Pécsi Napló, 1895. december (4. évfolyam, 286-310. szám)
1895-12-25 / 307. szám
náziumában végezte; filozófiai és jogi tanulmányait a püsköki liczeumban. Kitűnő tanuló volt s mint ilyen rendkívüli ösztöndíjat élvezett. 1850-ben Pécsett esküdt lett; egy évvel később Pécsváradon segéd járásbiró. Mint 20 éves ifjú III- osztályu megyei biztosnak neveztetett ki Kecskemétre, honnét II. osztályúvá léptették elő és Miskolczra helyezték át. 1861-ben az akkori főispán Scytovszky Márton fölhívására megyei szolgálatba lépett és a siklósi járás szolgabirájává választatott. 1862-ben letette az ügyvédi vizsgát s oklevelet nyervén beutazta Német-, Francziaországot, Angliát és Belgiumot. 1865-től a mostani tisztújitásig a pécsi járás főszolgabirája volt s jó bánásmódjával anynyira megnyerte a megye közönségének rokonszenvét, hogy a legnehezebb megpróbáltatások idejében is fönt tudta tartani az egyensúlyt. Szerzett érdemei soha se maradtak elismerés nélkül. 1880 ban a közszolgálat terén, különösen a nevelésügy terén szerzett érdemeiért a király „Zengővári“ előnévvel, nemességgel tüntette ki. Főszolgabírói működésének huszonötödik évében a pécsi járás jegyzői kara fényes jubileumot rendezett tiszteletére s nagy ováczióban részesítette. Ezzel bemutattuk megyei közéletünk három nyugalomba vonuló jelesének rövid életrajzát, mely után részünkről alig maradhat más hátra, minthogy őszinte igaz szívből jövő ama kívánságunknak adjunk kifejezést, hogy a jól, tisztességgel és becsülettel teljesített munka után — édes legyen a nyugalom. Várady Ferencz. Hírrovatunk. Pécs, decz. 24. — A mai nap. A várva várt nagy nap, az öröm napja, a melyről az apró gyermekek hetek óta oly édesen álmodoznak s a melyre a nagyok annyi figyelemmel és gyengédséggel gondolnak, készülődnek , bekövetkezett, itt van, hogy a Megváltó születésének emlékére eláraszsza a szeretet melegével százak és ezrek szivét s ha csak egy napra, egy futó pillanatra is megelégedést, boldogságot varázsoljon a kétség és remény közt küzdő emberek otthonába. A mai nap a családi tűzhelynek van szentelve; a mai nap a családi örömek s gyermek-szivek boldogságának ünnepe. Az üzletekben reggeltől estig élénken sürgött-forgott a vásárló közönség s az utczán járókelők mindegyikének kezében egy kis csomag jelezte, hogy elérkezett karácsony ünnepe, amikor ajándékkal halmozzák el egymást az emberek s karácsonyfát állítanak a kisdedeknek. A gazdagok dús ajándékot áldoznak a nagy ünnep emlékére s e mellett a szegényekről se feledkeznek meg. Humánus intézeteink, mint minden évben, az idén is gondoskodtak az elhagyottakról, szűkölködőkről s elárasztották őket a nemes és jó szívek adományaival. Örömmel konstatálhatjuk, hogy városunk közönsége évrőlévre többet áldoz a szegényeknek. A szegények száma is szaporodik, mégis a szokottnál gazdagabb ajándékokkal oszlott szét az idén a karáncsonfa köré összegyűlt ínséges sokadalom. Amint leszállt az est homálya, kigyuladtak az apró karácsonfák gyertyácskái s kezdetét vette a családi ünnep. Mennyi szív telett meg ez este édes boldogsággal, mennyei örömmel! S mennyi lelket hatott át a vallásos áhitat! Még az elfásultabb kedély is átszellemül ilyenkor s az éjféli misére hivő harang szavára templomba megy, hogy hálát adjon a Mindenhatónak, a ki megengedte érni neki e napot. A mi székesegyházunk is megtelett hívőkkel az éjjeli mise után sűrű csoportokban, hosszú sorokban oszlott szét a nép. Személyi hirek. Perczel Dezső belügyminiszer a karácsonyi ünnepeket bonyhádi kastélyában tölti családja körében. — Kardos Kálmán főispán a karácsonyi ünnepeket Hidasdon tölti, a hova ma utazott. — Szily László alispán ma Gödre-Szt.-Mártonra, birtokára utazott, és ott tölti a karácsonyi ünnepeket." — A „Pécsi Napló“ karácsonya. Helybeli és vidéki előfizetőink lapunk mai számával kapják kézhez a „Pécsi Napló“ karácsonyát, melyet, mint szívesen látott olvasmányt ajánlunk föl előfizetőinknek. Vegyék azt oly szívesen, amily szívesen adtuk. Nem toboroztuk ezen füzethez az országos írók kézírásait. A „Pécsi Napló“ saját gárdája az, mely olvasóközönségünk elé lép. Hogy karácsonyi könyvünk ne csak karácsonyra maradjon meg olvasóink kezében, hanem azt egész éven át forgathassák olvasóink, elláttuk azt napmutatóval is, névnapi jegyzékkel is és ezen jegyzék mellett ott találják olvasóink azon czégeket is, melyeket bevásárlásaikhoz legmelegebben ajánlhatunk. Mai lapunkat Hegedűs Sándor országgyűlési képviselő vezérczikkével „Mi a kötelesség?