Pécsi Napló, 1899. november (8. évfolyam, 250-274. szám)
1899-11-01 / 250. szám
fiszkhatőség : Nepomuk-utcza 23. sz. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. sz. Kéziratok нет adatnak vissza SlN’lóhivatal: Beltiv-köz 2. Telefon 27. Felelős serkentő: X.B3SГЖ^1Х L^JOS. 81$fl»téslink: Egész évre 12 frt. Fél évre 6 frt. Negyed évre 3 frt. Egy hír* 1 frt. — Egyes utaz ára 5 krajonár. — ’Nyilt-térben 1 sor 38 km. Téli-kabátok hölgyeknek és selymek meglepő olcsó árban Kis Zsigmond divatáru-üzletében Pécs, 6698 Takarékpénztári uj palota. Hetyey Sámuel: Péca, október 31. Holnap lesz két esztendeje annak, hogy bekopogtattam az esztergomi érseki rezidencziába és leadtam névjegyemet a legújabb magyar püspöknél, Hetyey Sámuelnél. És mikor másodszor fordult meg az esztendő, elolvastam ma, mit is mondott akkor hozzám a pécsi egyházmegye püspöke ? Soha még oly híven nem teljesítette senki azt, amit ígért, amit programmjának elismert, soha senki oly tervszerűig nem haladt a kitűzött után, soha senki oly hű nem maradt önmagához, mint Hetyey Sámuel püspök, akit üdvözlünk ma, pécsi püspökké történt kinevezésének második évfordulója napján. Üdvözöljük őt, mint a felekezeti béke és hithűség apostolát, mint a tett emberét. Ezelőtt két évvel nagy várakozással néztünk püspöki működése elé. Szavai mélyen bevésődtek emlékezetembe és ép azért, mert akkori látogatásom nem tervszerű volt, mert ekkor kifejtett álláspontját nem formulázta meg, nem készítette elő, hanem jóságos szivéből, természetének önkéntes megnyilatkozásából fakadt: szinte csodálkozás fog el, mint ment teljes és be csaknem sorról-sorra mindaz, amit akkor leírtam, mint illeszkedett be ez az idegen ember, kinek szándékai nemesek voltak, a mi viszonyainkba, mint ment ezen rövid idő alatt minden teljesedésbe, amit akkor mint életfeladatát ismertettem és mint haladt lépésrőllépésre előre a rokonszenvben, az egyházmegyei hívek rajongó szemetében és az egész társadalom föltétlen tiszteletében és megbecsülésében. Ismételem, úgy tűnik föl előttem a két év előtti első látogatás, mintha orákulum nyilatkozott volna meg akkor. Az ember nem ismerheti előre a saját szándékait, melyekre elvégre is a külső körülmények gyakorolnak befolyást. Hetyey Sámuel nem ismerte akkor az itteni viszonyokat, nem ismerte a több évi püspöki sedisvacanciával bekövetkezett fegyelmetlen állapotokat a pécsi egyházmegyében és még sem találunk egy tapodtatnyi eltérést tervei és szándékai és a valóság között. Olyan püspökévé lett ő a pécsi egyházmegyének, amilyen püspökre ezen egyházmegyének szüksége volt. Mintha csak csodát művelt volna az esztergomi kanonok és irodaigazgató új, nagy és díszes működési körében, mert mint apostol teljesíti itt lelkipásztori fenséges hivatását. Nem bizantinizmus, sem a hízelgés nem vezeti tollunkat, mikor Hetyey Sámuelről írunk. Csak a tisztelet! Nincs közöttünk érdekközösség, nem vagyunk szószólói az ő cselekedeteinek, tetteinek, szándékainak;ő nem keresi a nyilvánosságot, elvonultan él a nagy világtól, melynek zajával nem harmonizál lelki világa. Nem tartozik az úgynevezett világi püspökök közé, akik csak úgy járnak-kelnek családoknál. A kisasszony káptalan. Irta: Sipos Orbán. Három leánytestvér élt egy háztartásban a Tágas utcza torkolatánál. Pénzük bőven volt, napjaik boldogan teltek, ha ugyan boldogságnak lehet nevezni azt az állapotot, melyben ez embernek semmi foglalkozása, semmi élet hivatása nincs, dolga is csak annyi, amennyit unalmában magának kiválaszt. Ezt az állapotot elhunyt atyjuknak köszönhették, ki ideje korán gondoskodott, hogy miért, miért nem ? pártában maradt gyermekeik nélkülözés nélkül élhessenek És a leányok elég okosak voltak vagy legalább annak tartották magukat. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy édes atyjuk mészáros volt s alkalomadtán vágómarhákat szállított a magyar hadseregnek, aztán a németnek, muszkának egyaránt, amint a sors hozta; de oly ügyesen, hogy jószágát nem kobozták el soha, sőt a szabadságharcz leigázásakor teljesen készen volt a Kossuth bankó átcserélésével is; azonfelül a császári hadak élelmezésénél szerzett kiváló érdemeiért czimeres nemes levelet kapott. A lányoknak volt egy férfitestvérjük is; korra nézve legfiatalabb, de annak örökségét készpénzűen kiadták, mert egy kissé kikapó, csapodár volt, olyan csólcsappal pedig az istenfélő hölgyek, kik a gondolatban véletlenül elkövetett hibát is, mindennap leimádkozzák, egy háztartásban nem maradhattak. A férfi maga sem vágyott erre a társaságra, nem telt öröme örökösen az erkölcsi prédikácziót hallgatni, melybe ha az egyik leány belefáradt, a másik pihent nyelvvel és ájult tüdővel tovább folytatta, mint a jól betanult leczkót. Budapestre tette át lakását, hol a jussnak csakhamar nyakára hágott, aztán a székes főváros valamelyik rendőrkapitányi hivatalába beállt irodiáknak. Csak néha-néha rándult le testvéreihez, midőn ahelyett, hogy ő üldözte volna a társadalom csirkefogóit, a lelketlen uzsorások őt kezdették kegyetlenül kergetni. Ilyenkor mindig díszegyenruhában kopogtatott be testvéreihez kikunyerálni egy kis segítséget.* Egyszer soron kívül nagy ugrással helyettes főkapitánynak akarja előléptetni a miniszter, kivel pertu barátságban él, tehát új dísz egyenruhát, illő bútorzatot kell beszereznie. Budapesten is kaphatna kölcsönt, csak úgy tukmálják rá a pénzintézetek, de ő, nehogy függetlenségét, tekintélyét veszélyeztesse, hitelműveletekbe ott fenn nem akar bocséjtkozni. Máskor mega az orosz czár bízta meg bécsi nagykövete uttán néhány veszedelmes nihilista kézrekerítésével, akik Magyarországon lappanganak s ő jóformán ki is szimatolta már rejtekhelyüket. Ha elcsípi a nihilistákat, minden fő után száz százezer rubel üti a markát. De a gonosztevők elfogása pénzbe kerül. A nagykövet megkínálja ugyan egy jó csomó előleggel, azonban magyar ember létére nem alacsonythatja le magát annyira, hogy a muszka czártól előleget fogadjon el. Eféle beszédre a leányok szive mindig meglágyult, tanácsot tartottak és szabályosan felbélyegzett kötelezvényre kifizették a kért összeget. Ha aztán a helyettes főkapitányi állás elmaradt s a muszka czár által ígért százezreket sem fizette ki se az osztrákmagyar nemzeti, se az angol bank: a leányok szidták leghathatósabban a politikát, hogy annak a miniszternek, aki testvérükből főkapitányt csinált volna, az országgyűlési obstrukczió miatt épen most kellett megbukni, meg azokat a czudai nihilistákat, kiknek arra sem volt elég bátorságuk, hogy magukat felakasztassák s testvérük üldözése elől gyáván elmenekültek Törökországba. II. De majd el is feledjük a testvérek neveit megmondani. A legidősebb leányt Oliviának, a legfiatalabbat Menodórának, a középsőt Polikszóniának hivták. Tősgyökeres talián nevek, legalább a szülők azt hitték, midőn gyermekeik neveit kiválogatták s ha közibük görög név is vegyült, az az olaszok iránt táplált rokon- Mai exámunk 12 oldalra terjed