Pécsi Lapok, 1925. április-június (4. évfolyam, 74-131. szám)
1925-04-12 / 83. szám
8. oldal Végre rajtam akadt meg a szeme. Tekintetének rádióhullámai mintha a fülembe csengtek volna : — Nándor bátyám ! Hát ide jutottunk ? Azzal sarkon fordult s elment. Én azon tűnődtem, hogy tulajdonképpen miért is vagyok én itt ? Éneket kisérni hegedűn, meg szavalatokat interpretálni ? Hm ! Hol vannak azok ? Végre Mixich-papának jutott eszébe, hogy: — Nohát halljuk azokat a szavalatokat, meg az énekszámokat ! A művész ur nem sokat kérette magát. Ingadozó léptekkel felhágott a dobogóra, aztán megköszörülte a torkát s elkezdett szavalni... Hogy mit ? Hát bizony Petőfi ,,őrült”-jét szavalta szerbül. De micsoda szavalat volt az ! Én még ennél őrültebben nem hallottam szavalni Petőfi őrültjét. A szemeit kimeresztette, derekát meggörbítette, azt a hegyfogó tigrisszáját eltátotta... aztán eresztette ki magából a hangot... Hörgött, morgott, dörgött, kacagott őrültebben, mint egy igazi őrült. Rettenetes volt. Egy hétig folyton vele álmodtam. De még rettenetesebbek voltak az énekszámai. Az a fazékrepesztő hangja recsegett, harsogott, üvöltött, vohított, mint a gyárak kürtje. Aztán az én hegedűkíséretemnek hol fölötte, hol alatta járt egy félhanggal... Szerettem volna elfutni. Még ma is abban a hiszemben vagyok, hogy ha valaki azt kérdezné tőlem, két rossz közül melyiket választom : azt a bizonyos ,,perdeszettjeszt”-et huszonötöljék-e végig rajtam. Vagy pedig ezt a műélvezetet élveznem végig, hát én inkább az előbbit választanám. Hanem a publikumnak tetszett. Tapsoltak is neki erősen. Kiváltképen pedig a csendőri tenyerek csattogtak lelkesen. A művész úr végzett. Most rajtam lett volna a sor, hogy az előadott költeményeket,,interpretáljam”. Hm ! De kinek ? Van itt valaki, aki nem ért szerbül ? Felléptem a dobogóra : — Uraim és hölgyeim — szóltam — van-e valaki, aki az előadó művész úr szavalatát nem értette ? Mixich-papa szólt: — Nincs, nincs ! Ezt megérthette mindenki, hiszen szerbül volt. — Úgy az én megbízatásom teljesen fölöslegessé vált. Magamat ajánlom, jó mutatást... Azzal kaptam a kalapomat, hegedűmet, nyakamba húztam a fejemet s iparkodtam láthatatlanná tenni magamat.. . Elpárologtam. A művész úr meg odavette magát újból a főbirói asztal mellé, aztán csinálták a kultúrát — reggelig... Héj, te szvrkebb hazám, kicsi pátriám Sellye! Emlékszel-e még mindezekre ? Lodonyi Nándor. „Pécsi Lapok“ 1925. április 12. !Pécsi portrék. Látogatás ár. Vértannál. A Rátii utcában, a Volt Juliánum épületében Van a gyermekklinika, a kiváló Heim professzor birodalma. Itt kapott helyet dr. Vertán Emil főorvos. Másfél évtizedig operált a kórházban. A pécsiek közül is nagyon sokan kerültek ki operálókése alól és ma is a szeretet hangján beszélnek róla, operálta Nyáray Antalt is. Általában népszerű ember dr. Verlán. Lovas alakját mindenki ismeri. Egyenesen a pécsi polgárság kívánsága volt, hogy továbbra is lehetővé tegyék számára a munkát. Erről külön szerződés is készült a város és a kultuszminisztérium között. Ma délelőtt meglátogattuk őt új működési helyén. Hófehér folyosók, fehérre lakkozott ajtók, ragyogó tisztaság uralkodik mindenfelé. Heim professzor klinikáján. Az első emeleten van dr. Vertán Emil külön kis osztálya, csupa fehérség itt is minden. Egy miniatűr szanatórium. Fehér és ragyogó világosságú kis kórtermek, néhány különszoba, fürdő és az operációs teremben is nagy üvegszekrényben ragyogó műszerek. Közvetlenül egy operáció előtt — már nekivetkőzött a műtétnek — rövid ideig beszélgettünk dr. Vertánnal. Szeretetreméltó