Pécsi Napló, 1902. szeptember (11. évfolyam, 200-223. szám)
1902-09-07 / 205. szám
1902. szeptember 7. Pécsi Napló — Wer ist denn — er? kérdi őt, tiszteletlen közönye fölött magában boszszankodva. — Ein Odry, ungarischer Comitats- Vriegspan. — Schön, felelé a király elfojtott bosszúsággal. Kisvártatva Odry is megszólal : — Und wer ist denn — er? — Der König von Preuesen. — Auch schön — jegyzé meg a magyar alispán, egykedvűen tovább szivarozva. — Színház és művészet. — A színházi bérlők szives figyelmébe. Nádassy József színigazgató ezen után kéri az elmúlt sziniidény volt bérlőit, szíveskednének legkésőbb keddig, f. hó 9-ig nyilatkozni, várjon megtartják-e a 12-én kezdődő szintidényre bérleteiket, hogy ellenkező esetben a fölszabaduló helyekkel máskép intézkedhessék. A jelzett napig az igazgató a volt bérlők előjogát minden körülmény között respektálni fogja, de későbbi fölszólalásoknak ezen figyelmeztetéssel akarja elejét venni. A pécsi színtársulat kedden elutazik Szarvasról és Szeged-Zomboron át szerdán e hó 10-én érkezik Pécsre, ahol még aznap megtartják a különben már betanult Cyrano de Bergerac franczia színműből az első színpadi próbát. A katonazenekarnak Pécsre érkezéséig a színpadi zenét a társulat saját zenekara szolgáltatja, melynek szerződése csak szeptember végén jár le, így az Szarvasról szintén Pécsre érkezik. Az első négy előadás a következő: Pénteken, szept 12-én Cirano de Bergerac bemutató előadás. Szombaton, szept. 13-án Ugyanaz. Vasárnap, szept. 14 én délután Huszárkáplár Bécsben, este Árendás zsidó, Gyöngyi Izsó első föllépte. — Hirdetési függöny. A kereskedő és iparos leghathatósabb segédeszköze, a hirdetés mai napon bevonult a színházba is. Hogy a színügyi bizottságnak némi pénz álljon rendelkezésre színházi díszítések készítésére, megengedte, hogy megfelelő évi bérért a színházi vasfüggönyön hirdetések legyenek elhelyezhetők. Strausz Béla budapesti festő műtermében készült el a függöny, melyet annak bérlője, Nagy Sándor nyomda igazgató ma este mutatott be a színügyi bizottságnak, városi tanácsnak és a hirdető közönségnek. Mindenki meg volt elégedve azzal, amit látott, mert a munka jó ízlésre vall és szebb reklámfüggönyt még egy színházban se láttunk. Mivel már ily késő este nagy közönség volt együtt a színházban. Nádasy József színigazgató mindjárt bemutatta a bemutató előadás „Cirano de Bergerac“ második fölvonásának díszleteit, melyeknek pazar kivitele az igazgató áldozatkészségét és a színházi festő, Éltető Gyula ügyességét dicsérik. A tündér-lovag. (55) — Regény. — APécsi Napló számára írta: Pannonius. No, most aztán Battthyány a külsejét tekintve is olyan volt, mint valami mesebeli „Tündér-lovag“ . . . abban a csillogó pánczélban, hegyes sisakjában, amelybe arany forgója gazdag fehér,tollbokréta volt tűzve, aztán a pánczél fölé vetett, a sok nehéz aranyozástól tündöklő fehér palástban. Igazán szép „tünemény“ volt a vezér, bizony hangos csodálkozást keltett az alakja még a maga népében is. Aztán megindultak és úttalan utakon sokáig mentek ... hol vízben, hol sárban, hol homokban és átmentek erdőn, mezőn, jártak bozótban, tisztáson, folyóban, patakban, egyszer lépésben, máskor vágtában, amint az utjok engedte, amint az utjok vezette. És csak mentek, mentek szakadatlanul. . . hol jobbra, hol balra, hol egyenesen, hol kanyargással. Szép holdvilágos volt, az est, jól lehetett látni és nem is volt nehéz az útjük, mert a vezetők nagyon értették a dolgukat. Amikor már vagy négy-öt óra hoszszat jártak, akkor a vezérük, a szép „Tündérlovag“ pihenőt parancsolt. A katonák maguk alá terítették a köpenyegeiket és leheveredtek a pázsitra, de — a parancs szerint — a lovaikat hosszúra eresztett kantáron tartották és a derék párok igy legeltek a gazdáik mellett; bizony jól esett nekik a kövér harmatos füvet harapdálni az illatos buja gyepen. Vagy egy óráig heverészett így a legénység, amikor újra megszólaltak a trombiták és megindultak . . . úgy mondogatták egymásnak a vitézek, hogy hát: „Földvár“ felé, így hallották ezt azoktól, akik félfüllel megneszelték ezt a két pánczélos lovag beszédéből. Azok mutattak is arra felé, ahol . . . pedig egészen közelben . . . „Földvárinak kellett feküdnie. De hát várost csak nem láttak sehol. Hanem . . . igen, valami földhányást. Az a, az ott „Földvár“ a mohácsi szigetben. Aztán mennél közelebb értek a Földvárihoz, annál sűrűbben és harsogóbban kellett fújni a trombitákat. Mind egyszerre kellett fújni a trombitásoknak. Olyan rivalgást is végeztek aztán, mintha a legnagyobb csatára készültek