Pécsi Napló, 1895. december (4. évfolyam, 286-310. szám)
1895-12-01 / 286. szám
Kilany- é* királylicu tukán (Rotb* uUUr-4Us ház.) Vtbfoc iog. fUnUUvRtal. Blitiv.köt 2. szám laklil trili fognyvnyomdajában. Kiratal mm atéttttb vitsza. lapelárisitónál. Pécs, 1895. Vasárnap, deczember 1. 286. (912.) szám. Negyedik évfolyama (PÉCSI ÚJSÁG) i?0XIXTXK-A.i hstajpiXj-AJPElőfizetési árak Egész évre . 12 írt Fé érre . , 6 „ Negyed és re B „ Egy hóra 1 „ Egyes szárain 5 kr. Egyes számok kaphatók minden Előfizetési fölhívás. Deczember 1-jm új előfizetést nyitunk a „Pécsi Napló“-ra. Újonnan belépő előfizetőink ingyen kapják a „Pécsi Napló“ karácsonyi ”ajándékát, mely, mint a múlt évben, az idén is kellemes meglepetésül fog szolgálni előfizetőinknek. Kiknek előfizetése e hó végén lejár, azokat az előfizetés szíves mielőbbi megújítására kérjük, nehogy a lap szétküldésében fönnakadás álljon be. A „Pécsi Napló” előfizetési ára lapunk czímlapján olvasható. A támadók, Pécs, november 15. (*) Soha sem élt még inkább viszsza a parlamenti fegyverekkel ellenzék úgy, mint a magyar elenzék most. Tudvalevőleg a költségvetési vita hetek óta tart már és még hetekre, hónapokra volt hirdetve a tárgyalás. Valóságos tervszerűen előkészített és programmszerűen folytatott obstrukciót vitt végbe ellenzékünk, nagy garral és műdühbel akarván fesczinen tartani az érdekeltséget. Keresték-kutatták mi legyen oka ennek az erőmegfe®itésnek, melyre egyrészt Bánffy kormánya éppen nem szolgált rá, másrészt a normális keretben szolgáló budget alig is nyújtott elég anyagot. De a valódi okot senki sem találta meg, mert féltékenyen megőrizték a titkot. Csak a véletlen fedezte fel. Húzták, halasztották, akadályozták a költségvetést, mert féltek, hogy Bánffy az országgyűlés feloszlatásával új választásokat rendeltet el még a télen. Ettől fáztak, ettől reszkettek. De amikor a miniszterelnök biztosította az ellenzéket, hogy kár félni a kísértettől, mert ő neki, ha csak valami rendkívüli dolog közbe nem jön, esze ágában sincs az idő előtti feloszlatás, rögtön lecsillapultak a kedélyek és most már gyorsan lepereg a gép, a költségvetési tárgyalás rövid egy-két hét alatt részleteiben is „kivégeztetik.“ Nemde fenséges jellemzéséül szolgálhat e magatartás egy független és nemzeti ellenzék hivatásának? Mind az a támadás, vád, árulkodás düh és szenvedélyesség, mely a tárgyalás eddigi menetén napirenden volt, csak önzésen alapult s mihelyt ez az érdek kielégítést nyert, egyszerre megszűnt a láz, az izgalom s kiki nevetve beszünteti a heves opponálást és siet haza, hogy kipihenje honatyai hazafias fáradozását és kényelemben élvezze még jó egy évre, kegyelemből biztosított képviselői állását. Kaczagnak azon, hogy „no a Bánffyra ugyancsak ráijesztettünk!“ Ez a taktika eléggé megvilágítja annak az erkölcsbíráskodásnak is értékét, amely bíráskodás ma az ellenzék körében, a képviselőházban úgy, mint a sajtó terén, napirenden van. Soha se szórtak több piszkot és sarat a kormányra és többségére, mint most a feloszlatás miatti ijedtség deliriumában és soha igaztalanabbul és máéltatlanabbul nem vádaskodtak, mint most, hisz egyetlen egy komoly és igazok sincs arra, hogy az egyébként jogosultnak vehető ellenzéki támadás éle a személyeskedő piszkolódás merényletével cseréltessék fel, vagy a férfias kitartást a kétségbeesés szélhámos merészsége váltsa fel. Alig jellemezte hívebben valaki azt a visszás helyzetet, melybe a közügy hírmunkásai és a közélet aktív szereplői a mai vádaskodási és erkölcsbírói rendszer által jutottak, mint Porzó, a jeles tárczaíró a legutóbbi szenzácziós bűnp erről írt tárczájának befejező részében: „De akár most, akár öt év múlva kerül ki Takáts Zoltán, soká alul nem fog maradni. A világ gyorsan feled. Czimborája ismét bőségben akad Bánk bán és Melinda. (A „Pécsi Napló“ erdeti tárcsája.) Irja: Tichay Alfréd. A történelmi kritika, amely szigorú kíméletlenségével már annyi, a múlt dicsőségéről és kiemelkdő mozzanatairól táplált szép illúziót tett semmivé, amelyben nemcsak egyes csaádok, hanem nem ritkán egész nemzetek, — gyakran már évszázadok óta, — ringítták magukat, — az u. n. Bánk bán-féle összeesküvést is megfosztotta attól a romantikus fénykörtől, amelylyel azt a Bák nejéről szóló szerelmi rege körülvette és a melyet régibb, nagyrészt kritikanélkül dolgozott történészeink, és ezek román Katona József „Bánk-bán“ czímű remek drámájának páratlan sikerével, költészetének varázsfényével és bűvölő erejével — csak öregbítették. Megdönthetetlen bzonyítékokkal fölfegyverkezve kimutatta, hogy Gertrud királynét, II. Endrének hazánkra nézve gyászos emlékü nejét rom Bánk bán, hanem Petur bácsmegyei te később csanádi főispán (akit csak Katona nevez tévesen bánnak) ölte meg, hogy Gertrud, királyné meggyilkoltatása nem magánbosszúnak, a családi életének beszennyezése fölött bősz haragra lobbant Bánk bánnak műve, hanem egyes-egyedül politikai összeesküvésnek, a királyné germanizáló törekvései által nemzeti érzületében mélyen megsértett magyar nemzet erélyes visszahatásának kifolyása volt. Az 1213 szeptember hó 28-án Pilis környékén lejátszódott véres drámából tehát, — a melynek Gertrud és az általa meghonosított német uralom áldozatul estek, — teljességgel kizárja a szerelmi momentumot, a mely egyébként a nemzetivel igen szépen megférhetne, — és csakis az utóbbit látja teljes biztonsággal fönforogni. A Katona József által Melindának nevezett Bánk-bánnéról szóló gyönyörű tündérrege ellenben, — a mely a nemzeti eszméért vívott s annak győzelmével végződött küzdelemnek oly sajátszerű bájt és vonzóerőt kölcsönzött, — a történelmi igazság fáklyájának fényére, — mintegy varázscsapásra, — ködként foszlik szét, a mely a nap fénye elől menekülni kényszerül. „Eloszlik mint a buborék s marad mi volt a puszta jég!” Sőt nemcsak az vált bizonyossá, hogy Gertrud királyné megöletésénél, Bánk bán neje ismeretlen népe, t«. a kit csak Katona nevezett el Melindának és a ki alatt némelyek, a kik Bánk bánt Benedek vajdával azonosítják, annak csodaszépségü nejét, a spanyol Totát vélik sejthetni, — nem szerepelt, — hanem az is, hogy ama merénylet fölidézésében, a melynek végeredménye, a német történészek által, mint nemzeti ügyük mártírja, szentségi magaslaton emelt Gertrud meggyilkolása lön, a nőnek, a kit a királyné fivére, Ottó vagy Ekbert, megbecstelenített volna, s a ki Katona Melindájának történelmi prototiponját képezhetné, egyáltalában, sem közvetve sem közvetlenül semmi része nem volt. Bánk bánnak hitvesi becsületében meggyalázott neje, a kit Katona oly hatásosan színpadra hozott és a kit nálunk Rónainé Balogh Etel oly igazi érzéssel és magas művészi fölfogással jelenített meg, minden bizonynyal drámai irodalmunk fátumunk 18 oldalra terjed.