Pécsi Napló, 1895. október (4. évfolyam, 234-260. szám)

1895-10-01 / 234. szám

Satisaj- 6» Idiály- MiUa f Roth­­mr.aUer-1 .1. ház.) Vaiafor 109. &ii«AU?Rtal: R*iUr-kör 2. szám if «!•■»( Armin baajTDyoir (Iájában. 1ST­egyedik év­folya­m. Ki Ur aM mm mank vis na.PÉCSI NAPLÓ (PÉCSI ÚJSÁG) POLITIKAI ISTA^IP ILAP. lapeláresi tónáL Pécs, 1895. Kedd, október 1. 234. (870.) szám. Elállsetéál­unk Egész évre . 19 Irt Fel­érre . , 6 „ Negyed évre 8 „ Egy bóra . 1 „ Egyed uim in 5 tar. Egyes számok kaphatók minden Október elseje. PÉCS, szept. 30. (1z) Az 1867-ik év választja el az uj Magyarországot a régi Magyaror­szágtól. 1867 óta nem volt hazánknak olyan korszakos éve, mint 1895., s a most folyó évnek legnevezetesebb napja október elseje. 1867 óta lépett Magyarország a modern államok sorába, hogy részt ve­gyen az emberi művelődés azon óriás munkájában, melyet a 1 -edik század az államnak, e százkarú Briareusnak, tett kötelességévé. A század roppant feladatokkal terhelte meg az államot, de roppant erőt is ruházott reá, hogy kötelességeinek megfelelhessen. Mi ma­gyarok a mi államunkkal szemben nem voltunk kevésbé követelők, mint más nemzetek, de a mi államunk ha­talmának megadásában már szűkmar­kúak voltunk. A mi új Magyarorszá­gunk még mindig tele volt ellentmon­dásokkal. Megalkottuk a fejedelmi ha­talmat összes igényeivel, a felelős mi­nisztériumot, a népképviseleti törvény­­hozást, az új állami bíráskodást, de az új állam még mindenütt szemben találta magát a régi tradíc­iókkal. Az új ál­lamban még mindig kísért a régi rendi szerkezet, a polgárok munkájánál és tehetségénél még mindig több elisme­résre talál a származás és hozzákötött nagy birtok, az állam jogainál még mindig hatalmasabb volt a területek kiváltsága s a vidékek szokása. Két különböző világrend áll így szemben egymással folytonos harczban, s az uj magyar állam és a régi kiváltságos jogok küzdelmét aggódó figyelemmel leste minden hazafi, ki belátta, hogy a magyar állam létét csak úgy tarthatja fenn, ha az emberiség haladásának­­ös­vényén előrehaladni képes. A régi kiváltságosok közt egy sem volt hatalmasabb, mint az egy­ház. A magyar katholikus egyház ott állt a magyar királyság bölcsőjénél s vele együtt jön nagggyá, nagyobbá és hatalmasabbá olykor, mint maga e királyság. S e hatalom jogos alapokon nyugodott. Volt idő, midőn a mai állam, az emberi művelődésnek e Titánja, még alig tudott magáról, s ösz­­,.des erje csak a harczok durvaságában mutatkozott. A mi műveltség, tudomány, humanizmus, szelídség és erkölcsi erő ilt, az mind az egyházban élt. Egyedül ő művelte a tudományt, ő hozta a törvényt, gyakorolta a bí­ráskodást, tanította a népet, tartott fenn iskolákat, rendezte a családi élet viszonyait, gondoskodott az emberek egészségéről, figyelemmel kísérte a gazdasági életet, szabályozta a kamat­vételt, a munkát, sőt a kereskedést is. Idővel mindez megváltozott. A háborúk szünedezni kezdtek, az emberek békés foglalkozás után láttak s erejüket nem egymás ellen, hanem a természet legyőzésére fordították, új világrészeket fedeztek fel, a könyvnyo­más a nép legalsóbb rétegeibe is be­vitte az emberi ismereteket, a hajdan elzüllött nyáj nemzetekké­ tömörült, a nagy nemzeti államok létük tudatára ébredtek, s ellenállhatlan erővel kezdték a nép millióinak konczentrált erejével