Pécsi Napló, 1893. augusztus (2. évfolyam, 175-200. szám)
1893-08-01 / 175. szám
ET. évfolyam. 1893. Kedd, augusztus hó 1. 175. (196.) szám. POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: egész évre 12 frt (24 korona), fél évre 6 frt (12 korona), negyed évre 3 frt (6 korona), egy hóra 1 frt (2 korona). Egyes szám ára 5 kr. Felelős szerkesztő: VÁRADY FERENCZ. Szerkesztőség: Király utcza 2. sz. Heindlhofer-féle ház. Kiadóhivatal: Király-utcza 4. sz. (Engel Lajos könyvkereskedése.) — Kéziratot nem adunk vissza. A kenyér. Pécs, 1893. julius 31. (6.) „Adj egy pontot és kimozdítom a világot sarkából.“ Ezt a nagy mondást koczkáztatta a nagy tudós s még máig is kétséges, vájjon önhittsége, vagy a tudományba vetett erős hite mondatta vele e szavakat, de az bizonyos, hogy sem ő nem találta meg ezen pontot, sem kortársai nem tudtak ily pontot felfedezni, hogy próbára tegyék a nagy tudóst, beváltaná-e szavát és kiemelné-e a világot sarkából a fizika minden követelménye szerint. Boldog Archimedes! aki oly korban élt, hogy sem ő, sem kartársai nem bírták feltalálni azon pontot, a melyből a világot ki lehetett volna emelni helyéből s még boldogabb, hogy megvolt a hite, hogy — ha csak elméletben is — rendelkezik azon emeltyűvel, amelylyel azt megcselekedte volna, amiben leírta annak garancziáját is, hogy ha a megváltozott állapot meg nem felel ízlésének a világot kényekedve szerint, ha kell, az előbbi kerékvágásba is visszazökkentheti. De még nagyon szerencsés is a jó Archimedes, hogy nem ma él, mert bizony kemény próbára tettük volna tudományát s ki tudja, nem vallott-e volna kudarczot? s nem került e volna összes tudománya a mécsbe, ama bizonyos kakassarkantyu mellé, a melyen, ha nem is a világ, de egy egész tündérvár forgott. A társadalom rendje megváltozni készül, forr-forrong minden. Az erkölcsi alap lazul, az ideálok megszűnnek s minden csak a világrenditő pont körül forog, minden nemes érzést elhallgattat s minden rossz szenvedélyt felkorbácsol — a kenyér. Kezdve fent a legfensőbb, legtudományosabb körökön egészen le a legalsóbb néprétegekig, mindenütt csak egy a jelszó — a kenyér, a kenyér. A tudomány emberei, a legfelsőbb ezrek megtagadják saját énjüket, megtagadják a tudomány tisztító tüzén megfinomult erkölcsi érzéküket és csak egy czélt, egy vágyat ismernek s ez — a kenyér. A tudomány eszköz lett, mint az ásó és kapa, eszköz annak megszerzésére, ami édesebbé, jobbá, bővebbé teszi a czélt — a kenyeret. Ez a hajsza feledtet mindent. Nincsenek magasabb ideálok, nincs rokoni, nincs baráti szeretet, amely megállhatna ha feltűnik a világfelforgató pont — a kenyér. A tudomány segélyével üti egymást agyon az, aki a másikban olyasmit sejt, ki néhány morzsát tőle elvenni képes. De míg ez a háború, ez a forrongás fent dúl, a világot felforgatással nem fenyegeti s legfeljebb az az eredménye, hogy hanyatlás áll be, mert e harczot finomítja a kifejlettebb érzék, amely az általánosan a kenyér felé gravitáló irányzat mellett is, a küzdőket sok mindenfélétől tartja vissza. Sokkal veszedelmesebb azon forrongás, amely az alsóbb rétegekben indult meg, amely majd itt majd ott üti fel fejét, de mind gyakrabban, mind tömegesebben. Itt nincs semmi, ami mérsékletre bírná a kedélyeket, nincs meg a kellő erkölcsi alap s nincs meg az ismeretnek azon foka, amely megértetné a kenyérért rajongókkal, hogy a társadalomnak különböző rétegre való felosztása elengedhetlen, természetes szükségesség, mint az évszakok különfélesége. Ezeknek kenyere, kenyérért való harcza az a pont, amely kizökkentheti a világot sarkaiból, mely a világ folyásának megváltoztatásával fenyeget, mely annál veszélyesebb, mert kenyérszerzési eszközük, amelyet a legfelsőbb ezrek módjára harczukban is használnak, nem A „Pécsi Napló“ tárczája Búcsú a legényélettől. — Rajta fiuk, lakjuk el a torát! ma vígan, szabadon s holnap . .. — Bolond, ki ma a holnapra gondol. Igyál! egy pohár piros bor ma többet ér a holnap minden ígért, ismeretlen gyönyörűségénél. — S ha még nem is gyönyörűség, amit ígér ! — Annál inkább örülj annak, amid ma van. Ej, Friczi, ne légy olyan fanyar, lesz pénzed temérdek; lesznek lovaid, irigyen nézünk utánad, amikor elrobogsz a megyeház előtt; aztán azt az asszonyt is csak eltűrheted valahogy a háznál. — De ha nem szeretem. — Szükségtelen is az, akinek pénze van, annak mindene van! Lesznek szeretőid, megfizeted minden mosolyukat és ők mosolyognak, kell ennél még egyéb ? — Kell! érzem, hogy meghalt bennem valami; érzem, hogy űr van a lelkemben ; hej, nem is tölti be azt már soha asszony. — Vigyázz! Addig babrálsz az asztalkendővel, mint valami szerelmes kis leány, még feldöntöd a tele poharamat, no lám, nem megmondtam ? — Felé, felé szaladt, nála lesz a keresztelő, hahaha ! — Hát kinél is másnál? nálam, vagy nálad talán ? vagy a víg czimborák bármelyikénél, kiknek asszony csak akkor van eszébe, mikor egy legényembert búcsúztatunk a kompániából. No hát ezt a poharat a poronty egészségére, meg a tiedre iszom, Friczi. — És a tietekre. Vígan cseng a pohár, pirosan mosolyog, gyöngyözik benne a bor. Kerecsényi Friczi tartja torát legényéletének, őt búcsúztatják czimborái, reájuk nézve meghalt, megházasodott, elvette annak a gazdag kereskedőnek, onnan a főtéri sarokról a vézna leányát, meg a sok ezreit. Soká készült hozzá, több mint esztendeje? Minek halogassa? akit ő szeret, az már régóta asszony, férjhez ment daczból, talán nem is abból, talán szerelemből . . Mindegy, neki meghalt. Elsiratgatta, el-eltemette, de csak föl-föltámadt. Majd elhantolja most, majd nem jár fel többé soha kisérteni, oda állítja fejfának azt a kis vézna leányt, a kereskedő leányát. Szegény leány, te sem tudod, mi vár reád! ijesztőké leszel egy kísértetnek, mely kiszáll az emlékezet sírjából, hogy ellopja egy férfi szivét, egy férfi könynyeit. Tőled visszaretten: te ott állasz tilalomként, most már neked van jogod mindahhoz , hiszen megvetted. De hát mit is vettél ? egy lelketlen testet, egy szivet, mely puszta a nagy ürességtől, nincs benne csak egy csöpp az édes szerelemből. Oda nyújtod neki szomjas ajkadat, elepedsz egy csókért, amit a szive adna; de neki szive nincs ; kapsz hát egy-kettőt úgy kötelességből, talán még attól is végig bor-