Pécsi Napló, 1899. december (8. évfolyam, 275-298. szám)

1899-12-01 / 275. szám

Váll. éwf©If Sz*?fee*szólás : Nepomuk-utcza 28. sz. ISsakváry-fél* ház,) Telefon 109. sz. Kéziratok aeta adatnak vissza ШЮЛпЫ: Belliv-kSz 2. Telefon 8?. felelős Bserkente: L­ENKEI X^^TO©. ~ ШГ V* Péntek, Ю99. decagember J. ___Г||1___ 275. (2422.) яжЛт. EUSzatési árak: Egész évre 18 frt. Fél évre 8 frt. Negyed évre 8 frt. Egy hé?« ftrt. — Soyee­­ssze ára 8 kr­jeeér. — Nyüt-térben 1 sor 80 fer. Az alvó ébred. Psos, november 30. X. A vármegye gazdasági egye­sülete az utőcekaeset óta teljesen megbénult s megdermedt. Már azt hit­tük, hogy halott. De a leányzó nem halt meg, csak aludt. Most már éb­redni kezd s életjelet ad magáról. Gazdasági előadásokat rendez a télen , tanítja, terjeszti az állattenyésztés, talajművelés, szőllő-termelés ismereteit! Tavaszszal dí­ázással egybekötött nagy­szabású tenyészállat-vásárt tart Pé­csett. Ez is valami, de még nem minden, Baranyában a gazdasági egyesü­letre nagy föladatok nehezülnek s az­zal a nyomorúságos anyagi erővel, a melylyel az egyesület rendelkezik, az­zal bizon-bizon nagyon kevés valamire­való föladatot lehet teljesíteni. A Mecsek­­egyesületnek Pécsett több tagja van mint a vármegye gazdasági egyesüle­tének a egy kerékpár-egylet jóformán nagyobb anyagi erővel rendelkezik, mint ez a mi nagyfontosságú, kiváló jelentőséggel bíró gazdasági egyesüle­tünk. De ki is lenne tagja olyan egy­letnek, a­mely alszik? Vagy nevezhető gazdasági egyesületi tevékenységnek az évenként egyszer megtartott tenyész­állat-díjazás, parkolási tar­folyam s olyan tenyész­állatok közvetítése, a melyeknek fele fél év alatt elpusz­tul? Előnyöket, kedvező eredményeket kíván a gazda közönség! Választmányi ülésekkel, melyeken a választmány 4—5 lelkesebb tagja vesz részt, köz­gyűléssel nem lehet az igényeket ki­elégíteni. A gazdasági egyesület akkor lesz Baranyában életképes, ha a gazdakö­zönség megfelelő pártfogásban részesíti s így kellő anyagi erővel rendelkezik. Nem pár száz, hanem öt-hat ezer tagra van szüksége az ilyen egyesü­letnek. A vármegye lakosságának szá­mával arányban kell lenni az egyesü­leti tagok számának. S ez a szám csak akkor érhető el, ha az egyesület élén álló férfiak nagy odaadással, buz­galommal s áldozatkészséggel fáradoz­nak a közérdeklődés fölkeltésén s ébrentartásán. Az egyesület a mai ke­retben, a mai munka­képességével fönn nem állhat, ha csak be nem éri a puszta létezéssel s tiz-tizenkét egyleti tag részvételével megtartott ülésekkel. Néhány bika és tenyész-kan elhelye­zése, néhány szarvasmarha megdíszok­­levelezése s néhány szelelő rosta, szecskavágó és szőllő-permeteztető kiosztása nem elég az üdvösségre. A gazdasági egyesületektől manapság sok­kal többet várnak, s e várakozás jogos és méltányos. A ki nem képes, ne vállalkozzék, álljon félre az útból s engedje át a teret másnak; a ki érez magában életrevalóságot és képességet a közjó, a közérdek előmozdítására s akar is hasznos szolgálatot tenni, az ne aludjék. A mi gazdasági egyesületünk meg­mozdult. Derék férfiú áll az élén, O­r­s­z­á­g­h Lajos, kis­teleki földbirtokos, a­ki sokat tehet az egyesület érde­kében. Az első lépés természetesen a gazdasági egyesületnek a vármegye mezőgazdasági bizottságával való egye­sítése, mert nagyon fölösleges Bara­nyában két mezőgazdasági intézményt külön-külön föntartani, a­mikor egy is elég. Magától értetődik, hogy a két intézmény külön-külön soha se lesz képes olyan eredményeket elérni, mintha egyesül­t közös erővel munkálkodik a vármegye gazdasági viszonyainak fel­­virágoztatására. A­mint tudjuk, ez a lépés már megtörtént s a czél a közel­jö­vőben meg is valósul. Akkor aztán mind­járt más szemmel nézi a közönség az intézményt s akkor a mozgolódásnak látszó mai életjel mindjárt nagyobb hatással s több érvénynyel lehet a gazdasági érdekekre. Minden téren haladás mutatkozik; a kor szelleme föltétlenül megkívánja az előremenetelt, fejlődést. A régi egyformaság, régi rendszer akármilyen jónak bizonyult is, meg nem állhat. Reform kell minden irányban. A­ki nem halad, az elmarad. S minthogy első­sorban agrikultur­ állam vagyunk, a főhelyt a mezőgazdaságra kell fek­tetnünk. Darányi minden lehetőt el­követ a gazdaközönség érdekében. Csudákat azonban ő se művelhet, kü­lönösen akkor nem, ha a gazdaközön­­ség s a gazdasági egyesületek nem támogatják eléggé. A mi közönségünk túlnyomó része mindent a kormánytól vár: kitátja a száját s várja a sült galambot. Csakhogy a sült galambok a mesék országában röpdösnek, nem hazánk földje fölött. Nálunk a mesék korszaka réges-régen lejárt, a legride­gebb valóság korát éljük. Itt tenni, fáradni, vállt vállhoz vetve kell mun­kálkodni, csak úgy érhető el vala­melyes eredmény. A vármegye gazdasági egyesülete egyesülve a mezőgazdasági bizottsággal sokkal nagyobb tevékenységet lenne képes kifejteni, mint így. Az ország nem egy vármegyéjében van erre biz­tató példa. A tenyész állatokkal a községek s a közgazdaság rovására történt gesettelés megszűnt s hatósági ellenőrizés alatt a valódi közér­dek s nem pedig a közérdek köpö­nyege alá rejtett magánérdek szol­gálatában állanak az egyesült egyletek. Pest- Pilis- Solt- Kis­kun, Torontál, Sopron, Vasvármegye gazdasági egye­sületei nagyszerű eredményeket érnek el és virágzanak; óhajtjuk, hogy a mi egyesületünk is fölébredve nagy álmá­ból necsak játsza az egyesületi komé­diát, hanem a vármegye mezőgazdasági érdekeit hathatósan, eredményesen kép­viselje s védje és nagyszabású sikerek fölmutatására legyen képes. Minden lehet, csak akarni kell. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk távirati jelentése. — Budapest, nov. 30. — Obstrukc­ió ma nem lesz ! Ez bizonyos ! — hiresztelte a folyosón Perczel Béni, a­kinek a kormány gondja mindig a szivén fekszik. — Honnan tudod Béni? — kérdez­gették az aggodalmasok. — Ugyan kérlek, négyen vannak itt a szélbaliak, Komjáthy egymaga csak nem obstruál ! — Nem lehessen tudni. — Nagyobb baj az, hogy kevesen vagyunk jelen. Csak észre ne vegyék azok a bakafántoskodó kuruczok! De bizony észrevették. Alighogy benyújtották a kvótajavaslatot. Komjáthy azonnal sietett obstruálni. Segített neki jó Madarász Józsi bássi is, s nehogy a jobb­oldal lefújja őket, a fifikus Hentaller hir­telen felállott s vésztjósló hangon süvített az elnök felé. — Nem vagyunk százan. — Nosza fiam Béni — szól az el­nök — olvassátok meg a jelenlevőket. Biz azok csak 86-an voltak. Az ülést felfüggesztették és Podmaniczky, az ősz kegyelmes ur betelefonáltatta a kés­lekedőket. Jakabffy államtitkár panaszosan ál­lított az agg báró elé. — Betelefonáltattál Kegyelmes Uram, pedig ott a sok akta az asztalomon. — Hjah — tiz emberrel nem lehet letárgyalni a napirendet ! Aztán elmúlt a fél óra is és nem történt semmi. Kabos Feri uram darálta le a mentelmi ügyeket. Simát annyiszor emlegette, hogy a barátai attól féltek, de­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék