Pécsi Napló, 1898. december (7. évfolyam, 276-300. szám)

1898-12-01 / 276. szám

szürkesítését!: Nepomuk­ utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak vissza Kiadóhivatal: Boltiv-köz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: L­ENKEI OS. Előflint­al árak: Egész évre 12 frt. Fél évre 6 frt. Negyed évre 3 frt. Egy hóra 1 frt. — Egyes szám ára 5 krajonár. — Nyilt-térben 1 sor 30 kr. Az enyhe időjárás folytán mélyen leszállított árakon árusítom a legújabb téli kabátokat, gallérokat, köpe­nyeket és szőrme-árukat. ИГ* Egy, jó posztóból készült, csi­­nosan kiállított téli kabát 6 frt 50 kr. és feljebb. "Joff Ezen kedvező vásárlási alkalomra a t.­er. vevő közönség figyelmét ezúton felhívom. Pauszig Ягтт Pécs, Piacsek-féle ház, földszint és első emelet. 5604 A törvény mondja: Pécs, november 30. —X. Manapság már mindenre van paragrafus; a portörlő rongyok kirá­zásától a rendjelviselésig minden intéz­ményre, az életben előforduló minden eshetőségre alkottak törvényt, vagy törvényerejével bíró szabályrendeletet. És hát sok igazság, sok okos és üdvös dolog van azokban a törvények­ben, szabályrendeletekben, csak az a kár, hogy nem mindig hajtják végre a paragrafusokat, mert hát szükség törvényt bont s nincs­en szabály kivé­tel nélkül. Ha fölmerül valami eset, mindjárt idéznek paragrafust, hogy a törvény ezt és azt mondja, de . . . itt következik az a bizonyos czigány­­prepozíc­ió, de a körülmények lehetet­lenné teszik a törvény végrehajtását. Ezzel az ügy elintézést nyer. S ez nagy baj, különösen ott, a­hol az ilyen elintézés káros következmények­kel jár. A népiskolákról szóló törvény sok egyéb okos rendelkezése közt arra is kiterjed, hogy közegészségi szempont­ból az iskola­épületnek milyennek kell lenni. Meghatározza a tanulók számát, hogy egy-egy osztályban hányat lehet és szabad elhelyezni. Csakhogy a kir. tanfelügyelő úr a megmondhatója, hogy hány iskola van a vármegyében, a­mely nem felel meg a törvény köve­telményeinek ; hány iskolába szorítanak be több tanulót, mint a­mennyit a törvény megenged. Évi jelentéseiben hűségesen be is számol a közigazgatási bizottságnak tapasztalatairól s az ész­lelt mizériákat ki is színezi kellőképen, de a jelentésnek nem igen szokott foganata lenni, mert a baj orvoslásá­nak, a törvény végrehajtásának útját állják a­­ körülmények. A közigazgatási bizottság tagjai figyelemmel végig hallgatják a tanfelü­gyelő jelentését, sőt a határozati ja­vaslatát is elfogadják, de azért minden marad a régi. Százötven gyermek szorong egy-egy szűk szobában hering módjára s kapkod levegő után, mint a befagyott tó vizében hónapokon át teleld bal, a­mikor léket vágnak a jég tükörén. A törvény mondja, hogy, ha az isko­laépület nem felel meg a meghatározott követelményeknek, az iskola tentartó fölszólítandó, hogy tegyen eleget a törvény paragrafusainak; ha e fölszó­lító­ eredménytelen lenne, a törvény­­hatóság hivatalból állítja helyre a törvényes rendet. Más szóval: a­hol iskolát kell építeni s az iskolaföntartó a fölhívásnak nem tesz eleget, ott a hatóság hivatalból emeli föl az épületet — az iskola­fön­­tartó terhére. Igen ám, de erre még Baranyában, de talán az ország egyet­lenegy vármegyéjében se volt eset. Példa rá Duna-Szekcső. A tan­­felügyelő, a tiszti főorvos majdnem minden közigazgatási ülésen előhoza­kodnak a