munkálni a közjót és szolgáltak az egész emberiségnek nem pedig egyes kiváltságos osztályoknak. Az állam az egyháznak félelmes versenytárs­a lett. Versenytársa, nem e­ll e n­s­é­g­e. Az állam is neki látott a nép boldogításához; tanított, buzdított, törvényeket hozott, igazságot szolgáltatott, a nép erejét saját jólété­nek emelésére visszafordította,köny­­nyűvé és olcsóvá tette a közlekedést, hirdette a polgári szabadságot és egyen­lőséget, s az összeséget soha nem is­mert jólétre és műveltségre emelte. E nagy munkájában el kellett érkezni oda, hol régi intézkedések útját állották. Beláthatlan idők óta az egyház szentesítette az emberi élet legfontosabb mozzanatait a születést, a házasságot, az elhalálozást a vallás nevében. Állami szempontok és érdekek most azt köve­telik, hogy e tények, melyek jogi kö­vetkezéseiknél fogva oly elsőrendű fon­tossággal bírnak, ezentúl polgári utón is rendeztessenek. Inventáriumot akar az állam a születésekről, melyeket eddig csak a papok vettek fel. A házasságot a leg­fontosabb polgári ügynek tekinti, mely­től függ a család és az örökösödés joga. Ezt annál inkább kell szabályozni, mert az államban több felekezet él, melyek mind különböznek egymástól a házas­ságkötés és feloldás körüli eljárásban, az államnak pedig nem hívei, hanem p­o­l­gá­r­a­i vannak, az állam nem en­gedhet nyolcz házassági jogot, csak egyet, mely a házasfelek viszonyait s a gyermekek jogait minden körülmé­nyek közt megállapítja, így kellett az államnak azt a te­rületet, melyet eddig az egyház tartott elfoglalva, a maga hatalmi körébe vonni, s az egyháznak egyedül a lelkiismeret terét mutatni ki, mint a mely az ő elidegenithetlen dominiuma. Az egyház csak mint lelki hata­lom lehet nagygyá, mint világi hatalom csak gyűlöletessé. Állam ne­m lehet el polgári jog nélkül, polgári j­og pedig házassági jog nélkül képtelenség. Ez nem eshetett meg nagy küz­delem nélkül, s a küzdelem az állam győzelmével végződött. Október 1-én lép életbe az új tör­vény, s e naptól kezdve az ifjú magyar állam egy nyolcz százados gyámságtól szabadul, sőt állami léte is voltakép e naptól kezdődik. Hazánkban eddig csak társadalmi mo­zaik volt. Külön voltak a nemzetiségek: szászok, szerbek, oláhok ott a feleke­zetek katholikusok, protestánsok, kele­tiek, zsidók; ott a volt nemesség, a hierarchia, a városok. Nem az államnak nem is a nemzetnek eszméje volt az első és uralkodó, hanem e részeké. Ezek a lehető legnagyobb mérvben ki­fejlődve, a hozzájuk tartozó emberek életét egészen áthatva, egymástól lehe­tőleg elzárkózva, sőt egymással küzdve, útját állották a magyar államiság esz­méinek. Október elseje lesz hivatva befe­jezni a középkori szakadozottság azon korszakát. Ezentúl a választó­falak ledöntve, szabad az út, hogy az ellentétes ele­mek egymáshoz közeledjenek, s utóbb akadálytalanul össze is olvadjanak. A magyar államiság ereje egygyé fogja forrasztani a nemzetet, s az egy­séges nemzet hatalmassá fogja tenni a magyar államot. Higgjünk a magyar Géniuszban, hogy ez meg is fog történni. A jövő emberei pedig az uj idő­szakot 1895-ik év október elsejétől fogják számítani. . yAz utolsóké­ n 10 PÉC8, szept. 30. Ma, 1895. szeptember 30-adikán le­zárják a különböző vallásfelekezetek lel­készei az anyakönyveket s holnaptól, 1895. október első napjától, uj korszak .

Next