Pécsi Napló, 1902. szeptember (11. évfolyam, 200-223. szám)

1902-09-07 / 205. szám

10 mozgással, rémületet keltő ficzkándozással; a fülsiketítő ordítás zajából pedig kihullik valami vérfagyasztó hangzavar: a kürtök­nek és tülköknek innen is, onnan is hangzó félelmes tutulása. Aztán a pokoli látomány részletei is kivehetők lassan: bizony látni lehet, hogy azoknak a tűzkígyóknak minden csuklyája külön élettel bír, mert hiszen mindegyik egy-egy ugráló „ördög“, akinek szőrös a teste, borzalmasan lángoló az arcza; bizony látni lehet, hogy egy pár ilyen ördög kiválik a kígyózó testből és va­lami fekete, óriás koporsó­ alakú tárgyakat vonszolnak ki azok a lángok forgatagából, betaszítva a koporsókat a folyam locscsanó vizébe. Aztán mindig több és több ördög­csapat cselekszi ugyanezt száz és száz ko­­orsónak látszó szörnyalakkal. És e köz­én a tülkök szünetlenül vonitanak és tisztán hallani. . . persze, hogy az .. . száz és száz kolomp hangját. Talán a pokolbeli szörnyek egy félország gulyáját viszik el magukkal zsákmányul, avagy talán minden ördög­ vitt léleknek csúfsá­gul marhakolompot kötöttek a nyakába. -----------De hát a hold kisértetes fényében minden csoda más valaminek látszik. Azok az ördögök jámbor keresz­tény emberek, akik a pogánynak utolsó időbeli nagy kegyetlensége elől a sziget vadonjába menekültek és most — amint ők mondják — „busókénak öltözve ijesztő alakjukkal akarják kiűzni az ellenséget városuk határából s — ha kell — hazá­juknak e végvidékéről is. A tűztengert a sok fáklyának fénye láttatja, mert hát Berényi Gábor, a velük bujdosó püspöki tiszttartó, az erre az időre készített fák­lyákkal is rémíteni akarja az éjjeli álmá­ból felijedő törököt. A koporsó­ alakú ször­nyek pedig igen alkalmas csónakok a Duna vizére, a folyamon a búsok át­kelésére. A „Tündér-lovag“ hosszasan tanács­kozik a kis tömzsi alakú tiszttartóval, akinek öreges arczán az erélyesség mel­lett az eszesség is bizony meglátszik s igy valószínűen jó tanácsokkal látja el a bátor katona-embert. Minden kérdésére a „Tündér-lovag“-nak meg tud felelni a kis öreg, csak arra nem, hogy ki volt az a sisakos-pánczélos lovag, aki a mohácsi bujdosok közül az útmutatókat Batthyány elé Bajára vezette és arra sem, hogy hova tűnt és mikor ez a rejtélyes alak. Kitudódik aztán, hogy a tiszttartó úr nem is látta azt a derék vitézt, akiről szó vagyon köztünk. De nincs ideje most holmi kíváncsi­ságnak és nincs ideje bizony az érzelgés­­nek se; pedig hányszor állt közel ahhoz a „Tündér-lovag“, hogy keblére öleli a kis öreg embert, az ő Zsuzsánája édes jó apját, és felfedezi előtte azt, hogy milyen kötelék fűzi, — vagy hát: fogja majd fűzni, ha az Isten is úgy akarja — őket, kettőjüket egymáshoz. Most más egyébről kell tanakodni: Mohács felszabadításáról. Ki is adják hát a parancsot — kiki a maga seregének — az átkelésre: a Tün­dér-lovag a szép lovasdandárnak, tiszt­tartó uram pedig a sok förtelmes alakú „búsó“-nak. A lovasság valamivel lejebb ugrat a Dunába, hogy a búsok kis csónakainak paripáik hullámverésével bajt ne okozzon. De csaknem egyszerre érnek át a folyam­nak a város melletti partjaira ... a hátu­kon lovasaikkal úszva jött mének és a fáklyás húsokkal teli csónakok. A városban vannak hát immár a fegyveres vitézek, a tűztenger, a tenger zúgása és az ördögi szörnyek. Vájjon ellenállhat-e mindezeknek Mo­hács török népe, Mohács pogány hadereje ?! -----------Már a szigetbeli pokoli iszonyat felijesztette a várost éjjeli álmá­ból. Fejveszetetten futottak az utczákon a város lakói: törökök, magyarok, a szerb isskákok és ráják összevissza, de persze legnagyobb tömegekben a törökség, mert magyar csak kevés maradt az utóbbi ke­­gyetlen időben, inkább csak azok a ke­vesen tartózkodtak itt a magyarok közül, akik a török korbács alatt igazi szolgáivá szegődtek a pogánynak. De fejvesztetté lett a várbeli őrség is . . . Hát még mi­kor kigyulladt tíz helyen is a török­ vá­rosrész, hát még mikor a fegyverek már a városban is ropogtak, a pokoli zaj, tűl­­ködés, kolompolás, ördögi ábrázatu ször­nyek ordítása, vágtató paripák patkó­csattogása mindinkább közeledett az erős támadást aligha kibíró „erőd“ felé. (Folytatjuk) Pécsi Napló 1902. szeptember 7. Távirataink. A kiegyezési tárgyalások elnapolása. Budapest, szept. 