Pécsi Napló, 1899. szeptember (8. évfolyam, 199-223. szám)

1899-09-01 / 199. szám

/ • '/£ // Г­ /О- 17 VIII« évfolyam. Péntek, 1899. szeptember I. IS9. (2346.1 **án. PÉCSI NAPLÓ Felelős szerkesztő: Cs*rkentőség . Nepomuis-utcza 23. sz. (Csákváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok nem adatnak viasza IU(fó5tíT*t«l: Bortiv-köz 2. Telefon 87. XI BNKBI Slőfizetés! árak: Egész évre 12 frt. Fél évre 6 frt. Negyed évre 3 frt. Egy hérs 1­írt. — Egyes **A® ára 3 krajneár. — Nyilt-térben 1 sor 30 k­r. A magy. kir. szab. 4. sorsjáték VI. osztályának hú­zása a következő napokon történik : Szeptember 13, 15, 16, 18, 19, 21, 22, 25,26, 28. és 29-én (naponta 2000 szám). September 30. és október 2. és 3-án (naponta 1500 szám). Október 5, 6. és 9-én (naponta 100 szám) Október 11-én (e napon 500 szám). A VI. osztályban 30.000 drb. sorsjegy 9,550,000 koronát nyer, és a legnagyobb nyeremény szerencsés esetben 1 milió korona. Az általam eladott sorsjegyek nyereményeiről naponkint sürgönyileg leszek értesítve és miután ezen értesítéseimet a nyerő feleknek ugyancsak sür­gönyileg rögtön továbbítom, t­­er­­vevőimnek azon kellemes előnyt biztosíthatom, hogy már a következő nap húzásán is résztvehetnek és igy lehetséges, hogy 1 betétösszeggel szerencsés esetben 18 nyereményt csinálhat. A vételi sorsjegyek ára a VI. osztályban : Vi VI V* Vs 80 frt 40 frt 20 frt 10 frt Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek, Seleai Zsigmond a m. kir. szab. Osztálysorajáték főelárusitója PÉCSETT. Siklósi-országút 29. szám. 6696 Iskola-könyvek. CSzüdöÁ is cUádo­d ^i^&SrciéS­c­alantom, az összes tanintézeteÁden Tasznád HJ_ és ódon tan­­könyveimet '~íl^yszinten a &­j^utány,osa&& átado­n az összes iró- és rajzszereket. Liscsier IFerencz könyv- és papirkereskedése (Hattyú-épület). 6682 A helyzethez: ács, augusztus 31. (P. C.) A holt évad vége felé közeleg, a korai Ősz, hűvös prognózi­sával, vándormadarak módjára a hazai fészekbe kergeti a társaságot, Buda­pest kezd élénkebben lüktetni, csak Politika­i nagysága kegyeskedik az idén nyári far-m­ente­jét meghosszab­bítani. A parl­mentnek még egy egész hónap ideje van, hogy az utolsó küz­delmekben nagyon megviselt idegeit ismét impresszióképessé aczélozza és államférfiak, mint politikusok buzgón ápolják a jól megérdemelt nyugalmat. Nem lehet tehát csodálni, ha a bel­politikára vonatkozólag csak szűken csörgedeznek a hírek. A kabinetek ebben tudvalévően tökéletesen hasonlí­tanak azokhoz a nőkhöz, kiknek annál jobb a hírük, minél kevesebbet beszél­nek róluk. A magyarországi közvéle­mény mindamellett mégis foglalkozik politikával, hisz’ nem hiába vagyunk politikus nemzet, s a legkisebb támasz­pontból következtetéseket vonunk, ter­veket tárgyalunk, legsajátabb konjunk­túráinkat mint fait accompli­kát tekintjük. A kritika vágya, mely in politice is még szenvedélyesebben uralkodik, mint a színházban, már egy csalóka eszmetár­sulás folytán is hozzájárulhat, hogy sokkal a saison kezdete előtt tájéko­zódni akarunk a vezető kormányférfiak nézetei és szándékai felől és habár ez annak idején az exposé útján amúgy is megtörténik, a közönség rendesen várja a maga politikai híreit. Nos, a Széll-kabinet csendben, de fáradhatlanul dolgozik ismert prog­­rammja megvalósításán. A nemzet ide­ális és gazdasági érdekeinek megóvása és ápolása ritka, de annál szebb egyet­értésben teljes méltánylásra talált a pártoknál