közvetlen ember, akit valósággal meghat az érdeklődés. Szabadkozik. — Nem akarom, hogy úgy tönjék fel, mintha a reklámot keresném, nem szeretek a nyilvánosság előtt szerepelni. Esetleg azt hiszik, erre vágytam, pedig én csak dolgozni akarok egészen csendben. Vertán doktor új címe : egyetemi sebészfőorvos és a gyermekklinika sebészeti osztályának vezetője. Az ő osztálya felvesz felnőtt betegeket is és ide kerül a gyermekklinika minden betege, aki sebészi műtétre szorul. Megkérjük dr. Vertánt, mondjon valamit a pályájáról. Elgondolkozik. — Tizennégy éve Vagyok Pécsett. Székelyföldről, Kézdivásárhelyről kerültem ide. Pesten végeztem tanulmányaimat és Kolozsvárott dr. Makay mellett Voltam műtő-növendék. Már a kisebb műtétek egész sorát végeztem, de ez nem elégített ki, nagyobb dolgokra vágytam. — Egy napon ezután levél jött dr. Errethtől, a pécsi kórház igazgatójától, amelyben azt írja, hogy egy sebészre volna szüksége, így kerültem én ide. Tizennégy éven át az elmegyógyintézet egy kis orvosi szobájában húztam meg magamat. Ez idő alatt rengeteget operáltam, hisz a mai sebészeti klinikának megfelelő irigy beteg,anyaga keserven ment keresztül. — Melyik volt a legnehezebb esete ? ! ’ ' — A legnehezebb esetem egy 16 éves nagycsányi fiú volt, akit formálisan felnyársalt egy vaskaró, az úgynevezett szénavengáló. A szénakazal tetejétről esett belé és a combján keresztül a hasába fúródott. Ez volt a legnehezebb esetem. A legény még ma is él. Végigjárjuk a szobákat, melyekben 23 beteg számára van hely. Egyik szobában egy asszonyt látunk másfél éves gyermekkel a karján. A kicsikének kétoldali sérve volt, ma már gyógyult. Vertán doktor szeretettel simogatja meg. A kisműtőben egy férfit kötöznek, aki a háborúban tüdőlövést kapott. A tüdejéből szedte ki a golyót dr. Vertán. Egy doktorkisasszony sürgeti az operáció megkezdését. Véget ér a látogatás. A műtőterem nyitott ajtaján látszik az operációs asztal, rajta egy fehér lepedőbe burkolt nő. Veseköve van. Operálni fogják* * * Gebauer Ernő festőművésznél. A művész 40 éves. Regények és kalandok nem igen voltak életében. Annál több komoly, művészi munka. Sokat csalódott, de életének nyarán mégis friss reménységekkel és uj céloktól hevitve, néz a jövő elé. Elnézem érdekes, férfias fejét, mély, barna szemeit, melybe nagy rajongások vannak elültetve s az a hitem, hogy nem hétköznapi emberrel állok szemben. Ferencsek utcai műtermében, ahol a festőállványon egy pécsi úriasszony majdnem teljesen kész portréja látható, hosszasan és halkan beszélt az ifjúkoréról. A falakon mindenfelé az ő munkái, képek, vázlatok. Az egyik falat teljesen beborítja egy hatalmas vászon. Egy római orgia-jelenet vázlata. A festőállvány előtt emelvény, rajt karosszék , egy festőműterem rekvizitumai. Az állványhoz támasztva ismert pécsi emberek portréi, Gebauer legújabb munkái. — Már gyerekkoromban festőnek készültem. Megvan még mindig valahol a régi ,,Fünfkirchner Zeitung’,’ egyik száma, amelyben realista korombeli rajzamat, melyekkel egy iskolai kiállításon vettem részt, megdicsérik. Itt érettségiztem Pécsett, azután négy esztendő jött a képzőművészeti főiskolán. Ösztöndíjas voltam. Elvégeztem az ötödéves továbbképzőt is. Aztán meghívtak a technológiára a perspektíva tanárának. De itt nem volt türelmem. Folyamodtam a mesteriskolába. Be is jutottam Székely Bertalan mellé. Kívülem még négy tanulója volt a mesternek. Székely Bertalan volt a mesterem. Négy évet töltöttem mellette. Ebből az időből való egy freskó-tervezetem, mely a képzőművészeti főiskola lépcsőházában ma is látható; továbbá