6. (Eredeti táv.) A kiegyezési tárgyalásokat ma folytatták, de be nem végezhették. A tárgyalások ma reggel 9 órától­­­2 óráig, majd rövid megszakítás után ötig tartottak, a­mikor az osztrák miniszterek visszautaztak Bécsbe, Pozsonyig együtt mentek Széll Kálmán miniszterelnökkel és Láng Lajos két­ miniszterrel. A tárgyalásokat Bécs­­ben fogják folytatni. A vámtarifánál al­ternatív tételeket állítottak föl. A két pénzügyminiszter külön tárgyalt a pénz­ügyi kérdésekről. Francziák a hármas szövetségről. Páris, szeptember 6. (Eredeti táv.) A hármas­ szövetség dolgát újra tárgyalja a franczia sajtó, még­pedig a franczia kormányra nézve kellemetlen módon. Egye­nesen azzal vádolja Barréret, Francziaor­­szág kri­inált nagykövetét, hogy félrevezette a franczia kormányt. Barrére informácziója alapján mondotta el Delcassé azt a neve­zetes beszédet, a­melyben kijelentette, hogy a hármas­ szövetségnek ma már alig van valami jelentősége, mert bizonyos, hogy Olaszország semmi körülmények között nem fog Francziaországgal szemben állani. E nyilatkozattal szemben Golub­ovszki, Bülow, Prinetti­s legutóbb az olasz király jelenlétében a német császár kijelentette, hogy a hármas­ szövetség fenáll. E szerint Barrére rosszul informálta a kormányát s Delcassé diplomácziai megtévesztés áldo­zata volt, mikor nevezetes beszédét el­mondotta. — A zágrábi helyzet. Zágráb, szept. 6 (Eredeti távirat.) Az éjjel folytatták a letartóztatott tünte­tők kihallgatását s a kihallgatás ered­­ményekép elrendelték Frank Istvánnak, Frank képviselő fiának letartóztatását. A letartóztatás még az éj folyamán meg­történt. A vidékről beérkező jelentések teljesen megnyugtatók. Rendzavarás sehol sem történt. A tűzhányó áldozatai. London, szeptember 6. (Ered. táv.) A Reuter-ügynökség jelenti Port Castries­­ből (Santa Lucia). A Yare gőzösnek a jelentése, hogy Martinique szigetén 2000 ember vesztette életét, a tűzhányónak augusztus 30-áig bezárólag konstatált ki­töréseire vonatkozik és nem a szeptember 3-iki kitörésre is. Két miniszteri rendelet. Budapest, szeptember 6. (Ered. táv.) Wlassich Gyula dr., vallás- és közokta­tásügyi miniszter a tanév megkezdése al­kalmából két rendeletet bocsátott ki, melyek a nemzeti népoktatás fejlesztését és a magyar nyelvtanítás ellenőrzését rendelik el — Elitélt franczia alezredes, Páris, szept. 6. (Ered. táv.) Saint Rémy alezredest, aki vonakodott a csapa­tokat a zárdák ellen vezényelni, a hadi­­törvényszék elé állították és egy napi fogházra ítélték. Az enyhe ítélet miatt a katonaság körében nagy az izgatottság és félő, hogy ez az ítélet a többi klerikális tiszteket is az alezredes példájának követé­sére ösztönzi. — Elvert tábornok, Páris, szeptember 6. (Eredeti táv.) A Havas-ügynökség jelenti Cap Haitienből. Nord tábornok Limbeben vereséget szen­vedett. Több embere fogságba esett, köz­tük Esmangard Emánuel tábornok és tü­zérségének egy része. Angol tisztek Berlinben. Berlin, szept. 6. (Eredeti távirat.) Tegnap délután a német nagy hadgyakor­latokra egész sereg angol tiszt érkezett Berlinbe. Köztük Brodrck angol hadügy­miniszter, Roberts lord, az angol hadsereg főparancsnoka s French és Hamilton tá­bornokok, a­kik a transvaali háborúban első sorban tűntek ki. Úgy látszik, az angolok tanulni mennek Németországba, mert most reorganizálni akarják a had­seregüket és az angolok első­sorban a német hadsereg szervezetét mentek tanul­mányozni. Törvényszék. — Az esküdtszéki tárgyalások. Kedden, szeptember 9-én kezdődik meg az idei III.-ik, őszi esküdtszéki cziklus, amely alkalommal csak hat ügy kerül tárgyalásra hét napon át, mert az egyik ügyet két napra tűzték ki. A hatodikat csak most csatolták hozzá az öthöz, amit már a múlt héten közöltünk. Szeptember 16-án mint hatodikat tárgyalják Bachmann Ferencz ügyét, aki gyújtogatás vádja miatt kerül az esküdtszék elé Közgazdaság. A gödöllői állami méhészeti gazdaság. Budapesttől mintegy 35—40 kilo­­méternyi távolságra észak-keletre, a kies Gödöllő tőszomszédságában épült fel, gyö­nyörű schweiczi stylusban, az állami mé­hészeti gazdaság. 1896 ban a milleniumi év emlékére vált testté az Ige. Akkor ha­tározták el az intéző körök, hogy az ok­szerű méhészkedés fellendítése s orszá­gossá tétele szempontjából egy oly inté­zetet emelnek, melyben ezen, eddig el­hanyagolt s a nép által nem ismert, fontos nemzetgazdasági ágat megismer­tetni, tanítani s megkedveltetni fogják. Bár hiányzott egyelőre a terv kiviteléhez az anyagi eszköz, még­sem mondottak le annak keresztülviteléről. Sárossy-Kapeller

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék