvasni tud. Amennyiben ezt a módo­sítást nem fogadnák el, úgy a következő szöveget ajánlja e­lfogadásra: országgyűlési képviselői vá­laszt­ójoga van minden férfinek, aki életének 24-ik életévét betöltötte, 10 éve magyar állampolgár, írni és olvasni tud. Vázsonyi Vilmos indítványt terjeszt be, amely szerint országgyűlési képviselői választójoga van minden férfinek, aki 24 életévét betöltötte és 10 év óta magyar állampolgár. Másik indítványa arról szól, hogy az első paragrafusból a domiciliumra vo­natkozó részt töröljék. Pótlást javasol a szakaszhoz, amely a négy elemi iskola elvégzése után teendő és a következőkép hangzik : vagy ezzel egyértékű mű­veltség megszerzését igazolta. A paragrafushoz még Ktassay Károly, Mokcsay Zoltán és Csizmadia An­drás nyújtanak be indítványokat, illetve módosí­tásokat. Rakovszky Iván belügyminiszter: Az iskolai vég­zettség tekintetében újból hangsúlyozom, hogy a négy elemi iskola elvégzése és írni olvasni tudás kö­zött lényeges különbség van a polgárok intelligen­ciája és­ ment­ltsége szempontjából. Az iskola elvég­zése vallásos, erkölcsös nevelést is jelent. Ki­m tartja helyesnek Vázsonyi módosít­ássát. Hon­orátn­i­ kívánja Patacsi Döntésnek azt az indítványát, hogy a vitézi érmeseket és altiszti fokozatot elért katonáiért men­tesítsék a négy ele­mi iskola elvégzésének igazolása alól. A hítbenlakás kérdésében hivatkozik arra, hogy a In.­iglb­lokás elve mindenütt a világon el van fogadva. Honorálni kívánja Vázsonyinak azt a kí­vánságát, hogy a négy elemi osztálynak megfelelő képzettség is­ elegendő legyen a Választójog iskola végzettségi követelményeinek. Vonatkozik ez a ta­­­nonciskolákra, tanfolyamokra stb. Gömbös Gyulá­nak azt az indítványát, hogy a 10 évi állampolgár­ságot 20 esztendőre emeljék fel, nem fogadhatja el, mert ez a 10 esztendő nálunk már tradíció. Kéri a szakasznak eredeti szövegében való elfogadását és a benyújtott módosító indítványok közül csupán Vázsonyi utolsónak beadott indítványát fogadja el. E után Puky Endre szólal fel: Szilágyi Lajossal szemben azon a felfogáson van, hogy a törvényható­ságok megnyilatkozása igenis fontos közjogi ehjű tény (Úgy van !). Az az érzése, hogy ha ez a megnyi­latkozás a demokratikus blokk javára szolgált volna, Szilágyi nem ítélné meg ilyen szigorúan a törvény­hatóságok megnyilatkozását. (Derültség.) Ennek ezután a tanácskozást befejezettnek nyil­vánít­ott­a és követ­ke­zett a szavazás. Az elnök bekezdésenként adta fel a kérdést. A bizottság az első bekezdést eredeti szövegében fogadta el és a beterjesztett indítványokat elvetette. Szabó József indítványára vonatkozólag kisebbségi, illetőle külön véleményt jelentett be. Vázsonyi Vil­mosnak az első paragrafus első bekezdéséhez beter­jesztett kiegészítő javaslatát a bizottság elfogadta. A második és harmadik bekezdést eredeti szövegé­vel fogadta el a bizottság. Ezután Bethlen István miniszterelnök szólalt fel és Szabó József kisebbségi, illetve külön vélemé­nyére vonatkozólag azt a kijelentést tette, hogy a házszabályok értelmében csak az általános vitánál lehet kisebbségi vagy külön véleményt befele­nie.­­ Szabó József javaslata egyszerű indítvány, amely a szavazsánál elintézést nyert. Ha Szabó javaslatát meg akarja ismételni, ezt a plénumban meg­teheti, de akkor újból indítványképen kell a szabályok ér­telmében be­adni, mert ez olyan formában mint Szabó most kívánta, hogy m­int kisebbségi vagy mint külön f­ofinary címmét ,‘a paragrafusnál fenntartassék, a sz­abá­l­y­okka­l e­l­e­l­ke­z­ik. B után az elnök, tekintettel arra, hogy holnap a plénumban a mezőgazdasági hitelről szóló javaslat kerül tárgyalásra és azon a bizottságnak több kép­viselő tagja résztvenni óhajt, azt javasolja, hogy a bizottság a legközelebbi ülését holnap után, csütör­­tökön délelőtt 10 órakor tartsa. A bizottság ehhez hozzájárult és ezzel az ülés véget ért. 177 ingujjas képviselő, indus táncosnő és az agyondirigált bivaly­kordék. Belgrád a szélsőségek városa. — Húszezer emigráns él a városban. — Fegyh­ázzal büntetik