a Ludovikán a honvédfőparancsnokságon is festettem freskót. — Az életem ekkor nagyon egyszerű keretben bonyolódott le. Goethe volt a bibliám. — Aztán Pécsre jöttem. Közvetlen a háború kitörésekor készültem le Rómába, ugyanis elnyertem a gróf Hunyady-féle ösztöndíjat. De a háború megakadályozott abban, hogy Rómába menjek. Milyen egy művész élete a kisvárosban ! Gebauer Ernő művészete túlnőtt ezeken a kereteken s csak külső körülmények kötötték ide. Édesanyjával él meghitt, fiúi szeretetben. Gebauer működése eléggé ismeretes. Művészetét megőrzik az Apollo és Parkmozi freskói, a Xavér kápolnaoltárképe,a magyarszéki, laskafalui és kácsfalui kis templomok falfestményei. Egész művészete a freskók és a figurális kompozíciók felé viszi. De a Műcsarnokban kiállított vivő férfi portréjával megmutatta, hogy más feladatok megoldására is képes. Freskó-témáiba belekapcsolja a régi klasszikus világ s a mitológia alakjait. Rendkívül megkapó az a freskója,, amely egyik előkelő pécsi úriház hallját diszíti. Most portrékon dolgozik. Egész sereg megrendelése van. De igazi eleme mégis a freskó. Súlyt helyez arra, hogy a Park-mozi freskóinak témáját a publikum is megismerje. Ezt sokan nem értik még s e miatt támadások is érték. — A téma két részre oszlik és folytatólagos sorozat. Megbízóm intenciója az volt, hogy görög dira vonuljon át az egészen. Én Nitzschenek azt a gondolatát örökítettem meg, hogy az emberben két ősi ösztön él : a tudás és az öröm ösztöne. A kijárat fölött egyik oldalon Apollo, a másik oldalon Dyoniss, az örök tavasz istennője áll. A jobboldalon a földi örömöket: evést, ivást, játékot, szerelmet, csókot stb. ábrázoló képek vannak. A baloldalon pedig a képzőművészet, tudomány és költészet szimbólumai következnek. — A mai kor stílustalan — ez a kritikája a mai zilált életviszonyokról. — Egyedül tán Olaszország, ahol többször jártam, az a föld, ahol mindenen megérzik a stílus. Egy régi klasszikus művészet örök nyoma. Gellaturrek festőiskolája is volt. Nem kevesebb mint 97 tanítványt bocsátott már útjára, akik mondhatni a világ minden részéből elhalmozzák hálálkodó leveleikkel. Az új művészeti irányokról beszélgetünk. — Az a véleményem, hogy az, akadémikus irányzat túlélte magát. Nem csatlakozom egyik modern irányhoz sem. Magam keresem azokat az új kifejtési formákat és módokat, amelyekbe a régi irány értékeit át lehet menteni. Gebauer Ernő egész nyáron át erősen dolgozni akar, mert az őszi egy nagy kiállításra készül, amilyet vagy Pesten, vagy Bécsben szándékozik megrendezni. Etől a tárlattól sokat vár. És méltán. DUBOTT EDEHYEI, háztartási és konyha felszerelési cikkek, továbbá az összes vasáruk D A Tt A a vaskereskedőnél Szigetl® ' *• országul 4. kaphatók. Ali és Böhm Pécs, Király ucca. reklámcikk Ping Pong játék 3 pár zokni sima ás csikós 6 db nagy fürdő szappan Selyem női harisnya minden színben Fésű késztet 3 részes Solingeni zsebkések Háztartási kötényi E 27.000 E2000 E2000 E 51.500 E 27.000 E 27.000 E 37.000i A forrósáffom. Nagy forróság a forróságom belém olvadnak fák, napok, en nem akarnak összeégni, de én senkit sem akarok. A forróságom szentnek tartom nincs köze hozzá senkinek, hiába minden érte sírás, hiába vergődő szivek. A forróságom győztes fáklyát gyújt Istenének estetájt, tökéletes, örök, húsliszta, száz kéz bele hiába vájt. Ilyen forróság egy van, egy csak, nem volt és nem lesz senkinek, vonat, amely ha végigszáguld, megőrülnek a vassínek. Nincsen testvére, nincsen társa. Csak anyja van, az én anyám , kinek a messzi Élet küldte egy gyötrelmes, nagy éccakán. Urr Ida.