Pécsi Napló, 1898. július (7. évfolyam, 148-174. szám)

1898-07-01 / 148. szám

Az ország 19 vármegyéjében, épen a Dunántúl, az ország legáldottabb részén és a Duna—Tisza közén, a jég mindent elvert. Az országnak tehát több, mint egy negyed részében nem lesz az idén számba vehető aratás. Hozzávetőleges számítással legkeve­sebb 70—80 millió forintra tehető ez a veszteség, melyet a jégviharok az ország 19 megyéjében okoztak. Ez a kár nem­csak az egyes gazdáké, hanem az égész, országé is és miközben mi e veszteséget latolgatjuk, nem szabad felednünk, hogy ily véletlen időjárásnak minden évben ki vagyunk téve, sőt, hogy a termésünk egészen is meghiúsulhatott volna. Egy kései fagy — és Magyarországon nincs aratás. Egy szá­raz nyár — és Magyarországon nincs termés. Egy esős nyár — és a gabonát megeszi az üszög és a rozsda. Magyarország népességének 8/1v ed része a földművelésből él, részint a föld jövedelmeiből, részint a föld megmunká­lásából. És ennek a 8/16-edrész lakosság­nak a boldogulása mindig a véletlentől függ­így tűnik ki: mily óriási a különbség Magyarország, mint nyerstermelő állam és Ausztria, mint iparos állam között. Míg az iparos állam szorgalommal gyártja és hal­mozza föl az iparczikkek­et, melyeknek árá­ban nemcsak az elhasznált anyag értékét, de munkadíját és hasznát is megkapja, addig a földmivelő állam a szelek és viharok, az eső és jég, a nap és köd szeszélyétől függ. A gazda beveti földjét, rápazarolja a szüksé­ges munkát, de munkájának és tőkéjének gyümölcséről sohasem biztos, hogy élvez­heti-e és sokszor megtörténik, hogy évekig nem élvezheti. E sajnos körülményben rejlik Magyar­­ország gyöngesége. De ez a gyöngeség egyúttal napnál fényesebben igazolja azt, hogy azok a terhek, melyek ma­napság Magyarországon fekszenek, tovább semmi­­esetre sem fokozhatók. Íme: az idén gyönyörűen álltak a termés kilátások, de még meg sem kez­dettük az aratást és annak egy jó nyolc­ad­­része teljesen pocsékká lett. Az ország egy negyedrésze ínségnek néz elé. Lehet-e ily körülmények között arra még csak gon­dolni is, hogy az ország terhei emeltes­senek ? Ausztriából évek óta hangzik felénk a legsötétebb önzés üvöltő hangján, hogy Magyarország terhei emelendők, a magyar quotát föl kell emelni ! Föltéve, — de meg nem engedve — hogy a számadatok igazolnak egy-két ti­­zedrészszel e­lrövetelést, a magyar quo­tát még akkor sem szabad emelni. Magyarország nemzetgazdasági, vagyoni alapja a föld és annak termése mindig bizonytalan, míg Ausztriában a nemzet­­gazdasági, vagyoni alap az ipar, mely az időjárás szeszélyeitől nem függ. A magyar gazda egész évi munka után évenként csak egyszer arat, ha ugyan arathat­ó tőké­jét kedvez­ő időjárás esetén ,egy évben csak egyszer gyümölcsöztetheti, mig az osztrák iparosnak minden idényben új aratása van és tőkéjét egy évben annyiszor megfor­gathatja, amennyiszer akarja. Ezért erősebb pénzügyileg Ausztria, mint Magyarország, ezért fizet Ausztria a közös ügyek költségeire 70%-ot, mi pe­dig 30%-ot és ezért nem szabad Magyar­­ország quptáját fölemelni. De egyúttal ez a leghathatósabb ok, melynek arra kell indítani bennünket: tár­sadalmat, magánosokat, hatóságokat és kor­mányt egyaránt, hogy megszűnjünk egyol­dalú és kizárólag földművelő állam lenni és teljes szellemi és anyagi erőnkből az iparra, még pedig lehetőleg a kézműiparra adjuk magunkat. F. M. Városi közgyűlés, Péet, 1898. junius 30. Mikor legkevésbbé volna várható, akkor legérdekesebb a városi közgyűlés, ha a t. választók és virilis városatyák csak sejtették volna, milyen pikáns izü esz a mai közgyűlés, melyen a szűk napirend daczára a zsarolástól kezdve a prostitúczió tanyájáig mindenről volt szó, sűrűbben ellátogattak volna a mai köz­gyűlésre, melynek kezdetén csak a buz­góbbak közül hemzsegett a padokban vagy 25, de később hire ment, mitől foly oly tűzzel, vehemencziával a diskurzus és nagy nehezen fölszaporodtak a város­atyák vagy negyvenre. Az első élénkebb vitára a holnap városi kezelésbe átmenő kövezet vám és helypénzszedési módozatok tárgyában ké­szített kezelési szabályzat adott okot, melynél örvendetes tudomásul vétetett, hogy az előkészületek megtörténtek, hogy kezdetét vehesse minden fennakadás nél­kül a házi kezelés. De Czirják Ignácz bizottsági tag, ki férfikorának legszebb éveit, vagy húsz esztendőt, lankadat­lan buzgalommal a helypénzbérlők visszaéléseinek ellenőrzésére szentelte és nem igen engedett alkalmat el­szalasztani, mikor azokon egyet üthetett, most, mikor megszűnik a bérlet­rendszer és a városnak semmi köze már a régi bérlőhöz, most