a házasság­törő asszonyt. — Ahol csupa tisztességes nő él. Belgrád, műrc. 26. (Belgrádba küldött munka­társunktól ) A mai napon végig hallgattam — azaz inkább néztem —, a skuprsina ülését. A közönség számaira fenntartott helyek zsúfolva voltak, sőt az újságírók és a diplomaták páholya is. Nem hinném, hogy Belgrádban ennyi diplomata és újságíró van, valószínű az erre a célra kijelölt helyről kiszorult publikumot engedték ide is. A nagy érdeklődést ter­mészetesen a Radics-párti mandátumok megsem­misítésének ügye váltja ki. Holnap éjjel 12 óráig kell e kérdést elintézni, persze most nagy izgalom­mal lesi a közönség a tárgyalás menetét. Az itteni házszabályok értelmében ugyanis öt nap alatt le kell tárgyalni a legfontosabb ügyet is, az öt nap pedig holnap telik le. Éppen a házszabályok szigo­rúsága miatt van, hogy pontosan reggel kilenckor kezdődnek az ülések és délután 3 -4 óráig tartanak. Megtörtént már az is, hogy például a szombaton reggel megkezdett ülést vasárnap éjfélkor fejez­ték be. A skupzsina épülete igénytelen, egyemeltes ház. Azelőtt kaszárnya volt és ez múlhatlanul rányomta bélyegét. A fehérre meszelt falakon néhány olaj­­festmény látható, az elnöki emelvény mögött bár­sony baldachin, két oldalt pedig a királyi pár képe. A skupzsina új épületét már 7 évvel ezelőtt meg­kezdték építeni, valószínűleg ez évben bocsátják át rendeltetésének. Gyönyörű, hatalmas kupolája épült,­ lesz ez, azonban messze elmarad a budapesti mögött. Külföldi szemnek leírhatatlanul érdekes a szerb képviselők csoportja, amint padsoraikban elhelyez­kednek. Piros fezes képviselő mellett elegáns zsaket­­tes úr, majd ismét bocskoros, cifra fiadrága hon­atya. A Radicspárt alelnökét Kovacsevicstt mtig éppe­n ingujjban láttam a terembe bejönni. Fekete bársony mellényt, rikító kékszinti nadrágot viselt, a lábán pedig bocskort. Rosta Timofijevics Davidovics párti képviselő volt az első felszólaló. Persze a Radics-pártiak ér­dekében szólal fel. ősz hajú, barátságos arcú bácsi ez a Timofijevics. Nyugodt hangon beszél. Pedig néha elviselhetetlen lesz a kiabálás, az elnök rázza a csengőt, ez azonban őt nem zavarja. Meg kell még jegyeznem, hogy mosolygóbb arcú házelnököt sem láttam még. A legnagyobb tumultus közben is olyan szelíd mosollyal verte, öklözte a csengőt, mintha szórakozásból csinálná az egészet. Azt viszont a képviselők javára kell elmondanom, hogy ponto­san megjelennek az ülésen és végig kitartanak. Timo­­jevics után Borsa Maksinovics, a bel­ügyminiszter szólalt fel. Érdekes, művészfeje van ennek az embernek- Dús, őszülő haja. Festőnek, vagy valami hasonlónak látszik. Ő az, aki minden erélyével a Radics-párti mandátumok megsemmisí­tését követeli. Mialatt beszél, belép a terembe Paul Radics, Stjepan Radics unokaöccse, aki most a párt feje. Többen hozzásietnek és melegen rázzák a ke­zét. Kis vöröses szakállt visel, csendes, elgondolkodó embernek látszik. Három órakor fejeződött be az ülés. Érdem­leges dolog nemigen történt : holnap lesz a nagy nap. A sajtófőnökhöz voltunk hivatalossak tegnap feketére. Szerinte 20.000 emigráns él Belgrádban. Bulgáriából, Oroszországból, Magyarországból ide­­menekült emberek. Dolgozik valamennyi. Iparosok, hivatalnokok, munkások. Az emigráns-inváziót gú­nyolja az egyik h­lybeli vicclap, amelynek mai száma közli a követkvő anekdotát. Az iskolában kérdi a tahár a diákot, hogy­ mi történik azzal az ember­ április 1. rel, akit hazájából kiutasítanak. A diák gondolko­dás nélkül szíel: „Enigrál Belgrá­dba.