Pécsi Napló, 1898. augusztus (7. évfolyam, 175-198. szám)

1898-08-02 / 175. szám

Szerkesztőség : Nepomuk­ utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza Kiadóhivatal: Boltiv-köz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési Árak: Egész évre 12 frt. Fél évre 6 frt. Negyed évre 3 frt. Egy hóra 1 frt. — Egyes szám ára 5 krajcsár. — Nyilt-térben 1 sor 30 kr. Zeneestély a Royalban. A 44. gyalogezred zenekara ma este a ROYAL kávéházban gpCf~ változatos műsorral zene­estélyt tart. 5049 Fél ingyen! Kapható a „Szarvasihoz czimzett üzletben, Irgalmasok­ utcza 6. sz. alatt, mig a raktár tart, egy gyári raktár megvétele folytán . Néhány száz vég divatos franczia mosó karton á 12 kr. „ „ „ „ „ atlasz satén á 21 kr. „ „ „ „ „ Brovat á 35 kr. „ „ „ „ „ Battist á 30 kr. valamint különféle más áruk. Ajánlom a n. é. közönségnek saját érdekében szükségleteit minél előbb fedezni. Tisztelettel LÖWY MIKSA 6106 a „Szarvasihoz, Irgalmasok­ utcza 6. Névmagyarosítás. Pécs, augusztus 1. — ez. Olyan a névmagyarositási kedv nálunk, mint az időszaki forrás. Bizonyos időközökben megindul s az­tán kimerül s várni kell jó ideig, mig ismét nagy­on zajjal előtör. Valaki el­kezdi s ha mérvadó helyen kezdik el, akkor tömegesen lépnek elő a névma­­gyarositók. így volt ez legutóbb a m. kir. államvasutak alkalmazottjainál. Csakhogy milliókra megy Magyaror­szágon azoknak a száma, a­kiknek idegen hangzásu a nevük s még igy kotteriánként megy a névmagyarosítás, nagyon sok víz folyik le a vén Du­nán, mire tisztára megmagyarosodunk. A magyar példabeszéd azt tartja, hogy a­mit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. E közmondás igazságából in­dulva ki, a mondók vagyunk, hogy a névmagyarosítást is jobban kellene siettetnünk e kár e hazafias, nemzeti törekvést olyan immel-ámmal végez­nünk, mintha akarnánk is, meg nem is. A legtöbb ember olyan formán okoskodik, hogy ha az atyja, öreg­atyja, meg a déde viselhette a Kral­­buber nevet, hát ő is meg lehet vele. Így természetesen a névmagyaro­sítás ügye csak amolyan langymatagon lelkesíti az idegen hangzású névvel biró polgártársakat s csak jámboran, csendesen, csigabiga lépéssel magyaro­sodunk. Már pedig, ha b-t mondtunk, mondjunk b-t is, sőt mondjuk végig az egész a-b-c-t. Folytassuk jobb kedv­vel, több lelkesedéssel s végezzük be dicsőséggel a megkezdett munkát. Magyarországon arról minden ma­gyar ember meg van győződve, hogy a névmagyarosítás eszméje helyes, tehát megérdemli a támogatást, méltó rá, hogy előmozdítsuk. Csak a hamisí­­tatlan kékvérű hazafiak és ős­nemes bétszilvafágok sorában akad egy-két bús magyar, a­kinek sehogyan se tet­szik, hogy ötven krajczárjával, újab­ban koronájával kaphatók a legszebb hangzású magyar nevek. De hát ki törődik ezekkel ? A nemzeti eszme diadalának elősegítéséhez tartozik a névmagyarosítás is; hazafias kötelesség az eszme győzelmét előmozdítani. Le­gyen hazánk földjén minden magyar. Város, község és helynév s az itt lakó polgárság neve is magyar legyen. Csak akarni kell s a névmagyarosítás mun­kájával rövid idő alatt meglepő ered­ményt érhetünk el. Két körülményt kell figyelembe venni. A legtöbb em­ber kényelemszerető; ha csak anyagi, vagy