állt elő azon váddal, hogy a régi helypénzbérlő rendszeresen zsarolt, de zsaroltak közeget saját zsebökre is és a ki nem zsarolt, azt elcsapták, m­ert a ki nem zsarol önmagának, arról föltéte­lezték, hogy az nem zsarolhat gazdájának sem. Sajnos, akadtak olyanok is, kiknek ez az utólagos fölfedezés, melyre Czirják Ig­nácz úrnak 20 teljes esztendőre volt szük­sége, míg az sikerült, mikor már fűrt a bérlet­rendszer, de azért a közgyűlés nagy része, melynek nem kenyere a gyanúsítás és rágalmazás, visszatetszéssel hallották a városatyai lelkiismeret ezen elkésett föl­­buzdulását. A­ki vádol, tegye azt nyílt homlokkal, szemtől-szembe, bizonyítékok­kal és ha ilyenekkel nem rendelkezik, ne apelláljon fölszólalásával a jobb érzésűe­k rokonszenvére. Behatóan ismerkedtünk meg a város folyó­számla tartozásainak összegével is. A minap Erreth János bizottsági tag, majd Littke József kíváncsiskodtak, mennyi a követelése és mennyi a tarto­zása a városnak és a polgármester nagy előzékenységgel elégítette ki ezen kíváncsi­ságot, egybeállítattva Deutsch Kornél fő­számvevő által a város cselekvő követelé­seit és számla­tartozásait, melyek ugyan meghaladják az 50.000 forintot, de mégis megc­áfolják azon híreszteléseket, mintha a városnál 100.000 frtnyi kifizetetlen számla heverne, mert azokra fedezetet nem teremthet. A dolog tényleg úgy áll, hogy a város jó és biztos követelései harminczezer forintot meghaladó összeggel múlják fölü a tartozásokat. Aggodalomra, különleges intézkedésre épenséggel semmi ok főn nem forog, mert a számlatartozásokat ily különleges intézkedések nélkül is kifizet­tetik. Csak a városi szegényházban el­helyezett 108 szegény eltartása ró a vá­rosra nagyobb terheket. Miután 70 helyett 38-al több ember van itt elhelyezve, tete­mes túlkiadás történt, melyet kölcsön ut­­­án kell fedezni, mely kölcsönt azonban már 10 év lefolyása alatt vissza akarják fizetni, míg 1899 re az ebadó fölemelése, kerékpár esetleg zongora adó behozata­­ával akarják a több szükségletet elő­teremteni. És most következett a legérdekesebb tárgy, melyről a hosszú, rendkívül érde­kes és tartalmas vita daczára majd csak suk rosa adhatunk tudósítást. Az izr. hit­község a közerkölcs szempontjából kérel­mezte a templom mögött elterülő utczá­­nak mai rendeltetésétől való eltiltását. A zsidó pap tartalmas szónoklatot tartott a morálról bűnről, melyet el kell dugni és melynek nyilvános pellengére való állí­tása kettős vétek. Jó, hogy mást nem kért, mint ennek az eseményekben, csúnya múltban igen gazdag utczának közönséges utczára való átalakítását, mert szavainak varázsa alatt talán még­­ 10% újabb pótadót is megszavazott volna a közgyű­lés. De versenyre keltek Perls Ármin úrral a mi saját, külön parlamentünk szó­nokai is és a közerkölcsök érdekében ki­fejtett ezen szónoki torna megérdemelte volna, hogy megörökít­tessék. A beható tárgyalás végeredménye az volt, hogy a kigyó-utcza elnevezés alatt országszerte, de még a külföldön is ismert utcza, mely egyik különlegessége Pécsnek, de amelyre nem nagyon sokat tarthat a város, egy és fél év alatt egész közönséges forgalmi utc­ája lesz Pécs városának. * Fejérváry Imre báró pontban 9 órakor nyitotta meg a közgyűlést, mely­nek első tárgyát a belügyminiszternek az árvaszéki szabályrendelet jóvá­hagyása tárgyában leérkezett helyben­hagyó leirata képezte, melynek kinyoma­­tása és életbe léptetése határoztatott el. Olvastatott a belügyminiszter leirata Pécs szab. kir. város azon fölterjeszté­sére, hogy az operai előadások­­ és a színészet állandósítása érdeké­ben a pécsi nemzeti színház megfelelő állam­segélyben részesüljön. A miniszter kijelen­tette, hogy Pécs városának a színészet érdekében hozott áldozatkészségét és ed­dig kifejtett tevékenységét a maga teljes­ségében méltányolja és a vidéki színészet küszöbön lévő rendezése alkalmából, mihelyt a törvényhozás neki az erre szükséges eszközöket rendelkezésére bo­csátja, lehetőleg teljesíteni fogja Pécs óhaját. A mai közgyűlés elhatározta, hogy tudomásul véve a miniszteri leiratot, szor­galmazni fogja a pécsi színészlét részére az államsegélyt. Az új­vasutak. A polgármester jelentést tesz a Bát­­taszék — t­écs — doljnji-miholjáczi vas­útak létesítése tárgyában megtartott érte­kezletről, melynek határozataként a tanács azt javasolja, hogy a város kérje ki a kereskedelemügyi kormánytól ezen vasutas építése érdekében az előmunkálati en­gedélyt. Záray Károly dr. azt indítványozza, hogy a város alternatív előmunkálati en­gedélyt kérjen rendes nyomtávú helyiér- Pécsi Napló 1998. július 1.

Next