Pécsi Napló, 1940. december (49. évfolyam, 273-306. szám)

1940-12-25 / 303. szám

1940 december 25. PÉCSI NAPLÓ 7. oldal. Jugoszláv-magyar kapcsolatokról, Pécsről, pécsiekről nyilatkozik Ristitch Milan jugoszláv kir. főkonzul Pécs, dec 24. A magyarság érdeklő­dése fokozott mértékben fordul a velünk szomszédos, baráti ország, Jugoszlávia felé. Ez tette indokolttá, hogy felkeressük Jugoszlávia Pécsett működő exponensét, Ristitch Milán kir. főkonzult, aki Várady Antal ucca 11 szám alatt lévő hivatalos helyiségében, a legnagyobb szívélyesség­gel fogadta munkatársunkat, ötletszerűleg adtuk fel a kérdéseket és az újságíró ceruzája sietve szántotta a papírost, hogy pontosan lerögzítse a vá­laszokat. íme, álljanak itt a kérdések és a fele­letek: — Főkonzul úr Pécsre való áthelye­zése előtt tudott-e valamit városunkról? — Természetesen, mert Pécs városát már 10 év óta ismerem. Pavlovits, néhai főkonzul hirtelen halála után néhány hó­napot Pécsett töltöttem konzulhelyettesi minőségben, akkor volt első ízben alkalmam megismerni az ősi kultúrvárost és végte­lenül rokonszenves, szeretetreméltó közön­ségét. — Milyennek találja főkonzul úr Pé­cset és környékét? — Hivatalnoki karrierem folyamán hosszabb időt töltöttem külföldön. Vol­tam Rómában, Fiuméban, Szófiában, Vár­nában, Tiranában és más nagyobb-kisebb városban, azonban őszintén mondhatom, hogy ritka az olyan város, melyet a termé­szet ilyen bőkezűen áldott meg és amely természeti szépségeivel, ősi kultúrájával, lakóinak egyedülálló vendégszeretetével, szeretetreméltóságával úgy megkapná és impresszionálná az idegent, mint Pécs. Pécsett az ember, ha külföldi is, nem érzi magát idegennek, hanem szinte úgy érzi, mintha nagyon régóta élne itt. Azt hiszem, sőt meg vagyok győződve róla, hogy ehhez sokban hozzájárul Pécs lakosainak nyílt­sága, közvetlensége, szeretetreméltósága és híres vendégszeretete. Az idegen, aki csak egyszer is megfordult Pécsett, azon­nal megszereti ezt a várost, annak lakóit és elismeréssel kell, hogy adózzon Pécs szépségének, ősrégi kultúrájának, művelt­ségének, történelmi múltjának és jelenlegi modern előretörésének. — Szabad idejét mivel tölti a főkonzul úr, mi a kedvenc szórakozása? — Szívesen és gyakran teszek kirán­dulásokat feleségemmel a Mecsekre, me­lyet a város vezetősége bölcs előrelátás­sal végtelenül kedves kirándulóhellyé ala­kított át. Az Üdülő szállónak szintén vendégei vagyunk. Egyébként passzionált automobilozó vagyok és kocsimon gyakran teszek kirándulásokat nemcsak a város gyönyörű vidékére, hanem Budapestre is, a szép magyar fővárosba. — Ismeri-e főkonzul úr, esetleg fordí­tásban, a magyar írók és költők műveit? — Ez természetes. A jugoszlávok már régóta tisztelői és ismerői a magyar szel­lem kiválóságainak és a magyar irodalom­nak. A magyar költők, írók műveit jórész­ben lefordították szerb-horvát nyelvre és a közönség szereti, keresi e munkákat. Arany, Petőfi, Vörösmarty, Tompa, Ady költeményei jó fordításokban jelentek meg szerb-horvát nyelven. Petőfi néhány népszerű dala nálunk is annyira kedvelt, hogy sokan nemzeti tulajdonnak tekintik. A nagy magyar regényírók közül Jókai Mór, Mikszáth, Herczeg és a többiek nagy közkedveltségnek örvendenek Jugoszláviá­ban. Egyes beográdi és zágrábi kiadóvál­lalatok állandóan a