“ • ’ * Sok m­agyar munkás’ él itt. Legtöbb a Vajda­ságból Való. Sajnos"híigyrés/t alantas munkát vé­geznek. Pmnc$­csc, szolgák ktb. ■ • A nőkről már megírt­ám azt, hogy nem olyan­ok gáti­kák, mint a férfiak. Mo­st.nai­ a magyarázatát is tüdőm­ jennek.' Itt kevésbbé vágynají’ft­csicsiv a hők,­ mint bárhol másutt 'a Világon. Valami törökös szokás ez. Szemérmesen, lesütött szemmel mennek az utcáit és csak vétlenségből si­m­­i'égiek’a'fér­fiakra. A női hűség itt a legtermészetesebb dolog. A házasélet tisztaságát törvény is védi. A házasság­törő félt öt évig terjedhető fegyházra ítélik, azzal egyetemben, akivel a csalást elkövette. Rosszhírű ház egyáltalában nincs Belgrádban. (Annál több azonban Zimonyban.) Csupa kontraszt ez a város. A Karadjijsch­­u­cában láttam olyan apró házat, mint a Infesés köny­vekben Van. Düledező a kéménye, a tetején girbe­gurba cserép. A szomszédságában hatalmas négy emeletes ház, csupa fény és pompa. Egy másik he­lyen a párisias „Grill room" mellett egy szabad ég alatt lakó férfit láttam. A ház eresze alá dobva fe­küdt egy priccsen, mellette lábas fazékban étel főtt. A legelőkelőbb étteremmel szemben egy füstös kis lebuj van, amelyben villogó­ szem­ű parasztok isszák az erős borokat. Indus táncosnő produkálja itt ma­gát esténként, a teste olyan csodás, mint egy görög istennőé és éles fogával olyan dühösen harap bele a mohó férfikezekbe, mint a vadmacska. Hajnalig csúnya Verekedések zajlanak le ebben a lokálban és a réti kathedrális tornyában ijedten konzul a harang, amikor a részegek hazafelé indulnak-Szép ez a város. Csupa romantika. Vad, hegyes utcák. Alacsony kis házak, pincehelyiségek, ahon­nan a balalajka andalító muzsikája hallatszik, odébb az elegáns bár, amelynek jazz bandja a legfrissebb angol dalt játszja. Az esti órákban szédítő a forgalom a Terezyés­­tér környékén. Autók, fogatok, villanyosok robog­nak és a pálcás forgalmi-rendőrnek elég nehéz meg­felelni feladatának. Igaz, hogy a csendes mellék­utcákból sem hiányzik a pálcás forgalmi-rendőr és az elvétve baktató bivalyos hordákat agyondirigálja ál pálcájával. A Terazycs-tér közepén hátam­ as­köy­­talapzat van. Sokáig töprengtem rajtad ,­i lehet ez. Irzig a Páris-kávéhoz­­ magyarul tudó főpincére el­magyarázta, hogy a németek emeltek ott annak ide­jén háborús emlékművet, amit persze eltávolítottak onnan, csupán a talapzat maradt meg. A legelegánsabb étteremnek is vegyes a publi­kuma. Az ezredes is leül sörözni a bakájával. Lár­más, kis­ sapkájú montenegróiak, ingujjas és bocs­­koris jóarászitok, utolsó divat szerint­­öltözött höl­gyek, urak jól megférnek egymás mellett. Este 8 óra víza. Most vált járék az Őrséget a konok előtt. Sietnem kell. Ünnepi előadás van az Operá­ban, a­zt fogom megnézni, Sásdi Sándor. Volt-e Baranyában békaesőt és mikor. Mostanában sok szó esett úgy a fővárosi, mint helybeli sajtóban a baranyai békacsőről, melynek idejét 1864. évre tippelték. Némely lapban gúnyos kételkedéssel kisértek tizen természeti eseményt, mely a tropikus égöv alatt e hó elején tapasztalt hasonló tüneménnyel kapcsolatosan került a kül- és belföld­i hírlapokba. Pedig való tény, hogy Bara­nyában volt békaeső, még pedig azon évben, amely­ben boldogult I. Ferenc Józsefet királyunkká koro­názták, tehát 1867-ben. Ezen dátumra pedig azért emlékezem, mert ezen évben Mohácson laktunk, hogy miért — talán elmondom egy alkalommal. A lényeg a­s, hogy ezen év nyarán, talán július hónap­ban, rettentő felhőszakadás és forgószél zúdult Mo­hácsra és környékére, mely vihar után a szó leg­szorosabb értelmében a szabadban levő minden, de minden tárgy és terület tele volt apró békák milliói­val. A békák természetesen az utcákat is ellepték és úgy látszott, mintha az utca sara hullámzana. Persze a baromfiak, különösen a récefélék mohó étvággyal falták a sok békát, de a­ récékre szomorú véggel, mert küzülök igen sok elhullott. A béka­­invázió napokig tartott, de persze mindig kisebb mennyiségben, mert a békasereg azon része, mely nem pusztult el, a közeli Dunába s a pocsolyákba, pa­­­­takokba, huziktott. Hogy azután a békák piros-pettyesek voltak-e, vagy másfélék, már igazán nem tudom, csak arra em­lékezett , hogy a pásztorok beszélték, hogy a vihar alatt a forgószél „kiczitti” a tócsákból a kis­­békákat, aztán meg szétszórta a az egész vidéken. Ho­gy nemcsak Mohácsra terjedt ki a békaeső, azt a Mar­gitta szigetbéliek, kölkediek, dunaszekcsősiek el­­beszélése igazolta, kiket szintén ámulatba ejtett" a határukban mindent ellepő tömérdek béka. Drucker Pepi.

Next