Pécsi Napló, 1944. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-11 / 7. szám

6. oldal, PÉCSI NAPLÓ 1944. január 11. SZINESFILM UUIIIIIIIllllHllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllIHlli Olcsó jégpálya Túlzás volna azt állítani , hogy a közön­ség előkelő, viszont annyira lármás, hogy pon­tos irányjelző már három kilométer távolság­ból is. Megafon nem nyaggat megunt slágere­ket és nincsenek szólószámok, mikbe beleka­paszkodhatna a gyámoltalan kezdő. De nem is­ fél itt a hasravágódástól senki. A jég lehet öt­centiméteres, a rajta levő víz majdnem ugyan­annyi. Ha valamelyik külvárosi polgár­jelölt el­veszti az egyensúlyát, a víz magasra csap és az ember egy pillanatra zavarba jön: jégpálya ez avagy uszoda? akik körülállják az eleset­tet, nem sokat morfondíroznak ezen. Pompá­san mulatnak a jégen is, a vizen is, azon is, aki váratlan fürdőt vett. Mert itt minden csu­pa tiszta öröm. A Basamalom út közepe táján csillog ez a pálya, amelynek legelő jellegét nem tudta teljesen elvenni a jég sem. Ezen a jé­gen hervadt fűszálak bukdácsolnak, amelyek között száradt katángkóró nyújtogatja nyakát Vannak széles, ellaposodó, ismeretlen okok miatt még Vízkereszt után is zölden maradt le­velek, amelyek fölöttébb alkalmasak egy len­dületes bukfenc elindítására, de a mélyen tisz­telt közönségnek itt eszébe se jut, hogy a pá­lya legyalulását reklamálja. A katángkóró kü­lön attrakció és ami a legfontosabb, fizetni azért se kell. Bár kezdetben kialakulóban volt egy efféle irányzat, de az egységes közvéle­mény csakhamar elejét vette a konjunktúra esetleges kialakulásának. Déltájt még csak két suhancformájú plebejus bógnizott a vizes jé­gen, amikor megérkezett a harmadik. Már a második tempónál lefüllentik: —s­ Hé! Itt fizetni kell ám! Legalább húsz fillért. Az örcskös igazi budai városi — végig­mérte a „bérlőt“, aztán mély megvetéssel csak ennyit mondott: — Neked? Te csibész! A verekedésből nem lett semmi, miután a süvölvény már eléggé beavatott volt a bógni­­zás titkába és tíz percig egy gyakorott bajnok ügyességével tért ki a kilátásba helyezett kö­­nyebb és súlyosabb testi sértések elől, mire a két idősebb megunva a dolgot egyszerre ugyan­azon kérdéssel fordult felé: — Nincs egy staubod? A staub cigarettát jelent abban az esetben, ha van. Ha nincs, akkor ezen a jégpályán a „nimálé“ szó helyettesíti. Most ez az értelme­zés érvényesül, miután a két nagyreményű cse­mete továbbra is csak magában füstölög, a m. Idr. dohányjövedék gyártmányainak közvetlen használata nélkül. A jégpálya ezalatt benépesül. Jönnek a Gyárváros, az Ulliman-telep, a Bányatelepi út, a Temető utca és más sugárutak képviselői. Az öltözék nem kifejezetten alpesi jellegű. Sőt. Túlteng a félcipő, sőt a félpár korcsolya is. Harisnya se látható mindenütt Egyik-másik cipő folytonossági hiányait régi minőségű zsák­darabok helyettesítik. Ez viszont prima zsák. Nem szakad le a­ábáról, sőt a korcsolyáról se. Még féknek is megfelel. Aki elesik, hirtelen ma­ga alá húzza és abban a pillanatban valóság­gal gyökeret ver, ellentétben azokkal az állí­tólag jobban nevelt legénykékkel szemben, akik felbukfencezés után öt percig úgy pörögnek itt, mint az orsó. Érdemes egyébként megnézni itt a korcso­lyákat is. Jubiláns példány is látható közöttük. Olyan, amelynek típusát még Stephenson kon­struálta meg, mielőtt megalkotta volna az első gőzmozdonyt. Ezekkel az ódon tárgyakkal szemben látható vadonatúj, nikkelezett példány is. Ebből viszont csak egy van és azt is hár­man használják felváltva. Látható egy darabka fába belepréselt vaslemez is. Ez az igazi őse a korcsolyának annál is inkább, mert tavaly még a szánkónak használták valahol a Jász utca kör­nyékén. A népszerű anyaggazdálkodás eme szempontjainak érvényesítése semmiképpen nem befolyásolja az általános jókedvet, amely sziu-indiánokat is megszégyenítő, állandó üvöl- ápolónő és sebesült honvéd esküvője Megható esküvő a rétutcai hadikórház kápolnájában Pécs, január 10. Vasárnap reggel megható örömünnep zajlott le a rétutcai ■ hadikórház kápolnájában. Kakas Ibolyka pécsi önkéntes ápolónő esküdött örök hűséget Farkas Ist­ván mol­dványi sármazású sebesült honvédnek. Nowotarsk­y Miklósné a hadikórházak fá­radhatatlan és agilis intéző testvére már a kora ..reggeli órákban talpon­ volt, hogy a regénybe illő" esküvőt — mely a pécsi hadikórházak tör­ténetében immár a harmadik — külsőségekben is imponálóan megrendezze. Az önfeláldozó ápoló-nővér és a kedves bajtárs tiszteletére már reggel 9 óra előtt valóságos népvándorlás indult meg a hadi­kórház felé, a femvjáró betegeik­ valamennyien ott akartak lenni­ az ünnepi aktusnál. A kórházfolyosón nagy sürgés-forgás támadt: a köveken mankók ,kopognak, lépések topognak, kipirult , arcú ápolónők, fehér fátyollá libbennek meg. Pontban 9 órakor kigyulnak a­ viaszgyer­tyák a fehér székincsok rokkal, pálmákkal díszí­tett oltáron amely ellőtt művészi kézimunkává, leterített térdeplő tám alapján Krisztusk­ereszt pihen. A villanyárban úszó kápolnában hatalmas embertömeg zsong. Az első­­sorban ott ült Maty­­tyasovs­zky Zsolnay­ Margit főápolónő, Szabón Istvánné a vöröskeresztes üdítőszolgálat veze­tője im­ára kulcsolt kezekkel Fehér fátylas ápolónők kettős sorban, az oltár jobb és bal ol­d­a­lán sorakoznak. A következő pillanatban­ nyílik a kórház­­kápolna ajtaja. A menyasszony, ibolya nővér lép be rajta, fehér ápolónői ruhában a skórházparancsnok karján, aki egy­úttal az esküvői tanú is. A más­ik tanú, dr. Steinmetz Endre a vőlegény kíséretében érkezik Halk­ csöngetés fut végig a széksorok közt: Kovács Géza tábori lelkész j­elifeniiki -meg az aj­tóban teljes papi­­mátusban-, kidben az ál­­doztató Iklehellyel. Orgonaszó búb bele az ün­nepi csöndbe, megkezdődik a szentmise. A hí­vők lehajtott fejjel­ buzgón imádkoznak: egy­­egy fohász a fiatal pár boldogságáért szóll, az Úrhoz. Mise után a kórház-parancsnok vezeti oltár, éllé a­ bájos menyasszonyt, akit a vőlegény a, másik tanuva­i követ. A következő pilam­atban elhangzott a bol­dogító igen és a fiata pár könnyekig megha­tódva hal­lga­tta­ a tábori lelkész magasszárnya­­lású beszédét, amelyet a fiataloknak útravalóul szánt. Az esküvő lezajlása után a jelenlevők Sze­rencseki­várlatokkal halmoztál f el a boldog párt, akik­ ezután felvonultak a 25-ös számú kór­terembe, amelynek asztalán a szebbnél szebb nászajándékok várták a menyasszonyt. A kórházparancsnok, a tisztikar, az ápolnői kar és a­ 31-e­s számú kórterem betegei mind­­mind megemlékeztek a kedves testvérről. Ibolya nőv­ér nem állja meg, hogy el ne ikö­­szöljöm betegeitől, a 31-es szoba lakóitól. Az öreg és fiatal frontharcosok könnyes szemmel búcsúzkodunk, kívánnak minden szépet és jót — pedig Ibolya testvér három nap múlva ismét visszatér hozzájuk, mert szabadsága végetér. Megkérdezzük, hogy teljes-e a boldogsága , és van-e vakmi kívánsága, ami nem teljesült. — Nagyon