valami kiválóbb erkölcsi érdek nem sarkalja, nem szívesen mozog. A névmagyarosítás kétségkívül okoz egy kis fáradtságot, hasznot azonban aligha eredményez. No és az ötven krajczár a kérelemre, bélyeg a mellékletekre mind olyan kiadás, a­melyet nem min­denki ró le önként, a maga jó­szántá­ból, csak azért, hogy nevet cseréljen. A nagy tömegnek nincs az ilyen nem­zeti és kulturális irányú törekvések iránt érzéke; kevésnek látszó, hatásta­lan, a hétköznapi sokadalom egy csep­pet se hevül érte. A névmagyarosítás eszméje nem olyan jellegű, nem olyan természetű, hogy lángra lobbantson, hogy elragadjon. Ha nagy és gyors ered­ményt kívánunk elérni, kézbe kell venni az ügyet s oda kell hatni, hogy fáradtságba, pénzbe senkinek se kerüljön. Az állam a névmagyarosításon ne kívánjon hasznot; a legszebb haszon az lenne, ha pár év múlva az ország minden polgára meg­magyarosítaná a nevét. A törvényhatóságok kezébe kell adni az ügyet. A vármegyében az al­ispánok utasítják a szolgabírákat, ezek a községi és körjegyzőket, hogy köz­ségenként szólítsák föl az idegen hang­zású névvel biró polgárokat a névma­gyarosításra s községenként, illetőleg járásonként terjeszszék az alispán elé, a­ki aztán tömegesen terjesztené a bel­ügyminiszter elé a névsort. A kérelem bélyegét s minden más mellékleti bé­lyeget el kellene törülni s százeze­rével szaporodnék hazánk földjén a magyar név. Pár év alatt alig hallanánk Magyarországon idegen hangzású nevet. A szomszéd Somogyvármegye igen jó példával járt elő. A főispán indí­totta meg a mozgalmat s a mint tud­juk, a járási főszolgabirák vették ke­zükbe az ügyet. A szigetvári járásban százával jelentkeztek, így kellene ezt az egész országban megcselekedni. A közömbös nép, ha helyébe mennek , nem kívánnak tőle egyebet, mint a neve aláírását, ezt szívesen oda kanya­­ritja s ha se utánjárásba, se pénzbe nem kerül, a nevét is megcseréli szép hangzású magyar névvel." Ezzel egyideűleg elérhetnénk azt is, hogy holmi hangzatos, történelmi nevezetességgel bíró neveket nem ter­jesztenének a belügyminiszter elé. A községi jegyzők inkább segítenének egyszerű, jó magyar neveket keresni, semhogy fényes múltú, nagy alakok neveit engedjék lejáratni. Ha valaki kedvet is kap valamelyik országos je­lesünk nagy nevére, alkalom nyílik megértetni vele, hogy mi illik és mi nem illik s önként lemond az illető meggondolatlan, tapintatlan szándékáról. Legeredményesebben csak a tör­vényhatóságok mozdíthatnák elő a név­­magyarosítást s maga a kormány, ha a legmesszebb menő kedvezményeket megadná hozzá; e nélkül még a má­sodik milleniumkor is tart a név­magyarosítás. Bismarck a ravatalon. Pécs, augusztus 1. A világsajtó tele van Bismarck herczeg halálával, élete és tettei mél­tatásával. Az enyészet minden idők legna­gyobb férfiát döntötte a porba, a sem­miségbe, melyből vétetett, hogy nem­zetét és faját nagygyá, egységessé és hatalmassá tegye. Óriás volt a föladat, melyet a nemzetek sorsát intéző gondviselés Bis­marck elé kitűzött, emberi erőt és tu­dást meghaladó a vállalkozás és kocz­­kázat ... És Bismarck megvalósítá a föladatot, népe reménységét, a sors akaratát. Csak kevés halandónak jutott osztályrészéül az, ami Bismarcknak.

Next