volna. Amikor pedig odajutottak egészen a sánczok elé, akkor kivált a dandár soraiból a teli hold fényében valósággal szellemalaknak látszó „Tündér-lovag“ és hangos szóval ezeket kiáltotta be a „vár“-ba: — Keresztény emberek! Eljöttem ime, akire vártatok már több, mint százötven esztendeje. Rólam beszéltek nagyapáitok és azoknak az ő apáik. Eljöttem, hogy megszabadítsalak benneteket a pogány töröknek járma alól. Eljöttem, hogy visszaadjam vallástokat, hazátokat, hogy visszaszerezzem házaitokat, minden vagyonkátokat; eljöttem, hogy kivezesselek benneteket szigeti buvóhelyeitekről, ahova, a vad ellenség nagy kegyetlenségei elől menekültetek; eljöttem, hogy kiűzzem szülőföldetekről — a hires-neves Mohács városából — a törököt. Itt vagyok. Az Isten küldött hozzátok. És most megparancsolom, hogy öltsétek fel azt a ruházatot, amit erre a napra már nemzedék készített nemzedék után. Tegyétek arczaitokra az ijesztő álarctokat, kössétek fel kolompjaitokat, tegyétek vállaltokra hosszú kürtjeiteket, vegyétek kezeitekbe fabuzogányaitokat és jertek velem. De ne feledjétek a csónakokat is elővonszolni a rejtekhelyekből, hogy átjuthassatok a Dunán; én hadi népemmel majd átúsztatok. Jertek keresztény véreim velem, hogy segítsetek nekem hazánk leggyászosabb helyét, szülővárosokat, Mohácsot felszabadítani a százhatvanegy éves török iga alól. Nem kívánom, hogy élteteket tegyétek koczkára, hanem csak mutassátok majd magatokat rémes alakotokban. Fegyverre nem lesz szükség, mert ha a török nép meglát benneteket, eszeveszetten fog kimenekülni várostokból, de sőt még az országból is. Ne féljetek. Én vagyok veletek, a Tündérlovag. Ne féljetek, mert én leszek a vezéretek és az én hadinépem a ti segítségtek. Az Atya, Fiú és Szent Lélek nevében parancsolom, hogy mindnyájan eljöjjetek. ... És a Földvár sánczai közül lassan elő-előbukkant egy-egy rémes alak. A feje, a dereka minden ilyen szörnyalaknak hosszú szőrű, az arcza pirosra festett álorczájakóh, de milyen ijesztő! A derekára marha-kolomp van kötve, a kezében hatalmas fa-buzogányt tart, sok pedig a buzogány helyett hosszú, öles fakürtöt hord a vállán. Bizony halálra ijed a török, ha ilyen ördögforma embert lát közeledni; bizony megfutamodik, ha a legvitézebb is. Aztán mindig többen és többen lesznek az ijesztők : százan, kétszázan, háromszázan s talán többen is. És amint gyülekeznek, amint többen lesznek, fel is vidámulnak*: elkezdenek ugrálni, kolompolni, tülkölni és iszonyú „bán“-okat ordítani. Valósággal iszonyat őket látni. A Tündérlovag harczban edzett népe is megszeppenve nézi ezt a nagy csapatot, amelyben mindenik ember valóságos „ördög“. Hát a vitézek paripái. . . azok ágaskodnak, felfelhorkannak, reszketnek , alig lehet őket megfékezni. És mégis közelebb vezetik még őket a rettenetes álarczosokhoz, hogy megszokják őket, mert hiszen még a hajnal hasadta előtt együtt kell működniük, együtt kell vitéznek és ijesztő álarczosnak kiűzni Mohács városából a török őrséget, a török lakosságot. Mohácsot különösen ki kell tisztogatni a Tündér-lovagnak minden szál ellenségtől, mert erre a városra a két vezér különösen súlyt fektet. Ha ezt a várost a kezükben tartják a hadvezetők, akkor a birtokukban van az egész Duna és Dráva közti vidéknek a kulcsa. — — — . . . Jóval elmúlt már éjfél, amidőn Batthyány lovasai mutatkozni kezdtek a Duna szigeti partján éppen szemközt Mohács városával. És mindig nagyobb és nagyobb tömeg mozgott a parti füzesekben. Valósággal kísérteteknek látszottak az el-elbujkáló holdnak gyér világításában. Jó sok idő múlva aztán valami tűztenger látszott a sziget belsejéből a Duna felé hömpölyögni. És zúgó moraj követte a lángok hömpölygését, mintha csak a tenger áradását a hullámok zúgása kisérné. A lángtenger és a zúgó moraj mindinkább közeledik a Dunához és amikor odakavarog az eget és földet vörösre festő tűz és az eget földet betöltő ijesztő orditás, akkor a lángtengerből hosszú tűzkígyók emelkednek ki és elnyúlnak jobbra-balra a folyam partjának hosszában kavargó Selyem-bronse 10798-32 frt, 35 kp. és feljebb — 4 méter — mint a legújabb fekete, fehér és színes „Hennebergselyem“ 60 krtól—14 frt 65 krig méterenkint sima, csikós, koczkás, mintázott, damasz stb. Menyasszony selyem 65 krtól—14.65-ig I Selyem fonlárd nyomással 60—3.65-ig selyem damaszt 65 krtól—14.65-ig I báli selyem 60—14.65-ig selyem kastruliák 8.65 krtól—42.75-ig selyem granadines 80—7 65 lg Portó s adómentesen házhoz szállítva. Minta azonnal. Schweizba kettős levélportó- G. HENNEBORG selyemgyára Zürich (cs. és kir. udv. szállító.