Pécsi Napló, 1898. április (7. évfolyam, 75-99. szám)
1898-04-01 / 75. szám
Szerkesztőség: Nepomuk utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza Kiadóhivatal: Boltiv-köz 2. Telefon 27. ура/?/ fa'?/JS VII. évfolyam. Péntek, 1333. április I. 75. (1922.) szám. PÉCSI NAPLÓ Főszerkesztő: LENKEI LAJOS. Felelős szerkesztő: v Ahady ferencz. Előfizetési érák: Egész évre 12 frt. Fél évre 6 frt. Negyed évre 3 frt. Egy hóra 1 frt. — Egyes szám ára 5 krajczár. — Nyilt-térben 1 sor 30 kr. A Mecsek-Egyesület köréből. Pécs, márczius 31. Nem rég vezérczikkben foglalkoztunk a M.E.-tel és most ismét visszatérünk arra, hisz így a tavasz beálltával, mikor az ily egyesületek működése megkezdődik, mindig időszerű azokkal foglalkozni s a közérdeklődést feléjük irányítani. Tessszük ezt ma annál szívesebben, mert alább közlendő híreink ez érdeklődést teljesen megérdemlik. Figyelemmel kisérjük mindig az egyesület működését, mert szent meggyőződésünk az, hogy létjogosultsága van s hogy annak működése áldásos a város minden lakójára. És ezért óhajtjuk megizmosodását, fölvirágzását és az egylet támogatói között szeretnők látni városunk minden polgárát, kik a csekély évi tagdíj befizetése ellenében városuk javának előmozdítását segítenék elő. Tekintsünk csak vissza az elmúlt pár évre s hasonlítsuk össze az eredményeket a rövid idővel, mely alatt azok létesültek, akkor nem tagadhatjuk meg elismerésünket azon kevesek iránt, kik az egyesületnél a város lakóinak érdekében dolgoznak s azon egyleti tagok iránt, kik a munkás kezeket anyagilag támogatják. S még is mit látunk ?! a tagok közül többen s épen a jobbmóduak közül kilépnek az egyesületből, pedig a csekély 2 forintnyi évi tagdíjjal, melyet ők alig nélkülöznek, az egyesület munkásságának eredményeit tehetnék nagyobbá. S ha végig nézünk a tagok névsorán, nagyon sok nevet nem látunk ott a melyeknek viselőit vagy társadalmi állásuk, vagy vagyoni viszonyaik kellene, hogy e kulturális czélok támogatói közé állítsák. Föltételezzük, sőt majdnem biztosan merjük állítani, hogy a névsorban elő nem forduló polgártársaink legnagyobb része érdeklődéssel kiséri a M. E. működését s hogy szívesen áll be a tagok sorába, ha arra alkalma nyílik. De hát restelli az utánjárást, mert nem is gondol arra, hogy egy levelezőlapon is jelentkeztetik. A tagok között szinte forog mintegy 4 500 gyűjtőív, hisz a terjedelmes évi jelentés mellé rendesen van egy darab mellékelve azon kérelemmel, hogy azt ismerőseik közt a tagok körözzék. Úgy értesülünk, hogy a 8 év alatt kiküldött mintegy 4000 gyűjtőívből eddig csak alig 4—5 drb került vissza, a többi valahol a papírkosarakban hever. Ez a tagok részvétlensége mellett tanúskodik, pedig aki azt óhajtja — és ki ne óhajtaná ? — hogy az egyesület erősödjék, izmosodjék, annak nem kellene megrettennie attól a kis fáradságtól, melylyel egy pár uj tagnak gyűjtése jár. Hisz jól mondja az egylet titkára az idei jelentésben: ha minden tag csak egy uj tagot szerez, akkor az egylet anyagi ereje megkétszereződik. Ha egész társadalmunkat ott találnánk a tagok között, akkor az egyesület szavának és óhajtásának oly súlya lenne, amely elől az illetékes körök sem zárkózhatnának el. Különösen nagy szükség lenne erre most, mikor a Tettye szabályozásának kérdését vetette föl a M. E. mely ez ügyben már 1998-ban fordult a városhoz s most újból kérelmezte azt a város tanácsán . 1. A város közóhajának tennének eleget az egylet tagjai, ha az április 12-iki közgyűlésen minél számosabban adnának kifejezést ebbeli kívánságuknak, hisz így Pécs város egy szégyenfoltja, a Tettye alatti malmok puszta térsége lenne a város legszebb ligetévé tehető. Akkor aztán más véleményt táplálna városunk fejlődéséről az a 40—50 képviselő és miniszter is, akik váromsunkat látogatásukkal tisztelik meg (persze majd egy második alkalommal) s akik — akarjuk hinni a rendezőségről — városunk környékének is szentelnek pár órát. Hisz csak akkor Falun. — Premier a pécsi nemzeti színházban. — Éveken át nem volt a pécsi színpadon eredeti színdarab bemutatásban részünk. Alig fogadták el azonban Gallovich Jenő színművét előadásra, bátorságot kaptak a titkos drámaírók, hogy ők is bebocsáttatásért kopogtassanak az igazgató ajtaján, akinek mintegy kötelessége, hogy a helyi irodalmat is istápolja, hogy ezzel a nemesebb és magasabb drámai irodalom kultiválására is kedvet csináljon a fiatal generácziónak. Nem szabad az igazgatónak magát kínai fallal körülvennie, melyen át csakis a budapesti közönségtől approbált színdarabok találhatnak utat színpadunkra, de viszont meg kell bíznunk az igazgatóság helyi érzékében, hogy a silányságot meg tudja különböztetni az olyan terméktől, melynek színrehozatalával minden tehetség hiányában szűkölködő iróniak kizárólag hiúságát legyezgeti. Nem is tehetünk ezen irányban igazgatónknak szemrehányást. Nem terheli túl közönségünket a pénztárra való tekintettel helyi szerzők műveivel és a ma este bemutatott népszínmű újdonság. „Falun“ minden hibája és reminiscencziája mellett is megérdemelte, hogy bármily rövid életre támadjon a színpadon. Tiborcz Ákos másodéves joghallató és mint ilyen több év óta tárczákat írogatott a helyi lapokba, melyek az eredetiség nyomait árulták el. A ma színre került népszínműve is komoly munka gyümölcse és azzal biztat, hogy a szerzőnek meseszövése, magyaros nyelvezete és színszerűsége van. Természetesen zsenge hajtás ez a ma színre került népszínmű, melyben egyszerre túlságos sokat akar elmondani, többször elcsapong jelentéktelen eseményekkel a főcselekménytől és ha a rendezői czeruza irgalmatlanul el is tüntette a főbb hibákat és annak alig fele került az előadó színészek ajkára, mint amit a fiatal szerző megirt, mégis még mindig rövidíteni lehetne az egész népszínművön, mely a mai bemutató előadáson elég tisztességes sikert aratott. A cselekmény a következő : Várkonyi gróf régen tönkre tétette hamis kártyások által Döményit, de az elcsalt pénzt nem merte elkölteni, henem letette egy banknál, azon szándékkal, hogy Döményi leányát, Izát el fogja venni s igy a pénz mégis csak az ő kezére kerül. Izát tehát pénzéért akarta elvenni, mert őt is csak a külszín tartotta fenn — Juliskába pedig beleszeret. Két évvel a színdarab kezdete előtt agyonlőtte fővadászát Hackettet, hogy annak feleségét elcsábíthassa. De mivel a gyanút elakarta magáról hordani, idegen pisztollyal lőtte agyon a vadászt. E pisztolyt az inas lopta Juliska apjától a gróf tudtával. A színdarabban szereplő levél, melyet a liszt mutat fel, a grófnak írása, mely Hackert özvegyének szólott s a férje halálát tudatta volna vele, de az véletlen folytán a hadnagy kezébe került. Mindezek a színdarab folyamán derülnek ki. A mi a színpadon lejátszódik, a következő: Kerekes Mihály gazdának leánya Juliska, kit egy falubeli legény, Bandi szeret. De Julis után Várkonyi gróf is jár, aljas ajánlataival ostromolva a leányt. A legény hallja a pletykákat Julisról a a grófról s féltékenységtől űzetve lő Juliska háza elé. Azt hallotta, hogy annak a gróffal találkája leend, meg akarja tehát tudni, mi igaz a mendemondákból. Nemsokára jő a gróf s a legény félrehuzódik, hogy a történendőket kilesse. A gróf feladására kijő Juliska a házból s megmondja a grófnak, hogy ki nem állhatja s igy ne járjon utána. A gróf látva, hogy rábeszélése nem használ, rut eszközhöz folyamodik, hogy a leányt elejtse. Azt mondja neki ugyanis, hogy az ő apja, Mihály gazda ölte meg az Ő fővadászát, előmulatja a rablótt pisztolyt, melyet állitólag az erdőben találtak a gyilkosság idején s a melynek kalibere megegyez a lesebből kivett golyóval. A gróf ezenkívül biztosítja Juliskát, hogy, ha meg nem adja magát, akkor ő, a gróf, elfogatja az apát. Juliska ingadozik, a