modernebb magyar írók műveit hozzák piacra. A magyar szín­műirodalom is meghódította a jugoszláv közönséget, mert a két nép életformái, szokásai és jelleme között igen sok a ro­kon vonás. Ez az irodalmi kölcsönösség mindenesetre még fejlődni fog. A főkonzul úr véleménye szerint gazdasági szempontból milyen hatása lesz az örök barátsági szerződésnek? —­ Meggyőződésem, hogy a szerződés gazdasági téren is a legjobb reményekre jogosít. Jugoszlávia gazdasági kapcsolatai Magyarországgal már azelőtt is erősek voltak és az utóbbi időben napról-napra erősbödtek. Ezt reméljük most is, amikor a gazdasági együttműködés lehetőségei is nagyobbak lettek. Sokban igen jól kiegé­szíthetjük egymást. — Főkonzul úr véleménye szerint Pécs belekapcsolódhat-e a jugoszláv idegenfor­galomba? — E kérdésre határozott igennel felel­hetek. A lehetőségek nézetem szerint egy­re nagyobbak lesznek. A turisztikai viszo­nyok eddig is kedvezően fejlődtek a két szomszéd ország között, hála a mérvadók megértő belátásának, de különös lendüle­tet vettek az utóbbi években, miben nagy érdemük van Pécs mértékadó tényezői­nek, akik előmozdítottak minden erre irá­nyuló törekvést. Bízom benne, hogy a kör­Pécs, december 24. Városunk minden köve egy ősi és jellegzetesen urbánus szel­lem hagyományait őrzi. Az idejövő idegen elismerően állapítja meg, hogy Pécs at­moszféráját a kultúra sajátságos lecsapó­dása teszi egyénivé. A mecsekalji város, melynek kétezer esztendős múltja antik római, középkori keresztény, hódoltsági török és német patrícius kultúra, szerte­hullott mozaikdarabjait csillantja meg. Tulajdonképpen kevés kimagasló művészi vagy tudományos értéket ajándékozott a magyar kultúrközösségnek. De kevés vá­rosa van az országnak, mely annyira mé­lyen és őszintén szomjazna szellemi for­rásai után, mint éppen Pécs, melynek zár­kózott és igényes nagyon művelt és túl­zottan passzív polgárai, mindig tudatában voltak annak, hogy városunk, mint a nyu­gati civilizáció egyik előretolt erődítmé­nye áll a Balkán kapujában. A kultúra és művészet sóvárgó sze­relmese Pécs, ünnepre készül. Olyan ün­nepre, amikor a város falai közé fogadja pár napra mindazt, ami a magyar kultúrát diadalmasan reprezentálja a világ előtt. Városunk nagyvonalú polgármesterének, Eszter­gár Lajos dr.-nak sikerült meg­nyerni a kultuszkormány hozzájárulását ahhoz, hogy Pécs egy nagyszabású „Mű­vészi Hét“ színhelye legyen. A kultuszmi­niszter örömmel tette magáévá a tervet és január 4-iki kezdettel már meg is nyílik a pécsi „Művészi Hét“, melynek méretei egyformán méltóak lesznek a magyar kul­túra kincseihez és a kerethez, az ősi vá­roshoz, melyben ezek a kincsek bemuta­tásra kerülnek. A „Művészi Hét“ program­jának kidolgozását a város részéről vitéz Z­ád­or Imre dr., főjegyző végzi művészi hozzáértéssel. A gazdag terv a magyar szellem minden megnyilatkozási formájá­nak legjavát vetíti pazar kézzel Pécs kö­zönsége elé. Kimagasló esemény lesz a január ha­­todiki hangverseny, melynek vendégmű­vészei Végh Sándor és Károlyi Gyula lesznek, akik ez alkalommal Brahms, Liszt, Chopin, Sarasaié, Paganini és Kodály gé­niuszát fogják megszólaltatni. Monumen­tálisnak ígérkezik a Budapesti Filharmó­niai Társaság koncertje, melyen Beetho­ven VII. szimfóniája,­­Wagner: „Nürnbergi Mesterdalnokainak“ nyitánya, Liszt pre­­lüdjei, Dohnányi: „Simone néni“-jének nyitánya, Bartók: „Magyar Képei“ s Viski: Chigmája kerül előadásra Ferencsik János vezénylésével. Ezt a hangversenyt és a csönös idegenforgalom még inkább fejlőd­ni fog, mert évszázados kapcsolatokat nem lehet szétvágni és a pillanatnyi differen­ciák sem voltak képesek a két szomszéd és rokon jellemű népből kiölni a kölcsönös rokonszenv, megbecsülés érzését. — Mit tart főkonzul úr Pécs legna­gyobb vonzóerejének? — Lakosainak szorgalmát, törekvését, nyíltságát és vendégszeretetét. — Fökonzul úr véleménye szerint mi a magyar nép legszebb tulajdonsága? — Férfias nyíltsága, vitézsége, minden áldozatra kész hazaszeretete. Ezek közös vonásai úgy a magyarnak, mint a jugo­­szlávnak és ezért bizalommal tekinthetünk — a mai zavaros időkben is — a jobb, szebb jövő elé. Jól esett hallani Ristitch főkonzul sza­vait, öröm azt tudnunk, hogy otthonosan érzi magát Pécsett, szereti ezt a várost és szívesen hivatkozik a közös nemzeti vo­násokra, amelyek összekapcsolják a két népet. Sásdi Sándor. ,,Művészi Hét“ még más programpontjait­­ a rádió is közvetíteni fogja. A fővárosi zenevilág mellett felvonulnak a Pécsi Fil­harmonikusok is, akiknek szereplése ez alkalommal is dokumentálni fogja, hogy Pécs méltó a „zeneváros“ büszke címére. Az élő magyar irodalom is ünnepi látogatást tesz ezekben a napokban Pé­csett. Harsányi Zsolt, Tamási Áron, Báró Kemény János, Asztalos István, Kocsis László és Illyés Gyula képviselik majd vá­rosunkban a magyar Parnasszust. A költők szellemét olyan előadóművészek tolmá­csolják majd, mint Szeleczky Zita, Or­solya Erzsi és Táray Ferenc. A magyar színházkultúra nyugateuró­pai rangja elismert az egész világon. Két állami színházunk mindegyike egy-egy ragyogó produkcióval ajándékozza meg a pécsi közönséget. Operaházunk a világ legelbűvölőbb vígoperáját, a latin és osztrák szellemnek a rokokkó zenei forma­nyelvében szintézisbe olvadó remekmű­vét, Mozart: „Szöktetés a szerályból“ c. operáját adja elő. Országunk első prózai színháza a Budapesti Nemzeti Színház a magyar irodalom legmonumentálisabb al­kotását, a világ legegyetemesebb költő­filozófusának, Madáchnak Tragédiáját mutatja be Németh Antal dr., a Nemzeti Színház igazgatójának egészen új utakon járó, u. n. kamaraszínházi beállításában. Ezenkívül még előadásra kerül a Pécsi Nemzeti Színház művészgárdájával a Ka­lotaszegi Ballada (Csáki bíró lánya), mely Erdély színeit fogja elénk varázsolni. A „Művészi Hét“ képzőművészeti anyagát Csánky Dénes állítja össze és az ő neve garancia arra, hogy a tárlatok a klasszikus és modern magyar festészet és szobrászat grandiózus seregszemléi lesz­nek. A Lotz és Székely Bertalan kiállítá­sok lenyűgöző élményt jelentenek, de ter­mészetesen felvonulnak a pécsi művé­szek is. , Az elmondottak csak egész vázlatosan adják Pécs nagy hetének műsortervét. A programmok részletes ismertetésére még visszatérünk. De az eddig elmondottakból is láthatjuk, hogy Pécs közönségének olyan kultúr­eseményekben és élmények­ben lesz része, melyek vidéki városnak csak kivételesen juthatnak. A kultuszkor­mány anyagi áldozatokat hozott azért, hogy a főváros és vidék kultúrkapcsolatait mélyebbekké és bensőségesebbekké tegye és a vidéknek, hacsak rövid időre is, visz- — M­­Ű veszi .(

Next