“ nyitjuk meg, melyet a legkiválóbb magyar publicista a „Pécsi Napló“ részére irt. A főlapon rendes rovataink mellett két tárczát is közlünk. Adorján Sándor, a „Gólyafészek“ szerzőjének kedves kis apróságát : „Betyár baba“ és segédszerkesztőnk, de Muki tollából humoros tárczát „Becsapott szerkesztő elcsapott munkatársa“. Karácsonyi mellékletünkön a következő költemények, elbeszélések és rajzok jelentek meg: Karácsonykor. Irta : Béla bácsi szerelme: A Salle judaiqueban Két karácsony est: 1895. év végén: Megcsalva: Venus és a centau: A boldog kor: Az agg prédikátor : Kalendáriumi jövendölés: A holt anya : Hol legpoetikusabb Tanács: Karácsony tste: Emlékezem: Tragikus pillanatok A jövő újsága: Rólad —s felőled: Aranka megszökött: Balla Kálmán. Sándor József. Róna Béla. Czirer-Cseh Stefánia. Tilos Imre. Karay Anna. Hegedűs, István. Szántó Ákos. Kozma Andor. Benek Elek. Palágyi Lajos. karácsony: Evelin. Mikulás. Dinnyés Jenő. Ferg. Adorján Sándor. Gyl. Miklós Gyula. Baranya történetének forrásai: Németh Béla. Szinész élet: Bilitzky. Pécs nagyváros: Klymax. Vér Bencze stiklije: Mátray Géza. Egy üres képráma története: Kosutány Ignácz. Emlékeimből: Szilasi Zsigmond dr. Az eskü: Bloch Rita. Átadva már most karácsonyi számunkat tisztelt olvasó közönségünknek, annak kedves és kellemes ünnepeket kívánunk. A „Pécsi Napló legközelebbi száma szombaton reggel fog megjelenni, hacsak rendkívüli események annak előbbi megjelenését szükségessé nem teszik. A „Pécsi Napló“ szerkesztősége. — A hivatalos lapból. Ő Felsége König Károly pusztazámori földbirtokosnak a magyar nemességet „Móri“ előnévvel adományozta. Deczember 18-áról kelt legfelsőbb kéziratával báró Jósika Sámuel „Pécsi Napló” 1895. deczember 25. nek a király személye körüli miniszternek a titkos tanácsosi méltóságot adományozta a király. Ugyancsak titkos tanácsosi méltóságot nyertek el gróf Baillet de Latoin Vincze, az osztrák vallás- és közoktatásügyi minisztérium osztálytanácsosa, és nemes Kuttig Albin cs. és kir. altábornagy. — Frigyes főherczeg legnagyobbik leánya. Budapestről írják lapunknak, hogy Baranya vármegye legnagyobb földesurának, Frigyes főherczeg őfenségének legnagyobbik leányát a 16 éves Krisztina főherczegnőt, kinek páratlan kedveségéről s szeretetre méltóságáról városunk és megyénk notabilitásainak is alkalmuk volt az őszszel Mohácson és Főherczeglakon meggyőződni; a legközelebbi udvari bálon fogják bemutatni a főúri világnak. — Takowa-rend jeleső. Ő Felsége legkegyelemesebben megengedte, hogy megveri !Crausz Lajos, kir. tanácsos a szerb kir. Takowa rend III. oszt jelvényeit, Beniczky Fer., Pest-Pilis Solt Kiskun vármegye főispánja ugyanazon rend nagykeresztjét Rath Károly a kereskedelmi múzeum igazgatója a III. Sasvári Ármin ugyanezen rend IV. ősz. Reiszig Ede Vasvármegye főispánja pedig a II. osztályú jelvényét elfogadhassa. — A pécsi vinczellériskola megnyitása csak február hónapban lesz meg, s nem januárban, mint tervezték. Az iskola maga fölszerelve késszen áll, csak a benlakó tanúk számára rendeznek be meg fölszereléseket. Legközelebb kiírják a pályázatot a tanúi és igazgatói állásra s februárig eldul a pályázat, a mikor megkezdhetik a tiz hónapos tanfolyamot. — A miniszter és deákok közötti nézeteltérés. Kivéve a kizárólag jeles osztályzatú diákokat, nincs oly középiskolai tanuló, ki ne panaszkodnék a szigorú osztályozás miatt. A vallás és közoktatásügyi miniszter ezzel szemben egész más nézetet vall, amennyiben enyhének tartja az osztályozást és ezen enyhe osztályozás ellensúlyozására adta ki értesülésünk szerint a következő rendeletet: Azt tapasztalom, hogy a középiskolai, különösen a gymnasiumi tanulók osztályozásában, az egyénileg megokolható kisebb eltérések mellett, több helyütt feltűnően egyenlőtlen mértéket alkalmaznak a tanárok , míg némelyek, eleve lemondva arról a reményről, hogy növendékeik értelmi képessége esetleg még kifejlődhetik merev szigorúsággal zárják el előlük a tovább haladás útját, addig mások — nem ritkán ugyanazon intézet kebelében szerfölött enyhe mérték alkalmazásával azokat is felsőbb osztályokba bocsátják, kik a tanítás czélját egyáltalán nem érték el. Értesülésem szerint az utóbb említett baj a gyakoribb, miért is annak jelzése mellett, hogy a túlságos szigorúság alkalmazását is helytelennek tartom, ez alkalommal különösen az osztályozás indokolatlan enyheségének meggátlására hívom fel a főigazgatóság figyelmét. Az igazgatóknak lesz kötelessége, hogy az illető osztályok tanulmányi állapotának gondos megfigyelése alapján az osztályozó értekezleteken kellő érvényt szerezzenek a Középiskolai Rendtartás 41. §-ában számukra biztosított jogoknak s a tanítás színvonalának és sikerének érdekében mindannyiszor emeljék fel szavukat, amikor a mértéknek helytelen leszállításáról győződnek meg. Ez intelmem nem annyira a középiskola legalsó osztályaira szól, hol a gyermekek felledező tehetségei a végleges ítélet hozatalát ritkábban én-