duna-szekcsői iskolával , azokkal a törvény­ellenes állapotokkal, amelyek ezt a községi iskolát jellem­zik, még se jutott a törvény érvényre. Nem jutott pedig azért, mert a végre­hajtása künn zátonyra akadt. A lehe­tőséggel mindig le kell számolni. A köz­ség képtelen volt iskolát építeni s így abba maradt a hatósági kényszer. Meddig marad ez az állapot igy, erre bajos megfelelni. Annyi bizonyos, hogy a tanfelügyelő, meg a tiszti főor­vos is tarthatatlan állapotnak mondja. De hát ha tarthatatlan, miért tart ez az állapot mégis így ? Nem lehetne-e államosítani azokat az iskolákat, a­melyeket az illető iskola­föntartók kép­telenek a törvény követelményeinek megfelelőleg föntartani ? Az eddigi hozzájárulást, azt hiszszük, szívesen viselnék az illető községek tovább is s a túlkiadást, az újabb terheket viselné az állam. Csakhogy természetesen a néma gyermeknek az anyja sem érti a sza­vát. Az illető községek jelentkezzenek s kérjék iskolájuk államosítását. Vég­tére is törvényellenes állapotokat a szegénység se szankc­ionálhat. Mit használ, hogy ha meg­van a törvény s nem tudunk neki érvényt szerezni. A törvény tekintélye föltétlenül megkívánja, hogy azt érvényben tartsa mindenki; legkivált a hatóság, mely­nek hivatása, rendeltetése a törvények­nek érvényt szerezni, azok fölött lelki­­ismeretes szigorral őrködni. Kiváncsi érdeklődéssel várjuk, mi lesz végre-valahára a dunaszekcsői iskolával ? Országgyűlés. A „Pécsi Napló" tudósítójának távirata. Budapest, november 30. Déli 12 óráig csupa szavazás volt. A terem tehát csupa üresség volt. Csak Regele bácsi szava hangzott, a mint a képviselő urak neve után stereot­p egy­formasággal hirdette: — Nincs itt! — Itt van ! — Nincs itt ! A nincs itt majdnem állandó volt. 12 óra után befejezték mind a két szavazást. Mikor Szilágyi kihirdette, hogy a képviselőház határozata szerint ,­­­ tehát örömének jegyzőkönyvileg ad kife­jezést az uralkodó 50 éves jubileuma al­kalmából, — a jobboldalon viharos éljen hangzott fel. — Éljen a királyi — Éljen a hazai — felel az öreg Madarász — ezzel befejeződött a császár­jubileumi incidens. Most az indemniti döczögős szekere tett ismét egy lépést előre. Reitter János szólott hozzá, aki bár ellenzéki, de a saját pártja se foghatja rá, hogy valami érde­kes szónok,* Szilágyi Dezső elnökölt. A múlt ülés jegyzőkönyvének hite­lesítése után elnök több bejelentést tett, a­melynek megtörténte után 5 perc­re felfüggesztette az ülést. Ezután kezdődött Szalay Károly in­dítványa felett a név szerinti szavazás, a­melyet 146 szótöbbséggel elvetettek. Most szólásra jelentkezett Polónyi Géza és azt mondotta, hogy bele­köt­hetne ugyan az egész szavazásba, de az elnök iránti tiszteletből nem teszi. Következett Szilágyi elnöki elő­terjesztésére a szavazás, hogy decz. 2-án ünnepeljenek és ő felségének jegyzőkönyvi üdvözlést szavazzanak. Az elnöki előterjesztést 150 szótöbb­séggel elfogadták. (Nagy éljenzés). Azután az indemnita folytatása kö­vetkezett. Reiter János : Gyakran tapasztal­juk, hogy a mindenkori kormány indem­­nitási javaslatokkal szokott előállani és a törvényhozás rendszerint abba a kényszer­helyzetbe jut, hogy a kért pénzügyi meg­hatalmazást megszavazza. Újabb időben valóságos rendszerré vált ily meghatalma­zások alapján rendelkezni az ország jö­vedelmeivel és fedezni a kiadásokat. A

Next