ser­etem Pistát és nagyon bol­dog vagyok. Jószívű emberek portási álláshoz is juttatták az én bénakarú ura­mat a pécsi Hangya Szövetkezetnél. Azért egy kis üröm mégis cseppent az örömünkbe: nem kaptunk lakást, nem tudunk fészket rakni. Könnyes szemmel folytatja: — Szociális gondo­lkozású, jószívű ember a polgármester aki szívesen törődik a szegény­ ember dolgával. De nem merünk kopogtatni ajtaján. —■ Talán kiérjék­ meg az agilis főnökassz­­szonyt, Mattyasovszky Zsolnay Margitot, hogy­juttassa hozzá a szorgalmas ápol.ónőt egy sze­rény kis otthonhoz­­ ajánljuk. — Nem­­merjük, ő amúgy is túlságos jó hozzánk. — Mi ezúton közvetítjük a kérést, melynek teljesítése felér a legdrágább nász­ajándékkal. L. M. Ш ЯТВО В^WPWIBМВВИВ—Я—— Balotay Gerő előadása a Szabadliceumban A szabadliceumi előadások keretében f. hó 11-én, kedden délután fél 6 órakor a Város­­háza közgyűlési termében , a 1 о­­ а у Gerő leánygimnáziumi­ c. igazgató tart előadást a növé­nyek életéről. Előadásában a növények életé­ből az érzékenységet s azt a kifejező mozgást világítja meg -s ezzel rámutat az élet egységes megjelenésére. Az emberek nagy része a nö­vényt nagyon alacsonyra értékeli s ebből felfo­lyólag még kevésbbé­­kíméli mint az állatot. Az életnek minden fokozaton való megismerése nemcsak tudásbeli, hanem lelki gyarapodást i® jelent és az életnek általánosabb megbecsülésé­hez és az­­igazi természet­védelemhez vezet. Az igen érdekes mozgóképes előadásra ez­úton is meghívja az érdeklődőket a szabad­­líceumi elő­adások vezetősége. tözésben jelentkezik. Valamelyik hosszúra nőtt a matador beleszaladt hat kisebb csirkefogóba, öt elesik, a hatodik szó nélkül tárja lábát a „viccmeister“ korcsolyája alá. Amikor az is hasravágódik, teljes az öröm. Ekkor rikoltja el magát valaki: — Jönnek a zsaruk! Ezen a műjégpályán a rendőrt tisztelik ez­zel a kifejezéssel. Már messziről villog a két kard. Valamelyik csemete megjegyzi: — Nagyon lassan jönnek! Nem lesz semmi baj! Néhányan mégis eliszkolnak. Bár sejteni se lehet, hogy miért. A két rendőr vagy ötven lépésre megáll. Láthatólag élvezettel szemlélik a nyüzsgő képet Eszük ágában se lehet a be­avatkozás. Egyik maszatos, aki eddig nem szólt egy szót se, meglökte társát: — Látod, te mafla, ugye mondtam? A „mafla“ megkönnyebbülten továbbiszkolt a jégen. Korcsolyái rettenetesen csörömpölnek, két keze flára fagyott, orra piros és szinte sír a zsebkendő után. De itt nem divat a zseb­kendő. A jobbkar alsó részének egyetlen eré­­yes lendülete pillanat alatt eltünteti a látható esztétikai kilengést. Egyszerű és nagyszerű itt minden. Az ég olyan kék, mint májusban. Egyik bolgárkertész szomszédos tanyájáról disznóölés csábító illatát hordja a lassan moz­duló szél. ínycsiklandó szag s az ifjú óriások egy pillanatra táguló orrcimpákkal fordulnak észak felé, de valaki elkiáltja magát: — Repülőgép! Hárommotoros, óriás masina úszik az égen. Legfeljebb hatszázon lehet, motorjai zengését mégse lehet hallani. Pontosan a pálya felett húz el és a szótlan szemlélő megelégedéssel ál­lapítja meg: végre egy hely, ahol az élet egész­séges lármája túlharsogja a gépek dübörgését (és) I FONTOS TEIJEFON-HIVÓ­ZAMOK aorgánneet«ri kivet»! — Ili—02. Hiam rendőreék — — — 29—«1, 29—«7, 29—*8 Vzérval mentek-------— 84. Vínijegyei menták — — 7-­—?! Tteoltócég---------------05, 21—«9. Autótjnk­------------------100«. Oi­nn«. vübrnoera® - 25—«ЫЯ X5— V'sine---------------------— 11—H.

Next