és a kormány annál komo­lyabban szentelheti magát a munkának, miután nemcsak hivatalosan, hanem tényleg is a nemzet óhajtásait és aspiráczióit képviseli. A jövő évi költ­ségvetés már össze van állítva s Lu­kács pénzügyminiszter személyes veze­tése alatt most veszik utolsó revízió alá, a pénzügyi adminisztrác­ió javí­tásának fontos kérdései törvényjavas­latok alakjában várják a parlamenti előterjesztést. A szenzácziós hatásva­dászat beszél ugyan kombinácziókról, melyek részint állítólagos személyes kérdésekből, részint a Hentzi-ügy ke­serves tengeri kígyójából erednek. A­mi a személyes kérdéseket il­­leti, a boulevard-public­isták élénken terjesztett híreit, a kabinetben történő változásokról ők maguk is csupán mint kombinácziókat láncirozzák és így ér­tékük szerint honorálják. Ennek a kacsatenyésztésnek mindenesetre meg­volt az a jó következménye, hogy az úgynevezett Tisza frakc­ió, vagy helye­sebben az expremier intim régi poli­tikai barátai kereken kijelentették, hogy sem hajlandóságuk, sem szándé­kuk nincs a Széll-kabinet ellen fronde-ot csinálni és külön politikai színezet nél­kül nyíltan és tántoríthatatlanul a sza­­badelvűség, a jog és törvény zászlaja alatt a kormány oldalán fognak küzdeni. A budai harczemlék ügyét min­denesetre mint kis vitát kell majd el­könyvelni a parlament évkönyveiben, de a függetlenségi párt vezére egyelőre kevés lelkesedést mutat a nagyobb ak­­c­ióhoz. A szükséges nyilatkozatokat mindenesetre meg fogják tenni és a legújabb „revanche-affaire“ a vele született gyengeség szakvéleményével fog távozni az életből. Nálunk is hall­ható a komoly kérdés, váljon az oszt­rák politika ÖsSze akarja e, össze tudja-e magát szedni paradox helyze­téből, vonagló letargiájából. Az exces­­susok, demonstrácziók és a közélet más, szelídebb nyilvánulásai a császári államban eléggé mutatják, hogy a po­litikai feloszlás mérge mindinkább be­hatol az állami organizmus szövetébe. A helyzet már tényleg oly nehéz, hogy az orvoslás egykori reményét a reménytelenség váltotta föl. A me­rev obstrukc­ió a delegáczióválasztás kérdésében kínos kényszerhelyzetbe került : vagy feladja örök időkre úgyis tarthatatlan álláspontját, megelé­gedve a nemzetiségi kérdés jobb, végleges megoldásának reményében egy kompromiszummal, vagy a feltét­len politikai obstinencziát választja a parlament választásánál a tartomány­­gyűlések útján, vagy a relatív abszo­lutizmust a parlamenti megrendszabá­­lyozás fenyegető oc­rogálásában, vagy végül­­ a teljes abszolutizmust. Ha az osztrák politikusok hadjá­ratuk minden lehetőségét mérlegelik, nehezen juthatnak más következtetés­hez. Ott különben mindig bizonyos féltékenységgel hangsúlyozzák a had­hadsereg érdekeinek ápolását; a tiszti fizetések emelésének épen Ausztria a zászlója s íme a hadsereg elhülve látja az illető javaslatok tökéletes előké­szítése után Ausztriában a zűr­zavart, mely megfosztja őt a reménytől, hogy ez az égető kérdés hamarosan meg fog oldatni. Mert természetes, hogy ha a közös költségvetést nem a delegá­­c­ióban, hanem Magyarországon a törvényhozás útján, Ausztriában a fa­tális 14. §. alapján kellene elintézni, ez csak lehetőleg redukáltan és az előző évi zárszámadások keretében történhetnék, annál inkább, mert ná­lunk — okkal, vagy sem — minden­esetre arról beszélnek, hogy a parla­mentben a hadi költségvetésre vonat-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék