Pécsi Napló, 1902. május (11. évfolyam, 100-122. szám)
1902-05-06 / 103. szám
Bartaműéi: Munkády Mihály-atexa 25. (Sinkvity-féle ház.) Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vikig. Kadóhivatal (Részvénynyomda): Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Befietési ink: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 korona. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes samiara 10 BUK. — Nyilt-térben 1 sor 60 fillér. Láng Lajos kér. miniszter. Pies, május fi. Megtörtént az uj kereskedelemügyi miniszter kinevezése. Ő Felsége Budapesten ma délelőtt Láng Lajost országgyűlési képviselőt és egyetemi tanárt nevezte ki ezen miniszteri székre és ezzel megszűnt minden további találgatás, ki ül Baross Gábor, Lukács, Dániel, Hegedűs és Horánszky örökébe. A kinevezés nem kelt majd lelkes visszhangot országszerte, mert az új miniszter nem tartozik a zajos politikusok sorába, akik minden alkalommal mint miniszterjelöltek szerepelnek a nyilvánosság előtt. Inkább visszavonult életet élő, zajtalan, munkás ember, kiváló tudós, aki előtt bár idegen a kereskedelmi minisztérium ügyköre, de ami most ennek vezetőjét elsősorban fogja lekötni, a vámkérdés, a kiegyezés megújítása, ehez alig találhatott volna Széll Kálmán alkalmasabb munkatársat Láng Lajosnál, aki egy emberöltőt meghaladó időn át foglalkozott ezen kérdésekkel, ismeri azoknak minden részleteit és mint volt újságíró, aki még a régi jó időkben, mikor a magyar sajtó még a tudományos színvonal tekintette főczéljának, mint szerkesztő dísze volt a magyar hírlapíró karnak, praktikus tapasztalatokat is szerzett és most ezen sokoldalú tapasztalatait a kereskedelem és közlekedési ügyek fölvirágoztatása érdekében érvényesítheti. Láng Lajos kinevezése ily körülmények között az elfogulatlan közvélemény előtt helyesléssel fog találkozni. Az adott körülmények között legszerencsésebbnek mondható még az ő kinevezése. Politikai szempontból a kipróbált szabadelvűek táborából való, aki még Tisza Kálmán idejében adta szabadelvű gondolkozásának tanubizonyítékait, mikor a „Nemzetiben a szabadelvű eszméknek volt lelkes hirdetője. Hogy a praktikus tevékenység terén is sikereket fog elérhetni, megmutatta, mint a pénzügyminisztérium volt államtitkára és hogy a küszöbön lévő erős kiegyezési harczhoz eléggé edzett és szilárd lesz és helyt fog állani az osztrák kormánynyal szemben, melynek különben époly kötelessége a kiegyezés révén minél több előnyhöz juttatni Ausztriát, mint a magyar kormánynak, hogy a kiegyezés minél kevesebb pénzébe kerüljön az országnak, — azt bizonyosra vehetjük. Ezeknek előrebocsátásával ismételjük, hogy a megtörtént kinevezés ténye bár lelkesedést kelteni daczára Láng Lajos előttünk ismert jeles egyéni tulajdonainak nem fog, azt mégis mindenki megnyugvással veendi tudomásul, mert Láng Lajossal a becsületesség, hangyaszorgalom, lelkiismeretesség, hazaszeretet, tettvágy és nagy tudás emelkedett miniszteri székbe. Sokan abból a szempontból indulnak ki, hogy bárkit állított volna most ő Felsége bizalma a kereskedelmi minisztérium élére, a kiegyezés azt megőrölte volna és ha annak miniszteri áldozatra lesz szüksége, jó lesz arra bárki és csak utána jön majd a dolgozó miniszter, aki a rendkívüli fontosságú, talán túl széles kerettel bíró kereskedelemügyi miniszteri tárca vezetésével ismét az alkotások terére fog léphetni, melyek mintha Baross Gábor korai halála óta jóval lasabb tempóban haladnának, mint Baross feledhetlen működése alatt. Akik így gondolkoznak, azokat úgy sejtjük, csalódás fogja érni. Láng Lajos nem fogja azzal beérni ,hogy becsületes alkusza legyen csupán a magyar érdekeknek az osztrákokkal szemben, hanem nemesebb czélek által sarkalva, amikor hajlandónak nyilatkozott helyet foglalni a piros bársonyszékben, ideálisabb czélok is vezérelték. Bizonyos stagnácziót a kereskedelmi ügyek vezetésében tagadni nem lehet. Mintha ez a minisztérium is a nyomasztó idők behatása alatt állana, az utolsó évek alatt számbavehető alkotás onnét ki nem indult. Minél nagyobb voltBaross, annál szembeötlőbb az utódok túlzott óvatossága, mely dermesztőleg hatott Magyarország kereskedelmére és iparára, közlekedésügyünk fejlesztésére. Ebből a minisztériumból áldást hozón ki kell áradnia az egész országra a kezdeményezés bátorságának, a munka vágyának, hogy bátorságot öntve a csüggedőkbe, a most tétlen kezek munkához jussanak, hogy vasúti politikánk Baross szellemében fejlesztessék, hogy iparunk ne csak szavakkal, biztatással fejlesztessék és kereskedelmünket el ne fojtsák a mercantilismus ellen hadat üzent agrárius előharczosok. A kereskedelmi miniszternek oly erősnek kell lennie a kereskedelmi ügyek élén, mint amily erős, kitartó, lankadatlan, hogy úgy ne mondjuk fanatikus a maga szakmájában a földmivelési ügyek élén Darányi Ignácz, aki valóságos apostola a magyar földnek és minisztersége óta igen sokat és jót alkotott. Láng Lajos nem fogja azzal beérni, hogy róla az utókor mint kiegyezési miniszterről beszéljen. Itt a számok számok ellen küzdenek és itt teljes a bizalmunk, hogy a nagy statisztika, Láng Lajos ismeri a kiegyezési egyszeregyet és a magyar érdeket nem fogja egy pillanatra sem szem elől téveszteni. De ő alkotni is fog akarni és sokat, igen sokat alkothat, mert báz az utolsó 10 évben kissé hátramaradtunk szemben az azt megelőző tíz évvel. Speciális óhajokat ma nem hangoztatunk még. Pedig temérdek lenne. De amikor az új minisztert üdvözöljük, szívesen adunk már ma azon meggyőződésünknek kifejezést, hogy az a bizalom, melylyel kinevezését az egész ország fogadja, az ő tetteivel, alkotásaival őszinte szeretetté és lelkesedéssé fog átalakulni, ha mindazt tudni is fogja, amit akar és mindazt akarni fogja, amire a mostoha viszonyok és súlyos anyagi gondok közepette élő Magyarországnak égetően szüksége van és amit elsősorban a kereskedelemügyi minisztertől vár. * Láng Lajos, 1849. okt. 13 án Budapesten született. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Tanulmányai kiegészítése végett Párisban és Berlinben töltött néhány évet. Hazatérő, mint szépirodalmi iró működött. „Női udvarlás“ czímű vígjátéka színre is került. A jogi szigorlatok után a nemzetgazdaság magántanáré lett a budapesti egyetemen; ugyanezen időben az „Ellenőr” közgazdasági munkatársa lett. 1878 ban a szakmai kerületben választatott meg képviselővé szabadelvű programmal. 1881 ben Pápa város választotta meg képviselővé s 1896 ig e kerületet képviselte. Ekker már az „Ellenőr“ felelős szerkesztője volt; közben több pénzügyi és közgazdasági tanulmánya jelent meg. 1882. végén a szabadelvű párt két nagy lapja, a „Hon“ és „Ellenőr“ egyesülvén, a két lapból létesített „Nemzet“ szerkesztésével bízatott meg, de nem sokáig maradt ez állásában, mert Konek Binder tanár halála után az egyetem statisztikai tanári székére neveztetett ki. 1888 ben az akadémia levelező tagjává választatott; ugyanakkor az egyetem jogi karának dékánja lett. 1884 ben kiadta „Magyarország statisztikája" czimű művének első kötetét. 1889 ben pénzügyminiszteri államtitkár lett, a mely minőségben Pápán kétszer,toljára 1892 ben megválasztatott. 1893-ban megvált a pénzügyminisztériumból s újból elfoglalta egyetemi tanszékét. Még az évben újból a jogi kar dékánjának választatott, majd az akadémia rendes tagjává s az akadémia nemzetgazdasági bizottsága elnökévé választatott. A következő évben megalapította a Közgazdasági Társaságot, mely szintén elnökévé választotta. E mellett különösen az utolsó években tévé